„Érted Vagyok”, 2016 (27. évfolyam, 1-6. szám)
2016-02-01 / 1. szám
2 • 2016. február fitted vagyok” Tanulmány Manapság nyilvánosan és erőteljesen kipellengérezik az egyházak múlt- és jelenbeli teljesítményét, vezető történészek azonban rámutatnak a kereszténység másik oldalára is. Kezdetben volt a hit Heinrich August egyenesen biblikusan csengő mondattal kezdi A nyugat története c. művét: „Kezdetben volt egy hit: az Egy Istenbe vetett hit.” Szerinte a Nyugat létrejöttéhez többre volt szükség, mint csupán a monoteizmusra, „de nélküle nem lehet megmagyarázni a Nyugatot”. A monoteizmus kultúrforradalmi jelentősége nyilvánvaló. Az ember bűnösségének belátása, illetve az eljövendő, földöntúli igazságosság reménye, továbbá minden egyes ember istenképisége mint felszabadító erő a rabszolgák számára is, végül „a sajátosan keresztény különbségtétel isteni és emberi rend között, ami már megalapozta a világ szekularizálását és az ember önállósodását”. A berlini középkor-szakértő, Michael Borgotte hasonlóképpen ama térként írja le Európát, ahol - összevetve a világ más részeivel - egyedülálló módon érvényesült a monoteizmus, „az egyetlen Teremtőbe és egyetemes Urba vetett hit, persze három vallásban kifejeződve”. Ebben különbözik Európa a kereszténység előtti ókortól és a Távol-Kelet vallási sokféleségétől. „Ebben az értelemben a monoteizmushozta létre’ Európát”, írja Keresztények, zsidók, muzulmánok c. könyvében. A szeretet keresztény Istene A bibliai főparancs azt kívánja, hogy szeressük Istent és embertársainkat (Mk 12,30-31). A mózesi megkülönböztetés és a monoteizmus ára c. könyvében Jan Assmann egyiptológus úgy véli, hogy csak a monoteista világvallások emelték Istent az igazságosság, az erkölcsiség és a szeretet képviselőjévé, ez pedig fejlődést váltott ki az emberi lélek történetében is: az igazságos, erkölcsös és szerető Isten mintájára immár az ember is kialakította magában ezeket a tulajdonságokat, vagyis igazságos, erkölcsös és szerető alannyá vált. A francia ókortörténész, Paul Veyne igazolja ezt a szerető Istent az ókor vallási világával szemben: „A pogány vallás nem tudta nyújtani egy szerető Isten szeretetét. Nem létezett érzelmi kapcsolat az emberek és e hatalmas távoli lények között... Híveik nem folytatnak párbeszédet a szívükben... A keresztény vallásban azután - annak etikai melegsége révén - sokkal nagyobb teret kap a szeretet és a szenvedély...” (A görög-római vallás, kultusz, vallásosság és morál). Emberszeretet A Biblia által legfőbb értékké emelt szeretet „fölismerteti velünk a másik emberben Isten képmását", írja Hittételek c. könyvében Gerd Theißen evangélikus újszövetséges. Az istenszolgálat mindig emberszolgálat is. Az ókorban sem Görögországban, sem Rómában nem alakult ki általános gondoskodás a szegényekről. Paul Veyne írja: „Az alamizsnálkodás zsidó kötelezettsége eljut az egyházba is, amely a kórházak, öregotthonok és szegényházak létrehozásával feltalálta a szervezett jótékonykodást, ez pedig ma az állami szociális rendszerben él tovább szekularizált módon.” Jelenleg világszerte igazodási pontnak számít Szent Ferenc és Teréz anya. A személyes hivatás Isten minden ember iránti szeretetéből következik a személyes hivatás jelensége, ahogyan azt a Biblia ismeri, de nem ismerik az ókori vallások: Isten meghívott téged, mielőtt még az anyaölben megfogantál volna, azaz öröktől fogva. Ezenkívül Isten sajátos karizmát szánt neked, személyes szerepet az emberi kapcsolatok összjátékában. Az egyéni hivatásnak az a rendeltetése, hogy a többieket szolgálja, és beleszövődjék a nagyobb Mi-be, persze ezzel az alapfeltétellel: én hiszek, én tartok bűnbánatot, én mondok igent a szolgálatra. A reformáció óta önfegyelmezéssé világiasodott a hivatás. Max Weber, a németországi vallásszociológia megalapítója szerint csak a kálvinistaprotestáns ethosz hozta létre azt a típust, aki szigorúan a közjó elkötelezettjének tudja magát, és fel van vértezve minden korrupció ellen. Ez újdonság volt, mondja A protestáns etika c. tanulmányában Weber. Keleten hiányzik az a fegyelmezettség, amelyet Európában „a protestantizmus szelleme” honosított meg, véli Az egyén az európai középkorban c. művében Aaron Gurjevics orosz történész. Ma az atombomba után a korrupció jelenti a második legnagyobb veszélyt a világra, és még a kommunista Kínában is grasszál. Az euró-válság Európa mai helyzetét tükrözi: a katolikus esendőséget és a kálvinista ellenálló erőt. A felelősség elve A felelősség ma világi értéknek számít: hajdani vallási jelentése - az ítéleten számot kell adnunk Istennek egyéni életünkről - politikai kulcsfogalommá vált. Mivel saját kezünkbe vesszük a világ és az emberiség sorsát, kitágul a felelősség köre: nemcsak önmagunkért és önmagunk előtt vagyunk felelősek, hanem „az emberiség előtt”, „a történelem előtt” és „a teremtett világ előtt” is. Korábban sosem kellett az embernek felelősséget vállalnia a globális dimenzióért és a távoli jövőért, nem is szólva arról, hogy a fajok létezéséért. „Az effajta megbízotti szerepre (a valláson kívül) egyetlen korábbi etika sem készített föl minket, a természet ma uralkodó tudományos szemlélete pedig még kevésbé", írta A felelősség elve c. művében Hans Jonas. Még bevallottan ateista személyek is „a teremtett világ tiszteletét” prédikálják ma. Arnold Angenendt Mi jót hozott a kereszténység? __________