Herczegh Géza: A nemzetközi jogalkotás mai lehetőségei és korlátai - Értekezések, emlékezések 63. (Budapest, 1987)

Az ENSZ Alapokmányának 13. cikke a nemzetközi jog fokozatos fejlődésének és ko­difikálásának támogatását a Közgyűlés fela­datává tette, annak hatáskörébe utalta. Vizs­gálódásaink középpontjában azonban ez al­kalommal nem a Közgyűlés hatásköre áll, ha­nem a nemzetközi jog fokozatos fejlődését hirdető, kodifikálását sürgető szemlélet,amely mögött nemcsak az a meggyőződés rejtőzik, hogy a nemzetközi jog — úgy, ahogy van — fejlődésre szorul, hanem az is, hogy erőteljes fejlődése (fejlesztése) esetén a mainál jóval eredményesebben szolgálhatná a békét és a biztonságot. A nemzetközi jognak kell létre­hoznia az erőszakmentes, igazságos világren­det, miután alkalmassá tették ennek a feladat­nak az ellátására. Ha van megfelelő eszköz — hirdeti ez a felfogás —, a régóta áhított cél is elérhetővé válik. Ez a szemlélet nemcsak a nemzetközi jog­ban lelhető fel, hanem sokkal szélesebb kör­ben, mert — ahogy KULCSÁR KÁLMÁN székfoglalójában megfogalmazta — „... a tuda­tos jogalkotás fokozódása együtt jár a jogfej­lődési racionalizálási folyamatként, valamint a jogot eszközként való felfogással”­. Rámuta­tott arra is, hogy „a jognak mint az emberi kötelékek rendjéből keletkező, spontán szabá­lyoknak a felfogása” ezt az eszközjelleget hát- .

Next