Herczegh Géza: A nemzetközi jogalkotás mai lehetőségei és korlátai - Értekezések, emlékezések 63. (Budapest, 1987)
Az ENSZ Alapokmányának 13. cikke a nemzetközi jog fokozatos fejlődésének és kodifikálásának támogatását a Közgyűlés feladatává tette, annak hatáskörébe utalta. Vizsgálódásaink középpontjában azonban ez alkalommal nem a Közgyűlés hatásköre áll, hanem a nemzetközi jog fokozatos fejlődését hirdető, kodifikálását sürgető szemlélet,amely mögött nemcsak az a meggyőződés rejtőzik, hogy a nemzetközi jog — úgy, ahogy van — fejlődésre szorul, hanem az is, hogy erőteljes fejlődése (fejlesztése) esetén a mainál jóval eredményesebben szolgálhatná a békét és a biztonságot. A nemzetközi jognak kell létrehoznia az erőszakmentes, igazságos világrendet, miután alkalmassá tették ennek a feladatnak az ellátására. Ha van megfelelő eszköz — hirdeti ez a felfogás —, a régóta áhított cél is elérhetővé válik. Ez a szemlélet nemcsak a nemzetközi jogban lelhető fel, hanem sokkal szélesebb körben, mert — ahogy KULCSÁR KÁLMÁN székfoglalójában megfogalmazta — „... a tudatos jogalkotás fokozódása együtt jár a jogfejlődési racionalizálási folyamatként, valamint a jogot eszközként való felfogással”. Rámutatott arra is, hogy „a jognak mint az emberi kötelékek rendjéből keletkező, spontán szabályoknak a felfogása” ezt az eszközjelleget hát- .