Erdélyi Szemle, 1931 (16. évfolyam, 1-16. szám)

1931 / 1. szám

Törhetetlen hittel.­ ­ ERDÉLYI SZEMLE Száz évesek Ezt a cikket valamikor így kezdtem volna: Forradalmat a százévesek ellen! Vagy egy kissé enyhébben: Harcot hirdetek a százévesek ellen. Az igazat megvallva, most is gondolkoztam azon, hogy így kezdjem, de aztán meggondoltam a dolgot s átte­kintve a kérdés óriás­ területét, egyszerűen csak újra­fogalmazom azt a régi tételt, amit már úgyis elégszer hallottunk, hogy ren­geteg gondjainknak, hajainknak legtöbbje azért kigyózik körül minket, mert mindenütt, minden talpalatnyi s minden fejünk fe­letti helyen a százévesek uralkodnak. Lásd: világviszonylatban Lloyd George, Poincare és a többi vén rozmárt, akik még nem követték Clemenceaut a halhatatlanságba és itt Erdélyben ... Mindegy, mert sajnos, itt Erdélyben is a százévesek vannak túlsúlyban mindenütt, ők uralkodnak a világháború vérhullámai­ból nagy erőfeszítéssel kimenekült új élet felett és ők akarják továbbra is vezetni fékevesztett erdélyi sorsunknak vadul iramló paripáit. Ha körülnézünk szűk kis pátriánkban, szervezeteinkben, mindenütt ezeket a százéveseket és a százéves szellemet látjuk az élen vezérkedni. És mindegy, ha nem is százéves az, aki a száz­éves szellem kopott láncaival béklyózza még mindig friss életet, friss levegőt kivánó energiáinkat, mindegy, ha ötvenéves is va­laki, de a százéves avult szellemben gondolkozik s azokkal a gondolatokkal akarja tovább vinni kátyúba jutott rossz cigány­­kordénkat. Ne felejtsék el uraim, hogy egy világháború borzal­mas vérgőze párásodott reá nálunk is mindenre, belepte a múlt patináját és berozsdázta a fényt eddigi értékeinken. Szürke ha­mut lehelt a lélekre, hitre egyaránt, felégette vágyainkat, remé­nyeinket, összeroncsolta testünket, gúzsba kötötte akarásainkat, csak önöket hagyta itt épen: mementónak, örökfigyelmeztetőnek, vigasztalan reménységnek. Tiszteljük a kort, apáinkat tiszteljük mindannyiukban, de a világháború új történelmet irt, új köve­telményeket parancsol ránk, zászlót kell tehát bontani minden ellen, ami megakadályozza az egészséges új élet kiteljesedését, ami meg akarja kötni az új idők forgó kerekét. Tiszteljük a kort, tisztelem a százéveseket, de ha még mindig csak százéves szellem­ben tudunk és fogunk kormányozni, akkor nem fogunk uj száz évet irni ezen a sokszázéves öreg földön, ebben a sokszázéves sze­gény Erdélyben! (n. t.) tíz észnek minden vállalkozásában alá kell vetnie magát a kritikának, s a kritika szabadságát semmiféle tilalom által nem szabad csorbítani mert különben önmagának árt és hát­rányos gyanúba keveredik. _ Kfk­iT­ I Homokos iskolai

Next