Ergonómia, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám

c) az emberi, fiziológiai, pszichológiai és társas reak­ciók fázisa.”5 Abban az értelemben azonban eltértünk e vizsgálati módszertől, mely szerint: „Az elemzést a bemutatott sor­rendben célszerű elvégezni.”6 Arról van ugyanis szó, hogy a működési fázis, illetve az emberi tényezők vizsgálatának fázisa során többször is szükségessé vált a dokumentációs fázishoz való visszatérés. Lehetetlen ugyanis minden problémát előre látni, viszont a menet közben felmerülő kérdések megfelelő megválaszo­lása elengedhetetlenné teszi újabb, dokumentatív jellegű információk beszerzését. Véleményünk szerint célszerű az idézett vizsgálati módszer természetes logikáját szem előtt tartva, de a sorrendiség merev meghatározása nélkül végez­ni a munkát. 1. A GYTK SAJÁTOSSÁGAI, MEGHATÁROZÁSA• A GYTK-ben folyó munka a hagyományos munkavég­zéstől, elsősorban abban különbözik, hogy a műveleteket szakaszokra­ bontják, és jellemzőnek tekinthetjük az egy ember — egy műveletszakasz kapcsolatot. A célgépek 10 be­állításával lehetővé vált, hogy alacsonyabb szakképzettségű dolgozók kezeljék a berendezéseket. A nagysorozatú gyár­tás szükségtelenné teszi a gép (dolgozó által történő) átállítá­sát, a rutinmunka pedig nem igényli a magasabb szintű szakmai ismeretek meglétét. A berendezések automatizáltsá­ga rendszerint olyan fokú, hogy az ott dolgozó ember lénye­gében csak a gép kiszolgálásával, valamint a berendezés működésének ellenőrzésével foglalkozik. Az ellenőrzési funkció elsősorban a szabályszerű üzemelés feltételeinek vizsgálatára, továbbá a munkadarabok minőségének figye­lemmel kísérésére, a különböző mérési műveletek elvégzésé­re irányul. A hagyományos termelési feltételekhez viszonyítva, a szo­rosan vett szakmai követelmények tekintetében egyszerűbbé vált az ember szerepe. Nem műveletekhez, műveletszaka­­­szokhoz kapcsolódik tevékenysége, és ebből adódóan a technológiai folyamatnak csak egy szűkebb szakaszát fogja át munkája. Ebben a helyzetben nagymértékben nő a ter­melés hatékonysága: az egység összproduktumát tekintve kevesebb ember, alacsonyabb szakképzettségi szinten na­gyobb termelési értéket képes előállítani. A fizikai terhelés tekintetében is általában kedvező a változás. A gyártó­sorokon az anyag szállítását mozgóraktáros rendszer he­lyettesíti, így a dolgozó számára lényegesen lerövidül a munkadarab mozgatásának útvonala. A GYTR-ben új tartalmat nyertek az emberi kapcsolatok is. A részekre bontott műveletek a munkavégzés folyamatá­ban az egymás után végzett műveletszakaszok kapcsolódá­sát kívánják meg. Ezáltal az egyes munkafázisok — mennyi­ségi és minőségi szempontból egyaránt — közvetlenül be­folyásolhatják az egész rendszer működését. Az új termelési helyzetben fokozott mértékben kapnak szerepet a munka­magatartás közösségi vonatkozásai. A hagyományos ter­melési feltételek mellett általában az a gyakorlat, hogy mindenki maga ad számot az elvégzett munkáról, és ennek arányában részesül anyagi és erkölcsi elismerésben. Kevésbé vagy legalábbis csak közvetve befolyásolja munkájának eredményességét a kollégák szorgalmas vagy hanyag hozzá­állása. Bár a GYTR-ekben is meg lehet teremteni az egyéni teljesítmény értékelésének lehetőségét, mégis dominánssá válik a munka közösségi jellege. Hosszabb távon az egyéni teljesítmények összessége csoportproduktumként jelenik meg, többé-kevésbé reálisan tükrözve a csoportnak mint egésznek a teljesítőképességét, kvalitását. Az anyag- és szerszámellátás, a munkaerőhelyzet, a ter­melőberendezések üzemképes állapota stb. már nemcsak az egyes munkahelyeken befolyásolja a termelést, hanem kihat az egész rendszer működésére. Hiába akarja valaki saját teljesítményét fokozni, ha a rendszer valamelyik pont­ján különböző okok miatt stagnál vagy éppen csökken a termelés. Ezen túlmenően a rendszer áteresztőképessége (illetve az úgynevezett szűk keresztmetszet) olyan tényező, amely többé-kevésbé meghatározza az egyéni teljesítmények lehetőségeit az adott munkahelyen. A rendszer hatékony működéséhez mindenhol optimális szintű munkavégzésre van szükség. Bármelyik munkahely kiesése (akár időlegesen is) veszélyezteti az egész termelési rendszer tevékenységét. Tehát: a gyártósori termelési rendszer olyan zárt termelési egység, amelyben a technológiai folyamat műveleteit műve­letszakaszokra bontották, a (kész) terméket az előírt para­méterek függvényében beállított célgépeken, illetve meg­határozott egyedi feladatok (pl. sorjázás, tisztítás, csomago­lás stb.) ellátására létrehozott egyéb munkahelyeken szaka­szos munkatevékenység során állítják elő. A GYTR és a hagyományos keretek között végzett mun­katevékenység közötti különbség lényege az alábbiakból is kitűnik. A GYTK-ben folyó munkatevékenység: Mx — Ex(mx), tz tehát T­D,t —— hnax A hagyományos munkatevékenység: Mj — Ej(m!, m2, mx), t, M2 — E2(m,, m2, mx), ty Mn — En(mi, m2, mx), ty M, — E,(m,), ta M2 — E2(m2), tb «I. m. 76.1. • I. m. 76.1. 7 Az itt tárgyaltak megtalálhatók még: Bodó János: A gyártósori termelési rendszerekben dolgozó munkások betanításával összefüggő kérdések. Veze­téstudomány, 1979. 2. sz. 8 Kizárólag mondanivalónk jobb megvilágítása érdekében használjuk tanul­mányunkban a „hagyományos munkatevékenység” megjelölést azokra a munkahelyekre utalva, ahol a dolgozók műveletszakaszoknál hosszabb tevékenységrészt látnak el egy munkafázisban. • A technológiai folyamatnak az egyes munkahelyekhez kapcsolható részét a GYTR-ben műveletszakasznak célszerű tekinteni. Illetékes szakemberekkel való konzultációk után jutottunk erre az álláspontra. 10 A célgép fogalmát itt tágabb értelemben használjuk. A GYTR-ben olyan berendezések is üzemeltethetők, amelyek ugyan nem célgépek, de mindig azonos munkatevékenység ellátását szolgálják.

Next