Ergonómia, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 1. szám

A munkatevékenység hatékony optimalizációját több tekintetben a termelési környezet ergonómiai pa­raméterei, a gépek és berendezések jellemződnek köl­csönösen összefüggő vizsgálatai határozzák meg. Eb­ben a vonatkozásban fontos szerepe van az egészség­­ügyi követelmények kidolgozásánál kapott eredmé­nyeknek. Az antropometriai adatok meghatározásával és az ergonómiai antropológia módszertana kidolgozásával kapcsolatos munkáknak az az elméleti jelentősége,, hogy elősegíti az antropológiai kutatások új irányai­nak kialakítását. Az ergonómiai antropológia kutatá­sának objektumai azok a speciális antropológiai ismér­vek, amelyeket nevezzünk ergonómiai ismérveknek, és amelyek mérése a munka közbeni testtartást és moz­gást imitáló helyzetekben és testtartásokban történik. Az a céljuk, hogy megfelelő adatokat nyújtsanak a berendezések tervezéséhez. Ezeket az adatokat az is­mert antropológiai kézikönyvek nem tartalmazzák. Az ipari termékek és a munkahelyi berendezések tervezői számára Bulgáriában, Lengyelországban szovjetunióban és Csehszlovákiában elkészültek a la­kossági antropometriai atlaszok. A mérési eljárásokat és programokat egységesítették, és ezek alapján gyűj­tötték össze az anyagot. Az ember munkatevékenységével kapcsolatos a fiziológiai folyamatok lefolyásának és a folyamatsza­bályozás sajátosságainak tanulmányozása után dol­gozták ki az ember-gép-környezet rendszer optimali­­zációjához szükséges fiziológiai és pszichofiziológiai kritériumokat. Elkészült a munkafeltételek faktorai­nak osztályozása is. A korszerű tudomány és a társadalom fejlődésének tendenciái azt bizonyítják, hogy már a közeljövőben jelentősen növekszik a pszichológia, valamint a mun­ka és az irányítás területén alkalmazott pszichológiai ismeretek szerepe. Az emberi tevékenység fejlesztésé­nek szükségessége határozta meg a Pszichológiai kö­vetelmények kidolgozása c. kutatási programot. A kutatások során kidolgozták az egyéni és a kol­lektív tevékenység megbízhatóságának értékelését; a személyiség fejlődését elősegítő tényezők ismérveit; a tevékenység hatékonyságának mutatóit és a környe­zeti tényezők (rezgés, zaj, magas hőmérséklet) emberi tevékenységre gyakorolt hatásának kritériumait. A munkatevékenység hatékonyságát és minőségét közvetlenül befolyásoló szociálpszichológiai tényezők vizsgálata alkotta az ember-gép-környezet rendszer optimalizációját célzó szociálpszichológiai és szocioló­giai kritériumok kidolgozása című kutatási téma tar­talmát. A szociálpszichológiai ismérvek két csoportját határozták meg, amelyek alapja a motiváció és a meg­elégedettség vizsgálata. A termelésben az ember-gép­­környezet rendszer-optimalizáció szempontjából meg­vizsgálták a munkahelyi csoportok beállítódásait és a hatékonyan együttműködő munkahelyi csoportok ki­alakításának törvényszerűségeit. A vizsgálatok során összefüggést kerestek az individuális beállítódások és a csoportos tevékenység hatékonysága, a csoportatti­tűdök és a csoportmunka hatékonysága, valamint a különböző szintű csoportok meghatározó ismérvei kö­zött. Figyelembe véve az ergonómiai kritériumok integ­rációjának bonyolultságát, a kutatás kezdeti szaka­szainak fő feladata a probléma korrekt meghatározása volt. Az integrált kritériumok kidolgozásának alap­vető feltétele a már meglevő higiéniai, antropológiai, fiziológiai, pszichológiai és szociálpszichológiai ismér­vek egységes rendszerbe foglalása. A szellemi és a könnyű fizikai munka arányának növekedésével egyre nagyobb problémát okoz a moz­gás korlátozottsága. Ezért volt a tudományos-műszaki együttműködés egyik témája az operátor mozgásának vizsgálata hipokinéziás viszonyok között. Az ergonómiai szabványosításra irányuló kutatások bővítésének nem csupán a kritériumrendszer, hanem a laboratóriumi és termelési körülmények között vég­zett ergonómiai vizsgálatokhoz szükséges tipikus mód­szerek, kritériumok és berendezések egységesítése is elengedhetetlen feltétele. A tudományos-műszaki együttműködési program megvalósításának meneté­ben létrehoztak helyhez kötött vizsgálati komplexu­mokat, amelyek számítógép alkalmazásával lehetővé teszik laboratóriumi körülmények között az irányítási rendszerekben az operátor végrehajtó és kognitív te­vékenysége különböző aspektusainak modellezését, amely lehetőséget teremt a tevékenység funkcionális struktúrájának kutatására, illetve a különböző vezér­lőszervek és az információtükrözés módjainak össze­hasonlítására. Kidolgoztak olyan módszertani komp­lexumokat is, amelyekkel vizsgálhatók az ember infor­mációvételi és -feldolgozási folyamatai. Kidolgozták többek között a munka és a munka­­képesség integrált értékelése ergonómiai elemzésének módszereit, továbbá a termelési viszonyok között is végezhető mozgási aktivitás vizsgálati módszereit. Az antropometriai vizsgálatokhoz szükséges beren­dezések fejlesztésére irányuló munka a gonipméretek és vizsgálati állványok tervezésére vonatkozó alapel­vek kialakításával fejeződött be. A felsorolt és más munkák eredményei bekerülnek az Ergonómiai mód­szerek című kézikönyvbe. Tervezik továbbá a kidol­gozott módszerek és műszerek katalógusának kiadá­sát is. * Az ergonómia normák és követelmények szabvá­nyosításával kapcsolatos munkák fejlődésében minő­ségileg új szakaszt nyit az ergonómiai adatbank. A KGST-tagországok szakemberei megkezdték az adatbank létrehozása és működése általános elveinek kidolgozását. A tudományos-műszaki együttműködési program második szintjén végzett munkák egyik fontos ered­ménye a módszertani előírások vagy pontosabban a módszertani rendszer előkészítése, amely rögzíti az er­gonómiai szakemberek tudományos, kutató- és ter­vezőtevékenységét. Ezek közül csak néhányat soro­lunk fel: a fizikai (statikus és dinamikus) terhelés ér­tékelésének módszerei; módszertani adatok az emberi tevékenység megbízhatóságának meghatározására és értékelésére; az ergonómiai követelmények realizálá­sa; a tudományos munka szervezése; a munkavédelem ergonómiai ellenőrzésére vonatkozó módszertani út­mutatások; módszertani javaslatok az ipari termékek

Next