„Érted Vagyok”, 2020 (31. évfolyam, 1. szám)
2020-02-01 / 1. szám
Isten Országa fitted vagyok” 2020. február • 3 önkontroll, napi elhatározások és kiértékelések, önfegyelmezések, aszkézis... jól bevált eszköztárával rendelkezhetünk. Ha még használjuk is ezek valamelyikét, akkor van esély a személyes fejlődésre. A „manikűrözött önkép” (Bishop) veszélyét az önismerettel lehet elkerülni. Néhány, sajátosan a Bokorra jellemző eszközt említek az alábbiakban. Az időelszámolás régen rendszeres tevékenységem volt. Ez azt jelentette, hogy életem lényeges szempontjai szerint leírtam, hogy mire, mennyi időm ment el. Az évek folyamán kialakult egy nagy vonalakban állandó életritmus, amely az idővel való gazdálkodást is meghatározta (munkahely, közösségek, családi kötelességek, ima, szellemi élet, biológiai élet...). Ez aztán feleslegessé tette a napi időelszámolásaimat. Ma csak akkor végzek időelszámolást, amikor jelentős életvitel-változás mutatkozik az életemben. Ennek célja, hogy lényeges vállalásaim ne csorbuljanak egy-egy új feladat jelentkezésekor. Jutnia kell minden fontos területre annyi időnek, amennyi szükséges. Ha ezt kiengedem a kezemből, akkor a körülmények, az igények sodrása fogja beosztani az időmet. Ez pedig nem mindig van hannóniában jézusi küldetésemmel. Hitvestársam, családom nem meghatározója az időbeosztásomnak, hanem javaslattevője. Hitvestársam erőteljes javaslattevő, de nem parancsnokom, amint én sem vagyok az számára. Gyermekeim, unokáim sem lehetnek meghatározók. Jut idő az egyéni vágyak, kívánságok teljesítésére is, ha a gyermek is tudja, hogy kérhet. Nem követelhet, sem hisztivel, sem ravasz érveléssel. Ha családom azt tapasztalja, hogy szolgálni igyekszem őket, és kiszámítható, átlátható időbeosztással élek, akkor ehhez könnyebben igazodnak. A szeszélyes és alkalomszerűen élt élet őket is szeszélyes és ötletszerű életvitelre indíthatja. A pénzelszámolás fontossága egyre nagyobb kívánalom ebben az anyagiakat oltárra emelő világban. Mennyit, mikor, mire? Erre kell válaszolni. Adatszerűen. Cél, hogy jusson mindarra, amit fontosnak tartok, tartunk. Ez családi közösségben nem magánügy. Közös költségvetés ügye. Akik a család bevételéhez hozzájárulnak, azoknak van a konkrét döntésekben beleszólási lehetőségük. Ahhoz, hogy koncentrált kiadási helyzetben (pl. építkezés) is jusson a karitász-„kasszába”, ahhoz bizony önnevelésből fakadó önfegyelemre van szükség. A radikálisan spórolás az éhezőktől is elspórolná a pénzt, mert mindig lehet valami nagyon fontos, ami miatt most kihagyhatjuk az adakozást. A fegyelmezetlen pénzkezelő azt is elosztaná, ami majd csak ezután folyik be a kasszába. „Minden jó megegyezés alapja a közös érdek” (Illyés). Közös érdek, hogy a szükséges és elégséges mértékben kézben tartsuk az anyagiakat is. A rendszeres megbeszélés és fegyelem a pénzt (Mammon) is arra fordítja, amire való az Isten Országa építésében, a „szerezzetek barátokat” jézusi felszólításnak megfelelően. A napi és állapotszerű lelki élet olyan eszköz, amely a felülről és belülről vezérelt ember sajátja. „Az igazi emberi élethez emberfeletti erőkre van szükség” (Farkas József). A reggeli elcsendesedés és az esti naplezárás segít az úton járásban akkor is, ha a nap sodrása eleltérít. Családban is lehetséges a spirituális soknyelvűség. A szülői igyekezet és a valós tekintély az egynyelvűségre törekszik. Ez az igazán hatékony eszköz az értésre és megértésre, az együttműködésre. Az időnkénti, lelki tükörre épülő mérlegkészítés segít a napi és aktuális gondoknál szélesebb körű önvizsgálatra. Jó hagyomány a Bokorban az Advent és a Lélekváró időszakának segítése írásos napi gondolatokkal. Ez az év 365 napjából száz napnyi közös imádkozást tesz lehetővé. Családban mindenképpen. Akik ebben a keresztény és bokrosán jézusi eszköztárban nem találják meg a fejlődésük eszközeit, azok nyitnak mindenféle más lelkiségi irányzat felé. „Van imádság a templomban, és van életünk mélyén” (Németh László). Ha az ima az Istenhez igazodni akarás spirituális eszköze, akkor egész életünk kiemelkedő életjelensége ez. 2. A kisközösség Ez a második alapsejt, de túlnő a vérségi kötelékeinken. A II. Vatikáni Zsinat előtt hazánkban a Bokor volt az a mozgalom, amely magára nézve kötelező parancsnak élte meg a Hegyi beszédet egy olyan vallási légkörben, ahol ez tanácsként szerepelt, és mindmáig így is szerepel. A Jézustól tanult tanító-tanítvány, küldő-küldött vonatkozásokat kitágítjuk. Mindenkinek tanítványból tanítóvá, küldöttből küldővé kell válnia. Kisközösségi fogalmakkal: minden vezetettnek, felvevőnek vezetővé, leadóvá kell válnia. Egyszerűbben: egyéni barátkozásainkat kisközösségekbe való egybeszeretés vágyával végezzük. A történelem folyamán is ez a kisközösségi forma bizonyult a leghatékonyabbnak az emberi életminőség javításában. Ezért is mondjuk, hogy a kisközösség Jézus formai öröksége, a szeretet családon túlmutató megélési tere. szeretem a csendet szeretem a csendet amely mindig ajándékailep meg olykor üzen valami nagyon szépet máskor pedig nekem szegezi a vétkem szeretem a csendet amely felerősít mindent bennem a jót amit majd még meg kell tennem s a rosszat amit Isten már elfelejtett szeretem a csendet amelybe Isten annyi titkot rejtett sok jövőbe mutató szent jelet amelyre csalfa holnapoíj csendje felel Habos László