Erdélyi Szemle, 1933 (18. évfolyam, 1-18. szám)

1933 / 10. szám

ERDÉLYI SZEMLE 8 SALAMON LÁSZLÓ VERSEI JÓSÁGOD AZ Ő JÓSÁGA MÁSA Neved ha ejtem, anyám nevét mondom, ki ezerszer áldott az asszonyok között, jóságod az Ő jósága mása s szemedbe az Ő fénye költözött. Ha megölellek, Őt ölelem egyben, mert melegsége az én melegem, ifjúi bája nevet a te szádon: testvérem vagy, nemcsak kedvesem. Életem titkos forrása volt Ő, mélységből áradt, örök­ egy csoda, sóhajából szövődött a sorsom s Te vagy e sorsnak most a sóhaja. Anyám csókjától ten­csókodig jöttem s most visszanézek borus-boldogan, egy lehanyatló, szent élet homályán Te vagy a csipke, csillanó arany. NAPHIMNUSZ, LEHAJTOTT FEJJEL Lelkünkben sötét, naptalan zugokban rázlódva reszket az utolsó remény, hiába sírunk átkozódva, látod: sorsunk merev, utunk kőkemény. Az égre törtünk, a föld ám visszavet, az Állat karma erős még nagyon — Az iszonyat és halál vén árnyai ülnek a szivén, megbomló agyon. Széles terünkön nem lelsz­im’ pihenést, idegben békét, merész akarást, bukó emberre pisákol a végzet s az ördög iszik reánk áldomást. A kikeletben halálvágy sötétlik, bús szemeinkben lángoló harag, szörnyű menetté záródott az élet, mely ávét és átkot zúg a néma Nap alatt. A Nap alatt, mely mégis még a régi, teremtő, ékes, őshevű erő, buján kibomló melege a létnek, élet­forrás és élet-temető. Lehajtott fejjel, görcsös, rossz szavakkal megáldom mégis én, a naptalan, mert ő tette, hogy kínban és örömben az élet­ élt és útja­ úttalan. Mert egyetlen, ki pompára és szennyre testvéri hévvel szórja szertelen bőségét az éltető elemnek s mert ő a mult, a jövő és jelen. Mert látni fogja, ami eljövendő, amiként látta ősi szégyenünk s mert kínomban is hiszem, tudom, látom, amig ő lesz, mi is csak leszünk. Leszünk a sírban, jégben és virágban, kínban és késben, földön, föld felett s ő világit az új századoknak, melyekért a mi időnk elveszett. 10. szám Újabb adósvédelmi intézkedésekről kell gondoskodni Írta : DR. ERSZÉNYES SAMU Világszerte mindenütt óriási bizonytalanság uralkodik. Minden tótágast fordult. A gazdasági válság, mely elsősor­ban a mezőgazdaságot kezdette ki, ma már általános jellegűvé vált. A refrén mindenütt ugyanaz, nincs pénz, nem tudunk fizetni. Az országok szekerének gyeplőit kézben tartó kor­mányok adósvédelmi rendeleteket és törvényeket hoznak. Az adósvédelem szinte divattá vált. Kezdetben, különösen agrár­államokban, mint nálunk is, a gazdatartozások rendezése vált sürgőssé. A gazdatartozásokat az 1932 április 16-iki Argetoianu-törvény radikális módon, mondhatni forradalmi természetű rendelkezésekkel szabályozta, azonban figyelmen kívül hagyta jogrendszerünk alapelveit és a hitelszervezet szempontjait, aminek eredménye az lett, hogy a hitel szinte egy csapásra megszűnt az egész vonalon. A Semm­itőszék ismeretes döntése és a helyzet parancsolólag követelte, hogy a következő kormány új formulát keressen a tartozások ren­dezésére, még­pedig olyant, amelyik nem áll ellentétben az alkotmány és egész jogrendszerünk alapelveivel és amely alkalmas legyen arra, hogy a megrendült hitel rendre vissza­álljon. Kétségtelen az, hogy a mai adósságok úgy a magán, mint a köztartozások, jelenlegi állagukban nem tarthatók fenn, tehát a hitelezőknek is be kell látniuk, hogy saját jól felfogott érdekeik kívánják azt, hogy keresni kell a módot az adósok­kal való való megegyezésre, mert ha őket tönkreteszik, akkor ezzel önmagukat is megsemmisítik. Az Argetoianu-féle tör­vény túlzott és egyoldalú adósvédelmi intézkedéseinek az eredménye, hogy az adósok, különösen a mezőgazdák az egész vonalon teljesen beszüntették fizetéseiket, mert a tör­vény még a legminimálisabb kamatfizetésre sem kötelezte őket. Ez a tö­rvény megszaporította a rosszhiszemű adósok táborát, sőt a rendes, addig jóhiszemű adósokat is rossz­­hiszeműekké tette, már­pedig a jog uralmának a legnagyobb garanciája nem a törvények kényszerítő erejében van, hanem a polgárok feltétlen törvénytiszteletében és önkéntes alávetésé­ben, ami ma már kivesző félben van és ez nagyon hátrál­tatja azt a jószándékú munkát, amelynek arra kell törekednie, hogy az egész vonalon visszaállítsa a kötelességteljesítés, a tisztesség és becsület iránti érzetet, az erkölcs uralmát és a bizalmat, amely tényezők a gazdasági élet legfőbb kívánalmai. Az új törvény nem engedi el a tartozásokat, illetve azoknak bizonyos hányadát, hanem moratóriumos jellegű rendelkezésekkel segít a törvényben felsorolt adós kategóriá­kon. Az adósvédelem kiterjesztése azonban még mindig igen­igen szűk keretek között történt, mert a mezőgazdákon kívül álló kategóriákat ezúttal is úgyszólván teljesen védelem nél­kül hagyta s a városi ingatlan tulajdonosok közül is csak igen kevesen részesülhetnek a törvény kedvezményében. A jogegyenlőség princípiumát sérti a törvény az által, hogy az adósvédelem conditio sine qua nonjává teszi az ingatlan vagyon létezését, míg csak az ingó vagyonnal rendelkező adósok, bármilyen kategóriához tartozzanak is, végrehajtók és elárverezhetők minden kímélet nélkül. Nem sokkal jobb a helyzetük a fix fizetéssel vagy jövedelemmel rendelkező tiszt­viselő adósoknak sem. Ezen utóbbi kategóriákat még most is csupán az 1908. évi XLI. törvény védi, amely szerint — kiegészülve e törvény egy a háború alatt kiadott miniszteri s a későbbi rendelkezésekkel — a tisztviselők fizetéséből és járandóságából csupán évi háromezer lej marad mentesen a foglalás alól, az ezt meghaladó összeg egyharmada pedig letiltható. Az új konverziós törvény tehát bár kétségtelen haladást jelent, azonban bátran kimondhatjuk, hogy még igen messze állunk attól, hogy azt az állandó rendezés alapjául tekint­hessük. Előbb azonban a világválságnak kell nyugvópontra jutnia, úgy látszik, mert bizonyos, hogy ez a jelenegi gaz­dasági viszonyok fennmaradása mellett még a törvény által védelembe vett adós­kategóriák sem fognak eleget tenni kötelezettségeknek, aminek következménye az lesz, hogy a törvényben megszabott első részlet nem fizetésekor, vagyis 1933 november 1-­én legalább 90 százalékban el fogják vesz­teni a törvény által nyújtott kedvezményeket. A törvényho­zásnak tehát már előre gondoskodnia lehet új adósvédelmi intézkedésekről. A legutóbbi jelek szerint a napokban megjelenik a tör­vény végrehajtási utasítása is. A lapokban megjelent tervezet szerint, mely jóváhagyására vár, a végrehajtási utasítás nem egy kérdésben ellent­mond a törvényből kimagyarázható ren­delkezésnek. Csak épen példa gyanánt megemlítjük a törvény 21. szakaszát interpretáló részt, mely a parlamenti nyilatko­zatokkal szemben ad utasítást. Erre azonban még vissza­térhetünk, amikor a végrehajtási utasítás szövege végleges lesz és ez a hivatalos lapban meg fog jelenni.

Next