„Érted Vagyok”, 2017 (28. évfolyam, 1-6. szám)

2017-08-01 / 4. szám

exted vagyok” Tanulmány 2 . 2017. augusztus Barcza Barna Jézus lelkisége Nekünk, akik vallás vagy hit címén mindig valami lelkiségről tanultunk, érdemes föltennünk a kérdést: Milyen volt Jézus lelkisége? Miben állt a lelki élet Jézus számára? Mivel egy mai átlagkeresztény úgy él lelki életet, hogy hétköznapjai ugyanúgy telnek, mint az evilág fia­ié, vagyis pénzszerzés és élvezetek habzsolása tölti ki, de időnként egy kis időre benyit ünnepi szobájába, és ott lelki életet él, vagyis misén vesz részt, vagy imádkozik, lelki olvasást végez, ezért nagyon fontos észrevennünk Jézus esetében, hogy neki nincs két élete: hétköznapi élet és lelki élet. Neki csak egy élete van. A minden percében és minden körülmények között az Atyához igazodó élet. Jézus esetében lelki élet helyett inkább lelkületi alapállásról beszélhetünk. Ő küldetésben járó ember, aki nagyon szereti küldőjét, és maximálisan hozzá igazod­va teljesíti küldetését. Igaz, nem írták le napirendjét, de azt leírták, hogy sokszor enni sem volt ideje. Mégis azt mondta értetlen­kedő tanítványainak: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát vigyem véghez, aki engem küldött” (Jn 4,34). Amikor most Jézus lelkiségét szeretnénk megfogal­mazni, akkor ezt három oldalról közelítjük meg. Az első három pontban lelkületének alaprétegét szeretnénk meg­ragadni, a második három pontban lelkületének gyakor­lati összetevőit, míg a harmadik három pontban lelküle­tének színező vonásait. Ez a háromszor három, tehát kilenc pont talán jó közelítést ad Jézus lelkűidéhez, ráadásul a saját lelki életünk elrendezéséhez avagy el­­tervezéséhez is segítséget adhat. 1. Jézus lelki életének lelkületi alapállása 1.1. Állandó Atyához igazodás, ráfigyelés, kedvében járás Halász Piusz azt írja Alter Christus c. elmélkedésé­ben, hogy Jézus az Atyára néző ember. Mi nyugodtan átfogalmazhatjuk: „Jézus az Atyától meghatározott életű ember.” Sőt. Ez az Atyától meghatározottság nem is akármilyen hőfokon zajlik. Nyugodtan mondhatjuk: Jézus szerelemmel szerette az Atyát. Vagyis olyan hő­fokon, amire nekünk embereknek nincs jobb szavunk a szerelemnél. Ez a szerelem nemcsak az elragadtatások magasztos csúcsán nyilvánult meg, hanem a vergődések mélypontjain is, például éppen a Getszemáni-majorban. Még ott is azonosulni tudott Atyja szándékaival. Még ott is fontosabb volt számára küldőjének akarata, mint a saját akarata. Ez a totális azonosulás az isteni akarattal számunkra is mint elérhető csúcs, mint eszmény jelent­kezik. Ezt az Atyához igazodó életet úgy is jellemezhet­nénk mint transzcendens alapbeállítódást. Ez annak nyilvánvalóvá tétele, hogy életünk súlypontja nem anyagi oldalunkon, hanem szellemi oldalunkon van. Szellemi oldalunk, vagyis Istenbe gyökerezésünk a lé­nyeges. Ezt az oldalunkat kell dominánssá tennünk. Ami ugyanaz, mint hogy életünkben Istent kell tapasz­­talhatóvá tenni. Ennek kimagasló művésze volt Jézus. 1.2. Emberszolgálat - Megtanítani az embereket egymás és Isten szeretetére Ezt nevezhetnénk küldetése tartalmának. Azért iga­zodik oly hűségesen az Atyához, hogy ezt az embert tanító szolgálatot egyre maradéktalanabbul végezhesse. Mennyire szerette volna átformálni embertársait a szeretet alapállására, amelybe még az ellenség szerete­­tének is bele kell férnie! Hogy reméli abban, hogy lehet ebből valami látható, valami tapasztalható! Azért hitt ebben annyira, mert ahonnan jött, ott ez annyira magától értetődő volt. De itt már csak azt a felvonást tudta vé­gigjátszani, ahol azt mutatta be, hogy még saját hóhéra­inkat, saját kivégzőosztagunkat is szeretnünk kell. 1.3. Nem az egyéni élet a legfontosabb, hanem a közösség élete A közösség élete, vagyis az emberi társadalom bol­dogsága, a földi Isten-ország megvalósítása. Ezt kell elkezdeni és megtapasztalni a kisközösségi életben. Ha egyszer az Isten élete nem egyedi élet, hanem Szeretetközösség, akkor a képmás, az ember élete sem lehet más, mint emberi szeretetközösségek hálózata. Ám a valóság milyen távol áll ettől [___ Amikor az utolsó vacsora előtt azt mondotta, hogy vágyva vágytam elkölteni veletek ezt a lakomát, akkor ebből kiérezzük, hogy a sok emberi ellenségeskedés elviselésekor és ezek után mennyire vágyott végre leg­alább egy kis mintadarabnak, egy kis kóstolónak az ízlelgetésére. 2. Jézus lelki életének gyakorlati összetevői 2.1. Célra irányuló, távlati tervet készítő koncepcióval rendelkező ember volt a mi Urunk, JézusT Tisztában volt küldetésével. Tudta, mit kell meg­valósítania. El is készítette ennek végrehajtásához a kivitelezés hogyanját. A stratégiát is, a taktikát is. Az előbbit „egy szuszra”, az utóbbit részletekben. Az „egy szuszra” tervkészítés, a stratégia elkészítése azonban nem összecsapott és elnagyolt fércmunka volt. Negyven nap teljes csendet áldozott erre. Negyven nap pusztába vonulást. Negyven nap távolságtartást a világ közvetlen, tehát zavaró behatásaitól. Csak a három megkísértés leírásából következtethetünk arra, mi min­den fordult meg a fejében. Mennyire a legjobb módszert kereste és akarta megtalálni Atyja tervének megvalósí­tásához! Nem Hűbele Balázs módjára ugrott bele a világra szóló vállalkozásba. Kb. negyvenéves emberi tapaszta­latait ötvözte egybe negyven nap alatt az Atyjánál tanul­takkal. Igazán alapos, felelősségteljes lelkületű ember volt ez a Názáreti.

Next