Erdélyi Szemle, 1938 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1938 / 1. szám
Sx&Ye ❖ dult el tanári pályájára, hogy azután Magyarországon bizonyságot tegyen a székely ész tehetségéről. Még él emlékezetemben Kuják András keleti utazása, Kenyér és becsület, Komédiás Palkó, A kegyelem kenyér, Három kenyeres pajtás, Az utolsó lantos, A vasember, A vasember fia, Bem apó és a székelyek stb. ifjúsági elbeszélések szakadatlan sora, melyek annyi gyönyörű és kellemes percet szereztek fogékony ifjú lelkünknek. Kétségtelen, hogy Pósa Lajos mellett ő a magyar ifjúsági irodalom legvonzóbb képviselője. Erdély egyik legnagyobb református püspöke, Nagy Károly (1868—1926), háromszéki székely volt. Vallásos irodalom terén fejtett ki érdemleges tevékenységet, nem szólva arról, hogy az erdélyi magyarságnak legbátrabb védelmezője volt. Itt megállók a seregszemlével, mert az idő rövid és a sor végtelen hosszú s hiába nyargalok, úgy sem tudok a végére érni. A felsorolt székely íróinkon kívül még igen sokan vannak székely írók gárdájából. Talán csak egy székely lexikon tudná mind csokorba kötni a székely szellemi tehetségek óriási hadát. Rövidre fogott értekezésem fő célja az volt, hogy a feledés ködéből felidézzem néhány olyan székely írónk emlékét, akiknek munkái ma is irodalmi és tudományos értéket képviselnek. Tehát úgy az olvasó közönség, mint a tudósok részére szellemi élvezetet nyújtanak. Az olvasó pedig e futólépésben tartott irodalmi szemléből is meggyőződhetett arról, hogy a székely faj milyen sok irodalmi és tudományos munkást termelt ki a magyar irodalmi és tudományos élet részére. Merítsünk hát minél többet székely íróink szellemi termékeiből és ne intézzük el egy kézlegyintéssel vagy lenéző mosolylyal őket, mert ők számottevő, súlyos alkotóelem a magyar irodalomban és tudományban és nemcsak, hogy volt és van, hanem lesz is mindig, mert a székely őstehetség forrása soha ki nem apad A romániai magyarság sorskérdései „MINORITARUL" Aki olvasgatja a román lapokat, szomorúan tapasztalja, hogy alig múlik el nap, hogy egy-egy eseményből kifolyóan a kisebbségekre hátrányos következtetést ne vonjanak le. Ez a tendencia, sajnos, ma már általános, mert nem csak főszerkesztők, de a vidéki tudósítók is ilyen módon igyekeznek hatásossá tenni írásaikat. Természetes, hogy a lapok ilyen irányú működése érezteti nyomasztó hatását az élet és közélet minden terén. A téma könnyű és hatásos, mert mindenki, aki magát románnak vallja, úgy kezelheti, ahogy akarja. S mi, békés kisebbségiek egy szép napon azaz inkább szomorú napon, mgelepetve ébredhetünk arra, hogy a lapvélemények szerint nemzeti veszélyt jelentünk az államra, annak dacára, hogy valójában épp oly intenzíven és hűségesen akarjuk kivenni részünket az állam konstructív munkájából, mint román testvéreink. Hiába minden békés szándékunk, ma már a közhangulat városon-falun egyaránt ellenünk van. Ez a reánk nézve súlyos helyzet logikus következménye annak, hogy a román nagyközönség csak egyoldalú információkra van utalva, amit a román sajtótermékek szolgáltatnak nekik rólunk, kisebbségekről, így aztán ellentmondás hiányában meggyőződéssé rögződik a reánk nézve hátrányos és káros beállítás. Mennyivel más volna a helyzet, más volna a közhangulat, ha a bennünket támadó cikkekre adott válaszainkat, eljuttattuk volna a román olvasóközönséghez mindjárt melegében, még mielőtt meggyőződéssé változott volna a rólunk szóló ellenséges információ! Ha úgynevezett kontradiktorius módon tárgyalhattunk volna le egyes problémákat a nagyközönség ítélőszéke előtt! El kell ismerjük, hogy magyar lapjaink kellő felkészültséggel hősiesen küzdenek ez ellen az áramlat ellen, de eredményt elérni nem tudnak, mivel a román nagyközönség nem érti és nem olvashatja azokat. Hiába sorakoztatják fel lapjaink döntő érveinket, azok a nagyközönséghez el nem jutnak, mert a román lapok csak annyit vesznek át belőlük, amennyit akarnak s amennyi világnézetüknek megfelel, így aztán védekezésünk nem ér el a román olvasóközönség füléhez, marad pusztában kiáltó szó. Már mi pedig nemcsak a politikai harcok és a diplomáciai tárgyalások eredményeként kell várjuk sorsunk jobbra fordulását, hanem a román közhangulat megváltozásától is. Arra kell törekednünk, hogy meggyőzzük a román nagyközönséget hűségünkről, lojalitásunkról, békés szándékunkról és igazságunkról s ezáltal enyhítsük, esetleg teljesen megváltoztassuk a mai ellenséges hangulatot. Fel kell vegyük a közvetlen érintkezést a román nagyközönséggel az ország fővárosától a legkisebb faluig. Mondanivalóinkat minden közvetítés nélkül mondjuk el ennek a közönségnek, hogy az teljes egészében tisztán lássa nézetünket, szándékunkat és helyzetünket. Győzzük meg a román közvéleményt, hogy nem jelent veszélyt az államra az itt élő ősi kisebbség, hogy mi nem akarunk mást, csak dolgozni és munkánk után élni s munkánkkal erősíteni, támogatni a román államot. Ezt a munkát csakis egy román nyelvű kisebbségi lap megindításával kezdhetjük meg. És valóban, csakis ezzel a fegyverrel tudjuk megvívni a román közönség megnyerésére indítandó harcot a nagyszámú, az ellenséges indulatú román lapokkal szemben. A harc célja a román közvélemény megnyerése. A közvélemény ítélőszéke elé kell tárni helyzetünket teljes meztelenségében és kérni ítéletét! Hiszem, hogy a közvetlenül tájékoztatott román közönség lélekből fog ítélni és kimondja azt, hogy mi nem ellenségei, hanem épp úgy támaszai vagyunk a román államnak, mint többségi testvéreink. Ami az eszme megvalósítását illeti, azt természetesen a Magyar Párt vezetése mellett képzelem el annál is inkább, mert a lap megindítása — legalább is egyelőre !— anyagi áldozatot is követel, amit csak a Magyar Párt kell meghozzon. Mindenesetre törekedni kell arra, hogy a lap naponta jelenjék meg és eljusson az ország minden kis zugába, sőt fontosabb problémák tárgyalása esetén ingyen kell azt megküldeni minden számottevő intellektuelnek. Továbbiakban a kivitel részleteit szakértőkre hagyom. Van annyi románul jól tudó újságírónk és intellektuelünk, hogy e téren nem fog akadályokba ütközni a gyakorlati kivitel. Ami a lap címét illeti, jónak látnám a „Minoritarul“ címet adni neki. Olyan cím ez, amiből mindjárt tájékozódik az olvasó a lap célja és szerkezete felől s a román hangzásnak és cím alkatnak is megfelel. Csodákat nem várok én e laptól sem és főként nem mindjárt. De azt szentül hiszem, hogy egy céltudatos, kitartó, okos munka lassanként meghozza gyümölcsét. A talaj ma már roppant nehéz. Ha talán régebben kerestük volna a közvetlen kapcsolatot a román olvasóközönséggel, a helyzet talán enyhébb volna s nem mérgesedett volna ennyire el. De ami késik, nem múlik. Ha a tizenkettedik órában is vagyunk, még nem késő, hogy sorsunk javítására ezt az eszközt is igénybe vegyük. Dr. Nemecz Alajos A FRANCIA NŐK__________________ divatos karcsúságának a titka a párisi JODILON golyócska. Megakadályozza az elhízást, nagyobb adag soványodást idéz elő. — Egy doboz ára 150 lej. Fölerakat Románia részére: Dr. BÍRÓ gyógyszertár Cluj, Piata Unirii No. 4.