Erdélyi Szemle, 1933 (18. évfolyam, 1-18. szám)
1933 / 1-2. szám
ERDÉLYI SZEMLE 4 cigrikultura, horti-kultúra, ipari és kereskedelmi kultura. Az utóbbinál pedig az anyanyelv és valláserkölcsi élet, múzeumok, könyvtárak és képcsarnokok, az irodalom s ezzel kapcsolatban a nyomda, a színház és mozi; továbbá az egyházak s a nevelés; a különböző társadalmi alakulatok s a kulturáltamnak az eszménye. Sor került a játékra (időtöltés, sport, szórakozás), ének és zenére s megállapítást nyert annak a szükségessége, hogy Erdélynek s abban közelebbről a magyarságnak is megvolt s ma is megvan a sajátos kulturális hivatása. Ez a hivatás pedig nem szolgaságra, hanem önálló anyagi és szellemi életre hívja el a népet. Olyanra, amelyik nem a más népekkel való ellenségeskedést szítja s teszi állandóvá, hanem a kölcsönösség emberi törvényénél fogva a megbecsülésen s a belső értékek kiépítésén fáradozik. Nekünk sem akkor nem volt, sem ma nincs ellenséges szándékunk, csupán azt óhajtanák, hogy mult kulturális alapjainkon s kulturéletünkben tovább mehessünk a faji, nemzeti és emberi sajátos kulturértékek becsületes és feladat szerinti termelésében. Életsorsos az életsorsosnak, testvér a testvérnek — a mi jelszavunk s amidőn majd erdélyi kultúránk fejtegetésével, kiépítésének lehetőségével, hiányaink feltárásával, szükségleteink előszámlálásával fogunk foglalkozni . . . éreznie kell minden jóakaratu olvasónak, hogy Erdélynek s népünknek nemcsak szenvedéseivel s nyomorúságával bajlódunk a múltban s a jelenben, hanem nagyszerű történelmi hivatottságának teljes tudásában legszentebb kötelességeinket rójjuk irás formájába, hogy régi, kezdetleges rovás-irásunkra emlékezve, a kultúrtörténet szelleme és lelke megelevenítsen mindannyiunkat. Kultúránk kérdései bámulatosan színes mezőkre vezetnek s merjük hinni, hogy ha azokat magunk elé idézzük, belőlük nem a lemondást, nem az elmúlás keservét, nem a megsemmisülés szomorúságát, hanem újabb, lendületesebb, hivatásosabb életerőt s elhatározást és tettekbe szökő munkakedvet fogunk meríteni. Erdélyi kultúrkérdéseinkre tehát ezúttal is felhívjuk a figyelmet! IV. Tíz év óta küzd érdekeinkért az Országos Magyar Párt írta: DR. BARTHA IGNÁC A kolozsvári Iparosegylet dísztermében ezelőtt tíz esztendővel alakult meg a jelenlegi Országos Magyar Párt. 1922. december 2- án, amikor megszületett a Magyar Párt új alakulata, megszűnt az addigi egységes magyar nemzeti akaratot képviselő Magyar Nemzeti Szövetség és létüket veszítették ennek politikai szervei, a Magyar Néppárt és Magyar Nemzeti Párt. Az ezelőtt tíz esztendővel létrejött Magyar Párt politikai alakulatnak indult, de mint a magyarság egyetlen pártja magában foglalta a nemzettársadalmi szervezetet is. A Magyar Párt így folytatója lett az egyesülést kimondó két politikai párnak s egyben fentartója és szervezője a magyar kisebbség magára hagyatott népéletének, melyet magába ölelt s melynek megnyilatkoztatója kellett hogy legyen. Ha visszatekintünk a Magyar Párt elmúlt tiz esztendejére, meg kell állapítanunk, hogy ez az évtized a szorongatottság folytonosságából és nemzeti ínség hosszadalmasságából tevődik össze. A hatalom, mint kérlelhetetlen és könyörtelen ellenfél, tíz esztendő alatt nagyon meggyengítette nemzeti vagyonunk szellemi és anyagi törzsét. Csapás csapás után következett és a sok ütés után igazán bámulatba ejtő népünk még mindig tiszta lánggal égő nemzeti élniakarása s annak megingathatatlan ereje. Az Országos Magyar Párt mindig a küzdelem élén állott ez alatt a tíz esztendő alatt és úgy politikai, mint nemzettársadalmi kötelességét igyekezett mindenkor teljesíteni. A párt első elnöke dr. Jósika Sámuel volt, aki 1922. dec. 28-tól 1923. május 3-ig működött a párt élén. Az 1924. dec. 14 iki nagygyűlés választotta meg Ugrón Istvánt elnöknek, aki a híres csúcsai paktumot kötötte s aki ezért 1926. április 1-én le is mondott tisztéről. Helyét 1926. okt. 10 én a jelenlegi elnök foglalta el, dr. gr. Bethlen György, aki azóta a pártot öntudatos határozottsággal, megfelelő hozzáértéssel vezeti. A tízéves küzdelem alatt a Magyar Párt hat országos választáson vett részt. Az önálló listával levezetett választásokon igaz sikereket aratott. Volt olyan választás is, amelyen az ország harmadik pártja volt, a képviselők számát tekintve. Az Országos Magyar Párt vezetésében nagyon kevés kivétellel ma is ugyanazok vesznek részt, akik már tíz esztendővel ezelőtt ott állottak azokon a kijelölt helyeken. A hagyományos, megszüntethetetlennek tetsző személyi kultusz felkarolásában leli magyarázatát, hogy ugyanaz a garnitúra vezérkedik változatlanul ma is az élen. Az utánpótlásról való gondoskodás, úgy látszik, nem volt kedves témája a vezetőségnek, pedig több ellenzéki megmozdulás is történt a vezetőség felfrissítése céljából. Az úgynevezett reformcsoport akciója, bizony, elég gondot okozott a Magyar Párt vezetőségének. De a párt demokratizálódását célozta több más mozgalom, amelyek közül megemlítendő a kolozsvári tagozat 1927. évi ellenzéki megmozdulása, amely a tagozat teljes átszervezését eredményezte. A tízéves Magyar Párt mindennek dacára, igyekezett feladatának megfelelni s ha nemzeti értékeinket nem is tudta hiány nélkül megmenteni, de bizonyos, hogy sikerült maga felé irányítani a román politikai pártok bizalmát s hogy a külföldi politikai tényezőkkel is érdemes kapcsolatokat teremtett. Körülötte viharozhatnak ellentétes vélemények, de a párt útja vezessen ezután is egyenesen, előre. Igyekezzék, különösen azért, mert nemzettársadalmi szervezet is egyben, nemcsak politikai alakulat, a zúgolódásokat kiengesztelni és magához ölelni a Romániában élő magyar nemzet minden egyes fiát. Legyen gondos anyja minden magyar szervezetnek és magyar intézménynek. Ez a mi kívánságunk az Országos Magyar Pártnak, fennállása tízéves évfordulóján. A SZALONTAI CSONKATORONY, ahol most Arany-múzeum van, 1—2. szám