Erdővidék, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-02 / 1. szám

XIV. évfolyam Bárét, 1316. január 2.­1. szám ERDŐVIDÉK TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI, ISMERETTERJESZTŐ, TANÜGYI, IPARI,­ KERESKEDELMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP AZ »ERDŐVIDÉKI TANÍTÓ-EGYESÜLET« HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 Kor., félévre 4 K, negyedévre 2 K. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetési és nyílttéri díjak előre fizetendők Felelős szerkesztő: Dr. Fábián László. KIADÓHIVATAL: Orsondai János könyvnyomdája, Báró­ton. Társszerkesztő: Molnár Imre. Hirdetmények díja soronként 25 fillér; többszöri megjelenésnél engedmény. — Nyilt tér sora 60 fillér Újesztendőre. Egy évvel ezelőtt a bizalom, a remény ült sziveinkben, most az ön­érzet és az öntudat mosolyog le ar­cunkról. Nagy különbség, nagy ered­mény. Vége annak a lidércnyomás­­nak, melyet a háború első néhány hónapja a mellünkre ültetett, s felsza­badultan, ha a nehéz időkhöz illő gonddal és komolysággal is, de már mindenesetre könnyedén nézünk az új év elé. A régi, sablonos „boldog újévet“ kívánság ugyan — valljuk meg — még ma sem aktuális. Ki tudja, hogy az egyének közül kire virrad való­ban boldogan az újév, kinek hoz bánatot, szerencsétlenséget, kinek je­­l­ent örömet. Mert, hogy a nemzetek közül ez az új év, mely most kö­szöntött be, reánk és szövetségeseink­re lehet csak valóban boldog, azt senki nem vitathatja el tőlünk. A nemzetek azonban egyes egyénekből állanak és az emberek még soha, amióta a világ fennáll, nem voltak ennyi veszélynek kitéve, életük nem volt ennyire labilis, mint a világ­háború folyama alatt. Az emberiség mai generációja minden bizonnyal igen nagy és szép időket élt át. Mert ha szomorú is a világon végigvonuló vérzivatar, ha el is fogja a keserűség szíveinket és minden gondolkodó ember szívét ak­kor, midőn a százezernyi áldozatra gondol, bizonyos, hogy nagy pillana­tokat élünk át a nemzetek és vilá­gok történetében. Nemcsak apró politikai problé­mákról van most szó, nemcsak Ang­lia féltékenységéről és kapzsiságáról, hanem valósággal új világok szüle­téséről. Ezért terjed folytonosan a hábo­rú, ezért von be érdekkörébe mindig újabb és újabb területeket és eddig semleges nemzeteket. Az új világkialakulásból és ez­zel kapcsolatban a nemzetek nagy megosztódásából és osztozkodásá­ból ki akarna váljon kimaradni? A békevágy ma már megvan úgy a népekben, mint az irányadó té­nyezőkben, azonban ez a békevágy nem vihet eredményre. Nem vihet eredményre azért, mert az elfoglalt területek tulajdonképpen csak szim­bólumok. Meg vagyunk győződve ró­la, hogy ha csak az elfoglalt terü­letek elvesztéséről lenne szó, akkor Anglia, mely eddig megbombázott londoni házai kivételével területileg intakt, nagyon szívesen belemenne egy békébe, melyben ő alig veszítene valamit, csak a szövetségesei veszte­nének sokat, sőt némelyik szövetsé­gese mindent. Anglia azonban érzi, hogy új világ van kialakulóban, egy új euró­pai koncert, melyben a primhegedűt már nem ő fogja játszani és ezt nem akarja elismerni. Az elfoglalt terü­letek tehát, amelyeket a középponti hatalmak a szöve­tségre Jova kezében, nem a győzelem jelei, hanem annak a szimbólumai, hogy a világ újjászü­letésében a döntő szót és a bírói széket mi már joggal magunknak fogjuk fentartani és fentarthatni. Reméljük, hogy az új esztendő erre a fájdalmas önvallomásra és önbeismerésre rá fogja kényszeríteni ellenfeleinket is. Nehéz lesz, de ha a békehírek nem is mondanak még igazat, bizonyos, hogy előbb utóbb be kell látniuk a világváltozást. Hogy már kissé tisztul ellenfeleink gondolkozása, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hadvezérek és generalisszimusok egymásután buknak és hagyják el vezéri helyüket. Remélhetőleg, ahogy karácsonyi ajándékul megkaptuk Joffre, French és Ruszkij tábornokok bukását, úgy az újév is részesít bennünket valami kellemes meglepetésben. És bármi legyen az a meglepe­tés, mindenesetre hozzá fog járulni, hogy az új esztendőt még szebb, még jobb auspiciumok között kezd­jük meg. * Tartalékos tisztek aktiválása. A »Verordnungsbalatt« egyik újabb számá­ban érdekes rendelet jelent meg a tar­talékos tisztek, zászlósok, kadetteknek a háború tartama a­latt történő aktiválá­sáról. A feltételek között a következő fontosabb pontok vannak : Huzamosabb harctéri szolgálat, lekötelezés 5 évi tény­leges szolgálatra, egy vizsga letétele, stb. Nős tartalékos tisztekre nézve a már érvényben lévő szabályok állanak fenn. * A tüskerealt. Az új rendjelet, me­lyet Ő Felsége nemrégiben alapított tűzkereszt elnevezéssel, nemsokára ki­osztják. A tűzkeresztnek két osztálya lesz: az elsőt az kapja, aki a tűzvonal­­ban, a másodikat az, aki a hadtápkör­­letben teljesített vagy teljesít szolgálatot. A tűzkeresztet minden katona megkapja, aki a harctéren küzdött, vagy szolgála­tot teljesített Az új kitüntetést, mint a németek a vaskeresztet, a gomblyukba tűzve fogják viselni. Rendelet az árdrágításról. Megjelent végre a miniszteri ren­delet a lakosságnak élelmű cikkekkel való ellátásáról és az árdrágító vissza­élésekről. Hézagot pótol háborús köz­­igazgatásunk történetében, mutatja a kormány szándékát erős kezekkel irtani a háború okozta lelkiismeretlen és tel­jesen indokolatlan árdrágítást, de hogy eredménye lesz-e, abban — tudj’ Isten, — nem merünk bízni. A rendeletben gyönyörűen cizellált paragrafusokba vannak szedve a kü­lönböző kihágások , ezeknek elrettentő s büntetési tételei. A közigazgatás megint meg fogja tenni a kötelességét, kímélet­lenül hoppon kapja s kegyetlenül elitéli az árdrágítókat — azokat t. i. akik nem elég ravaszok a paragrafusok borotva­élein lecsúszás nélkül járni. Vagyis a kis bűnösöket, a nagyok utánzóit, akiket a példaadás bíboreredménye vonz. A nagy bűnösök tovább is dolgozni fognak az ismeretlenség homályában,és tovább is tömni fogják ropogós bankók­kal duzzadt zsebeiket, mert nekik holmi kis kihágás, holmi fogház nem imponál. Lám, a hadiszállítási törvény kegyetle­nül szigorú büntetési tételei sem voltak képesek visszariasztani a lelketlen uzso­rahadat. Egyik-másik megbotlott közben, igaz,­­ a többiek azonban tovább is folytatják jól jövedelmező üzelmeiket. Sőt most már eme megbotlott konkuren­sek nélkül. Tehát busásabb haszonnal! Valami más kellene. Amire a min­denre gondoló kormány nem képes. Amit paragrafusokba szedni nem lehet. Nemzeti lelkiismeret, mely korbácscsal verné ki a templomba betolakodott fa­rizeus hadat, amely hazaárulóként ke­zelné ezeket az urakat s annak szégyen­­bélyegét sütné nyilvánosan a homlokuk-

Next