Erdélyi Szemle, 1939 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 1. szám

s­ségi rendszer SB új életlehetőséget! Habár a gazdasági válság az utóbbi években határozottan csökkent, a magyar társadalom, különösen annak értelmiségi rétege, sajnos, ezek dacára sem érzi a konjunktúra jótéteményeit. A magyarság leszegényedése tovább tart s így az értelmiségek állásnélkülisége nemcsak, hogy nem múlik, de fo­kozódik. Minden statisztikai bizonyíték nélkül is elhiszi mindenki, hogy az érettségin, vagy az egyetemen kerékbetört fiatalok, az elhelyezkedni nem tudó diplomások, az elbocsátott köztisztviselők száma ma még nagyobb, mint az 1929—1933. években, a válság tetőfokán. A sok magyar sorskérdés kö­zött gondolatunk elsősorban ezen akad meg és szeretnénk, ha a magyar köz­vélemény figyelme is erre terelődne. Nincs kérdés, amit jóakarattal és igye­kezettel ne lehetne megoldani. Éppen ezért elhatároztuk, hogy felvetjük a magyar munkanélküliség kérdését és kérjük, nemcsak a közvetlenül érdekel­teket, hanem minden magyar embert, aki nemzetének sorsát lelkiismeretén viseli, hogy szóljon hozzá ehhez a körkérdéshez, hadd formáljunk ki egy olyan javaslatot és alakítsunk ki körülötte egy olyan közvéleményt, amely elől senki ne térhessen ki, ha a magyar közösség iránt hűséget érez. A magyar középosztály, amint valamennyien tudjuk, kiszorult minden olyan pályáról, mely az államtól, vagy az állam felügyelete alá tartozó köz­­igazgatási, vagy gazdasági intézménytől függ. Számára csak néhány foglal­kozás maradt fenn,­ elsősorban a szabad pályák.Az érvényesülésért azonban ezeken a pályákon is akadályversenyt kell megfutni. Az anyagi érvényesülés területe szűk, ilyenkor arra kell törekedni, hogy a megmaradt lehetőségek minél gazdaságosabban és igazságosabban legyenek elosztva. A magyar kö­zösség szempontjából fontos, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök minél több ember birtokában legyenek szétosztva. De milyen az elosztás je­lenleg ? A felelet annyira nyilvánvaló volna, hogy át is lehet ugrani és min­den bizonyítás nélkül felvethetjük a magyar álláshalmozás problémáját. Egy fiatal ügyvéd panaszolta egyszer, hogy csak 2—3000 lejes fix fize­tésre volna szüksége, hogy alapot kapjon, amelyre existenciáját felé­píthetné. S ez a minimum hiányzott. Pedig ezt sem ingyen akarta, s fiatal energiájával megszolgálta volna. Ugyanakkor tudjuk, hogy vannak gazdag magyar ügyvédek, akik 5—6 jól dotált állást töltenek be. Felhozunk példának egy többszörös millio­mos magyar ügyvédet Kolozsváron, aki 3 pénzintézetnek, egy nagy magyar­­országi vállalat romániai fiókjának, számos idevaló kultúrintézménynek jog­tanácsosa, ugyanakkor ügyvezető igazgatója is egyik banknak. Ha csak egy ál­lásról mondana le, ami úgyis túlterhelést jelent számára, legalább 3 fiatal magyar ügyvéd juthatna boldogan révbe. A múlt évben bizonyos röpíratok tudatták a nyilvánossággal, hogy ma­gyar kórházakban egy-két igazgató főorvos, vagy más főtisztviselő minden anyagi bevételt kisajátít, annyira, hogy senki más nem érvényesülhet körülöt­tük. Csak futólag említjük meg, hogy pénzintézeteinkben és gazdasági válla­latainkban, egyházaink gazdasági intézményeiben, ezek vezető helyén nagy­részt mind olyanok ülnek, akiknek ez a pozíció nem megélhetési kérdés, ha­nem csak luxusigényük biztosítását jelenti. Egyelőre ennyi is elég. Minden más konkrét esetet elhallgatok s csak annyit kérek, hogy az illetékesek figyeljenek fel, revideálni kell a helyzetet és gondoskodni kell, hogy ezek az álláshalmozások, szűnjenek meg s adjanak helyet azoknak a fiatal magyaroknak, akik ma anyagi lehetőségeik hiánya miatt minden életlehetőségtől el vannak zárva, ki vannak zárva a magyar közösség alkotó munkájából épugy, mint a jövő építéséből. KERTÉSZ DÉNES Sztojka László: Béke Kis antológia az írói és újságírói munkásságának tízéves évfordulójához ért fiatal költő-újságíró új ver­seiből. CSILLAGOS ESTE Fütyültem és rohantam jéghideg utakon, ha fájt — hát mosolyogtam, fáztam bizony nagyon, így lettem sziklák híve, barátom lett a rét s nem állom, ne nézz ide! ember ravasz szemét. Hazug szavak s mosolyok világa helyett: hegy, poros talpakkal futok s mit bánom — nem szeret az acsarkodó ember, követ a kékes ég. . . Vándort csillagos este szokott érni a vég ... BÉKE Egyre kevesebb lesz közöm a törtetőkkel. Meguntam az apró körön, lábbal,­­ököllel versengem a semmiért, súgták, érdemes, letörölöm a hulló vért. A kedvem nem heves. ...Hidegebb lesz a táj s szívem fölött a régi ég, egyre hidegebb s nem verem fejem : piros vagy kék ? Mindegy, legyintek, — törtetők a lábam elmarad, sziklák fogadnak s hegytetők s szálló madárcsapat. Ez itt a tető, nagy hegyen s nem virág, hanem — hó nézi alakod. Hát legyen. Eutó tavasz , hahó ! Kövekre dűlök és szemem józan szikrával néz. S lefelé megyünk a hegyen, ha int reggel a kéz ... LÉGY IRGALMAS Századok pora temeti embermilliók hulló­ testét s ha tested nőstény szereti, vagy kínozza, a hideg esték úgyis elérnek, irgalom nincs nőben, percben, futó napban vizes, sikoltó hajnalon elvisznek majd fekete dalban. Föld mélyébe jut szerelem, szív, vágy s világdöngető semmi, halál s tavasz a kerteken . . . és mégis előre kell menni. Századok pora fújja be milliók testét, tapsolj, nevess ! rothadó föld forró heve, légy irgalmas, őrizz és szeress !

Next