„Érted Vagyok”, 2016 (27. évfolyam, 1-6. szám)

2016-02-01 / 1. szám

2 • 2016. február fitted vagyok” Tanulmány Manapság nyilvánosan és erőtel­jesen kipellengérezik az egyházak múlt- és jelenbeli teljesítményét, vezető történészek azonban rámu­tatnak a kereszténység másik olda­lára is. Kezdetben volt a hit Heinrich August egyenesen bib­likusan csengő mondattal kezdi A nyugat története c. művét: „Kezdet­ben volt egy hit: az Egy Istenbe vetett hit.” Szerinte a Nyugat létre­jöttéhez többre volt szükség, mint csupán a monoteizmusra, „de nélkü­le nem lehet megmagyarázni a Nyugatot”. A monoteizmus kultúr­­forradalmi jelentősége nyilvánvaló. Az ember bűnösségének belátása, illetve az eljövendő, földöntúli igaz­ságosság reménye, továbbá minden egyes ember istenképisége mint felszabadító erő a rabszolgák szá­mára is, végül „a sajátosan keresz­tény különbségtétel isteni és emberi rend között, ami már megalapozta a világ szekularizálását és az ember önállósodását”. A berlini középkor-szakértő, Michael Borgotte hasonlóképpen ama térként írja le Európát, ahol - összevetve a világ más részeivel - egyedülálló módon érvényesült a monoteizmus, „az egyetlen Terem­tőbe és egyetemes Urba vetett hit, persze három vallásban kifejeződ­ve”. Ebben különbözik Európa a kereszténység előtti ókortól és a Távol-Kelet vallási sokféleségétől. „Ebben az értelemben a monoteiz­mus­­hozta létre’ Európát”, írja Keresztények, zsidók, muzulmánok c. könyvében. A szeretet keresztény Istene A bibliai főparancs azt kívánja, hogy szeressük Istent és embertársa­inkat (Mk 12,30-31). A mózesi megkülönböztetés és a monoteiz­mus ára c. könyvében Jan Assmann egyiptológus úgy véli, hogy csak a monoteista világvallások emelték Istent az igazságosság, az erkölcsi­­ség és a szeretet képviselőjévé, ez pedig fejlődést váltott ki az emberi lélek történetében is: az igazságos, erkölcsös és szerető Isten mintájára immár az ember is kialakította ma­gában ezeket a tulajdonságokat, vagyis igazságos, erkölcsös és sze­rető alannyá vált. A francia ókortörténész, Paul Veyne igazolja ezt a szerető Istent az ókor vallási világával szemben: „A pogány vallás nem tudta nyújtani egy szerető Isten szeretetét. Nem létezett érzelmi kapcsolat az embe­rek és e hatalmas távoli lények kö­zött... Híveik nem folytatnak párbe­szédet a szívükben... A keresztény vallásban azután - annak etikai melegsége révén - sokkal nagyobb teret kap a szeretet és a szenve­dély...” (A görög-római vallás, kul­tusz, vallásosság és morál). Emberszeretet A Biblia által legfőbb értékké emelt szeretet „fölismerteti velünk a másik emberben Isten képmását", írja Hittételek c. könyvében Gerd Theißen evangélikus újszövetséges. Az istenszolgálat mindig ember­szolgálat is. Az ókorban sem Gö­rögországban, sem Rómában nem alakult ki általános gondoskodás a szegényekről. Paul Veyne írja: „Az alamizsnálkodás zsidó kötelezettsé­ge eljut az egyházba is, amely a kórházak, öregotthonok és szegény­házak létrehozásával feltalálta a szervezett jótékonykodást, ez pedig ma az állami szociális rendszerben él tovább szekularizált módon.” Jelenleg világszerte igazodási pont­nak számít Szent Ferenc és Teréz anya. A személyes hivatás Isten minden ember iránti szere­­tetéből következik a személyes hi­vatás jelensége, ahogyan azt a Bib­lia ismeri, de nem ismerik az ókori vallások: Isten meghívott téged, mielőtt még az anyaölben megfo­gantál volna, azaz öröktől fogva. Ezenkívül Isten sajátos karizmát szánt neked, személyes szerepet az emberi kapcsolatok összjátékában. Az egyéni hivatásnak az a rendelte­tése, hogy a többieket szolgálja, és beleszövődjék a nagyobb Mi-be, persze ezzel az alapfeltétellel: én hiszek, én tartok bűnbánatot, én mondok igent a szolgálatra. A re­formáció óta önfegyelmezéssé vilá­­giasodott a hivatás. Max Weber, a németországi vallásszociológia meg­alapítója szerint csak a kálvinista­protestáns ethosz hozta létre azt a típust, aki szigorúan a közjó elköte­lezettjének tudja magát, és fel van vértezve minden korrupció ellen. Ez újdonság volt, mondja A protestáns etika c. tanulmányában Weber. Keleten hiányzik az a fegyelme­zettség, amelyet Európában „a pro­testantizmus szelleme” honosított meg, véli Az egyén az európai kö­zépkorban c. művében Aaron Gur­­jevics orosz történész. Ma az atom­bomba után a korrupció jelenti a második legnagyobb veszélyt a világra, és még a kommunista Kíná­ban is grasszál. Az euró-válság Eu­rópa mai helyzetét tükrözi: a katoli­kus esendőséget és a kálvinista el­lenálló erőt. A felelősség elve A felelősség ma világi értéknek számít: hajdani vallási jelentése - az ítéleten számot kell adnunk Istennek egyéni életünkről - politikai kulcs­­fogalommá vált. Mivel saját ke­zünkbe vesszük a világ és az embe­riség sorsát, kitágul a felelősség köre: nemcsak önmagunkért és ön­magunk előtt vagyunk felelősek, hanem „az emberiség előtt”, „a történelem előtt” és „a teremtett világ előtt” is. Korábban sosem kellett az embernek felelősséget vállalnia a globális dimenzióért és a távoli jövőért, nem is szólva arról, hogy a fajok létezéséért. „Az effajta megbízotti szerepre (a valláson kívül) egyetlen korábbi etika sem készített föl minket, a természet ma uralkodó tudományos szemlélete pedig még kevésbé", írta A felelős­ség elve c. művében Hans Jonas. Még bevallottan ateista személyek is „a teremtett világ tiszteletét” pré­dikálják ma. Arnold Angenendt Mi jót hozott a kereszténység? __________

Next