Erdővidék, 1916 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-02 / 1. szám
XIV. évfolyam Bárét, 1316. január 2.1. szám ERDŐVIDÉK TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI, ISMERETTERJESZTŐ, TANÜGYI, IPARI, KERESKEDELMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP AZ »ERDŐVIDÉKI TANÍTÓ-EGYESÜLET« HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 8 Kor., félévre 4 K, negyedévre 2 K. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetési és nyílttéri díjak előre fizetendők Felelős szerkesztő: Dr. Fábián László. KIADÓHIVATAL: Orsondai János könyvnyomdája, Báróton. Társszerkesztő: Molnár Imre. Hirdetmények díja soronként 25 fillér; többszöri megjelenésnél engedmény. — Nyilt tér sora 60 fillér Újesztendőre. Egy évvel ezelőtt a bizalom, a remény ült sziveinkben, most az önérzet és az öntudat mosolyog le arcunkról. Nagy különbség, nagy eredmény. Vége annak a lidércnyomásnak, melyet a háború első néhány hónapja a mellünkre ültetett, s felszabadultan, ha a nehéz időkhöz illő gonddal és komolysággal is, de már mindenesetre könnyedén nézünk az új év elé. A régi, sablonos „boldog újévet“ kívánság ugyan — valljuk meg — még ma sem aktuális. Ki tudja, hogy az egyének közül kire virrad valóban boldogan az újév, kinek hoz bánatot, szerencsétlenséget, kinek jelent örömet. Mert, hogy a nemzetek közül ez az új év, mely most köszöntött be, reánk és szövetségeseinkre lehet csak valóban boldog, azt senki nem vitathatja el tőlünk. A nemzetek azonban egyes egyénekből állanak és az emberek még soha, amióta a világ fennáll, nem voltak ennyi veszélynek kitéve, életük nem volt ennyire labilis, mint a világháború folyama alatt. Az emberiség mai generációja minden bizonnyal igen nagy és szép időket élt át. Mert ha szomorú is a világon végigvonuló vérzivatar, ha el is fogja a keserűség szíveinket és minden gondolkodó ember szívét akkor, midőn a százezernyi áldozatra gondol, bizonyos, hogy nagy pillanatokat élünk át a nemzetek és világok történetében. Nemcsak apró politikai problémákról van most szó, nemcsak Anglia féltékenységéről és kapzsiságáról, hanem valósággal új világok születéséről. Ezért terjed folytonosan a háború, ezért von be érdekkörébe mindig újabb és újabb területeket és eddig semleges nemzeteket. Az új világkialakulásból és ezzel kapcsolatban a nemzetek nagy megosztódásából és osztozkodásából ki akarna váljon kimaradni? A békevágy ma már megvan úgy a népekben, mint az irányadó tényezőkben, azonban ez a békevágy nem vihet eredményre. Nem vihet eredményre azért, mert az elfoglalt területek tulajdonképpen csak szimbólumok. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha csak az elfoglalt területek elvesztéséről lenne szó, akkor Anglia, mely eddig megbombázott londoni házai kivételével területileg intakt, nagyon szívesen belemenne egy békébe, melyben ő alig veszítene valamit, csak a szövetségesei vesztenének sokat, sőt némelyik szövetségese mindent. Anglia azonban érzi, hogy új világ van kialakulóban, egy új európai koncert, melyben a primhegedűt már nem ő fogja játszani és ezt nem akarja elismerni. Az elfoglalt területek tehát, amelyeket a középponti hatalmak a szövetségre Jova kezében, nem a győzelem jelei, hanem annak a szimbólumai, hogy a világ újjászületésében a döntő szót és a bírói széket mi már joggal magunknak fogjuk fentartani és fentarthatni. Reméljük, hogy az új esztendő erre a fájdalmas önvallomásra és önbeismerésre rá fogja kényszeríteni ellenfeleinket is. Nehéz lesz, de ha a békehírek nem is mondanak még igazat, bizonyos, hogy előbb utóbb be kell látniuk a világváltozást. Hogy már kissé tisztul ellenfeleink gondolkozása, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hadvezérek és generalisszimusok egymásután buknak és hagyják el vezéri helyüket. Remélhetőleg, ahogy karácsonyi ajándékul megkaptuk Joffre, French és Ruszkij tábornokok bukását, úgy az újév is részesít bennünket valami kellemes meglepetésben. És bármi legyen az a meglepetés, mindenesetre hozzá fog járulni, hogy az új esztendőt még szebb, még jobb auspiciumok között kezdjük meg. * Tartalékos tisztek aktiválása. A »Verordnungsbalatt« egyik újabb számában érdekes rendelet jelent meg a tartalékos tisztek, zászlósok, kadetteknek a háború tartama alatt történő aktiválásáról. A feltételek között a következő fontosabb pontok vannak : Huzamosabb harctéri szolgálat, lekötelezés 5 évi tényleges szolgálatra, egy vizsga letétele, stb. Nős tartalékos tisztekre nézve a már érvényben lévő szabályok állanak fenn. * A tüskerealt. Az új rendjelet, melyet Ő Felsége nemrégiben alapított tűzkereszt elnevezéssel, nemsokára kiosztják. A tűzkeresztnek két osztálya lesz: az elsőt az kapja, aki a tűzvonalban, a másodikat az, aki a hadtápkörletben teljesített vagy teljesít szolgálatot. A tűzkeresztet minden katona megkapja, aki a harctéren küzdött, vagy szolgálatot teljesített Az új kitüntetést, mint a németek a vaskeresztet, a gomblyukba tűzve fogják viselni. Rendelet az árdrágításról. Megjelent végre a miniszteri rendelet a lakosságnak élelmű cikkekkel való ellátásáról és az árdrágító visszaélésekről. Hézagot pótol háborús közigazgatásunk történetében, mutatja a kormány szándékát erős kezekkel irtani a háború okozta lelkiismeretlen és teljesen indokolatlan árdrágítást, de hogy eredménye lesz-e, abban — tudj’ Isten, — nem merünk bízni. A rendeletben gyönyörűen cizellált paragrafusokba vannak szedve a különböző kihágások , ezeknek elrettentő s büntetési tételei. A közigazgatás megint meg fogja tenni a kötelességét, kíméletlenül hoppon kapja s kegyetlenül elitéli az árdrágítókat — azokat t. i. akik nem elég ravaszok a paragrafusok borotvaélein lecsúszás nélkül járni. Vagyis a kis bűnösöket, a nagyok utánzóit, akiket a példaadás bíboreredménye vonz. A nagy bűnösök tovább is dolgozni fognak az ismeretlenség homályában,és tovább is tömni fogják ropogós bankókkal duzzadt zsebeiket, mert nekik holmi kis kihágás, holmi fogház nem imponál. Lám, a hadiszállítási törvény kegyetlenül szigorú büntetési tételei sem voltak képesek visszariasztani a lelketlen uzsorahadat. Egyik-másik megbotlott közben, igaz, a többiek azonban tovább is folytatják jól jövedelmező üzelmeiket. Sőt most már eme megbotlott konkurensek nélkül. Tehát busásabb haszonnal! Valami más kellene. Amire a mindenre gondoló kormány nem képes. Amit paragrafusokba szedni nem lehet. Nemzeti lelkiismeret, mely korbácscsal verné ki a templomba betolakodott farizeus hadat, amely hazaárulóként kezelné ezeket az urakat s annak szégyenbélyegét sütné nyilvánosan a homlokuk-