Erdélyi Szemle, 1944 (29. évfolyam, 1-2. szám)
1944 / 1. szám
ERDÉLYI SZEMLE 1944. 1. , és nem zsidóval köthet házasságot. Persze, hogy máányi párok kellettek ezekre a törvényekre a mi liberális északunkban. Ezek a lászlói törvények és nemcsak a mnonhalmi, de az ezután következő törvényei is ebben a ellemben vannak sugallva, megírva és megpecsételve keresztülvíve a magyar életben. Ezt a nagy uralkodót és hadvezért külsejénél csak a ski mélysége és lelki szépsége szárnyalhatja túl. A hármas hadvezér, a töretlen kardú vitéz, hatalmas öklörvényhozó jó volt, kegyes volt, megbocsájtó volt fajtával szemben. Ő élte és meggyőződésből élte a keresznységet, nem más, politikai fogás volt nála, mint sokplomata és politikus számára, akiben csak azért van a kreszténységgel szembeni türelmi állásfoglalás, mert jórmányzói eszköz a kereszténység. Lászlónál ez meggyőződés és élet. Oh László, Nagyboldogasszony szeretete tisztelete! Ő volt az első, aki pénzeinkre rávezette Magarország Nagyasszonyának képét, ő volt az első, aki iszlaira Boldogasszony képét hímeztette. Nem csoda, úgy amikor megjött az órája az eltávozásnak, akkor korsóját és sírját egy zokogó, síró nemzet vette körül, így a krónika: sírt nemcsak a papság, hanem sírt a pór is, rtak a szegények, sírtak a gazdagok, sírt a főrendi és az az utolsó ember is, mert kegyes királyát vesztette el inne a nemzet. Az ifjak és leányok nem perdültek táncra írom teljes esztendőn keresztül. Gyászt hordtak és szüleit minden muzsikaszó, csak a könnyek muzsikája és szívek imája tört elő az árva magyar nemzet lelkéből a magasságos Isten és magyarok Istene felé. Szent István kereszténysége csak forradalmat hozott, vak széthúzásokat hozott, az a negyvenesztendős trónikongás előbb-utóbb, de rövid időn belül Magyarország igét, eltörlését hozta volna maga után a legtermészetserűbben. Nem adnék most rá — így hátranézve — még 7 esztendőt és Magyarországot elnyelte volna a szomjéd nagyhatalom, mert hiszen határain mindig lesben állt ő Péterjeivel és Salamonjaival. László ugyanakkor nagyszerű diplomatának is mustkozott. Meglátta a veszélyt és ezt abban látta, — talán már látta a véget is —, ha nem tudja a magyar pogányágot az új kereszténységgel valamiképen összenozni. Itt an Lászlónak túlszárnyalhatatlan fényessége és nemzetségmentő munkája, mert az idegen kereszténységet, a zentistváni kereszténységet, a magyarra rákényszerítt idegenséget, magyar kereszténységgé tudta tenni, nem véletlen, hanem nagy dolog ez. A kereszténység itt orrongásokat, pusztításokat eredményezett azzal a ráényszerítéssel, megalkudni pedig nem lehetett, visszaozni pedig már nem lehetett, pogánynak maradni sem lhetett még a visszavándorlás árán sem, mert az ajtó isszafelé a magyar tömegek előtt már zárva volt, tehát úgy megmagyarosítani a kereszténységet, vagy elpuszulni. Nem volt más! László megmagyarosította a kereszénységet. Magyar vérré, magyar életté tette önmagában, a maga példájával az egész nemzetben, úgy annyira, egy Szent László óta itt ebben a hazában, Magyarorzágon kereszténynek lenni annyi, mint magyarnak lenni s magyarnak lenni annyi, mint kereszténynek lenni. Hahát Szent István keresztény országalapító megérdemli et a kitüntető címet, adjunk nehezebb címet, verejtékeebben megérdemelt címet Szent Lászlónak: „keresztény ömmegtartós“ Épen ezért Szent Lászlót kell tekinteni a magyar kereszténység, a magyar szuverenitás, a magyar ügyetlenség mintaképének. Ez volt Szent László, a magyar. És ha letöröljük a őrt és ha a kegyes király képét idézzük a jelenben, felodhatom-e a kérdést, hogy mije legyen a magyarnak ma Szent László? Testvéreim! Szent László befejezett történelem. Beejezett történelem mint egyén, hiszen megszületett, élt, elótta a test adóját, meghalt, de László világa és befolyása a magyar életbe nem befejezett történelem és ezt mi nem citáljuk. Sohasem citáljuk, szentistváni történelmet citálunk, Szent István után kiáltunk. Nagyon jól van ez, mert Szent Istvánnak és a szentistváni történelmi gondolatnak örökre joga van a magyar napokhoz és esztendőkhöz, bármikor halványuljon is a kereszténység is a keresztény élet, azonban miért nem citáljuk Szent Lászlót akkor, amikor a szétválasztás korszakát, vagy napjait éljük, amikor vannak eszmék, gondolatok, törekvések arra, hogy szétválasztódjék a kereszténység és a magyarság. Akkor László nem befejezett történelem, akkor László joggal lép elő a magyarság elé és követeli az ő világát, odacsaphat, hogy „negyven éves trónvillongás és elpusztulás függött feletted magyar, amikor koronádat átvettem, most is, amikor a széthúzás karmai közé kerültél és napjaid problémája a kereszténység és a magyarság, én, László, kiáltok bele a magyar közéletbe, hogy a kettő egy és nem lehet itt csak kereszténynek lenni, hanem a kettőt együtt kell élni, érezni, érte vérezni és meghalni.“ Áldjátok Lászlót ezért, hívjátok László világát újból a Ti nemzeti világotokba, mert ez a lászlói világ az egyetlen megmenthetése a magyarnak. Kérdezhetem hát, hogy mije lehet Szent László a magyaroknak? Itt a felelet! Az, akije volt 900 évvel ezelőtt. Az lehet ma a magyarnak újból Szent László, hogy bárdját ragadva csendet intsen és megálljt azoknak, akik különbséget akarnak tenni a kereszténység és a magyarság között a mi életünkben. Legyen a magyarok számára László az, aki volt akkor, amidőn lovával végigrohant a magyarság útjain: „Rohanj László Szögvéreden, patája friss forrásokat fakasszon, hallhassuk csobogását a Mátrában és a Cserháton, hogy enyhüljön a mai széthúzások lázában égő magyar ajka.“ Legyen számunkra László az, aki volt, amidőn megmagyarosította a kereszténységet. Lászlóhoz is jött egy deputáció. De csak deputáció ünnepélyes formában. Elődeihez negyven éven keresztül, Istvánhoz hol, gyilokkal, hol lázadással közeledtek, hogy állítsa vissza a régi vallást, állítsa vissza a fehér ló oltárát, ő hozzá csak egyszer jött egy deputáció csendes ünnepélyességgel, alázatos jobbágyi kéréssel, hogy dögvész pusztítja az országot. Nem segít rajta senki semmit. A keresztények Istene tehetetlen vele szemben. Engedd hatalmas kegyes királyunk, hogy munkába lépjenek táltosaink, hogy megszűnjön a dögvész. László csodával felelt: Menjetek, a keresztények Istene megszünteti a dögvészt. Kilövöm nyilamat és az a fű, vagy növény, amelybe nyilam akad, azt használjátok, az a növény orvosolja a dögvészt. László kilövi nyilát és hosszúlevelű növénybe akadt meg, azt rágcsálják a dögvészesek és meggyógyultak. Mai napig a magyar Szent László füveként ismeri és gyógyfűként használja ezt a növényt. Ez legyen László, a mi dögvészes korunkban. Szent László nem füve, hanem lelke segítsen, mert azokat a dögvészeseket sem a fű hozta a kereszténység táborába, hanem Lászlónak az egyénisége és így a mai időkben is jubiláljatok, magyarok, tisztán ragyogjon felettetek László, az ő magyarosító kereszténységével tanítson benneteket magyarnak és kereszténynek lenni. íme Testvéreim, magyarok! Ezért mertünk a 900. éves álomhoz nyúlni. Ezért, mert ez a bizottság a 750. éves szenthez nemcsak a kegyelet imájával alázatosan közeledni, hanem a magyar jajkiáltás megrázásával megrázza a 750. éves szentet, kéri, hogy száguldjon végig a magyar utakon lovával, erősítse meg üdítő forrásával a fajt és álljon élére azoknak az igazi magyaroknak, akik ma merészelnek síkraszállni a keresztény magyarságért és a magyar kereszténységért. Csak harangozó voltam, hogy beharangozzam ezeket. Csak vigilia éneket zengek, hogy felharsogjon nemsokára a nagy himnusz, Szent László himnusza. 5