Erdélyi Szemle, 1930 (7. évfolyam, 1-18. szám)

1930 / 1. szám

ERDÉLYI SZEMLE d­j idők ígérete ... Nagyváradon, 1930. januárjában találkozóra gyűltek össze az erdélyi irodalmi társaságok kiküldöttjei. A Szigligeti Társa­ság új életet ígérő ideái gyűjtötték össze Szent László ősi vá­rosában Erdély fanatikus jövőnézőit, hét vármegye délibáb em­bereit, hét irodalmi társaságnak jövőnk sorsáért aggodalmas in­tézőit. A Szigligeti Társaság lelkes vezetőségén kívül ott voltak ezeken a megbeszéléseken az Erdélyi Irodalmi Társaság, az Unitárius Irodalmi Társaság, a Katholikus Akadémia, a Ke­mény Zsigmond Társaság, az aradi és nagykárolyi Kölcsey Egyesületek képviselői, de bizonyos, hogy magukévá teszik az eszmét a valamilyen ok miatt távol maradni kényszerült testvér­egyesületek is, mint ahogy bizonyos vagyok benne, hogy ma­gáévá teszi, valósággá váltja az ott felgomolygott tervet Erdély egész magyarsága, sorsáért, jövőjéért martiriumosan áldozni tudó, s ebben az áldozatban egyesülni tudó egész magyarsá­gunk. Uj jövő derűje villant fel ezeken a megbeszéléseken látó szemeink előtt. Uj tavasz aranyló napja lobbant fel a tél hideg hómezőin. Uj aranynap az erdélyi sötétben. Uj fény a ködös éjben. Uj virág a sűrű sírokon. Uj élet az erdélyi temetőben, igen. Uj élet az erdélyi temetőben. Az irodalmi társaságok küküldöttjeinek határozata szerint, amelyet igazán egyhangú lelkesedés mellett hoztak meg, erdélyi magyar közönségünk irodalmi, művészeti, társadalomtudo­mányi, történeti­ ismereteinek kibővítésére ezentúl nyaranként előadássorozatokat fognak tartani Erdély minden városában, Er­dély minden életrevaló kultúrhelyén. Ebből a messzelátó és végzetes-komolyan szükséges tervből egyelőre természetesen csak az első előadás­sorozatot, az irodalomtörténelmi ciklust lehet megtartani, de magyar közönségünk minden bizonnyal fel tudj­a fogni, értékelni fogja tudni ezeknek az előadás-sorozatok­nak a jelentőségét, rá fog jönni azok saját ismeretbővítésén túl is kiszámíthatatlan s egyetemes fontosságára s eleve biztosítva lehet látni ezt az egész felvillanást, elgondolást, sikert és jövő eredményt. Uj élet csiráját vetette el ez a nemes csillogásu ötlet, mint­ahogy uj élet ígérete volna az irodalmi társaságok további kon­centrikus együttműködése is, úgy, ahogy azt ezen az összejöve­telen elhatározták , h úgy, ha azt komolyan munkáló szervvé is valósítják. Az Erdélyi Irodalmi Társaság orsózta fonallá ezt a gondolatot, örvendetes volna, ha himes szőnyeggé tudná szőni a himes szőnyeggé, amelyen nyugodtan indulhat el erdélyi árva­­­ságunk biztatóbb jövője. AE 3

Next