Krónikás Könyv, 1927. december - 1928. december (5. évfolyam, 1-12. szám)

1927-12-01

4 Krónikás könyv tettá a változott atmoszféra. Noha még volna egy-két kiváló tudósunk, jeles professzorunk, őket is pihenőre kárhoztatja azonban az anyaghiány, a munkaalkalom, a teljes szervezetlenség. Gróf Mikó Imre erdélyi akadémiája, az Erdélyi Múzeum Egylet volna hivatva valamelyes munka­­lehetőséget biztosítani ezeknek a feltétlen felkészült jele­seknek, de ha a körülmények miatt kielégítő munkalehe­tőséget nem is nyújthat hidegre tett múzeum egyletünk, de legalább sorozatos előadások rendezésével minden szakosztály menthetne meg valamennyit a régi nívóból. Tudjuk, hogy a kormányzati beavatkozás sok teljesítést megakasztott, de ha mindenik szakosztály bár annyit dolgozna, mint a természettudományi, már ez is ered­mény volna. Ezerkilencszáztizenkilencben és húszban az éveken át harcolt — valóban harcolt — Erdélyi Szemle mellett egész sereg szépirodalmi lap indult meghódítani a közön­ség pretenzióit. Nap­elet, Zord Idők, Tavasz, Magyar Szó, mi van ma mindezekből ? Hol van az a szellemi felfrissülés, bátor nekilendülés, ami akkor centrumokat és lányokat, lelkesedést és áldozatosságot tudott felrobbantani, kiala­kítani? Vagy az Erd­­yi Irodalmi Társaság és a Helikon most teljes­­ kielégítőn reprezentálja irodalmi erőinket? Mindkét helyen rossz helyt kopogtatunk. Művészeti, társadalmi aktivitásunk? Minden a leg­szervezetlenebb. Még jó, ha egyes egyéni akciók ki bírnak hozni valami kézzelfogható eredményt rettentő káoszunk­ból Bátor van Közművelődési Egyesületünk is, de azt eddig egyéb belső bajok mel­ett a jogi személyiség epidé­miája ölte. A jövőben? Na és hol vannak azok a hagyományos nagy erdélyi tettek, amelyek a múltban, hasonlóan ferge eges időkben nemcsak Erdély életét, de az egész magyar szellem éle­tét regenerálták? Hol van Erdély új Mikó Imréje, Széchenyi lelkes, fáradhatatlan és áldozatkész erdélyi követője. Hol vannak a Wesselényiek és hol a Telekyek? És hol van a nagy nemzeti áldozatkészség, hol a fellángoló Tűz? Hol vannak a nagy tettek? Ha ideig-óráig fel is lobogott valakiben ez a tűz, nem gyújtott örök lángot, nem teljesített egészet. Sajnos, az illetők azonban mindig ezt hitték. Pedig csak kis mécs­pista volt, az is hamar elaludt. Hol van az az erdélyi főúr vagy más gazdag polgár, aki Széchenyi példájához hasonlóan előállott és azt mondta: egy évi jövedelmem adom az erdélyi magyar tudományos élet céljaira ! Hol

Next