Erdővidék, 1914 (12. évfolyam, 9-30. szám)

1914-01-17 / 9. szám

2. oldal * rendelet a sorozás ügyében. Nem kell már a nyomorék katona. Erről ta­núskodik a honvédelmi miniszternek Há­­romszék vármegyéhez a sorozás ügyében küldött legújabb leirata, melyben a mi­niszter elrendelte, hogy szaporítsák a sorozó napokat, mert az állításra köte­lezett újoncokat az idén alaposabban meg kell vizsgálni. Szigorúbb rendszer lép életbe a sorozásnál. Nem elég, hogy a mérték alá álló legényt az orvos a sze­mével vizitálja és kimondja a szenten­­tenciát: »tauglich!« Alaposabban szem­ügyre kell venni minden egyes újoncot, mert amint a rendelet mondja, a hadse­regnek egészséges katonákra van szük­sége. Hogy ezt elérjék, a sorozó­bizott­­ságoknak minden legényt minuciózus vizsgálatnak kell alávetni, nehogy a szolgálatképtelenek a felülvizsgálatokon tömegesen jelentkezzenek. M­­ ____ * * Kedvezmény az adózóknak. A föld­rs házbirtok után fizetendő általános jövedelmi pótadóból a föld- vagy házra betáblázott adósság kamatainak megfe­lelő összeg levonandó. Minthogy az ál­talános jövedelmi pótadó a földadó után 30%, a házadó után pedig 40% (adó­mentes új házaknál 20%), okosan teszik mindazok, kiknek telekkönyvileg beke­belezett adósságuk van, ha erre vonatko­zólag törvényes jogukkal élnek. A szük­séges nyomtatványokat minden város tanácsa, illetve község elöljárósága (kör­jegyző) díjtalanul köteles az adózók rendelkezésére bocsátani s az írni nem tudók számára kellő módon kiállítani, mely célra a betáblázási okmány szük­séges. E bevallások minden év január 20-ikáig a városi tanács-, illetve községi elöljárósághoz beadandók. Olcsóbb lesz-e a pénz? Hogy olcsóbb lesz-e a pénz? — ez volt már jó ideje és ez ma is a kérdések­ kérdése. Messz )—ben bár­milyen foglalkozású az em­léfer, egy­aránt megérzi a nehéz időket. Most, hogy a balkáni béke nyélbe van üt­ve — már t. i. úgy ahogy — , ma kétszeresen okunk van reménykedve nézni azon irány’ felé, hogy a mind­nyájunk által óhajtott közgazdasági fellendülés várt és ígért ideje elkö­vetkezzék. Azonban, mivel mi a vidéken a­­ mérvadó pénzügyi körök­­elfogását nem ismerhetjük, felkértük fővárosi levelezőnket, hogy elsőrangú pénz­ügyi szakemberek véleményéből le­szúrt s a pénzügyi helyzetre vonat-­­kozó cikket szeretnénk közölni.­­ Ennek a felkérésünknek eredménye az alábbi közlemény, melyet egy bu­dapesti elsőrangú bank vezérigazga-.­ tója mondott tollba fővárosi tudósít, tónknak. A pénzpiac feszültsége ha fog is valamennyire enyhülni, de nagy op­timizmussal ne nézzünk a legköze­lebbi jövő elé. Igaz ugyan, hogy­ az Angol Bank 5 százalékról 4 száza­lékra leszállította a hivatalos kamat­lábat és így jogos remény lehetett azt hinni, hogy az Osztrák-Magyar Bank is leszállítja a kamatlábat,­­ amint látjuk, a bank január 10-iki tanácsülésén még csak fél százalék­nyi leszállításra sem volt hajlandó, ami pedig minket mégis közelebbről érint, mint az angol kamatláb leszál­lítás. Halljuk azt is, hogy­ a Német Birodalmi Bank január közepén szin­tén leszállítja a kamatlábat s lehet, hogy az Osztrák-Magyar Bank csak ezután akar engedékenyebb lenni — ha ugyan lesz, mert hát — aszongya — most még nem lehet, amikor egész Európában ismét (vagy még mindig) oly nyomott a helyzet. Hát persze, ez kifogásnak sem rossz, mert van némi valószínűsége. Így­ hát nyeljünk egyet az osztrák-magyar bankráta makacs magatartásának hírére s nyu­godjunk bele — egyelőre. Voltaképpen nem is az a baj, hogy a vállalkozás egy­ vagy egy fél százalékkal drágább — de még úgyis drága — hitelt kénytelen igénybe venni; nagyobb baj az, hogy egyál­talában a vállalkozás még nagy ka­mat mellett sem vehet igénybe any­­nyi tőkét, mint amennyit óhajtana. Egész Európában évtizedek óta nem tapasztalt ,nagy pénzhiány való En­­­nek oka a balkáni kétszeres háború, mely az európai hatalmakat nagy­­ hadi óvintézkedésekre bírta. Ha nekünk egy milliárdunk ve­szett oda (annyi, amennyit a franci­ák fizettek a szudáni győzelem után hadisarcként a németeknek) a hadi felkészültség kiadásaira, hát legalább az a szomorú vigasztalásunk van, hogy­ a velünk farkasszemet néző orosznak is ennyire elfecsérlődött. S aztán az angol várjon nem milli­­árdokat él nagy csatahajói építésébe? Sőt egész Európa nem roskadozik-e a rendes és rendkívüli haditerhek alatt? Emellett a német tőke Ázsiá­ba gyarmatosító törekvésekre ment ki s ma még ezen tőkék is bizony­talanul kamatoznak. Aztán most minden tőke arra spekulál, hogy a Balkán hiteligényeit kielégíthesse s ezek a hiteligények igazán nem mondhatók szerények­nek, mert nemcsak a jelenre és a közeljövőre vonatkoznak, de főleg a múltat kell kitatarozni, hiszen nyil­vánvaló, hogy az egész Balkán-kon­cert „hozamra“ ment, amelynek költ­ségeit úgy a háborúban részt vett fe­­-lel, mintha nézőközönség is csak még­­ezután fogják megfizetni. Bizonyos dolog, hogy legelőször Szerbia, Bul­gária, Montenegró kötik meg új ál­­lamkölcsöneiket, persze oly terhes kamatláb mellett, hogy a francia tő­zsének mosolygó arca még mosoly­góbbra válik. Csak Bulgáriának öt milliárdra van szüksége, hát „nagy Szerbia“ mennyit fog elnyelni, ha a meghódított török földet paci­fi­k­ál­ni akarja! S az európai államok vala­mennyije új renteket kénytelen ki­bocsátani, hogy a felemésztett pénz­tári készleteiket pótolhassák. Itt van tehát a magva a nagy pénzszükségnek: ez a nagy tőke keresés teszi drágává a pénzt és lesz okozója annak, hogy a kereskedelem és ipar egyelőre kénytelen lesz to­vább böjtölni. Mivelhogy­ azonban a legnagyobb tőke az emberi munka, egy európai jó termés esetén — ha a munkára a szükséges béke és konszolidált vi­szonyok meglesznek — új pénz fól­iája fakat mindenfelé a munka és szorgalom nyomán és a nehéz időket csak legfeljebb az az ember fogja ,mi igére?Jti, aki ebben­ az időben esz­telenül pazarolt a más pénzével, vagy szertelenül nagyobb vállalatokba bo­­­­csátkozott a túl drága kölcsönzött pénzzel. Véleményem az, hogy az euró­pai pénzfeszültség nem fog rövide­sen megszűnni, azonban a javulás lassú tempóban, de állandóan meg­lesz és minden attól függ, hogy az emberi munka Isten áldásával fluk­­tuáló legyen. Ha mi elég okosak le­szünk, mint a Balkán szomszédai, felhasználni a közelséget, a jövőre kitűnő piacunk ígérkezik olyan te­rületeken, hol a török eddig uralko­­dott, de keleti fatalizmusával, igény­telenségével nem számított jó vevő­nek. A pacifikált földekre élelmes, vállalkozó és dolgos nép jutott, akik­nek a munkához gép, szerszám, iga­erő, tenyészállat szükséges s akik­nek ruházata nem törökös és igé­nyesebb. Mindez feltételezi, hogy mi jobb vevőközönséget szerezhetünk az új területen s erre való számítással a magyar tőkének be is kell rendez­kednie ipari vállalkozásokra, ha majd lassan-lassan a mai pénzügyi helyzet kialakul. De ismétlem : ne számítson af­­­ré senki, hs­gy máról kisenar­ra a hi­tel­viszonyaik gyökeresen javuljanak. Azért akármilyen pénzember vélemé­nyét kérik ki, más választ senki sem adhat, mint ezt; óvatosság- és taka­rékossággal kell átszenvedni ezeket a nehéz időket és várni a jobb na­pokat, melyek el fognak következni. Vajha mielőbb úgy­ lenne! — No tiszteletes uram, éppen ka­póra jött ez a parancs. Vigyázzon! A magyar segédbiztosok szemfülesek. A Föderl féle német biztosok feljebb hág­nak. Helyökre kapaszkodnak a ma még almagyarok. Hát hadd hivalkodjanak a Prométheusz szívét tépő sasok szörnyű­séges szerepében e kétségbeeséssel vo­­nagló nemzet testén. Mi pedig, szeren­csétlen hazánk utolsó daliás életének még épkézláb tanúi, igyekezzünk meg­állni a helyünket e rémületes szétesési processzusban. Kinézetten is, lenézetten is, üldözve is, csak istápolgassuk a ma­gyarok haldokló reménységét. Nem ta­pogatózó okoskodással, mely soha nem sántikál el a tettig, hanem Isten után következetes kitartással, nagy türelem­mel, lassan, csendben. Csak egy kis vé­konyka hitünk van ugyan, de az is va­lami Az, hogy amiről le nem mondot­tunk, az nem veszett el egészen, hogy • az üldözők hajsza-lármájával, az ember­telenség durva röhejével, a bilincscsör­gésekkel és fulasztó vérszaggal telitett vak éjszakára leszen még virradat! ... Istennek ajánlom ! Kovásznál tiszteletes uram haza ment a parancsot protokollálni. Bartha Sándor pedig a temető felé vette útját. Arrafelé esik a falusi bíró lakása is. Be kell szólania a bíróhoz. Kisebbik fia, Károly, 1849. augusz­tus 25-én a Gál és Kemény vezérlete alatt állott erdélyi hadsereg részével tette le a fegyvert Zsibónál az orosznak. rvirmtu korfun­t. — Budapesti levél. —1­ 9 „Taigó". Közben azt hallom, hogy Párisban a tangóláz szünőben van, csak Berlinben tombol, de Berlin az utóbbi években mesésen túltett — nuditásban — Párison és a fügefalevél nélküli estélyek terén világrekordot teremtett. Ilyen helyekre való a híres argentiniai tánc. Talán elvesszük a kedvét lelkes apostolainak, ha közölni bátorkodunk, hogy a tangó nem is új. Pompeji kiásott romjai tanúskodnak, hogy olyanféle tán­cot, melyben a táncos férfi váltig a tán­­cosnéja lábára akar hágni - vagyis a mai tangó - már 4 -500 évvel ezelőtt is táncoltak, mert a falfestmények tán­colói habitusukban ennyi időre sejtetnek. napig volt Pesten, el­ itt tehát vagy 80 066-o! És talán a tangó apostolait jobb ügy­koronát, hirdetve, hogy milyen kultur-­­ nép vagyunk! De ez semmi! Tangót­­ táncoltatik minden szeparéban és a tánc­mesterek versengve és őrjöngve hirde­tik, hogy a leghamisítatlanabb argen­tiniai tánc az övék, — csak náluk lehet megtanulni az összes figurákat. Az ördög tudja, hogy vagyok vele!... Nagyon öreg lennék már és nem tud­nám Terpsid­ore-t élvezni, ha bakug­rásokban elém szökellik? Vagyok olyan vakmerő, hogy vidéki nyerseséggel, amúgy parasztosan kimondom, ha meg is ölnek érte, hogy a tangó nekem egy cseppet sem tetszik, sőt egyenesen un­dorodom tőle. Még a legdecensebben Berki Lili lejti frakkban és lakkban, szalonképesen és bár ez a szép erdélyi csillag mindenkor kedves és graciózus, « fi tangóját »em tudom élvezni, hoz méltó buzgalmukban az is meg fogja ingatni, hogy amit a magyar néplélek kárára a tangóval, ezen internacionális érzéki tánccal mivelnek, az még hozzá meg is bukott. A tangót a párisi kiállí­táson egy egzotikus varietében, amilyen nálunk a millenáris kiállításon Ús-Bu­­davára volt — argentiniai táncosok mu­tatták be eredeti vadságában. Akkor a tangó nem a minden újért veszkődő fran­ciának, hanem a kutyának sem kellett, s az amerikai széles kalapú táncosok (a mi cserkeszeink kalapban utánzói) úgy elpárologtak a franciák fővárosából, mint a kámfor. A tangó barátai azt mondják, hogy a tangót mint táncot csak az csepüli le, aki azt igazi formáiban sohse látta. Mert a tangó docens és felette szolid tánc és nem tévesztendő össze azokkal a rész­ben táncszerű, részben akrobatás mutat­ványokkal, ahogyan a tangót színház­ban és brettlin táncolják. Ezek hamis, bájtalan dolgok, ellenben a tangó bájos és oly leheletszerű költészet van benne, amilyet csak a futuristák tudnak. Csakhogy itt tartunk! Csakhogy a tangó lelkes apostolai kihökkentették a nagy igazságot. Hát igaz, amit a futu­risták a piktúrában és az írásban elkö­vetnek,­­ azt látjuk a táncban is, a tan­gó diadalmas bevonulásában is. Valami határozatlan, majd fenséges, majd gro­teszk zenei ütegyre való mozgás, mely­nek célzata hol jámbor, hol pedig malac­­szerű. Egyik figurára azt mondja az em­ber, hogy ezt a Szentföldre igyekvő lo­vagok is a szende várkisasszonyokkal el­rejthették volna; ellenben következik egy merész fordulat, a jobblábnak fel­abálá­sa a női két láb közöl emellé a tánco­s ér­­­zéki nekibuzdulása, amire Hiedelemből kénytelenek vagyunk a szemünket be­hunyni,­­ pedig lehet, hogy a tánc vég­ső kifejlődése megenyhíti az előbbi pa­­ráznaságot. Végeredményben mi hát a vélemény a tangó jövőjére nézve? Nem hiszem, hogy a tangó divatos tánc lesz. Vagy helyesebben mondva, hogy hamar el nem felejtik az emberek. Kár lesz sietni a megtanulásával, mert mire arra érik az idő,­­ a tangó el lesz felejtve, meg lesz utálva, úgy, ahogy megérdemli. Algus: „ E r d A v i d é k" B. szám­ ú) polgári leányiskola estélye. A baráti polgári leányiskola »Er­zsébet önképzőköre« január 1- én tar­totta meg szokásos műsoros estélyét. Megszoktuk már Baráton, hogy a polgári leányiskola és a polgári fiúiskola növen­dékei minden farsangon nemes verseny­re kelnek, hogy melyik produkáljon szebbet és jobbat. Ebben a nemes ver­senyben hol az egyik győz, hol a másik, de voltaképpen egyszer sincs se győző, se legyőzött közöttük. Csupán minket közönséget, vagy jobban mondva szülő­ket és érdeklődőket győznek meg arról, hogy vidékünk szülötteiben ideális lélek lakik s ezeknek az ideális lelkeknek az irányítása, nevelése jó kezekben van. Az igazság útján akarunk járni. Ridegen, hidegen rámutatunk a hibákra is, ha szemünkbe ötlik, de igaz lelki gyönyörűséggel mutatunk rá arra is, a­mi szép, ami nemes, ami jó. A polgári leányiskolának január 10-iki szereplésére pedig igazán ráillik mind a három jelző. Tordai Grail Erzsi „Karácsony an­gyalai” című kedves zenés allegóriáját

Next