Erdélyi Szemle, 1930 (7. évfolyam, 1-18. szám)
1930 / 1. szám
ERDÉLYI SZEMLE dj idők ígérete ... Nagyváradon, 1930. januárjában találkozóra gyűltek össze az erdélyi irodalmi társaságok kiküldöttjei. A Szigligeti Társaság új életet ígérő ideái gyűjtötték össze Szent László ősi városában Erdély fanatikus jövőnézőit, hét vármegye délibáb embereit, hét irodalmi társaságnak jövőnk sorsáért aggodalmas intézőit. A Szigligeti Társaság lelkes vezetőségén kívül ott voltak ezeken a megbeszéléseken az Erdélyi Irodalmi Társaság, az Unitárius Irodalmi Társaság, a Katholikus Akadémia, a Kemény Zsigmond Társaság, az aradi és nagykárolyi Kölcsey Egyesületek képviselői, de bizonyos, hogy magukévá teszik az eszmét a valamilyen ok miatt távol maradni kényszerült testvéregyesületek is, mint ahogy bizonyos vagyok benne, hogy magáévá teszi, valósággá váltja az ott felgomolygott tervet Erdély egész magyarsága, sorsáért, jövőjéért martiriumosan áldozni tudó, s ebben az áldozatban egyesülni tudó egész magyarságunk. Uj jövő derűje villant fel ezeken a megbeszéléseken látó szemeink előtt. Uj tavasz aranyló napja lobbant fel a tél hideg hómezőin. Uj aranynap az erdélyi sötétben. Uj fény a ködös éjben. Uj virág a sűrű sírokon. Uj élet az erdélyi temetőben, igen. Uj élet az erdélyi temetőben. Az irodalmi társaságok küküldöttjeinek határozata szerint, amelyet igazán egyhangú lelkesedés mellett hoztak meg, erdélyi magyar közönségünk irodalmi, művészeti, társadalomtudományi, történeti ismereteinek kibővítésére ezentúl nyaranként előadássorozatokat fognak tartani Erdély minden városában, Erdély minden életrevaló kultúrhelyén. Ebből a messzelátó és végzetes-komolyan szükséges tervből egyelőre természetesen csak az első előadássorozatot, az irodalomtörténelmi ciklust lehet megtartani, de magyar közönségünk minden bizonnyal fel tudja fogni, értékelni fogja tudni ezeknek az előadás-sorozatoknak a jelentőségét, rá fog jönni azok saját ismeretbővítésén túl is kiszámíthatatlan s egyetemes fontosságára s eleve biztosítva lehet látni ezt az egész felvillanást, elgondolást, sikert és jövő eredményt. Uj élet csiráját vetette el ez a nemes csillogásu ötlet, mintahogy uj élet ígérete volna az irodalmi társaságok további koncentrikus együttműködése is, úgy, ahogy azt ezen az összejövetelen elhatározták , h úgy, ha azt komolyan munkáló szervvé is valósítják. Az Erdélyi Irodalmi Társaság orsózta fonallá ezt a gondolatot, örvendetes volna, ha himes szőnyeggé tudná szőni a himes szőnyeggé, amelyen nyugodtan indulhat el erdélyi árvaságunk biztatóbb jövője. AE 3