Erdővidék, 1911 (9. évfolyam, 2-4. szám)
1911-01-08 / 2. szám
t . A népszámlálás és öngyilkosság. Minden művelt ember érdeklődéssel várja a most folyó népszámlálás eredményét, az érdeklődés gócpontja pedig bizonyára az a legfontosabb kérdés : szaporodott e hazánk lakossága és minő arányban, az utolsó évtizedben ? Aziránt kétség nincs, hogy emelkedett a lakosság száma, de nem hisszük, hogy az emelkedés mértéke megfelelne a várakozásnak. A számláló okmányok sok kérdésére adott feleletekből a statisztikusok a ki nem elégítő szaporodás okainak nagy részét ki fogják puhatolni, de biz arra — adatok hijján — nem fognak kitérhetni, mily elszomorító méretekben tizedeli meg lakosságunkat az öngyilkosság. A siralomvölgy — a mi világunk — mintha elvesztette volna a csáberőt, mely a rajta való létet kívánatossá teszi. Oly kevéssé ragaszkojih.aiv hc-ZLé,, nagy" számottevő részek előtt tűrhetetlenné válik Isten adománya: az élet. A kérdés: miként lehetne lakosságunk ily megtizedelésének határt szabni, sokkal fontosabb, semhogy attól a fokozott figyelmet meg lehetne tagadni. Sokkal fontosabb, mint például a kivándorlás, mert míg ennél vis-szahódítható népességről van szó, amott teljesen és mindenkorra veszendőbe menő nemzeti erő forog kockán. Érdemes tehát elmélkedni ama módok-lól, melyekkel e nagy bajnak elejét lehetne venni. S ezenközben elsősorban szemünkbe örült a leghatásosabb eszköz, amelytől a legtöbb sikert várhatnék általában megkönnyíteni a szerfölött megrosszabbodott megélhetési viszonyokat. Ez azonban mindenesetre könynyebben tanácsolható, mint keresztülvihető és egyelőre éppen csak elméleti értékkel bír, mert hiszen az a munka, melyet eddigelé is a megélhetés elviselhetőbbé tételére fordítanak, nagyrészt még mindig meddő magad. " A kérdést tehát másik végéről , erkölcsi oldaláról kell megfogni. Ennek még az az előnye is van, hogy az öngyilkossági okok közül nemcsak az anyagiakat, hanem azokat is felöleli, melyek csalódott szereimre, csüggedtségre, elvesztett becsületre és, mint minden öngyilkossági esetnél, gyávaságra vezethetők vissza. Igen , minden öngyilkossági esetben, mely nem elmeháborodás következménye, a gyávaság játsza a főszerepet. Elvetni mindent, a legdrágább kincset, mely semmi mással nem pótolható, csak azért, mert nem merünk szembeszállni a benne várható veszélyekkel, azokat túlbecsülni, saját erőnket pedig kicsinyelni: ez nem egyéb gyávaságnál. De nemcsak gyávaság az öngyilkosság, hanem épp akkora bűn, mint a gyilkosság. Itt is, ott is emberélet oltatik ki. És sokszor, nagyon sokszor ez nemcsak annyit jelent, mint az Isten adományával vétkesen bánni, mert ez az élet nem is kizárólag a tulajdonosé, hanem rendeltetése mások, a hozzátartozók életéről is gondoskodni. Ily esetekben még a gyilkosságnál is nagyobb az öngyilkosság bűne. Nyilvánvaló, hogy törvényhozási vagy hatósági úton nem lehet az öngyilkosság ellen küzdeni, mert a tettest, ha szándéka sikerül, megbüntetni nem lehet. A törvényes intézkedés ez esetben első pillanatra kivihetetlennek mutatkozik, azonban tényleg kizártnak nem tekinthető, amennyiben több európai állam megpróbálkozott vele. Persze nem az öngyilkosokat büntették, hanem csak azokat, kiknek kísérlete meghiúsult; az eredmény azonban az volt, hogy minél biztosabban végezzenek magukkal. A lelkészekre, tanítókra és mindazokra, kiknek nagyobb erkölcsi befolyásuk van a népre, vár az a feladat, hogy felvilágosítsák az embereket az öngyilkosság nagy bűnéről, hogy bátorítsák a csüggedőket, megmagyarázván nekik, mily végzetes tévedés az élet küzdelmeit túlbecsülni és erőnket velük szemben gyengének tartani. A test és különösen a lélek észszerű edzés után mindenesetre sokkal hatalmasabb, semhogy síkra ne szállhasson azokkal a sokszor túlbecsült bajokkal, melyekkel a jövő élet fenyegetni látszik. Csakis ezúton várhatunk javulást, melyet azonban a mértékadó köröknek is elő kell segíteniük azzal, hogy lehetőség szerint megszüntessék az öngyilkosságok anyagi okait. Ill. T.: AZ ELMÚLT ÉVRŐL. Ha visszatekintünk az elmúlt 1910-ik esztendőre, megodt lélekkel Állapíthatjuk meg, hogy ez az év nem tartozott a legrosszabbak közé. Ne értsenek félre bennünket, szemben az emberek folytonos sopánkodásával, nem akarunk mi dicshimnuszokat zengeni az elmúlt esztendőről, hanem csak rá akarunk mutatni arra, hogy a folytonosan sopánkodó, a rossz világ és a rossz idő miatt panaszkodó embereknek nincs egészen igazuk. Az idei termés, ha nem is volt oly elsőrangú, mint a hivatalos becslések jelezték, mindenesetre közepesen jó volt és a gazdák reménységének egy részét be is váltotta. A gabonaneműek, elsősorban a búza ára igen becsületes volt és az állattenyésztő gazdáknak felette kedvezett és kedvez még most is a nagy smsdrágaság, úgy, hogy bízvást állíthatjuk, hogy az elmúlt esztendőben a magyar föld meghozta a maga gyümölcsét. A kereskedelmi és ipari élet terén is általános fellendülés volt tapasztalható. Úgy a fővárosban, mint a vidéken kevesebb volt a csőd, mint a megelőző esztendőkben, számos gyár és más iparvállalat alakult, melyek a munkaalkalmakat szaporították. A magyar hitel a külföldön megerősödött, aminek bizonysága az a félmilliárdos magyar kölcsön, melyet a magyar állam könnyedén szerzett meg külföldön. Az osztály haggyajnos, nem pihentek az elmúlt esztendőben,"de nem is hatott oly zavarólag a társadalmi békére, mint a megelőzőévekben. Ez anak az energikus eljárásnak az eredménye, amelylyel a hatóságok az izgató szocialista szervezetekkel szemben eljártak. Másrészt maguk a munkások is beleuntak a harcba, miután számos nagy sztrájkjuk csúfos bukással végződött. Ezek a bukott sztrájkok alapjában rendítették meg a szociáldemokrata pártot s a pártvezetőség belátta, hogy az osztályharc és az osztálygyűlölet folytonos szitásával csak önmagának árt és ezért most békésen meghúzza magát. A kivándorlás is megcsappant, ami részben annak az eredménye, hogy odaát Amerikában egyre érezhető a pénzügyi válság hatása és számtalan gyár és bánya redukálta üzemét, úgy, hogy a kivándorlók számára nem igen nyílnak arany virágok. Félelmetes vendégünk is volt az őszszel: a kolera. A tél" hidege gátat vetettjól ugyan pusztításainak, de félő, hogy a tavasszal újult erővel fog feltámadni, ezért ajánlatos, hogy minden hatóság és minden ember a legmesszebbre menőleg tegye meg óvintézkedéseit a fenyegető ellenséggel szemben. Amikor igyen nagyjában jellemeztük az elmúlt esztendőt, ebből minden különös optimizmus nélkül következtethetünk a jövő évre. Hogy az 1911. év ne legyen rossz esztendő, azt mindnyájan óhajtjuk, s különösen hogy a termés ne húzza keresztül a számításokat, hogy a magyar nép békességes gyarapodásban érje meg az 1912-ik esztendőt is. A jövő természetesen Isten kezében van. Ebben bízik a gyarló ember, aki habár gyakran csalatkozik is, fohászával mégis a Mindenható elé fordul, aki sohasem hagyja el egészenazt, ki hitét és önbizalmát el nem veszíti. A KISSÁRMÁSI FÖLDGÁZ. (Folytatás.) III. Legutóbbi közleményemet a gáztelep megjelölésénél végeztem volt. Tehát — mint már megelőzőleg irtam — amint az erős földgáz a fúrás helyén kitört s ennek következtében a fúrást ott abbanhagyták, a gáztelep körül elterülő két doltlnyi négyszög területet a pénzügyi tárca a földtulajdonos Veszprény Antal főszolgabírótól 100.000 koronáért megvásárolta, meghagyván a tulajdonos részére még háromszáz lóerőre szükséges gázt. Tehát a fenn írt földtulajdonos egy olyan területért, melynek termőképessége, illetve évi tiszta jövedelme alig 20 korona, kapott százezer korona tiszta pénzt s azonkívül a maga részére fenntartott 300 lóerejű gáznak a naponkénti értéke 120 korona körüli. Vagyis itt számadatokkal kimutatom a gáznak haszonértékét. Ugyanis : fent nevezett tulajdonos-főszolgabiró múlt év nyár folyamán a gáztelep körüli birtokán a gáztól mintegy 400 lépés távolságban próbaképpen vettetett 18.000 darab vályogtéglát és ezt múlt évi november havában a gáztelepről csöveken odavezetett gázzal kiégettette, amely égetéshez szükséges hőfejlesztésre 98 nsz.méter kemény bükkfa kell, minek az értéke ott a téglaégetés helyén 882 koronába került volna. Megjegyzendő, hogy ezen 18.000 drb. tégla égetéséhez, a gáz erős hőfejlesztési képességénél fogva, a tulajdonos részére fentartott és csöveken az ő részére a téglakatlanhoz elvezetett 300 lóerejű gáznak a kiömlő mennyiségéből naponta alig vétetett egy harmad része igénybe. Hogy milyen a hőfejlesztési foka és értéke ezen gáznak, erre nézve álljon itt egy másik számadat. Az egész gázcső olyan erős metánt önt ki, hogy óránkinti mennyisége — elégve — egyenlő 600 métermázsa elsőrendű kőszénnel, melynek az ára óránkint 3000 kor.; ez 24 óránkintli 72.000 kor., és ha most tekintetbe vesszük azt, hogy már pár nap múlva (1909. január havában tört ki) két éve lesz annak, hogy ezen gáz kitört, úgy azon fölfedezésre jövünk rá, hogy két év alatt nem kevesebbet, mint 52.300.000 (azaz ötvenkét millió háromszázhatvan ezer) korona értékű sütő és világitó anyagot képviselő gáz ömlött ki ezen a 25 cm. űrméretű vascsövön át a földből s ez a nagy kincs mind csak elpárolgott és haszon nélkül semmisült meg a levegőben. Ez okból írtam már bevezető soraimban, hogy megmérhetetlen értéket képviselő földi kincs ez a fölfedezett gáz metán — csak tudnák minél előbb ipari célokra felhasználni! Még megjegyezni kívánom azt is, hogy 10 hónapi ittlétem alatt magam is tapasztaltam, ide a szakmérnökök is úgy nyilatkoznak, hogy ezen gázkiömlés ez ideig mindig napnap után fokozatosan erősbödött s talán még mindig erősbödni fog a geológusok állítása szerint 10 —15 évig. A gáz metán kiömlésének megfigyeléséről annyit írhatok, hogy amint az a vascsőből kiömlik — helyesebben fölfelé süvít, a csőből való kiömlése — nyáron át, — meleg, száraz időben szürke, átlátszó vékony páraként alig észrevehetően látszik; mostan azonban a kiömlés — amint a csőből kiharsog — vastagkék és szürkés páraként látszik, időnkint egyegy füst alakú pára gomolyagot lök ki, illetve fel a levegőbe, amely mintegy egy negyed percnyi ideig látszik a levegőben úszkálni s azután elenyészik. Erre nézve még szakértővel nem beszéltem ugyan (mivel e jelenséget csak a hős én tett megfigyelésemkor tapasztaltam), azonban minden valószínűség szerint ezen vastag páraszerű látható kiömlésnek a magyarázata az lesz, hogy mivel, most a lágy, nedves idő következtében a gáztelep körüli rétek és mocsarak vízzel telve vannak, így bizonyára a talajvíz beszivárog a gázömlés nyílásába, és így az erős gáz metán a beszivárgó vizet kilökve, párává oszlatja szét. Hogy ezen gáznak, mint azt a múlt évi juli hó 12-én a »Pesti Hirlap«-ban Pap Károly 4. oldal, dél I 2. szám