Erdélyi Szemle, 1942 (27. évfolyam, Töredék)
A vita nem feladatom, de ezeknek a tényeknek a felsorolását szükségesnek tartottam bevezetőül. 1526 után, amint teljesen rendeződik az erdélyi fejedelemség helyzete, mind szorosabb gazdasági és politikai kapcsolat fejlődik ki Erdély és különösen a havasalföldi román vajdaság közt. Valahányszor hatalmas a fejedelemség nemcsak a Havasalföld, de gyakran Moldva is a fennhatósága alá kerül a török hatalom tiltakozása ellenére is. Természetes, ez mind erősebbé teszi a beszivárgást, mind nagyobb tömeggel lepi el Erdélyt a románság, de a XVIII. századig nem volt sem politikai, sem kulturális tényező. A Mihály vajda kísérlete inkább egyéni vállalkozásnak tekinthető, melynek lápot a bécsi politika adott. A bécsi politika is semmisítette meg, mihelyt Básta uralomra jutásával fölöslegessé vált. Talán I. Rákóczi György az, aki először észreveszi a veszélyt. A protestantizmusnak a románok közti terjesztésével akarja kivonni őket a görögkeleti egyház nem kívánatos hatása alól, de kísérlete meghiúsul a nemesi kiváltságot élvező papság ellenállásán. Utódai már nem törődnek a kérdéssel. A románság műveltebb rétegeinek nemzeti öntudatosulása, mely fokozatosan politikai követelésekre is vezet, a XVIII. században jut el oda, hogy követelésekkel lépjen fel. A II. József császárhoz eljuttatott „Supplex libellus valachorum“ az első tényleges követelés. Ekkor vetődik fel először az erdélyi alkotmánynak olyatén való átszervezésének gondolata, hogy a románság egyenrangúsíttassék a magyarokkal és a szászokkal. Egyidőben tesz kísérletet a magyar és székely rész kezet fogva, hogy a Magyarországgal való egyesítés megtörténjék. II. József centralista politikájába ez beleillik és tesz is megfelelő kísérletet, mikor egyesíti a magyar és erdélyi kancelláriát, de halála után elalszik minden, mert azt kívánja a bécsi udvar politikai érdeke. A román nemzeti öntudatosulás és vele együtt a politikai, gazdasági és kulturális jogkövetelés mind erősebbé válik. Ha nem is tekinthetjük a magyar nemzeti szellemi erősbödés elleni visszahatásnak ezt, de mindenesetre következménye annak. Ennek az új problémának a felvetődése annyira foglalkoztatja vezető politikusainkat is, hogy szembeállítja a két jóbarátot is, Széchenyit és Wesselényit. 3848 mindent magával ragadó lelkesedése első pillanatban még a románsággal és szászsággal is elfogadtatja az uniót, de mikor megkezdődik a bécsi udvar magyarellenes nemzetiségi politikája, szembe fordulnak újból velünk. Saguna vezetésével a pár hónap múlva tartott balázsfalvi értekezleten a románság már az unió ellen foglal állást, Erdély külön kormányzatát követeli a három nemzetiség egyenjogúsítása alapján. Nemsokára megkezdődik a magyarságot irtó lázadása is a román tömegeknek. Világos után újból külön kormányzati terület lesz Erdély. Nagy változások történtek ugyanekkor a Balkánon is. 1861, illetve 1866-ban orosz befolyással önálló román fejedelemség alakul a havasalföldi és moldvai részekből. Most már független hátvédet kap az erdélyi román agitáció. Háttérben a bécsi kormányzatra mind kellemetlenebb orosz összeköttetés áll, így már bizonyos fokig a Monarchia érdeke is lesz az unió és meg is történik 1867-ben. A román követelések levezetését is célozza az 1866-iki nemzetiségi kiegyezés, mely elismeri a kulturális és gazdasági szervezkedés jogát, de politikai követelmények elől elzárkózik. Azonban az 1848-ban felidézett szellemet már megsemmisíteni nem lehetett. A Ferenc József politikája a szerdahelyi gyűlésen kapja meg a választ, hol nyíltan követeli a románság az erdélyi külön kormányzatot a politikai egyenjogúság alapján. Követelésüket memorandum formájában el is juttatják az uralkodóhoz. Ekkor, mivel a Monarchia érdeke úgy kívánja, erőszakkal elhallgattatják a kérdést. Az eredmény azonban csak látszólagos, mert határainkon belül burkoltan és nyíltan folyik tovább az agitáció a Liga Culturalan, a Bukarestből pénzelt bankokon keresztül, határainkon kívül pedig a világsajtóban. Ezekben igyekeztem a kérdés történelmi fejlődését ismertetni, a későbbi fejlődés már nem tartozik cikkem keretébe, az már a jelen története. Gyallay Domokos Pesten folytatja népnevelő munkáját A magyar iskolán kívüli népművelés — erős kezekben és hozzáértő irányítás mellett — napról-napra kiválóbb eredményeket ér el, s ezeket nem csupán az írni-olvasni tudás rohamos elterjedése, de népünk szellemi és erkölcsi színvonalának állandó és következetes emelkedése jelenti. E nemes cél és a nyugateurópai kultúrszínvonal elérésére a vallás és közoktatásügyi minisztérium illetékes osztálya, Antalfia Antal dr. miniszteri tanácsos legfelsőbb irányítása mellett minden lehet elkövet. Nemcsak hivatalos népművelési szerveket, hanemársadalmi intézményeket is állítottak és állítanak a népművelésügy szolgálatába. Magában a népművelési bizottságokban s képviseletet nyertek a hivatalos személyek, intézmények és skolák kiküldöttei mellett az egyházak, a társadalmi egyedletek és szervezetek képviselői s így a társadalom hozzájáulása is biztosítva van. Ennek megfelelően „a népművelési evékenység az állam, az egyházak és községek iskolái mellett lágyrészben a társadalmi egyesületek helységeiben, valamint leventeegyesületekben és kultúrházakban bonyolódik le, de népművelődésnek már az ipari vállalatok, gyárak és munkásaszmók is meleg otthonai. Főszempont a nemzeti jellem legökéletesebb kimunkálása. A nagy tömegek oktatásában „dicséretreméltó buzgalommal és önzetlenséggel kértek részt a tanítók, lelkészek, tanáok, orvosok, közigazgatási tisztviselők, a városi és falusi intlligencia lelkes munkásai, összesen 28.000 népművelési elődó.“ Idetartoznak a műkedvelői előadások, zenekarok, énekarok működése, a népkönyvtárak megszervezése és olcsó önyvakciók megindítása. Az iskolán kívüli népművelést itt külön dicséret illeti. Száyítói hamar ráeszméltek arra, hogy „a nyomtatott betű népművelésnek legfontosabb, legelterjedtebb és leghivatásosbb eszköze. A népnek olcsó és jó olvasnivalóval való ellátása édekében az iskolán kívüli népművelés olcsó könyvsorozatokat indított, olcsó klasszikusokat és nemes ponyvát adat ki. Antal fia dr. helyes érzékkel fedezte fel a veszedelmet, amit a magyar nép szellemiségére az izgató mesékkel operáló silány ponyva jelent s munkatársai belátták a szükségességét annak, hogy olyan nemzeti szellemű, a magyar hagyományokhoz ragaszkodó, de európai látókörű olcsó népkönyvtárt kell létrehozni, mely alkalmas arra, hogy a magyar társadalom egyes rétegei között mutatkozó szellemi és művelődési különbségeket eltüntesse és a kimondottan silány ponyvairodalomtól az embereket elszoktassa. E célnak megfelelően az iskolán kívüli népművelés kiadványainak célja az, hogy soraival, oldalaival a legszélesebb néprétegek szellemi érdeklődését felébressze, irodalmi és nemzeti tudatát modern és egyben nemes irányban fejlessze. Feladatául vallja, hogy a nemzet sorsát jelentő kérdésekben egyöntetű felfogást és nemesen tiszta köztudatot alakítson ki, valamint, hogy a független magyar gondolkozás fejlődését és megerősödését előmozdítsa. A szépkiállítású kis ponyvák, változatos tartalmukkal nemes időtöltést és kellemes szórakozást nyújtanak. Kiváló íróink magyar szívvel és magyar szeretettel nyújtják színes és élvezetes elbeszéléseiket, kisregényeiket, tanító és nevelő hatású írásaikat, s egyik-másik füzet a kaszinók, közművelődési körök, gazdakörök, kereskedőkörök, iparoskörök legkedvesebb olvasmányává vált. Visszacsatolt keleti és déli részeink felé hasznos missziót teljesít, elősegíti és megerősíti az anyaország és a visszatért országrészek közötti szellemi kapcsolatot. Ebben a vonatkozásban e helyen Gyallay Domokos személyét külön tiszteletadás illeti. A Magyar Népművelők Társasága lapvállalata számára keresve sem talált volna méltóbb irányító szellemet. Gyallay: szíve, lelke, irodalma, publicisztikája Erdély legtisztább és legüdébb forrásaiból fakadt s mindenkor, mindenképpen a népművelést szolgálják. Irodalma: akár Vaskenyéren című lenyűgöző regénye, akár a Nyár Soly-