Erdélyi Szemle, 1929 (6. évfolyam, 1-16. szám)

1929 / 1. szám

ERDÉLYI SZEMLE 1910. dot. 15 Tulajdonképen nem­ is tudom, hogy miért irom ide ezt a dátumot. Nem jubileumi évforduló s a történelem nem jegyezte fel sehová sem letörülhetetlen ceruzával. És engem valami furcsa érzés mégis hipnotikus erővel kényszerít e dátum leírására. Akkor je­lent meg először az „Erdélyi Szemle“. Nem nagy esemény. Se Pintér, se Molnár nem jegyezte fel az irodalom történetében. S én mégis ideirom: 1916. november 15-én jelent meg az első Erdélyi Szemle. Igazán nem sok dicsekedni valóm lehet vele. Ma kisebb ez az újság, mint volt 1916-ban. Akkor volt úgy, hogy egy héten két­szer is megjelent, ma örülnék, ha kéthetenkint egyszer megjelen­hetne. Akkor egy egész évben nem volt annyi gondom vele, mint most egy számmal. A nyomdának egész évben nem kellett annyi pénz, mint most egy számért. S tizenhárom évfolyammal sem tudtam annyi adósságot csinálni, mint amennyit a múltkorában egy gondos kiadóhivatali adminisztrátorom egyszerre a nyakamba varrt. Igazán nem sok dicsekedni valóm lehet hát vele. Tizen­három év alatt egy fillért nem tettem félre, amit vele kerestem. Nem vettem autót a jövedelméből, sem emeletes villát nem épí­tettem. Akik akkor, mikor én a Szemlét megindítottam, bank­gyakornokok vagy ügyvédi írnokok voltak, már régóta mind ház­­tulajdonosok és hetenkint egyszer a társiban vacsoráznak, kapván akkorra kivételesen kimenőt­l­ nejüktől. Mondom, semmi dicse­kedni valóm sincs ezzel a tíz - néhány évvel, az előfizetőim száma sem sokszorozód­ott meg — mert már nincs miből, — még csak egy ezüst cigarettatárcámmal sincs több, mint akkor volt — talán inkább kevesebb lett, és én mégis jóleső érzéssel írom ide ezt a dátumot s bizonyos mértékig megnyugodva mondom : ime 13 év múlt el és én még mindig azt csinálom, amit 13 évvel ezelőtt csináltam. Se kereskedelmi igazgató nem lettem, se nem repatriáltam. Igen, tizenhárom év telt el azóta, hogy először nyomdába adtam ezt a címet, Erdélyi Szemle. Akkor huszonkét éves voltam s most 35 vagyok. És a 13 év alatt még csak egy arany-kézelőgom­bot sem szereztem. És én mégis olyan törhetetlen lélekkel, elpusz­títhatatlan hittel, fáradhatatlan erővel csinálom ezt az újságot most is, mint akkor. Épen úgy szeretem, imádom, bízom benne, mint ak­kor. Ép olyan fiatalos, verekedő, harcos a kedvem, mint akkor. És én úgy bízom a hit lelkesedésében, az akarat diadalában, mint akkor. Most már tudom. Ezért írtam le ezt a dátumot. Hogy tanul­janak valamit belőle. Mert sokan tanulhatnak a közélet nagyjai közül ebből a kis feljegyzésből. ”

Next