Erdélyi Szemle, 1929 (6. évfolyam, 1-16. szám)
1929 / 1. szám
ERDÉLYI SZEMLE 1910. dot. 15 Tulajdonképen nem is tudom, hogy miért irom ide ezt a dátumot. Nem jubileumi évforduló s a történelem nem jegyezte fel sehová sem letörülhetetlen ceruzával. És engem valami furcsa érzés mégis hipnotikus erővel kényszerít e dátum leírására. Akkor jelent meg először az „Erdélyi Szemle“. Nem nagy esemény. Se Pintér, se Molnár nem jegyezte fel az irodalom történetében. S én mégis ideirom: 1916. november 15-én jelent meg az első Erdélyi Szemle. Igazán nem sok dicsekedni valóm lehet vele. Ma kisebb ez az újság, mint volt 1916-ban. Akkor volt úgy, hogy egy héten kétszer is megjelent, ma örülnék, ha kéthetenkint egyszer megjelenhetne. Akkor egy egész évben nem volt annyi gondom vele, mint most egy számmal. A nyomdának egész évben nem kellett annyi pénz, mint most egy számért. S tizenhárom évfolyammal sem tudtam annyi adósságot csinálni, mint amennyit a múltkorában egy gondos kiadóhivatali adminisztrátorom egyszerre a nyakamba varrt. Igazán nem sok dicsekedni valóm lehet hát vele. Tizenhárom év alatt egy fillért nem tettem félre, amit vele kerestem. Nem vettem autót a jövedelméből, sem emeletes villát nem építettem. Akik akkor, mikor én a Szemlét megindítottam, bankgyakornokok vagy ügyvédi írnokok voltak, már régóta mind háztulajdonosok és hetenkint egyszer a társiban vacsoráznak, kapván akkorra kivételesen kimenőtl nejüktől. Mondom, semmi dicsekedni valóm sincs ezzel a tíz - néhány évvel, az előfizetőim száma sem sokszorozódott meg — mert már nincs miből, — még csak egy ezüst cigarettatárcámmal sincs több, mint akkor volt — talán inkább kevesebb lett, és én mégis jóleső érzéssel írom ide ezt a dátumot s bizonyos mértékig megnyugodva mondom : ime 13 év múlt el és én még mindig azt csinálom, amit 13 évvel ezelőtt csináltam. Se kereskedelmi igazgató nem lettem, se nem repatriáltam. Igen, tizenhárom év telt el azóta, hogy először nyomdába adtam ezt a címet, Erdélyi Szemle. Akkor huszonkét éves voltam s most 35 vagyok. És a 13 év alatt még csak egy arany-kézelőgombot sem szereztem. És én mégis olyan törhetetlen lélekkel, elpusztíthatatlan hittel, fáradhatatlan erővel csinálom ezt az újságot most is, mint akkor. Épen úgy szeretem, imádom, bízom benne, mint akkor. Ép olyan fiatalos, verekedő, harcos a kedvem, mint akkor. És én úgy bízom a hit lelkesedésében, az akarat diadalában, mint akkor. Most már tudom. Ezért írtam le ezt a dátumot. Hogy tanuljanak valamit belőle. Mert sokan tanulhatnak a közélet nagyjai közül ebből a kis feljegyzésből. ”