Erdővidéki Hírlap, 2015 (3. évfolyam, 1-52. szám)

2015-03-26 / 12. szám

2 ORSZÁG-VILÁG Folytatódik a beiratkozás az előkészítő osztályba Kedden kezdődött az előkészítő osztályba való be­iratkozás második szakasza, amelynek során 1721 gyermeknek kell jelentkeznie valamelyik iskolába, ők ugyanis az első fordulóban nem jutottak be a szüleik által kijelölt tanintézetbe - számolt be az ok­tatási minisztérium. Az iratkozás április 3-áig tart, az eredményeket pedig 10-én függesztik ki. A tan­­felügyeőségeknek április 13-17. között kell szétosz­taniuk a szabad helyekkel rendelkező iskolák között azokat a gyermekeket, akik a második fordulóban sem jutnak be a kívánt tanintézetbe. A szaktárca adatai szerint a február 23. és március 13. közötti el­ső fordulóban több mint 169 ezer gyermeket írattak be sikeresen előkészítő osztályba a 2015-2016-os tanévre, ez a kérések 98,99 százaléka. Mintegy 144 ezer gyermek a lakóhelyéhez tartozó iskolába, míg 25 ezren más tanintézetbe jutottak be. (kronika.ro) A szenátus megszavazta a dohányzás teljes betiltását a közintézményekben Megszavazta szerdán a szenátus azt a törvénytervezetet, amely megtiltja a dohányzást közintézményekben. A dön­tő fórum azonban a képviselőház. A 22 szenátor által be­nyújtott tervezetet 86 igen, 30 nem szavazattal és 8 tartóz­kodással fogadták el. Amennyiben a törvényt a képviselő­ház is elfogadja, tilos lesz dohányozni hatósági és közigaz­gatási intézményekben, oktatási intézményekben, vala­mint állami és magán egészségügyi intézményekben is. (mediafax.ro) Több tucat erdélyi boltot bezárt már az adóhatóság A voceatransilvaniei.ro tudomása szerint több tucat boltot záratott be eddig Erdélyben az adóhatóság (ANAF), mert tulajdonosaik nem tartották be az adó­csalás megelőzésére hivatott új előírásokat. Az ANAF adócsalás-ellenes igazgatóságának szóvivője a portál ér­tesüléseit megerősítette, ám nem tudott még pontos in­formációkkal szolgálni arról, hogy eddig összesen hány üzletre került lakat. Alexandra Cristea emlékeztetett, hogy a szigorítások március elsején léptek életbe, ám az ellenőrök a hónap első két hetében még nem büntettek, csak boltról boltra járva figyelmeztették a tulajdonoso­kat az előírások betartására. Ezek szerint a boltokban kell lennie pénztárgépnek, kötelező a kasszaban kiállítá­sa, illetve jól látható helyen ki kellett függeszteni egy pla­kátot, amely szerint fizetés nélkül távozhat a vevő a ter­mékkel, ha nem kap pénztári nyugtát. Március 15. után ismét útnak indultak az ANAF ellenőrei, de ezúttal már bírságoltak is. Az előírások megszegéséért 10 és 15 ezer lej közötti büntetés jár, az üzletet pedig egy és három hó­nap közötti időtartamra bezárják. (maszol.ro) Megvan az első amerikai elnökjelölt-aspiráns Ted Cruz ultrakonzervatív republikánus szenátor hétfőn, nem sokkal éjfél után félperces, a Twitteren megosztott videoüzenetben közölte, hogy elindul a 2016-os elnökválasztáson. A texasi szenátor élőszóban a nap folyamán később, a virginiai Szabadság Egyetemen, a világ legnagyobbnak mon­dott keresztény egyetemén jelenti be indulási szándékát. "Elindulok az elnökségért, remélem, hogy elnyerem az önök támogatását" - mondta Cruz, aki pártjának jelentősebb potenciális elnökjelölt­aspiránsai közül elsőnek jelentette be hivatalosan, hogy ringbe száll a Fehér Házért. (mti) ESEMÉNY - JEGYZET 2015. március 26. - csütörtök HÉTRŐL-HÉTRE 25 éve történt... "Ne féljetek magyarok, mert itt vannak a cigányok!" - ez­ a mondat pont negyedszázada a marosvásárhelyi vérengzés idején hangzott el, amikor a város magyar lakosságát a környező falvakból odasiető ci­gányok védték meg a lincselni készülő román tömegektől. Puczi Bé­la egyike volt annak a hat embernek - hárman közülük romák -, aki­ket az összecsapások után őrizetbe vettek a román hatóságok. Puczi Bélát kilenc hónapnyi előzetes letartóztatás után utcai huliganizmus vádjával több mint másfél év börtönbüntetésre ítélték. "Hatunk kö­zül az egyikünket addig verték, amíg belehalt" - emlékeztetett a hat el­ítélt elszenvedett borzalmaira. A forradalom után nem telt bele sok idő, és a nép érezte, hogy valahogy nem jó úton halad ez a demok­ratizálás. Aztán a munkahelyek is mind kezdtek megszűnni, és egy­re több volt az összekoccanás a magyarok meg a románok között Tizenkilencedikén délelőtt pálinkáztunk a víkendtelepen néhány baráttal, aztán hazamentem, lefeküdtem. Délután azzal kelt a felesé­gem, hogy megjött az első hullám, egy kisebb csoport Hodákról, megvertek néhány szentgyörgyi magyart, és mentek tovább, be Vá­sárhelyre. Aztán estefelé jöttek többen a hírrel, hogy az RMDSZ székháznál megy a csata. A Sütőékre (Sütő András író) aznap este rágyújtották a padlást, a Barabás Józsefnek a fejébe vágták a fejszét és falhúzó csákánnyal eltörték a lábát Az én tizenhat éves kisfiámba is belevágták a fejszét. Akkor éjjel már senki nem aludt. Őrségben volt mindenki, cigány, magyar. Megállítottunk, s átvizsgáltunk minden autót De csak egyetlen fegyvert találtunk, egy magyarnál. Átadtuk a rendőrségnek, igazolni tudta, hogy vadász, épp a Havasokból jött ha­za. Másnap reggel aztán megindultak a hodákiak. A városba csak rajtunk keresztül tudtak bemenni. Mindenki az utcán volt a magyar pap meghúzatta a harangokat, később meg is hurcolták érte. Vagy ezer ember gyűlt össze Szentgyörgy központjában, elbarikádoztak boronákkal, traktorokkal az utat Onnantól kezdve autó már nem tudott átmenni. A legtöbben visszafordultak, egyedül egy tíztonnás billencs tudott elmenni. Az olyan fanatikus volt hogy belehajtott volna a tömegbe. Átjutott Ezek az emberek, akik bejöttek Vásár­helyre, nem gondolták, hogy ők lesznek a román hősök. Azzal etet­ték be őket, hogy Vásárhelyen a magyarok ölik a román gyerekeket Kitudódott az utolsó tárgyalásunkon, már a román asszonyok val­lották be, hogy a férje ügybe volt itatva drogos itallal, hogy a saját há­zát fejszével vágta le. Nem tudták mit csinálnak, java részük nem tudta. Bementünk Vásárhelyre megnézni, mi a helyzet Beálltunk a tömegbe, hallgattuk a beszédeket köztünk és a románok között egy vékony kordon rendőrökből meg sorkatonákból. Hat-hét óra körül már hol innen, hol onnan indult meg a tömeg, dobálták egymást, és egyre feszültebb lett a hangulat. Ekkor érkeztek meg a marosvásár­helyi cigányok Gondos Károly és Boldizsár Máté vezetésével, irta so­kan. Jöttek végig lefelé a Bolyai utcán, ami pont a két tömeg közötti részbe érkezett le a térre, ők már felkészülve érkeztek, nem úgy, mint a magyarok, akik csak a főtér padjairól tudták felszedni a léceket Nem tudták először, ki a román, ki a magyar, odakiáltottak hát ro­mánul: hol vagytok testvérek? A románok visszakiáltottak: itt va­gyunk. Na jó, ha ott vagytok, akkor megyünk mi nektek. Előbb a magyarok sem tudták, hogy kik azok, egész addig amíg meg nem indultak a cigányok a románok felé. Egyikőjük elkiáltotta magát: ne féljetek magyarok, mert itt vannak a cigányok! A harc nem tartott tovább két óránál, de a hajsza egész reggelig folyt Senki nem tudta, hogy kik vannak még a városban, és van-e náluk fegyver. A romá­nok menekültek, amerre tudtak, erdőn, mezőn keresztül. (Részlet az RSK Puczi Béla: Marosvásárhely, 1990, három napig ma­gyar - egy roma a barikád magyar oldaláról című könyvéből) Puczi a börtöntől és a megtorlástól félve Magyarországra menekült abban a reményben, hogy itt befogadják, "hiszen magyar", de csak majd tíz év után kapott politikai menekült státuszt Ez idő alatt meg­járta a bicskei menekülttábort és a magyar menekültügyi hivatalno­kok irodáit, Franciaországban élt évekig vasútállomásokon, majd la­kókocsikból álló Párizs környéki roma karaván­telepek egyikén. Amikor Párizsból visszajött Magyarországra, bujkált a rendőrök elől, amit annyira tökélyre vitt, hogy egy igazoltatás során le kellett buknia ahhoz, hogy egyáltalán megtudja: már egy éve megkapta a politikai menedékjogot Magyarországon. Sorsa viszont soha nem rendeződött: Puczi Béla majd húsz év küz­delem, keserűség és magány után egy Magyarországgal és a saját ma­gyarságával kapcsolatban hitt mítosszal a háta mögött halt meg 2009-ben Budapesten. Nyomorban, betegen, munka és hajlék nél­kül. (romasajtokozpont.hu) Gondolatok Mindannyiunk életében számtalanszor előfordul, hogy egy család­tagunk megbetegszik. Ha hirtelen lépnek fel a tünetek, vagy gyor­san rosszabbodik az állapota, előbb-utóbb a kórház sürgősségi osz­tályán találjuk magunkat. Az elmúlt egy hónapban végigjártam a baráti, udvarhelyi és szentgyörgyi sürgősséget is. A két városi kór­házban hasonló impulzusok értek. Míg előbbi esetben autóval szál­lítottuk a beteget, az utóbbi esetben már mentő vitte be. Ettől elte­kintve nem sok különbséget láttam. Mindkét alkalommal előzetes vizsgálatok alapján határozták meg a betegséget és döntötték el, melyik osztályra utalják be. A sors fintora, hogy bár két különböző betegsége volt a szóban forgó személynek, mindkét esetben a Fer­tőző osztályra került Ez a folyamat mialatt megállapították a beteg­séget, sokkal hosszabb ideig tartott. Órákról beszélünk. Hosszú órákról. Ez alatt a 3-4 óra alatt gondolatok ezrei cikáznak a váróte­remben toporgó hozzátartozó agyában. Megérkezéskor enyhe megkönnyebbülést éreztem, hisz végre jó kezekbe került. Aztán, ahogy egyre lassabban telt az iő és ezzel párhuzamosan egyre több és egyre különbözőbb betegeket hoztak be, elfogott az aggódás. Mi tarthat ennyi ideig? Mikor mondanak már végre valamit? Néztem a többi hozzátartozót, akik szintén idegesen várták a híreket. A te­lefonomra pillantok, eltelt egy óra. Oké, most már tudniuk kell va­lamit. Figyelemelterelő után kutatok. Semmi. Belemélyedek telefo­nomba, csekkolom az e-mail fiókjaimat. Még mindig semmi hír. Közben a mentők egymásnak adják a kilincset. A sürgősség ajtaját szinte be sem lehet csukni. Ha pár percig nyitva marad, fázok. Bosz­­szankodok. Az a biztonsági őr miért nem csukja már be? Erre a sür­gősségről kitolnak valakit. Betegek jönnek, betegek mennek, de ar­ról az egy személyről, aki miatt görcsben a gyomrom, semmi hír. Mentők jönnek a környező falvakról, a városból. Ismerőst fedezek fel. Egy rég nem látott rokon mentős egyenruhában, két másik mentős­ nővérrel tol be egy ágyat. Amikor elhaladnak, előttünk lá­ a kórházban tem csak, hogy az ágy üres és valami fura gépezet van rajta. Az is­merős biccent. Bemennek. Percekkel később jönnek csak ki a nem­rég beszállított férfival, aki összeesett a munkahelyén. Átszállítják Brassóba. Súlyos. Lélegeztető­gépen van. Óvatosan kitolják. A hoz­zátartozók lélegzetvisszafojtva bámulják, amíg biztonságban kiér­nek vele a mentőhöz. Mindenki egyre gondol, még akkor is, ha csak hasfájással vagy enyhe sérüléssel hozta be rokonát, nehogy ő is így járjon. Az ismerős mentős visszajön, megkérdezi kivel vagyunk itt, mi a gond. A kis csevegés után bemegy, majd megint ki a mentőbe. Ismét az órára pillantok. Tizenegy óra. Este nyolcra értünk be. Az­óta eltelt három óra és semmit nem lehet tudni. Ismét magam előtt látom a beteget, hogy milyen rosszul volt, amikor behozta a mentő, mennyire gyenge volt. Mi ketten vagyunk idekint, de ő odabent egyedül várja az ítéletet. Mennyire lehetnek idegőrlők ezek az órák? A váróterem időközben majdnem teljesen kiürült miután hazavit­ték a férfit, aki a nappali kisasztalának esett és megsebesítette a fel­karját. Megműtötték és már haza is ment. De mi még mindig itt ülünk a padon és várunk. Már csak egy férfi várakozik rajtunk kí­vül. Az, aki mindenképpen be akart menni a tiltások ellenére és vé­gül sikerült is neki. Az anyját vihetné haza, de ő autóra vár, ami Bu­karestből azután indult, hogy mi megérkeztünk. Türelmes, nincs azzal gond. Mondjuk már órákkal ezelőtt hazavihette volna az any­ját egy taxival. Most már a mi sorunk kell jöjjön - biztatom magam. Más már nincs itt. Végre a mi nevünket szólítják. El se hiszem. Eny­­nyi idő után megtudjuk, hogy felveszik a fertőző osztályra. Átadjuk az összekészített pizsamát és rövid búcsú után elindulunk haza. Ez a pár óra kiszívta minden energiámat Az ember már minden rosszra gondol a tudatlanságban. Olyanokat képzel, ami nem is lé­tezik. Erős idegek szükségesek mind a beteg mind a hozzátartozó részéről. Bardocz Andrea Erdővidéki Hírlap Megjelenik a Ferenczy Géza Egyesület kiadásában Szerkesztőség: RO-525100 Barót • Szabadság tér 19. • ISSN 2344-3928 E-mail: erdovidekihirlap@gmail.com • Honlap: www.facebook.com/ErdovidekiHirlap • Tel.: 0267 377 731 Főszerkesztő: Böjte Ferenc • Főmunkatárs: Benkő Levente• Munkatársak: Bardocz Andrea • Lázár Zoltán • Lőrincz Sándor Demeter Zoltán • Tudósítók: Barabás Mihály (Nagyajta) • Berszán István (Középajta) • Csíki Matild-Mónika (Miklósvár) • Dávid Anna-Gyöngyi (Bodos) • Dénes Jácint (Bardoc) Fancsal Zsolt (Magyarhermány) • Gál Rozália (Bölön) • Jobb Boróka (Budapest) • Kolumbán Sándor (Székelyszáldobos) • Mihály Réka (Nagybacon) • Szabó Előd (Ormos) • Tordai Iluska (Bibarcfalva) • Műszaki szerkesztő: Bódi Botond • Keresztrejtvény: Forrai Tibor A lapban megjelent írások jogi felelőssége kizárólag a szerzőé. A szerkesztőség véleménye nem mindig azonos az írás szerzőjével.

Next