Krónikás Könyv, 1927. december - 1928. december (5. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01
4 Krónikás könyv tettá a változott atmoszféra. Noha még volna egy-két kiváló tudósunk, jeles professzorunk, őket is pihenőre kárhoztatja azonban az anyaghiány, a munkaalkalom, a teljes szervezetlenség. Gróf Mikó Imre erdélyi akadémiája, az Erdélyi Múzeum Egylet volna hivatva valamelyes munkalehetőséget biztosítani ezeknek a feltétlen felkészült jeleseknek, de ha a körülmények miatt kielégítő munkalehetőséget nem is nyújthat hidegre tett múzeum egyletünk, de legalább sorozatos előadások rendezésével minden szakosztály menthetne meg valamennyit a régi nívóból. Tudjuk, hogy a kormányzati beavatkozás sok teljesítést megakasztott, de ha mindenik szakosztály bár annyit dolgozna, mint a természettudományi, már ez is eredmény volna. Ezerkilencszáztizenkilencben és húszban az éveken át harcolt — valóban harcolt — Erdélyi Szemle mellett egész sereg szépirodalmi lap indult meghódítani a közönség pretenzióit. Napelet, Zord Idők, Tavasz, Magyar Szó, mi van ma mindezekből ? Hol van az a szellemi felfrissülés, bátor nekilendülés, ami akkor centrumokat és lányokat, lelkesedést és áldozatosságot tudott felrobbantani, kialakítani? Vagy az Erdyi Irodalmi Társaság és a Helikon most teljes kielégítőn reprezentálja irodalmi erőinket? Mindkét helyen rossz helyt kopogtatunk. Művészeti, társadalmi aktivitásunk? Minden a legszervezetlenebb. Még jó, ha egyes egyéni akciók ki bírnak hozni valami kézzelfogható eredményt rettentő káoszunkból Bátor van Közművelődési Egyesületünk is, de azt eddig egyéb belső bajok melett a jogi személyiség epidémiája ölte. A jövőben? Na és hol vannak azok a hagyományos nagy erdélyi tettek, amelyek a múltban, hasonlóan ferge eges időkben nemcsak Erdély életét, de az egész magyar szellem életét regenerálták? Hol van Erdély új Mikó Imréje, Széchenyi lelkes, fáradhatatlan és áldozatkész erdélyi követője. Hol vannak a Wesselényiek és hol a Telekyek? És hol van a nagy nemzeti áldozatkészség, hol a fellángoló Tűz? Hol vannak a nagy tettek? Ha ideig-óráig fel is lobogott valakiben ez a tűz, nem gyújtott örök lángot, nem teljesített egészet. Sajnos, az illetők azonban mindig ezt hitték. Pedig csak kis mécspista volt, az is hamar elaludt. Hol van az az erdélyi főúr vagy más gazdag polgár, aki Széchenyi példájához hasonlóan előállott és azt mondta: egy évi jövedelmem adom az erdélyi magyar tudományos élet céljaira ! Hol