Erdélyi Szemle, 1938 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám

Sx&Ye ❖ dult el tanári pályájára, hogy azután Magyarországon bizonyságot tegyen a székely ész tehetségéről. Még él emlékezetemben Kuják András keleti utazása, Kenyér és becsület, Komédiás Palkó, A kegyelem kenyér, Há­rom kenyeres pajtás, Az utolsó lantos, A vasember, A vasember fia, Bem apó és a székelyek stb. ifjúsági el­beszélések szakadatlan sora, melyek annyi gyönyörű és kellemes percet szereztek fogékony ifjú lelkünknek. Kétségtelen, hogy Pósa Lajos mellett ő a magyar ifjú­sági irodalom legvonzóbb képviselője. Erdély egyik legnagyobb református püspöke, Nagy Károly (1868—1926), háromszéki székely volt. Vallásos irodalom terén fejtett ki érdemleges tevékeny­séget, nem szólva arról, hogy az erdélyi magyarságnak legbátrabb védelmezője volt. Itt megállók a seregszemlével, mert az idő rövid és a sor végtelen hosszú s hiába nyargalok, úgy sem tu­dok a végére érni. A felsorolt székely íróinkon kívül még igen sokan vannak székely írók gárdájából. Talán csak egy székely lexikon tudná mind csokorba kötni a székely szellemi tehetségek óriási hadát. Rövidre fogott értekezésem fő célja az volt, hogy a fe­ledés ködéből felidézzem néhány olyan székely írónk emlékét, akiknek munkái ma is irodalmi és tudományos értéket képviselnek. Tehát úgy az olvasó közönség, mint a tudósok részére szellemi élvezetet nyújtanak. Az olvasó pedig e futólépésben tartott irodalmi szemléből is meggyőződhetett arról, hogy a székely faj milyen sok irodalmi és tudományos munkást termelt ki a ma­gyar irodalmi és tudományos élet részére. Merítsünk hát minél többet székely íróink szellemi termékeiből és ne intézzük el egy kézlegyintéssel vagy lenéző mosoly­­lyal őket, mert ők számottevő, súlyos alkotóelem a ma­gyar irodalomban és tudományban és nemcsak, hogy volt és van, hanem lesz is mindig, mert a székely ős­tehetség forrása soha ki nem apad A romániai magyarság sorskérdései „MINORITARUL" Aki olvasgatja a román lapokat, szomorúan ta­pasztalja, hogy alig múlik el nap, hogy egy-egy ese­ményből kifolyóan a kisebbségekre hátrányos követ­keztetést ne vonjanak le. Ez a tendencia, sajnos, ma már általános, mert nem csak főszerkesztők, de a vidé­ki tudósítók is ilyen módon igyekeznek hatásossá tenni írásaikat. Természetes, hogy a lapok ilyen irányú működése érezteti nyomasztó hatását az élet és közélet minden terén. A téma könnyű és hatásos, mert mindenki, aki magát románnak vallja, úgy kezelheti, ahogy akarja. S mi, békés kisebbségiek egy szép napon azaz inkább szo­morú napon, mgelepetve ébredhetünk arra, hogy a lap­vélemények szerint nemzeti veszélyt jelentünk az állam­ra, annak dacára, hogy valójában épp oly intenzíven és hűségesen akarjuk kivenni részünket az állam kon­­structív munkájából, mint román testvéreink. Hiába minden békés szándékunk, ma már a közhangulat vá­­roson-falun egyaránt ellenünk van. Ez a reánk nézve súlyos helyzet logikus következ­ménye annak, hogy a román nagyközönség csak egyol­dalú információkra van utalva, amit a román sajtó­ter­mékek szolgáltatnak nekik rólunk, kisebbségekről, így aztán ellentmondás hiányában meggyőződéssé rögződik a reánk nézve hátrányos és káros beállítás. Mennyi­vel más volna a helyzet, más volna a közhangulat, ha a bennünket támadó cikkekre adott válaszainkat, eljut­tattuk volna a román olvasó­közönséghez mindjárt me­legében, még mielőtt meggyőződéssé változott volna a rólunk szóló ellenséges információ! Ha úgynevezett kontradiktorius módon tárgyalhattunk volna le egyes problémákat a nagyközönség ítélőszéke előtt! El kell ismerjük, hogy magyar lapjaink kellő fel­­készültséggel hősiesen küzdenek ez ellen az áramlat el­len, de eredményt elérni nem tudnak, mivel a román nagyközönség nem érti és nem olvashatja azokat. Hiá­ba sorakoztatják fel lapjaink döntő érveinket, azok a nagyközönséghez el nem jutnak, mert a román lapok csak annyit vesznek át belőlük, amennyit akarnak s amennyi világnézetüknek megfelel, így aztán védekezé­sünk nem ér el a román olvasó­közönség füléhez, marad pusztában kiáltó szó. Már mi pedig nemcsak a politikai harcok és a diplomá­ciai tárgyalások eredményeként kell várjuk sorsunk jobbra fordulását, hanem a román közhangulat meg­változásától is. Arra kell törekednünk, hogy meggyőz­zük a román nagyközönséget hűségünkről, lojalitásunk­ról, békés szándékunkról és igazságunkról s ezáltal enyhítsük, esetleg teljesen megváltoztassuk a mai el­lenséges hangulatot. Fel kell vegyük a közvetlen érint­kezést a román nagyközönséggel az ország fővárosától a legkisebb faluig. Mondani­valóinkat minden közvetí­tés nélkül mondjuk el ennek a közönségnek, hogy az teljes egészében tisztán lássa nézetünket, szándékunkat és helyzetünket. Győzzük meg a román közvéleményt, hogy nem jelent veszélyt az államra az itt élő ősi ki­sebbség, hogy mi nem akarunk mást, csak dolgozni és munkánk után élni s munkánkkal erősíteni, támogatni a román államot. Ezt a munkát csakis egy román nyelvű kisebbségi lap megindításával kezdhetjük meg. És valóban, csakis ezzel a fegyverrel tudjuk megvívni a román közönség megnyerésére indítandó harcot a nagyszámú, az ellen­séges indulatú román lapokkal szemben. A harc célja a román közvélemény megnyerése. A közvélemény ítélő­széke elé kell tárni helyzetünket teljes meztelenségében és kérni ítéletét! Hiszem, hogy a közvetlenül tájékoz­tatott román közönség lélekből fog ítélni és kimondja azt, hogy mi nem ellenségei, hanem épp úgy támaszai vagyunk a román államnak, mint többségi testvéreink. Ami az eszme megvalósítását illeti, azt természe­tesen a Magyar Párt vezetése mellett képzelem el annál is inkább, mert a lap megindítása — legalább is egy­előre !— anyagi áldozatot is követel, amit csak a Ma­gyar Párt kell meghozzon. Mindenesetre törekedni kell arra, hogy a lap naponta jelenjék meg és eljusson az ország minden kis zugába, sőt fontosabb problémák tárgyalása esetén ingyen kell azt megküldeni minden számot­tevő intellektuelnek. Továbbiakban a kivitel rész­leteit szakértőkre hagyom. Van annyi románul jól tudó újságírónk és intellektuelünk, hogy e téren nem fog akadályokba ütközni a gyakorlati kivitel. Ami a lap címét illeti, jónak látnám a „Minorita­rul“ címet adni neki. Olyan cím ez, amiből mindjárt tá­jékozódik az olvasó a lap célja és szerkezete felől s a román hangzásnak és cím alkatnak is megfelel. Csodákat nem várok én e laptól sem és főként nem mindjárt. De azt szentül hiszem, hogy egy céltudatos, kitartó, okos munka lassanként meghozza gyümölcsét. A talaj ma már roppant nehéz. Ha talán régebben ke­restük volna a közvetlen kapcsolatot a román olvasó­közönséggel, a helyzet talán enyhébb volna s nem mér­gesedett volna ennyire el. De ami késik, nem múlik. Ha a tizenkettedik órában is vagyunk, még nem késő, hogy sorsunk javítására ezt az eszközt is igénybe ve­gyük. Dr. Nemecz Alajos A FRANCIA NŐK__________________ divatos karcsúságának a titka a párisi JODILON golyócska. Megakadályozza az elhízást, nagyobb adag soványodást idéz elő. — Egy doboz ára 150 lej. Fölerakat Románia részére: Dr. BÍRÓ gyógyszertár Cluj, Piata Unirii No. 4.

Next