Erdővidéki Hirlap, 1937 (13. évfolyam, 1-49. szám)

1937-01-03 / 1. szám

tipp”"" __________1937. jan. 3. Interimárok alkonya. Mint a fővárosi lapok írják, a kor­mány maga is megelégelte már az ideiglenes bizottságokkal való kormány­zást s elhatározta, hogy ez év április elsejéig minden interimár bizottságot rendes választott tanáccsal cserélt fel. Csakugyan ideje, hogy a nép akarata is megnyilatkozzék már az önkorm­ny­­zat terén, bár a választások megel­ése még mind­g nem jelenti azt, hogy a választott tanácsok meg is marad­nak, mert azokat imjáig fel lehet oszlatni. Annyit azonban mégis jelent, hogy a választáson ítéletet tud mondani a köz­ségek lakossága az eddigi interimár birák és kisbirák felett. Ez az ítélet pedig sokakra szomorú lesz még fel­sőbb protekció mellett is. Püspöki beiktató. Mint értesülünk, a reformátusok nép­szerű új püspökét, Vásárhelyi Jánost, a január 30. és következő napjaira egybehívandó egy­házkerületi közgyűlé­sen fogják hivatalosan beiktatni a püs­pöki székbe. Ez alkalommal választják meg a püspök utódját is a püspökhe­lyettesi főjegyzői székbe. Erre a dí­szes állásra két jelöltje van az egy­Megígértük volt olvasóinknak, hogy Nagy Elek tartalmas esperesi székfog­lalóját és évi jelentését kivonatosan közöljük. Ígéretünknek teszünk eleget, amikor az egyházmegye és egyházi élet igazi képét mutató programmot és jelentést folytatásokban közöljük. Nagy Elek székfoglalóját Kálvin Já­nos mindennapi fohászával kezdte: „Engedje meg az Úr, hogy égi böl­csessége titkainak ismeretét az igaz kegyességben való előhaladással kös­sük egybe, az ő dicsőségére s a mi épülésünkre,“ — mert ennek a fohász­házkerületnek. Az egyházkerület hiva­talosan Tavaszi Sándor theologiai igaz­gatót, a közgyűlés igen sok tagja pe­dig Kádár Géza volt zalaui (zilahi) es­perest, jelenleg cluji (kolozsvári) lel­készt szeretné a püspökhelyettesi székbe látni. Ha közben valami copromissum nem jön létre, a választáson kemény küzdelemre van kilátásá­nak áldására van szüksége, hogy kö­telességeit híven elvégezhesse. Elmon­dotta, hogy Isten egy olyan egyszerű polgári házban hívta életre, amelynek levegőjét szülői szíve melegítette át, akik kemény munkában verejtékeztek, azé­t a kenyérért, melyet 12 testvére között kellett széttörni és elosztani. Az öt kenyér és két hal isteni csodája ismétlődött meg — úgymond, — mert a mi hajlékunkba felülről jövő kenyeret is adott az Isten, amelyből az én drága édes anyám szíve és bol­dogult édes atyám keze által nekem is juttatott. Legyen áldott mind a kettő, az egyik az égi ígéretek hajlékában, a másik még itt, készülve boldog talál­kozásra az odafenn valókkal. Ezzel a darab lelkikenyérrel ind­ul el hazulról, melyet értékelni mmikor tudott igazán, midőn boldogult Kenessey püspök meg­tanította, hogy az egyházkerület sze­kerébe nem faszegekre van szükség, hanem erős, az egész alkotmányt ösz­­szefogó vasszegekre, nem béresekre, hanem olyan munkásokra, akik ez igé­ben . Viseljetek gondot azért magatok­ra és az egész nyájra, melyben a Szent­lélek vigyázókká tett, az Isten anya­­szentegyházának legeltetésére, a melyet tulajdon vérével szerzett — életprog­­rammot látnak. — Ezután már tudta, látta, hogy az édes­anyja tarisznyába lelkikenyérrel lehet csak igazán élni, dolgozni és hasznossá lenni, mert csak ebből lehet sokat adni, hogy sok ma­radjon s ebből akar adni, ennek a gyö­nyörű, smaragdkávába szorított egy­házmegyének annyit, amennyivel Isten őt megajándékozza. Programmját a Jé­zus Krisztus által Isten megadta,— ez lesz esperesi működésének alapja. Református népünket ezerfelé tépik, szaggatják, vannak gyöngék, akik el­esnek és elvesznek, mert még nem ta­nítottuk meg minden felekezeti elfo­gultság fölé emelkedve, — hogy hitü­ket egyedül idvözitőnk tartsák s nem az a jó kálvinista, aki véletlenségből annak született, hanem aki át van hat­va az egyház igazaitól. Elég volt a hangoskodó „vastagnya­­ku“ kálvinistaságból, mely igen sokszor csak torzsalkodásokban nyilatkozott meg. Megújulást kell diktálni. A pres­­biterek vegyenek részt a lelkipásztori munkában, aki erre nem képes , áll­jon félre Ma olyan nehéz időket élünk, hogy számba kell vegyük erőinket és mindenkit a maga helyére kell állítani. Ha ez megtörténik, a pădureni (erdő­vidéki) 18 000 református olyan erőt fog jelenteni, hogy lelkibirtok állomá­nyát nem meri bántani senki. A fel­adat az, hogy a meglévő kereteket meg kell tölteni lelki tartalommal. Nő­szövetségeink legyenek igazi szeretet­­munkát végző közösséggé, akiket a Krisztus megváltó szerelme fogja össze, férfiszövetségeink legyenek az egy­ház feladatait a szolgálat felelősségével szí­vén hordozó élő szerveivé egyházköz­ségeinknek. Az igaz hitben megegyező és örök életre elválasztott hivek ösz­­szessége Isten igéjének világossága mellett lássa meg, hogy Isten ügyének szolgálata az anyagiakkal való sáfár­kodás is s amije van, sáfárságra kap­ta. Az örök által gyűjtött tőkék ka­mataira már nem lehet számítani, a régebb gazdaggá tevő földbirtokok ki­estek kezünkből. — egyházközségeink* Esperesi székfoglaló.

Next