Transsylvania - Erdélyi Tájékoztató, 1996 (37. évfolyam, 1-4. szám)

1996-12-01 / 4. szám

Anyaföld Bartalis János (1893-1976) Ékes vagy, mint a bölcső, fekete vagy, mint a sír. Vér és könny kötöz össze veled soha fel nem oldódó kapcsolatba. Nagyobb vagy, mint a szerelem, erősebb, mint a halál. Nem szakadhatunk el tőled. Tengermesszeségb­ől visszahívsz, ha elmenni akarnánk. Mosolyogsz — meleg anyai mosolygással —, mint őszibarack árán. Örök vagy. Halhatatlan vagy. Csillag vagy. A csillagok lehullhatnak az égről. Te szívünkben örökké élsz. Brassó Ritoók János (1935-1981) Szikár kémények szürke füstje. Égre jajduló gótikus vágy. Házrengeteg fény­ablakokkal. Fenyőfűszeres esti szél. Zsibongó népű keskeny utcák. Büszkén őrködő Cenk-tető. Középkor-hangulatú tornyok. És: Hello! Guten Tag! Bonjour ! De mi áramoltat át rajtam olyan jóleső melegséget, amikor tékozló fiúként a szülővárosomba hazatérek! Halhatatlan ezekben Apáthy Géza (1943-1976) Magos Déva várból, hol a kőfal nem szorít már gyönge szívemen, én, asszonyfeleséged, tehozzád szólnék most, Kőmíves Kelemen. Nem feddő szóra ajzom fel magam, s nem gyűjtöm századokból könnyem, a legszebb áldásra készülődöm, hogy áldozatod megköszönjem. Mert elhamvadtak rendre azóta reggelek, esték, aranypénzek, pallérjaid is asszonyaikkal, de áll a vár, és én is­­ élek! Ha várad majd reggelre-estére netalán egyszer leomolna, a ballada, amelyben sorsom él, időtlen messze túlragyogja. Légy áldott ház, ezerszer áldott, mert nékem rendelted el a kínt, amelytől vérem ezer forrásból, halhatatlan erekben kering. Ahol az ég kékje a legmélyebb Jancsik Pál Brassó egyetlen városhoz sem hasonlít, amelyet valaha láttam. (Széchenyi Naplójából) ...azok számára, akik elhagyták gyermekkoruk és kamaszkoruk városát, az mitikus várossá válik. (Mircea Eliade) Ahol az ég kékje a legmélyebb, ahol a fenyők színe a legüdébb, vadgalambok nyakán zöldje a legcsillogóbb s el nem felejtheted csipkebogyók pirosának tüzét, ahonnan olyan régen elkerültél, ahol mindig tárt karral vár a vár, a házak, az uccák az egész város, ahova mégsem mehetsz te haza már, de ahol mégis otthon vagy örökre, jövőbe vágyó örök fiatal, tizennyolc éved lobog a szelekbe, tizennyolc év maga a diadal­­ emlékek városát viszed magaddal, vágyaid, reményeid, hitedet, mindig megújulni zengő ifjúságod évek kaptatóin holtig cipeled. A költőkről ZAJZONI RAB ISTVÁN 1832-ben született a barcasági Zajzonban (a csángók lakta Hétfalu egyik helységében). A pesti egyetemen történelmet és keleti nyelveket tanult. Körösi Csom­a Sándor munkáját akarta folytatni. Egy Habsburg-ellenes tüntetés miatt 8 hónapot ült börtönben. Súlyos bete­gen szabadult. Két verseskötete jelent meg. 1862-ben hunyt el; emlékét Transsylvania 37. évf., 4. szám 3

Next