Erdővidéki Hirlap, 1925 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1925-12-01 / 1. szám

2. oldal. — 1. száza. „Erdővidéki Hírlap “ 1925. december 1. Tudnivalók a közigazgatási választásokról. Küszöbön lévén a közigazgatási tör­vény végrehajtása s ezzel kapcsolato­san a közigazgatási választások, köz­ségekben és törvényhatóságokban. Szük­ségesnek tartjuk, hogy a választási el­járásról minden honpolgár kellően in­formálva legyen s jogát a törvény ke­retein belül minden körülmények kö­zött gyakorolja. A választási tudniva­lókat alapos részletezéssel közli a „Ma­gyar Párt“ háromszék megyei tagozata s azt közöljük mi is olvasóinkkal az alábbiakban. Most lesz az első alkalom, hogy a törvény biztosította jogainkat gyako­roljuk a választásoknál. Meg kell ra­gadnunk tehát ez első alkalmat arra, hogy e sorsdöntő pillanatokban a tör­vény által biztosított minden lehető előnyt elérjünk. A törvény módot nyújt erre, csak élnünk kell a törvényben gyökerező jogainkkal. A törvény községi és megyei tanács néven, ha más összetételben is, jórészt visszaállítja a régi törvény szerinti köz­ségi és városi képviselőtestületet és a törvényhatósági bizottságot, nemkülön­ben állandó választmány címen a régi községi, illetve városi tanácsot A me­gyei állandó választmány nem fedi a régi állandó választmány fogalmát. Ez új­szülöttje az új törvénynek. Ugyanis az új törvény által létesített megyei ál­landó választmány tagjai nem annyira a régi állandó választmánynak, hanem inkább a régi törvényhatósági választott tisztviselőknek felelnek meg. A községi, városi és megyei tanácsot az egybehívott választópolgárok vá­lasztják. A primárt, a községi, városi állandó választmányt a községi tanács, a me­gyei állandó választmányt pedig a me­gyei tanács választja, így hát a választópolgár közvetle­nül, vagy közvetve részese a községi és megyei közigazgatásnak. Olyan köz­­igazgatás lesz ennélfogva, amilyent a választópolgárok érdemelnek. Községi és vármegyei választók azok a román állampolgárok, akik megfelel­nek mindazoknak a feltételeknek, me­lyek az országgyűlési képviselővá­lasztóktól megkívántatnak. 21 évesek és abban a községben, illetve várme­gyében, melyben szavazati jogukat kí­vánják gyakorolni, legalább egy év óta rendes lakhellyel bírnak, a megyei székhelyen lakó választók a megyei választásoknál nem szavaznak, ellenben­­ a megyei tanácsba beválaszthatók. A választóknak a választás előtt 3 nappal választói igazolványok adat­nak ki. A községi és megyei tanácsokba választhatók azok, „akiknek választói joguk van, legalább 25 évesek, írni és olvasni tudnak. A községi és megyei tanácsnak nem lehet valaki egyszerre választott tagja. Minden község egy választókerületet képez a községi választásoknál. A községi választások eredményét a választási elnök állapítja meg és hirdeti ki, a megyei választásokra nézve pedig a központi választási iroda. Ami a választást illeti, a választási műveletek úgy a községeknél, mint a megyénél csak egy napig tartanak. Reggel 8 óra­kor kezdődnek, egyetlen 2 órai meg­­szakítással az ebéd idején és folytatód­nak 17 óráig, meghosszabbíthatók lévén az iroda elnöke által legfeljebb 22 óráig ha még vannak szavazók, akik nem­ szavaztak. A választási irodákban a helyi törvény­szék főelnöke vagy helyettesítője álta­l választások előtt 10 nappal sorshúzás útján kijelölt birák elnökölnek. Azon községekben, ahol ítélőtáblák vannak a birák elnökölnek és­ az ítélőtábla fő­elnöke vagy helyettesítője jelöli ki őket abban az esetben pedig, ha a járás­­birák és helyettes­ járásbirák, valamint a törvényszéki birák száma nem ele­gendő, ez a szám ítélőtáblás tanácsosok­kal (birákkal) egészítendő ki. (A birák sorsolásával egyide­lieg meghatáro­zandó az a kör is, amely a község választások eredmén­yt központosítja, összesíti és kihirdet .) A törvényszéki főelnöke’vagy helyett­esítője hlVHtSÍBÖ?! elnöke a központi választási irodának Az esetben, ha a (vidéki) községbe! választásokon elnöke­ni hivatott birák száma kisebb volna, mint a községek száma, amelyekben a választás megej­tendő, ezek község­csoportonként ejten­­dők meg. A községek csoportosítását a törvényszék fő­ elnöke vagy helyette­sítője végzi, egyidejűleg a választáso­kon elnökölni delegált birák sorshúzásá­val. Ha a birák hiánya miatt a válasz­tások nem volnának a határidőben megejthetők, azokon kivételesen e nyilvános ülésen, a törvényszék fő­elnöke vagy helyettesítője által a köz­ség­csoportok alakításával egyidejűleg sorshúzás útján kijelölt megyei tanácso­sok is elnökölhetnek. A szavazási iroda elnökének az összes választásoknál azon hatóság jegyzői­nek vagy helyetteseinek egyike, ezek hiányában a jegyzői hivatal e célra delegált tisztviselője és két, a jelöltek által a jelölés letételével egyidejűleg kijelöltek közül kisorsolt választó segédkezik. A jelöltek ajánlása úgy a községek­nél, mint a megyénél a szavazásra ki­tűzött nap előtt legalább 8 nappal előbb eszközlendő és pedig az utolsó rendel­kezésre álló nap 18 órájáig. A köz­ségekben és nem székhely városokban az ajánlás azon járásbíróságnál eszköz­lendő, amelynek kerületében a község van. A megye­székhely­eken és a megyei választásoknál az ajánlás az illető tör­vényszék fő­elnökénél eszközlendő. A javaslatot írásban kell megtenni, két példányban és legalább 25 választó által írandó alá a (vidéki) községek­ben és városokban és legalább 50 által a municipiumokban. Az ajánló válasz­tóknak személyesen kell megjelenniük vagy megbízottjaik útján.. Az ajánlato­kat elfogadó bírónak meg kell győződ­nie személyazonosságukról és arról, hogy úgy ők, mint a jelöltek fel van­nak véve a választói névjegyzékbe. Nem kötelező a birák előtt a (vidéki) községekből való ajánlók megjelenése. Személyazonosságukat a község jegy­zője igazolhatja. Vidéki községeknél a jelöltek ajánlása szóbelileg is történ­het, de csak a biró jelenlétében. A biró, aki a jelölt ajánlásokat elfogadta, ok­iratba foglalja a tett nyilatkozatokat és bevezeti a jelöltek neveit az ajánlók által kért sorrendben, jegyzőkönyvet véve fel. (Folytatjuk ) T­ÁRCA. Zűrzavar. Oroszból fordította : Csánky Gyula. A Rötstein utódai-féle likőrgyár nagy udvarába, elegánsan hintázva magát a nyeregben, egy hófehér tiszta zub­bonyba öltözött fiatalember lovagolt be. A nap gondtalanul mosolygott úgy a főhadnagy csillagain, mint az udva­ron szanaszéjjel dobált törölt üvegda­rabokon. Mindenen a nyári nap egészséges, világos szépsége pihent és semmi sem zavarta ezt a szépséget a világos kék éggel való kacérkodásban. Még a pisz­kos, füstös csűr, vagy a büdös pálinka illat sem volt képes megzavarni az ál­talános kellemes hangulatot. A főhadnagy vígan ugrott­­le a nye­regből s átadta a kantárt egy odafutó embernek s a bejárat felé ment, mi­közben ujjaival végig simította keskeny, fekete bajusszát. A puha, világos, régi lépcső legfelső fokán szemközt jött vele egy nem ép­pen fiatal, kissé büszke szobalány, ki­nek átadta szótlanul névjegyét. A szo­balány eltűnt az ajtó mögött és elol­vasta a névjegyen álló nevet: Alexandru Grigorevics Sokolsky. Néhány pillanat múlva a türelmetle­nül várakozó főhadnagy a következő választ kapta az elősiető szobalánytól: A kisasszony nem tudja fogadni a fő­hadnagy urat, mert nem érzi magát teljesen jól. Sokolsky felnézett a mennyezetre és az alsó ajkát előre biggyesztette, „bor­zasztó“ mondta. Hallgasson csak ide. — mondá közelebb lépve a szoba­leányhoz . — menjen és mondja meg Zuzanna Moiszernának, hogy nekemr, föltétlen kell vele beszélnem. Föltétlen . Bocsásson meg a tolakodásért, de csak egy rövid percig fogom zavarni. A szobalány vállat vont és lustán befor­dult a szobába. — Jól van! Kéretem a főhadnagy urat, — válaszolt a kisasszony a válaszra várakozó szobalánynak, öt-hat nagy és fényűzéssel beren­dezett szobán és folyosón keresztül haladva. Sokolsky egy nagy tágas he­lyiségben találta magát, ahol első perc­től fogva megütközö­tt a rengeteg nö­vényen és a csomót­­ésig erős, édes jázmin-illaton. A falakon hosszú állványokon hú­zódtak végig a virágok bevonva az ab­lakokat, mások a mennyezetről csün­­göttek alá, beborítva a szoba sarkait annyira, hogy az egész szoba inkább hasonlított egy virágházhoz, mint egy lakóházhoz. A kanárik és tengelicek tucatjával röpködtek a virágok között neki-neki­ütődvén az ablak üvegének „Bocsásson meg kérem, hogy itt fogadom mondá egy kellemesen raccsoló női hang. Tegnap fejfájása volt és hogy ma ne ismétlődjék, igyekszem­­ nem mozogni. Mit kíván főhadnagy úr?“ Éppen az ajtóval szemben egy nagy régi karosszékben ült egy n­ő, bekötött fejét a szék párnájára hajtva egy drága kínai házi ruhában. A bekötött fejből csak a sápadt kissé görbe hegyes orr volt látható és egy nagy fekete szem. A kíméletlen háziruha az egész termetet és formát eltakarta ugyan, de a szép fehér kézről, a hangról, az orról és szemről meg lehetett ítélni, hogy az illető nem több 26-28 évesrél. Engedjen meg a tolakodásért. . . Kezdé a főhadnagy összeütve sarkan­tyúját. Engedje meg először is bemu­tatkoznom. Szokolsky vagyok. Az ön szomszédja, az én unoka bátyám meg­bízásából jövök s ez Alexej Ivanovics Krukov. Oh igen Krukov, ismerem, szakitá felbe Zuzanna Mojsztvna. Legyen szives azonban üljön le, mert nem szerettem ha valaki előttem áll. Az unoka bátyám megbízott öntől egy szívességet kérni, folytatta a főhad­nagy még egyszer összeütve sarkan­tyúit és leült. A dolog abban áll, hogy az ön meg­boldogult apja a télen vett az én bá­tyámtól zabot és egy nem nagy összeg­gel adós maradt. A váltók lejárata igaz Ugyan, hogy csak egy hét múlva volna, azonban a bátyám nagyon kéri önt, nem tudná-e azt ma kifizetni? A főhadnagy beszéd közben fél szem­mel az egyik sarok felé pislogott. „Csak nem hálószobában vagyok én?" A szo­bának előbb említett sarkában ahol a növények leghosszabbak és legsűrűb­bek voltak, egy rózsaszín baldahhin alatt állott egy még meg nem vetett ágy. Az ágy előtt két nagy karosszéken hevert egy csomó összegyűröd női ruha. A hó­fehér csipkével diszített ujjak és aljak lelógtak a földre, ahol imitt-amott egy cérnaszál, egy-két cigaretta vég, meg karamellás papír hevert szétszórva. Az alól kandikál ki a hegyes, meg tompa orrú papucsok egész sora s a főhadnagynak úgy tűnt föl, hogy az erős jázmin illat nem a virágokból, ha­nem inkább az ágyból és papucsokból jön. — Milyen összegről szól a váltó? — kérdezte Zsuzsánna. (Pok­utiuk) !! „Baróti Dalárda" hangversenye. Az elmúlt hét szombatján rendezte a helybeli Baróti Dalárda idei szokásos évi hangversenyét, melyen a férfi- és vegyes­karokon kívül ez alkalommal az újonnan megszervezett „ Vonós-ze­nekar"-n is közreműködött. Az estély a legteljesebb siker jegyében folyt le és örömmel állapíthattuk meg, hogy Bárót és vidékének műértő közönsége, mely a komoly dal és zenéért is tud lelkesülni, kellőképen tudta honorálni azt a nemes kulturmunkát, amit e kul­túrintézmény vezetősége és annak tag­jai a dal és zene fejlesztéséért megtettek A nívós programmal E. Hübsch .Im­nul naţional român’-ra (férfikarral) majd a vonós­zer­ekar .Nyitánya’ kö­szöntötte be. Már felhangzanak Lányi Ernő .Régi nóta’ c dalának gyönyörű melódiái, melynek bánatos „crescendói” csak­hamar megfogták a közönséget és szűnni nem akaró tapsát egy népdal elének­­lésével honorálta a férfikar. Takó Mózes kántortanító kellemes baritonja szépen érvényesült a szólókban , méltán egyike a legszebb, de a legnehezebb előadású kardal sikeres előadása Gáspár Jenő igazgató tanító­nak — a dalárda karnagyának — szak­avatott munkáját dicséri. A vegyeskar tűzpróbája volt Madách „Ember tragédiájáéból az­­Angyalok kara’ részlet előadása. Ha volt is az előadásban zökkenő, a tónusban némi kifogásolnivaló, a tagok buzgó igye­kezete és a karnagy biztos keze így is biztosítani tudták a sikert. Hogy a kö­zönség részéről a kellő honorálás ez­úttal elmaradt, az nem a darab előadá­sának, hanem kizárólag annak nehéz, mély és főleg fárasztó zenéjének ro­­vására írandó. Szünet után következett a „harmó­­niummal bővített“ vonós­zenekar tulaj­­donképeni „Debüt“-je. Az Ajték átültetésében előadott Gou­nod Faust Balettje a legteljesebb és legőszintébb sikert hozta meg számukra úgy, hogy a darabot meg kellett ismé­telni. A szép, precíz, fegyelmezett já­tékért és ezzel a közönségnek szerzett szép percekért Farkas István gyáros­sal az élén, a zenekar minden egyes tagját külön dicséret illeti. Hasonló zajos sikert aratott egy „ro­mán népdal potpurri” előadása is, melynek összeállítása és hangszerelése a zenekar vezetőjének Farkas Istvánnak munkáját dicséri. A román népmuzsika különböző motívumai szépen jutottak kifejezésre az előadásban és ismertet­tek meg annak szépségeivel. Dániel József „Babonás ember“ c. magánjelenetének előadásával méltán illeszkedett bele az estély szép kere­tébe. Szép előadásával — a darab jobb

Next