Esti Budapest, 1952. április (1. évfolyam, 1-23. szám)

1952-04-02 / 1. szám

4 így szórakoznak, művelődnek subád hazánk dolgozói I ! IM11M110­­11H I GYŐZTESEK )NEMZEDÉKE A moziban... A fényes Körút esti forgatagá­ban az úttesten dalolva menetelő csoport tűnik fel. Közel százan le­hetnek. A Maja­kovszkij-utcán túl felkanyarod­nak a járdára és bevonulnak a Vörös Csillag-mozi íves ka­puja alatt. — Úg­y látszik, megint pártis­­kolások jönnek — bólint meg­elégedetten Szenti Péter, a mo­zi öreg portása. Már csak néz­ni is jólesik neki az újonnan ér­kezett vendégeket. A mostani közönség olyan,­­mint én — mondja az öreg Szenti — dolgozók. A felszabadu­lás óta egyre több munkás ■jár ide. Két évtizede ismerkedik már Szenti Péter a budapesti mozi­­közönséggel. Huszonnégy évvel ezelőtt állt be jegyszedőnek ugyanebbe a moziba, csakhogy akkor még Royal Apolló-nak hívták. — Akkoriban, kisember nem­igen járt ide, hanem, az „elit” közönség. Főurak, gyárosok, gazdag kereskedők, jómódú ipa­rosok. Frakkban, cilinderben ér­keztek egy-egy bemutatóra az előkelő uruk, füldigéző estélyi­ben a dámák, — emlékezik vissza az öreg. Milyen más az új közönség? Dolgozó emberek és nagyon lel­kesek. Csak úgy zeng a néző­tér a tapstól amikor megjele­nik a vásznon Sztálin elvtárs, vagy Rákosi elvtárs alakja. Szenti bácsi az előcsarnokban is hallja a teremből kiszüremlő tapsot. Ilyenkor mindig tudja, melyik jelenetnek szól a kitörő lelkesedés. A Vörös Csillag-mozi ma is egyik legnagyobb és legnépsze­rűbb bemutató filmszínháza Budapestnek, sokszázan látogat­ják esténként: munkások, hiva­­■ tálnokok, diákok. Hosszú hetekig játszotta ez a mozi telt házak előtt az „Ifjú gárda’-t, a „Vi­dám vásár” népszerűsége pe­dig szinte nem ismert határt. Az idei szovjet film ünnepe ide­jén pedig az „Aranycsillag lo­vagja" aratott óriási sikert, , így lett a Royal Apolló­ból Vörös Csillag-mozi, elit” mozi­ból, a budapesti dolgozók ked­vence. Színházban... Az­ előtérben kattannak az ön­gyújtók, a vízzel lett hamutartók­ban sisteregve , fuldokolnak az el­dobott gyufaszá­lak. A dohányo­sok ide tömörül­nek az ajtó mellé, amelyen most frissen ömlik a nehezen várt, langyos tavaszi levegő. Az emberek arcát pirosra festette az élmény, amely­ben az előbb a nézőtéren részük volt. Nehezen lehet át­vágni a beszélgető csoportok között: teltház van. Erre valla­nak a két ruhatár tömött fogas-­ sorai is. Nem ritkaság ez most a színházakban. Itt, a Madách­­ban is megszokták már, hogy estéről-estére kint van a tábla. Most az ,,Út a tanyákról” van műsoron. Az emeleti dohányzó korlátja mellől be lehet látni az egész előcsarnokot. A tarka, kavargó sokaságról az embernek önkény­telenül régi színdarabok szerzői utasításai jutnak eszébe: „Mun­­kások, munkásnők, parasztok, polgárok, katonákDe ahogy jön, olyan gyorsan el is fut ez a gondolat. Akik ott lenn be­szélgetnek, nem statiszták, nem kuriózumok , hanem mi vagyunk, az új társadalom, az új közönség, megfiatalodott vi­lágunk holnapot építő dolgozói. Az a közönség, akinek a szá­mára valaha megszületett a színjátszás, a színház, akik most visszafoglalták a nézőte­reket és a színpadot. Itt van Mészáros Zoltán, a lajosmizsei cipész fia­, itt van­ Csáki Kálmán is, akinek Túrke­­vén dolgozik az apja a tsz-ben és még sokan mások, akiknek a családjában ez az első generá­ció, amelyik színházba jár. Az új nézőtérről Mészáros elvtársnak ez a véleménye: — Régen a színház luxus volt, ma szükséglet. Azelőtt a sztárnak és a pénzembernek ír­ták a darabot, ma nekünk. Mészáros elvtárs a Duna­keszi Gépjárműjavító MTH-sai­­nak a nevelője. »Itt vannak a „fiai” is, egyenruhás ipari ta­nulók. Fiatalok, akiknek már szükséglet a színház­. Munkások, parasztok gyerekei, az új kö­zönség.­­ Kultúrházban... Angyalföld dol­gozói jól emlé­keznek azokra az időkre, amikor spiclik és provo­kátorok húzód­tak­ meg a kocs­mák mélyén és az elkeseredett, kihasznált munkások között bicskás verekedéseket rendez­tek. A hírhedt Horthy-rend­­őrség riadóautója naponta verte fel az éjszaka csendjét s a dü­­­ledező, nedves viskókban a ne­héz álmukból felriadt gyerme­keket csendes suttogással nyug­tatgatta a korai halálra ítélt proletáranya. Éhség és nyo­mor, ez volt az osztályrésze a régi Angyalföldnek. Mestersé­gesen züllesztették e munkás­lakta kerületet. A „jó urak" tudták, hogy miért. A felszabadulás megváltoztat­ta Angyalföld képét. A hajdan sivár, homokos területeken fel­épültek a békeúti házak s a Ki­lián György­ utcában Európa egyik legszebb legmodernebb iskolája várja a dolgozók gyer­mekeit. Az utcákon fiatal fák hajladoznak a tavaszi szélben. Nemsokára lombosodnak. A Rákosi Mátyás Kultúrház kivilágított épülete, mint szimbó­lum, emelkedik a magasba. A szabadság, a felszabadult kultú­ra jelképe ez. Esténként meg­lelnek a kultúrház termei A dolgozók a napi munka után itt pihennek, szórakoznak, ta­nulnak. Öregek és fiatalok egy­formán jól érzik itt magukat. .A fiatalok úgy járnak ide,­­mint második otthonukba. Erről be­szél Fehér Kató, a lánccsoport egyik tagja. — Nagyon szeretek itt lenni — mondja mert nagyon so­kat lehet tanulni. Nem is tu­dom, hogyan­­ háláljam meg Rákosi elvtársnak ezt a boldog életet. Bene László kezében va­donatúj tangóharmonika csil­log. Kié a harmonika? — A miénk, a kultúrh­ázé. Most kezd­tem nemrég tanulni, de olyan jó szaktanárunk van, hogy rövid idő alatt is nagyon sok dalt kívülről tudok játszani. Min­den este itt vagyok, csak ,.va-• csór­ázni megyek haza. A termekben folynak a pró­bák, edzések. Készülődnek áp­rilis 4 megünneplésére. kxXXDOOOOOOOOnorxvirxvsrir*VVYVVVvYVVVVv^r*^r*~M'vv^nrv-*'vv-*^rvv'v-w-vnr^'vv-*'v-v-v^rw-v-v-v--^^ GYŐZTESEK NEMZEDÉKE (magya­rul beszélő szovjet, film): DÓZSA (Róbert Károly­ körút 61) fél 5 háromn. 7, 9. MÁJUS 1 (Már­tírok útja 55) 4, negyed 7, fél 9. ALKOTMÁNY (Korzó, Újpest) 4, n7. 1­él 9. CSILLAG (Cs.-hegy) háromn. 6. 8 (csüt. szünnap). Fények A FALUBAN (magyarul ■beszélő színes szovjet film): CORVIN (Kisfaludy-közi pro). 4. negyed 7. fél 9. SZABADSÁG (Bartók Béla­ út 64) fél 4. há­romn. 6. 8. TÁNCSICS (Cse­pel) fél 6. háromn. 8. TÁTRA (P.-erzsébeti ' 6. negyed 8.­­TŰZKERESZTSÉG (új magyar film): FELSZABADULÁS (Flórián-tér 3) háromn­­. 6. negyed 9. RÁKÓ­CZI (Csepel) háromn. 4, háromn 6. 8. A­RAN­YCSILLAG LOVAGJA (ma­gyarul­­beszélő színes szovjet film): BRIGÁD (P.-lőrinci fél 6. három. 8. CSOKONAI (Pátria Népszínivjz-utca 13) háromn. 4. 6, negyed 9. BETHLEN (Bethlen Gábor­-tér 3) 4. negyed 7, fél 9. NAGY KONCERT (színes szovjet film): MUNKÁS (Kápolna-utca 3/b) negyed 6. fél 8. VÖRÖS­MARTY (Savov, Üllői­ út 4) 4. negyed 7. fél 9. UGOCSA (Ugocsa-utca 10) fél 4. háromn. 6.. 8. UTAZÁS A MESÉK BIRODALMÁ­BAN (színes szovjet rajzfilmek): SZIKRA (Lenin-körút 120) fél 5. háromn. 7. 9. URÁNIA (Rákóczi­út 21) 4. negyed 7. fél 9. HUNYADI (Royal, Kispest) 6. negyed 9. SZEMPILLÁD ZIZZENÉSÉRE és ALADDIN ÉS A CSODALÁMPA (színes, magyarul beszélő film):­ PUSKIN (Fórum, Kossuth La­jos­­utca 18) prof. fél 4. háromn. 6 8. KOSSUTH (Váci­ út, 14) fél 5. háromn 7. 9. SZABADSÁG (Új­pest) háromn. 6. 8. v. fél 4. JÓZSEF ATTILA (R.-Imlota) háromn. 6. 8. TARKA KOCKÁS (német film): DUNA (Fürst Sándor­ utca 7) fél 5. háromn. 7. 9. DÖNTŐ FORDULAT: GORKIJ (oroszhyelyis mozi) (Akácfa-utca 4) háromn. 6. 8. A „SZTÁLINI SÓLYMOK” ÜNNEPe. (színes szovjet film): ÁRPÁD (Kerepesi­ út 146) negyed 6, fél 8 (csüt. szünnap). VIRÁGZÓ UKRAJNA (színes szov­jet film)- ÉVA (Erzsébet király­­né-út 36/b) fél 4. háromn. 6, 8 ÁRPÁD (Soroksár) háromn. 6, 8. MOSZKVA A BÉKEEGYEZMÉNYRE SZAVAZ. Kísérőfilm a CORVIN SZABADSÁG. TÁNCSICS (Csepel) és TÁTRA (P.-erzsébeti mozik­ban. SZOVJET KAZAHSZTÁN (szíes szovjet dokumentumfilm)- Kísé­­rőfilm a TANÁCS,­­MARX KOSSUTH (R.­mihály) mozikban s a RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚR­­HÁZBAN. SZOVJET AZERBAJDZSÁN (színes szovjet dokumentumfilm): Kísé­rőn­lm az ÁRPÁD moziban MOSZKVA ÉPÍTKEZÉSEI: Kísérő­film az ÉVA és ÁRPÁD (Sorok­sár) mozikban. HARCOLÓ KOREA: Kísérőfilm a TINÓDI moziban. MOTORSPORT: Kísérőfilm a PUS­KIN, KOSSUTH, SZABADSÁG (Újpest) és JÓZSEF ATTILA (R.-palota) mozikban. A SELEJT BOSSZÚJA (vidám magyar kisfilm)- Kísérőfilm a PENTELE PARTIZÁN és BÉKE mozikban. Civil a pályán (színes magyar­ sportvígjáték): JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7) prol. 4. negyed 7. fél 9. SPORT (Glória, Thököly­­út 56) prol. fél 4.­ háromn. 6. 8. FÓRUM (P.­lőrinc) fél 6. há­romn. 8. VILÁG (R. mihály) háromn. 6. 8. MIKSZÁTH (Fórum, Sashalom) 5. negyed 8. Csapajev (magyarul beszélő szov­jet film): TINÓDI (Nagymező­utca 8) fél 4, háromn. 6. 8. Cirkusz porondján (színes szovjet film): TANÁCS (Elit, Szent Ist­­ván­ körút 10) prof. 4, fél 7. 9. MARX (Landler Jenő­ utca 39) fél 4, háromn. 6. 8. RÁKOSI MÁTYÁS KULTÚRHÁZ (József Attila­ tér 4) háromn. 6. 8 szer­da szünnap): KOSSUTH (R.­mi­hály) fél 6, háromn. 8 (csüt szünnap). Lenin 1918-ban (magyarul beszélő szovjet, film): ZUGLÓI (Angol­utca 26) fél 4, háromn. 6, 8. Megvédjük Coricint (magyarul beszélő szovjet film): RÁKÓCZI (Phönix, Rákóczi-út 68) 11, 1, 3, 5, 7, 9. Teljes gőzzel (magyar film): PEN­TELE (Vesta, Lenin-körút 39) prof. 10, 12 2. 4. 6. 8. PARTI­ZÁN (Üllői út 101) 4. negyed 7. fél. 9. BÉKE (Szent László­ út 48) fél 5. fél 7 fél 9. HÍRADÓ (Lenin-körút 13): 1. Ma­gyar híradó. 2. A Szovjetunió ma­ .3. DÉL-KÍNA. 4. Szovjet mezőgazdasági híradó. 5. Hét szirom. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. FÁKLYA (Lenin­ körút 88) 1. Ma­gyar híradó. 2. A Szovjetunió ma. 3. AZ ÉPÍTÉSZETI TECH­NIKA ÚJDONSÁGAI. 4. Mese a hős katonáról. Fél 5-től 11-ig folytatólag. FÉNY (Újpest): 1. Magyar híradó. 2. A Szovjetunió ma. 3­ .Az ÉPÍ­TÉSZETI TECHNIKA ÚJDONSÁ­GAI. 4. Kényeske. 5-től fél 10-ig folytatólag. Mummst Holnap kezdődnek a magyar filmhetek Holnap, április 3-án, felsza­badulásunk hetedik évfordulójá­nak előestéjén kezdődnek a ma­gyar filmhetek. Ez alkalommal a legújabban elkészült magyar filmalkotások kerülnek a közön­ség elé. Kedden a Mozgókép­­üzemi Vállalat sajtófogadáson számolt be a magyar filmhetek jelentőségéről. Szántó Miklós elvtárs, a népművelési minisz­térium filmfőosztályának veze­tője a sajtófogadáson elmondot­ta: azzal, hogy a magyar film­hetek a szovjet film ünnepe után kezdődnek, azt akarjuk ki­fejezni, hogy a szovjet filmek­nek döntő szerepük volt a ma­gyar filmgyártás fejlődésében. Részletesen foglalkozott azzal a hatalmas segítséggel és taní­tással, amelyet Rákosi Mátyás elvtárs adott a filmgyártás dol­gozóinak a velük folytatott be­szélgetés alkalmával. A magyar filmhetek során mutatják be a néphadsereg éle­téről készült első játékfilmet, amelynek címe: „Ütközet béké­ben". A közönség elé kerül a Kossuth-díjas Homoki-Nagy Ist­ván „Vadvízország” című szí­nes filmje, a „Képzett beteg" cí­mű rövidfilm és a „Kiskakas gyémántfélkrajcár­ja” című rajz­film. Az „Ütközet békében” egyik kedves jelenetében Szirtes Ádám és Szentirmai Éva. Fischer Annie Romániába. Székely Mihály Bulgáriába utazott vendégszereplésre Fischer Annie Kossuth-díjas zongoraművésznő a magyar-ro­mán kul­túregyezmény kereté­ben tíznapos vendégszereplésre a Román Népköztársaságba uta­zott. Vendégszereplése idején fellép a Magyarország felsza­badítása tiszteletére rendezett díszelőadáson. Székely Mihály Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság ki­váló művésze kéthetes vendég­­szereplésre a Bolgár Népköztár­saságba utazott. Vidéki kultúrcsoportok nagy szemléje április 4-én a Madách Színházban Felszabadulásunk nagy nem­zeti ünnepére vidéki kultúrcso­portok érkeznek Budapestre, hogy a főváros dolgozói előtt mutassák be művészi munkájuk eredményét. Egyes csoportok már április 3-án este fellépnek a nagyobb üzemekben, április 4-én pedig valamennyien sze­repelnek a Madách Színház színpadán. A műsort a pest­­megyei­­­tanács rendezi. Színes népviseletben jelennek meg a közönség előtt Túra, Abony, Püspökhatvan, Kisterenye, Gal­­gahévíz, Pomáz, Homokmégy, Kalocsa és Vác kultúrcsoport­­jai. A fővárosi kultúregyüttesek közül a SZOT-együttes, a Fő­városi Népi Zenekar és a Ganz Vagongyár kultúrmunkásai sze­repelnek. „MIT KÖSZÖNHETÜNK A SZOVJETUNIÓNAK” címmel a magyar-szovjet barátság hónap­ja és felszabadulásunk 7. év­fordulója tiszteletére április 3- tól kéthetes fényképkiállítást rendeznek az Elektromos Mű­vek dolgozói. A kiállított fény­képekkel mutatják be, hogyan kezdték munkájukat 1945-be­rs a szovjet katonák segítségével és hogyan lett életük szebb és derűsebb. „RÉGI SZÉP IDŐK”­ ­ ,,Hja. 3 régi szép idők — mondotta az idős „hölgy” —, na­gyot sóhajtva az autóbuszban. Úgy kaptam fel a fejemet, mint akit megcsíptek. Nem tehetek róla, mindig érzékenyen érint mindenféle „régi szép idők’­ emlegetése. Jobban szemügyre véve a hölgyet, megértettem milyen időkről emlékezik... Robog az autóbusz Nem a „régi szép időkben”, hanem ma, itt a tavaszi napfény fürdette Körúton. Ez a jelen. A Nép­hadsereg Színháza előtt robogunk.. Az idős hölgy változatlanul cseveg, olyanokról, amikről csak bárgyú operettekben hallottam. Wampetics.... Stefánia .. snájdig huszártisztek, ferencjóskás urak, krinolínos hölgyek és mindenek fölött, a császár „szép fehérszakállas feje”. Két hét óta a zsebemben hordozok egy könyvecskét, sze­retném hirtelen a kezébe nyomni, hogy olvassa el ő is. Sok mindent megtudhat „a régi szép időkről”, amiről oly hevesen és buzgón magyaráz szomszédjának. A könyv címe: „Hogyan juthatunk álláshoz", írta: Ernst József, 1912-ben jelent meg a „Közhasznú Könyvtár’‘-sorozat­­ban. És 24 fillérért hozzájuthatott bárki, kivéve azt, akinek sem állása, sem 24 fillérje nem volt. 1912. „régi­ szép idők... béke­beli béke”. „A megélhetési viszonyok mindinkább nehezebbre válásával egyre súlyosabb feladat lesz... az álláskeresés" — írja a szerző könyve bevezetőjében. — „A pályázók folytonos szapo­rodása éiz okozója annak, hogy különben igen használható munkaerők hónapokig sem tudnak megfelelő álláshoz jutni. Ez a sajnálatos körülmény készlet arra, hogy megvilágítsam azo­kat az utakat... Határozottan számítok az elismerésre azok részé­ről is, akik az itt elmondottakat megszívlelve, a próbálgatások­tól nem csüggedve elérik nyugodalmas életük egyik alapfeltéte­lét: a jó állást... s beállnak könyvecskénk lelkes terjesztőivé, szaporítván immár ezzel olvasóink többszázezer főből álló, s folyton növekvő gárdáját . Igazi, hamisítatlan „béke”. A „pályázók” folytonosan szapo­rodnak. A „lelkes” többszázezer főből álló „kitartó” munkanél­küli gárda egyre növekszik. A könyvecske nem is beszél az üze­mek, gyárak, a föl­dbevájt odúk lakóiról A szerző ,nem vesz ró­luk tudomást. Ők, úgy látszik, már egyáltalán nem juthatnak álláshoz, kenyérhez, pedig milyen hasznos tanácsokat is ad. „Ne türelmetlenkedjünk tehát, ha egy-egy hirdetésre nem kapunk mindjárt másnap választ... Ne szégyellik végigjárni az összes cégeket és ott ajánlatunkat személyesen megtenni­ . Csak türelem és kitartás kell hozzá. Ha valamely nagyobb vál­lalat igazgatójánál kell tisztelegnünk, talán a legmegfelelőbb ilyenkor a zsakett, esetleg ferencjóska-kabát." A stefániás, díszmagyaros hölgy arcába nézek. Aztán to­vább lapozgatok a könyvben. A Weiss Manfréd egykori mun­kását látom magam előtt amint frissen vasalt zsakettjében sorra járja az összes „cégeket” — valamennyit. Ha közben el­kopik a lakkcipőjének talpa, eldobja, újat vesz. Szabadidejében négylovas hinten hajtat végig a Stefánián. Telik erre. De az is lehet, hogy rongyos ruhájától, éhségtől elgyötört arcától meg­rettennek a „cégek urai” és szolgáikkal zavarják el. Az is le­het, hogy a négylovas hintó helyett valahol a sivár Angyalföl­dön vánszorgott csüggedten, korgó gyomorral. Nemcsak lehet, bizonyos. Mert akármilyen naivan cinikus is a Közhasznú Könyvtár könyvecskéje, csak figyelemmel kell olvasni, s „meg­értjük” a régi szép idők után vágyakozó hölgyet. A Alargit-híd következik. Le kellene száll­nom az autóbuszról, de­ maradok most már, gyorsan végiglapozom a kis füzetet. Még néhány kérvényminta van hátra. „Ha olyan szerencsés lehetnék, hogy­­a Tekintetes Igazgató­ság elfogadja ajánlkozásomat, egyedüli törekvésem az lesz, hogy megelégedését és bizalmát teljes mértékben kiérdemeljem. Engedje meg tehát a Tekintetes Igazgatóság, hogy munkakész tehetségemet felajánljam és fogadja legmélyebb tiszteletem kifejezését, mellyel vagyok a Tekintetes Igazgatóság — Buda­pest, 1910. július 4. — alázatos szolgája Vadász Dezső." „Szép” idők? Olyan szép, ha megmutatnám ezt a kis köny­vet annak a szőkehajú, egyenruhás ipari tanulónak, aki előttem állva fogódzkodik az ülés támlájába — el sem hinné, hogy igaz volt. Ő ugyanis ma egészen másokat olvas. A napilapokban arról értesült, hogy munkásokat keresnek. Szakmunkásokat, mér­nököket, segédmunkásokat. Az iskolában a fizika kön­y­v­et, a kémiát lapozgatja, vagy Bikov könyvét a gyorsvágásról, és tanul, tanul, mert várja őt a munkapad. Ő tágas, egészséges levegőjű üzemben dolgozik és tanul. Nem tud semmit a béke­beli békéről, a kérvényekről, az alázatos szolgájáról, a robotról néhány garasért. A vidámszemű, szőke fiú már az állásközve­títőkre, a „köpködőkre” sem emlékszik. A hólapátolók hosszú sorára sem, a mérnökökre, akik villamoskalauznak mentek el és az orvosokra, akik az ÁDOB-nál (Állástalan Diplomások Orszá­gos Bizottsága) csináltak „karriert”, ő talán mérnök akar lenni, de olyan, aki hatalmas dinamókat, kohókat, épületeket tervez, vagy kiváló szakmunkás, sztahanovista — rajta múlik, lehet, ami akar. Moszkva­ tér. Végállomás. Az idős hölgy eltipeg barátnőjé­vel. Az ipari tanuló a Ganz Villamossági Gyár felé siet. Utána eredek. Megszólítom. — Szoktál-e olvasni? — Hogyne... De miért kérdi? — Csak úgy érdeklődöm, ho­gy mit olvasol? — Most?... Borisz Polevojtól az „Egy igaz ember"-t. — Én is adok valami olvasnivalót — mondom,­ s kezébe nyomom a „Hogyan juthatunk álláshoz” című kis füzetet. Kér­dően néz rám, csodálkozik — Minek ez? — 1912-ben adták ki — mondom — akkor kellett. Arcán átvillan a megértés, mosolyog, aztán már , hahotázik. A gyárakban, üzemekben, lakóházakban a dolgo­k badulásunk ünnepére készülnek. A kohók mellett bányák mélyén több szénnel, az iskolákban ünnepelnek. Az ipari tanulófiú szívből kacag. Nevető-­ badultan. Olyan jókedvünk kerekedett ott Lobognak a vörös- és a nemzetiszív, 4-én véget értek „a régi szép idők”. Soha SZERDA, ÁPRILIS 2. Hor­án sietző békeoratóriuma ma este a rádióban Hilda Jerea román szerző ,A béke napja alatt” című orató­riumát mutatja be a rádió ma este 19­25-kor a Petőfi-adón. Közreműködik a román filhar­móniai társaság zenekara és a román rádió énekkara Constan­tin Silvestri vezényletével. 23 színházak W­iliS(D18) Operaház: Párizs­­lángjai (Scho­­delné­-Ney Dávid—Goldmank-bér­­let, 7). — Városi: Pillangókisasz­­szony (V Sz .II. sor, 5. előadás, 7). — Nemzeti: Tűzkeresztség (Major—Ligeti-bérlet, 7). — Ka­tona József Színház: Warrenné mestersége (7) — Madách Szín­ház: Liliomfi (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Győz­tesek (szelvény-bérlet, 7). — Ifjú­sági: Egri -csillagok (7). — Úttörő: Pányuska iskolája (4). — Főváro­si Operett: Orfeusz (C-bérlet, 7). — Zeneakadémia: MÁV Zenekar Strauss-estje (8). — Bartók-terem: Deutsch Lajos és Mészáros György hangversenye (8). — Vidám Színpad: Tessék hozzá­szólni (7). — Fővárosi Víg Szín­ház: Címe: ismeretlen (fél 8). — Állami Bábszínház: Babos vitéz (3, 5). Sztárparádé (fél 8). — Ar­­tista Varieté: Mese nincs (6. fél 3, 9).

Next