Erdővidék, 1914 (12. évfolyam, 9-30. szám)
1914-01-17 / 9. szám
2. oldal * rendelet a sorozás ügyében. Nem kell már a nyomorék katona. Erről tanúskodik a honvédelmi miniszternek Háromszék vármegyéhez a sorozás ügyében küldött legújabb leirata, melyben a miniszter elrendelte, hogy szaporítsák a sorozó napokat, mert az állításra kötelezett újoncokat az idén alaposabban meg kell vizsgálni. Szigorúbb rendszer lép életbe a sorozásnál. Nem elég, hogy a mérték alá álló legényt az orvos a szemével vizitálja és kimondja a szententenciát: »tauglich!« Alaposabban szemügyre kell venni minden egyes újoncot, mert amint a rendelet mondja, a hadseregnek egészséges katonákra van szüksége. Hogy ezt elérjék, a sorozóbizottságoknak minden legényt minuciózus vizsgálatnak kell alávetni, nehogy a szolgálatképtelenek a felülvizsgálatokon tömegesen jelentkezzenek. M ____ * * Kedvezmény az adózóknak. A földrs házbirtok után fizetendő általános jövedelmi pótadóból a föld- vagy házra betáblázott adósság kamatainak megfelelő összeg levonandó. Minthogy az általános jövedelmi pótadó a földadó után 30%, a házadó után pedig 40% (adómentes új házaknál 20%), okosan teszik mindazok, kiknek telekkönyvileg bekebelezett adósságuk van, ha erre vonatkozólag törvényes jogukkal élnek. A szükséges nyomtatványokat minden város tanácsa, illetve község elöljárósága (körjegyző) díjtalanul köteles az adózók rendelkezésére bocsátani s az írni nem tudók számára kellő módon kiállítani, mely célra a betáblázási okmány szükséges. E bevallások minden év január 20-ikáig a városi tanács-, illetve községi elöljárósághoz beadandók. Olcsóbb lesz-e a pénz? Hogy olcsóbb lesz-e a pénz? — ez volt már jó ideje és ez ma is a kérdések kérdése. Messz )—ben bármilyen foglalkozású az emléfer, egyaránt megérzi a nehéz időket. Most, hogy a balkáni béke nyélbe van ütve — már t. i. úgy ahogy — , ma kétszeresen okunk van reménykedve nézni azon irány’ felé, hogy a mindnyájunk által óhajtott közgazdasági fellendülés várt és ígért ideje elkövetkezzék. Azonban, mivel mi a vidéken a mérvadó pénzügyi körökelfogását nem ismerhetjük, felkértük fővárosi levelezőnket, hogy elsőrangú pénzügyi szakemberek véleményéből leszúrt s a pénzügyi helyzetre vonat-kozó cikket szeretnénk közölni. Ennek a felkérésünknek eredménye az alábbi közlemény, melyet egy budapesti elsőrangú bank vezérigazga-. tója mondott tollba fővárosi tudósít, tónknak. A pénzpiac feszültsége ha fog is valamennyire enyhülni, de nagy optimizmussal ne nézzünk a legközelebbi jövő elé. Igaz ugyan, hogy az Angol Bank 5 százalékról 4 százalékra leszállította a hivatalos kamatlábat és így jogos remény lehetett azt hinni, hogy az Osztrák-Magyar Bank is leszállítja a kamatlábat, amint látjuk, a bank január 10-iki tanácsülésén még csak fél százaléknyi leszállításra sem volt hajlandó, ami pedig minket mégis közelebbről érint, mint az angol kamatláb leszállítás. Halljuk azt is, hogy a Német Birodalmi Bank január közepén szintén leszállítja a kamatlábat s lehet, hogy az Osztrák-Magyar Bank csak ezután akar engedékenyebb lenni — ha ugyan lesz, mert hát — aszongya — most még nem lehet, amikor egész Európában ismét (vagy még mindig) oly nyomott a helyzet. Hát persze, ez kifogásnak sem rossz, mert van némi valószínűsége. Így hát nyeljünk egyet az osztrák-magyar bankráta makacs magatartásának hírére s nyugodjunk bele — egyelőre. Voltaképpen nem is az a baj, hogy a vállalkozás egy vagy egy fél százalékkal drágább — de még úgyis drága — hitelt kénytelen igénybe venni; nagyobb baj az, hogy egyáltalában a vállalkozás még nagy kamat mellett sem vehet igénybe anynyi tőkét, mint amennyit óhajtana. Egész Európában évtizedek óta nem tapasztalt ,nagy pénzhiány való Ennek oka a balkáni kétszeres háború, mely az európai hatalmakat nagy hadi óvintézkedésekre bírta. Ha nekünk egy milliárdunk veszett oda (annyi, amennyit a franciák fizettek a szudáni győzelem után hadisarcként a németeknek) a hadi felkészültség kiadásaira, hát legalább az a szomorú vigasztalásunk van, hogy a velünk farkasszemet néző orosznak is ennyire elfecsérlődött. S aztán az angol várjon nem milliárdokat él nagy csatahajói építésébe? Sőt egész Európa nem roskadozik-e a rendes és rendkívüli haditerhek alatt? Emellett a német tőke Ázsiába gyarmatosító törekvésekre ment ki s ma még ezen tőkék is bizonytalanul kamatoznak. Aztán most minden tőke arra spekulál, hogy a Balkán hiteligényeit kielégíthesse s ezek a hiteligények igazán nem mondhatók szerényeknek, mert nemcsak a jelenre és a közeljövőre vonatkoznak, de főleg a múltat kell kitatarozni, hiszen nyilvánvaló, hogy az egész Balkán-koncert „hozamra“ ment, amelynek költségeit úgy a háborúban részt vett fe-lel, mintha nézőközönség is csak mégezután fogják megfizetni. Bizonyos dolog, hogy legelőször Szerbia, Bulgária, Montenegró kötik meg új államkölcsöneiket, persze oly terhes kamatláb mellett, hogy a francia tőzsének mosolygó arca még mosolygóbbra válik. Csak Bulgáriának öt milliárdra van szüksége, hát „nagy Szerbia“ mennyit fog elnyelni, ha a meghódított török földet pacifikálni akarja! S az európai államok valamennyije új renteket kénytelen kibocsátani, hogy a felemésztett pénztári készleteiket pótolhassák. Itt van tehát a magva a nagy pénzszükségnek: ez a nagy tőke keresés teszi drágává a pénzt és lesz okozója annak, hogy a kereskedelem és ipar egyelőre kénytelen lesz tovább böjtölni. Mivelhogy azonban a legnagyobb tőke az emberi munka, egy európai jó termés esetén — ha a munkára a szükséges béke és konszolidált viszonyok meglesznek — új pénz fóliája fakat mindenfelé a munka és szorgalom nyomán és a nehéz időket csak legfeljebb az az ember fogja ,mi igére?Jti, aki ebben az időben esztelenül pazarolt a más pénzével, vagy szertelenül nagyobb vállalatokba bocsátkozott a túl drága kölcsönzött pénzzel. Véleményem az, hogy az európai pénzfeszültség nem fog rövidesen megszűnni, azonban a javulás lassú tempóban, de állandóan meglesz és minden attól függ, hogy az emberi munka Isten áldásával fluktuáló legyen. Ha mi elég okosak leszünk, mint a Balkán szomszédai, felhasználni a közelséget, a jövőre kitűnő piacunk ígérkezik olyan területeken, hol a török eddig uralkodott, de keleti fatalizmusával, igénytelenségével nem számított jó vevőnek. A pacifikált földekre élelmes, vállalkozó és dolgos nép jutott, akiknek a munkához gép, szerszám, igaerő, tenyészállat szükséges s akiknek ruházata nem törökös és igényesebb. Mindez feltételezi, hogy mi jobb vevőközönséget szerezhetünk az új területen s erre való számítással a magyar tőkének be is kell rendezkednie ipari vállalkozásokra, ha majd lassan-lassan a mai pénzügyi helyzet kialakul. De ismétlem : ne számítson afré senki, hsgy máról kisenarra a hitelviszonyaik gyökeresen javuljanak. Azért akármilyen pénzember véleményét kérik ki, más választ senki sem adhat, mint ezt; óvatosság- és takarékossággal kell átszenvedni ezeket a nehéz időket és várni a jobb napokat, melyek el fognak következni. Vajha mielőbb úgy lenne! — No tiszteletes uram, éppen kapóra jött ez a parancs. Vigyázzon! A magyar segédbiztosok szemfülesek. A Föderl féle német biztosok feljebb hágnak. Helyökre kapaszkodnak a ma még almagyarok. Hát hadd hivalkodjanak a Prométheusz szívét tépő sasok szörnyűséges szerepében e kétségbeeséssel vonagló nemzet testén. Mi pedig, szerencsétlen hazánk utolsó daliás életének még épkézláb tanúi, igyekezzünk megállni a helyünket e rémületes szétesési processzusban. Kinézetten is, lenézetten is, üldözve is, csak istápolgassuk a magyarok haldokló reménységét. Nem tapogatózó okoskodással, mely soha nem sántikál el a tettig, hanem Isten után következetes kitartással, nagy türelemmel, lassan, csendben. Csak egy kis vékonyka hitünk van ugyan, de az is valami Az, hogy amiről le nem mondottunk, az nem veszett el egészen, hogy • az üldözők hajsza-lármájával, az embertelenség durva röhejével, a bilincscsörgésekkel és fulasztó vérszaggal telitett vak éjszakára leszen még virradat! ... Istennek ajánlom ! Kovásznál tiszteletes uram haza ment a parancsot protokollálni. Bartha Sándor pedig a temető felé vette útját. Arrafelé esik a falusi bíró lakása is. Be kell szólania a bíróhoz. Kisebbik fia, Károly, 1849. augusztus 25-én a Gál és Kemény vezérlete alatt állott erdélyi hadsereg részével tette le a fegyvert Zsibónál az orosznak. rvirmtu korfunt. — Budapesti levél. —1 9 „Taigó". Közben azt hallom, hogy Párisban a tangóláz szünőben van, csak Berlinben tombol, de Berlin az utóbbi években mesésen túltett — nuditásban — Párison és a fügefalevél nélküli estélyek terén világrekordot teremtett. Ilyen helyekre való a híres argentiniai tánc. Talán elvesszük a kedvét lelkes apostolainak, ha közölni bátorkodunk, hogy a tangó nem is új. Pompeji kiásott romjai tanúskodnak, hogy olyanféle táncot, melyben a táncos férfi váltig a táncosnéja lábára akar hágni - vagyis a mai tangó - már 4 -500 évvel ezelőtt is táncoltak, mert a falfestmények táncolói habitusukban ennyi időre sejtetnek. napig volt Pesten, el itt tehát vagy 80 066-o! És talán a tangó apostolait jobb ügykoronát, hirdetve, hogy milyen kultur- nép vagyunk! De ez semmi! Tangót táncoltatik minden szeparéban és a táncmesterek versengve és őrjöngve hirdetik, hogy a leghamisítatlanabb argentiniai tánc az övék, — csak náluk lehet megtanulni az összes figurákat. Az ördög tudja, hogy vagyok vele!... Nagyon öreg lennék már és nem tudnám Terpsidore-t élvezni, ha bakugrásokban elém szökellik? Vagyok olyan vakmerő, hogy vidéki nyerseséggel, amúgy parasztosan kimondom, ha meg is ölnek érte, hogy a tangó nekem egy cseppet sem tetszik, sőt egyenesen undorodom tőle. Még a legdecensebben Berki Lili lejti frakkban és lakkban, szalonképesen és bár ez a szép erdélyi csillag mindenkor kedves és graciózus, « fi tangóját »em tudom élvezni, hoz méltó buzgalmukban az is meg fogja ingatni, hogy amit a magyar néplélek kárára a tangóval, ezen internacionális érzéki tánccal mivelnek, az még hozzá meg is bukott. A tangót a párisi kiállításon egy egzotikus varietében, amilyen nálunk a millenáris kiállításon Ús-Budavára volt — argentiniai táncosok mutatták be eredeti vadságában. Akkor a tangó nem a minden újért veszkődő franciának, hanem a kutyának sem kellett, s az amerikai széles kalapú táncosok (a mi cserkeszeink kalapban utánzói) úgy elpárologtak a franciák fővárosából, mint a kámfor. A tangó barátai azt mondják, hogy a tangót mint táncot csak az csepüli le, aki azt igazi formáiban sohse látta. Mert a tangó docens és felette szolid tánc és nem tévesztendő össze azokkal a részben táncszerű, részben akrobatás mutatványokkal, ahogyan a tangót színházban és brettlin táncolják. Ezek hamis, bájtalan dolgok, ellenben a tangó bájos és oly leheletszerű költészet van benne, amilyet csak a futuristák tudnak. Csakhogy itt tartunk! Csakhogy a tangó lelkes apostolai kihökkentették a nagy igazságot. Hát igaz, amit a futuristák a piktúrában és az írásban elkövetnek, azt látjuk a táncban is, a tangó diadalmas bevonulásában is. Valami határozatlan, majd fenséges, majd groteszk zenei ütegyre való mozgás, melynek célzata hol jámbor, hol pedig malacszerű. Egyik figurára azt mondja az ember, hogy ezt a Szentföldre igyekvő lovagok is a szende várkisasszonyokkal elrejthették volna; ellenben következik egy merész fordulat, a jobblábnak felabálása a női két láb közöl emellé a táncos érzéki nekibuzdulása, amire Hiedelemből kénytelenek vagyunk a szemünket behunyni, pedig lehet, hogy a tánc végső kifejlődése megenyhíti az előbbi paráznaságot. Végeredményben mi hát a vélemény a tangó jövőjére nézve? Nem hiszem, hogy a tangó divatos tánc lesz. Vagy helyesebben mondva, hogy hamar el nem felejtik az emberek. Kár lesz sietni a megtanulásával, mert mire arra érik az idő, a tangó el lesz felejtve, meg lesz utálva, úgy, ahogy megérdemli. Algus: „ E r d A v i d é k" B. szám ú) polgári leányiskola estélye. A baráti polgári leányiskola »Erzsébet önképzőköre« január 1- én tartotta meg szokásos műsoros estélyét. Megszoktuk már Baráton, hogy a polgári leányiskola és a polgári fiúiskola növendékei minden farsangon nemes versenyre kelnek, hogy melyik produkáljon szebbet és jobbat. Ebben a nemes versenyben hol az egyik győz, hol a másik, de voltaképpen egyszer sincs se győző, se legyőzött közöttük. Csupán minket közönséget, vagy jobban mondva szülőket és érdeklődőket győznek meg arról, hogy vidékünk szülötteiben ideális lélek lakik s ezeknek az ideális lelkeknek az irányítása, nevelése jó kezekben van. Az igazság útján akarunk járni. Ridegen, hidegen rámutatunk a hibákra is, ha szemünkbe ötlik, de igaz lelki gyönyörűséggel mutatunk rá arra is, ami szép, ami nemes, ami jó. A polgári leányiskolának január 10-iki szereplésére pedig igazán ráillik mind a három jelző. Tordai Grail Erzsi „Karácsony angyalai” című kedves zenés allegóriáját