Erdélyi Szemle, 1929 (6. évfolyam, 1-16. szám)
1929 / 1. szám
ERDÉLYI SZEMLE Két tanulmány I. A népkisebbségi törvény tervezete Csodálkozom rajta, hogy a sajtóban szinte egyáltalán semmit sem olvastam erről a tanulmányról,,vagy csak nagyon keveset. Pedig van olyan fontos probléma ez, mint bármi más s akkor is kell, hogy érdekelje az embert, ha történetesen nem vele egy politikai nézeten levő egyén vagy egyének írták, tervezték, vagy ha nem is az a párt adta ki, amelyiknek az illető is tagja. Mint ahogy én sem vagyok az Erdélyi Magyar Néppárt tagja, de azért felette érdekel ez a népkisebbségi törvénytervezet, amelyiket e párt tagjai dolgoztak ki, illetve, amely ennek a pártnak a pályázatán általános elismerést nyert. A szóban forgó munka tulajdonképen dr. Tornya Gyula, volt szenátor, csákovai ügyvéd, pályadíjnyertes tervezete, amelyet egy magyarpárti urakból álló bizottság is felülbírált, majd ezután dr. Deutsek Géza kolozsvári ügyvéd dolgozta át. Ez a körülbelül kétévnyi munka, akár mint politikai tanulmány, akár mint megvalósításra várható törvénytervezet, igen értékes, komoly, gondos, megbecsülést érdemlő. Nem pártpolitikai szempont szerint készült, ami természetes is, ellenben nagyon megfontoltan, higgadtan és öntudatosan felöleli mindazokat a kívánságokat, amiket mi magyarok joggal támasztunk az államhatalommal szemben. Anyanyelv, vallás, gyülekezési jog, iskolák, kulturális intézmények, jogi helyzetünk mind olyan kívánságként vannak lefektetve ezekben a pontokban, amint azok minket megilletnek s amint azok tételenként is birtokunkban kellene hogy legyenek. Nem mondom azt, hogy több gonddal való tanulmányozás esetén nem lehet itt-ott még beleilleszteni valamely kívánságot, de úgy, ahogy a tervezet előírja, szinte kielégítőnek, megfelelőnek látszik. Én a magam részéről nagyon örülök e gondos tanulmánynak, mely szerves egészbe foglalja kisebbségi életünk minden óhaját s csak egyért sajnálom, hogy sohasem lesz belőle a valóság. 17. Megalkotható e a Romániai Magyar Nemzeti Szövetség? Ez a tanulmány, melyet dr. Tusa Gábor, kolozsvári ügyvéd irt, már sokkal kedvezőbb fogadtatásban részesült, s nagyobb sajtósikere volt. Pedig lényegében vagy legalább is reánk nézve ugyanaz a probléma, ha külső formájában más is a kidolgozása s ha közvetlenül más célt is szolgál. De egyébként is sok közös vonás van a két tanulmányban — kulturális egység, pártok szövetsége, önrendelkezés, székely autonómia, — amiket, ha a leglényeget nézzük, természetesnek is találhatunk. Mert mit akar mind a két tanulmány ? Kisebbségi sorsunk javítását. S mi hozta létre mindkettőt? A helyzettel való elégületlenség. Úgy a magunk belső életével való elégedetlenség, mint az államjogi mostohaság. Nagyon helyes és nagyon jól van az úgy, hogy ez az elégedetlenség ilyen nemes és kulturált formákban nyilatkozik meg. Csak egy a baj, hogy mindezek a formák pusztán a mi elmeélünket köszörülik, de nem veszik észre azok, akik észre kellene hogy vegyék, s meg is kellene hallgatniuk. De ez már nem a tanulmány hibája. Ez a tanulmány, mint magyar sorsunk egyik kereső, kutató megnyilatkozása, mindenesetre hasznos és célt érő munka volt már azért is, mert egy