Esti Budapest, 1952. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1952-05-02 / 24. szám

Felejthetetlen felvonulás (Folytatás az 1-es oldalról) Angyalföld élén... A lelkesedés az emelvény előtt magasra csap. Minden tekintet, szemvillanás a magyar dolgozók nagy vezérét keresi, üdvözli, aki fáradhatatlanul, mosolyogva köszönti a lelkesen ünneplő dolgozókat. — Látod, ott áll. Igen, ott a középen... — Fehéringes férfi magasra emeli a kislányát, aki izgatottan kiáltja: — Ott van! Tényleg, ott áll! Tapsol, felém integet! Felém integet, rám tekint. Sokezren érezték ezen a napon a Hősök,terén az emelvény előtt ugyanezt. Sokezer dolgozó, akik a helytállás boldog érzésével, az elért nagyszerű eredmények büszke tudatával, felemelt fővel vonultak el a Hősök terén Rákosi elvtárs előtt, hogy kifejezzék a tántoríthatatlan hűséget a párt, a proletárnemzetköziség, a béke ügye mellett A múlt év májusa óta újjáépült aluljárón túl, a Dózsa György-úton és a mellékutcák£ Viszontlátásra, elvtársnő... : : £ • A Lenin-körút és a Sztálin- út sarkán a László-kórház ■ £ hófehérbe öltözött dolgozói■ • • nak serege és a Rákosi Mű- i • vek egyik üzemrészlege ta- ■ £ lálkozik. Az RM egyik idő- • • sebb munkása és egy fiatal i • orvosnő néhány szó után £ £ már mint régi ismerősök \ • meghitten beszélgetnek. A j • kötélkordon azonban „köz- £ \ belépett”. Egyiküknek jobb • £ ra, a másiknak meg balra S ■ kellett fordulnia. A csinos 5 ! orvosnő tréfás kétségbeesés • £ sem tárta szét a kezét: „Na • j most...?" Az öreg munkás : • dörmögött valamit a haszon- ■ £ talán kötélre, aztán fiataloj £ san hunyorított egyet és ki- : ■ vágta magát: „A mszontlá- ■ í tásra elvtársnő, ugyanitt, j £ 1953 május elsején.. \ ban gyülekeztek Angyalföld és Óbuda élcsapatai. Az angyalföldi menet élére sokméteres vörös zászló mögött új életünk legodaadóbb kovácsai, a kerület kitüntetettjei,a sztahánovistái álltak fel. „Gyönyörű nap, az ember szíve ki akar ugrani a helyéből — mondotta Gerván József elv- társ, a Láng Gépgyár Népköz-társasági Érdeméremmel kitünttetett dolgozója. A Lehel-úton a tanács dolgo-zói gyülekeztek és a tanács me- nete mögött az üzemelt. A Hő-, palack és Üvegipari Vállalat menetében honvédek és leá-J nyok összefogódzva járták a táncot. A Szabolc utcában An-J gyalföld nevelői és tanulói áll- t tak fel, szinte végeláthatatlan J sorban, a Kilián György-utcaiak az iskola fényképével, a To- J mori-útiak repülőmodellek-kel, az óvónők mindenféle J játékszerekkel. A III. kerület dolgozói a Dó-Jzsa György-úton gyülekeztek, ezer színben. Ragyogott a nap-J fényben az úttörők vörös nyak- kendője, a kislányok fehér haj-, szalagja, az utcakövek pedig már egészen lilaszínűek voltak az elhullajtott orgonaszirmok- tól. Az Óbudai Hajógyár dolgozói egész rakomány orgonavirágot szállítottak’ 'a .'dipnet hajói modélljén. ■ ■ | Énekszóval, ütemesen ■Földön, égen zeng az új dal* A XI. kerületi dolgozók élén a Gamma-gyáriak, a nagy élüzemjelvényt hatalmas mikroszkóp követi. A sportolók öltözékének élénk színei pompás képet nyújtanak. „Tanulunk és építünk, Rákosi a vezérünk!” — kiáltják ütemesen a Közgazdasági Egyetem frissen, vidáman felvonuló hallgatói, amikor az emelvény elé érnek. Aradnak a sorok a Sztálin-út és a Dózsa Györgyöt mindkét oldaláról. A szem és az agy nem képes befogadni a Hősök tere káprázatos, színpompás képét, izzik az öröm és a lelkesedés, a szeretet és a hála száz- és ezerfajta megnyilvánulása. Mennyi leleményt, ötletet teremt a felszabadult öröm, amely szűnni nem akaróan árad Rákosi elvtárs felé. A Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársakat ábrázoló képek között a baráti népi demokráciák és a kommunista pártok vezetőinek arcképeit hozzák a dolgozók. „Halál Beloiannisz gyilkosaira!" Sok-sok tábla hirdette ezen a napon. A harag, gúny, gyűlölet szülte karikatúrák, a torzfigurák „hőse”, a „főbaktérium", Truman és társai, Churchill, Tito és a többiek. Őket kerítik körül dróthálóval a Sodronyárugyár dolgozói, akiknek menete élén vidáman táncolnak a fehérblúzos, tarkaszoknyás lányok és népviseletbe öltözött ifjak. Szeretettel, lelkesedéssel üdvözlik a felvonulók a testvérpártok küldötteit. Kínai elvtársak állnak a tribün egyik oldalán. S a felvonulók az egyetlen, mindenki által ismert kínai szóban fejezik ki szeretetüket: Mao Ce Tung! Mao Ce Tung! — kiáltják. Hatalmas DISZ- és Komszomol-jelvénnyel érkezik tizenkét órakor a Hősök terére az ifjúság menete. „Sztálin, Bierut, Rákosi!” — hangzik a DISZ menetében érkező lengyel ifjasfóajkán, a másik pillanatban már Enver Hodzsa elvtárs nevét kiáltják az albán ifjak. „Földön, égen zeng az új dal. Ifjúság! Ifjúság! ifjúság!” Kék ingben, kendőket lobogtatva, az ifjúság indulóját énekelve, robbanó lelkesedéssel éltetik május elsejét, a pártot, Rákosi elvtársat a fiatalok. Zója, Kozsedub, a hős komszomolisták képei tűnnek fel a menetben. Orosz dal hangzik fel. A Lenin-intézet hallgatói jönnek, óriási vörös csillagon Lenin elvtárs képét hozzák. A Kábelgyár dolgozók menete előtt nagy felirat: „A Szovjetunió segítségével elért eredményeink”, majd a gyönyörű új épületek, az üdülő, a gyermekotthon képe látható. Tömött sorban, ütemes tapssal jönnek a Mezőgazdasági Akadémia hallgatói. A pártot, Rákosi elvtársat éltetik. A sportolók menete Szemet-lelket gyönyörködtető látvány az izmos sportolók menete. A Bástya SE jön az élen. Zúg az éljen a Vasas-sportolók ajkán, amikor az emelvényhez érnek. Kerékpárosok szorosan, egymás vállát átkarolva, haladnak el. A Vörös Meteor sportoló fiataljai gúlát építenek menet közben. A másik oldalon az Opera jelmezes dolgozóit tapsolják. Dalolva vonul el az emelvény előtt a nyolcszoros élüzem, a Férfiruhagyár csoportja . Az Egyesült Izzó menetében Pioker Ignác elvtársat üdvözli a megafon, aki már 1956. évi márciusi tervén dolgozik. A földalatti vasútépítő dolgozói, a haszonmunkások sisakjával fejükön, csákánnyal a vállukon jönnek. A Baross-téri munkahely táblája büszkén hirdeti, hogy 136,7 százalékra teljesítették negyedévi tervüket. ..................................................... Népi táncosok sora A nyíregyházi kofaasszony és a feketézők már a tegnap figurái Az Alumíniumárugyár dolgozói menetében elől az egyenruhás szabadságharcosok, majd mögöttük 17 fiatal lány hozza a piros rózsákból betűkké formált „Harcolunk a békéért” jelszót. A vörös lobogók között ott vannak a különböző nemzetek lobogói is. Az út két oldalán felálló nézők tapssal jutalmazzák a Magyar Filmgyár dolgozóinak íz,léses és kifejező dekorációját. Elől Lenin, Sztálin és Rákosi elvtárs arcképének domborművét viszik, majd utána hatalmas táblán ez a felirat olvasható: „Új életünk szülötte és harcosa a magyar film.” Élőképek következnek. Az „Ütközet békében’*, „Déryné’*, „Civil a pályán“, „Tűzkeresztség’* és a „Nyugati övezet“ főszereplőinek alakjai elevenednek meg. Közeledünk a Hősök tere felé Egyre lelkesebb, egyre izzóbb a hangulat. A különböző üzemek felvonulói más és más dalt, indulót énekelnek, azonban lényegük, tartalmuk, mondanivalójuk egy. A felszabadult emberek boldog, örömteli ünneplését, a szabadságukért mindenre kész dolgozók akaratát fejezik ki. Az V. kerület menete jön. Virágbelük hirdetik a drága szót: Béke. A Tervhivatal dolgozói több méter magas 5-ös betűt visznek, mutatva, hogy az ötéves terv az alkotások hoszszú sorát hívta életre. Az igazságügyminisztérium dolgozói „Joggal a békéért!” felirat alatt vonulnak fel. Az MNDSZ-asszonyok hosszú sora következik ezután. Piros és fehér blúzban, fejükön pirosbabos kendővel vonulnak fel, virágokból kirakott hatalmas MNDSZ-jelvényt visznek a menet elején. Népünk szeretett vezérét, Rákosi elvtársat éltetik, zászlóikat a dísztribün felé lengetve és kendőjüket lobogtatva. Előtűnik a belkereskedelmi minisztérium dolgozóinak csoportja. Elől, azzal a bizonyos nyíregyházi kofaasszonnyal, akiről Rákosi elvtárs november 30-i beszédében említést tett. A java még ezután következett. Hatalmas áruhalmaz — liszt, cukor, szalámi, sonka és, egyéb „földi” tó alatt szétlapítva a feketézők, reakciósok. Egy öreg néni állt az utcán kis unokájával — onnan nézte a felvonulók színpompás menetét. Amint meglátta a menetet, izgatottan figyelmeztette kis unokáját.—, nehogy elmulasszon egy percet is e látványból: — Nézd csak Sanyika, hogy elbántak a feketézőkkel — mondta nevetve a kisfiúnak, aki tapsolva adott kifejezést tetszésének. ■Legyőzzük végleg a háborút"* A tengernyi vörös és nemzetiszínű zászló alatt mintha a széles vasáradat hömpölyögne, a VIII. kerület nehézipari üzemei jönnek. A menet élén a MÁVAG halad. Az első sorban a kovácsoló-üzem nyolc ,kiváló sztahánoviatája menetel. Már az április 4-i felvonuláson is ők haladtak az élen. Akkor szentül megfogadták: törik vagy szakad, nem engednek, május elsején is ők járnak majd not. Szavukat be is váltották, az üzem valamennyi dolgozója tíz nappal a határidő előtt befejezte első negyedévi tervét , megint elsők lettek. Vidám, mosolygó arcok min-tenfelé. Az első sorban valaki zeczei elvtárssal évődik: — Úgy látszik Sándor, nehezteltéd az a zászló, hiszen már eszélni sincs erőd ... A Kossuth-díjas sztahánovis- ír kovács megrántja hatalmas kállait és nevetve vág vissza: — No, látod, azért akartam én Deák elvtárssal cserélni, aki most a május elsejét Moszkvában, a Vörös-téren ünnepelheti... A menet a Körútnál megáll. A magyar írók csatlakoznak — együtt vonulnak fel a MAVAG dolgozóival. Kedves jelenet: az írók virágcsokrokat nyújtanak át a MÁVAG-lányoknak. Illés Béla elvtárs, Kossuth-díjas író eközben eltűnik, kisvártatva egy jókora „csokor” sósperecet nyújt át a meglepett, nevető lányoknak. A villámjelenetnek láthatóan nagy sikere van ... Indul a menet, a megafon szól, pereg tovább a kavargó, színes forgatag. A Ganz Vagongyár dolgozói jönnek. A menet élén olyan dolgozók haladnak, mint Pruzsinszky József elvtárs, az országos hírű karusszelesztergályos. Megszólal ismét a megafon: Üdvözöljük Adoba László elvtársat, a Ganz Vagongyár villanyhegesztőjét, aki befejezte ötéves tervét. Szól a harmonikaszó, ezer és ezer torok veszi át a dallamot: „Ha összetartunk rendületlen, legyőzzük végleg a háborút..." Jönnek a IX. kerületi üzemek is, egymás mellett menetelnek a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár dolgozói a Ganzistákkal. Még soha ilyen büszkén nem vonultak fel a Gyapjúfonó dolgozói, mint most: éppen május 1-re lett élüzem a gyár. A Fémáru és Szerszámgépgyár dolgozóinak élvonala a Hősök teréhez ér. Nincs boldogabb ember a menetben Joó János elvtárs, sztahanovista csiszolónál. Pontosan május elseje előtti napon fejezte be ötéves tervét, mint ahogy azt megfogadta Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére. fl MDP BUDAPESTI PflRTBIZOTTSÁGH ÉS B FŐVÁROSI TRnflCS IflPJW Májusi fogadalom Az új élet vidám, lelkes dalait harsogták tegnapi zenekarok, amikor gyönyörű május elsejénk reggelére ébredtek fővárosunk dolgozói. Az utcák rövidesen megteltek, az összefogózott, élénk fiatalok kacagásától volt hangos és a májusi szél vidáman futott versenyt a csattogó zászlókkal. Büszkeség és öröm sugárzott az arcokról, az ünneplő ruhákon sok győzelmes csata emléke, a fényes sztahanovista csillag és a kitüntetések vörös csillagai mutatták: az ország gazdája, a magyar dolgozó nép felvonul, hogy ünnepeljen és szemlét tartson végzett munkája és önereje felett. A budapesti dolgozók feldíszített, ragyogó városunk utcáin haladva, harcos üdvözletet küldtek mindenhová, ahol munkástestvéreink ugyanilyen ragyogó reggelen elindultak, hogy velünk együtt hirdessék a világot átfogó nagy eszménk igazságát és diadalát. Hála és köszönet szállt a magyar dolgozók millióinak szívéből Moszkvába, a Vörös-térre, ahol a nagy Sztálin, szabadságunk megteremtője és a világ békéjének őre állt a mauzóleum erkélyén és bölcs, szerető tekintetével végigsimogatta az egész emberiséget, melynek boldog jövőjéért fáradozott és áldozik egész életében. Hála és köszönet szállt az ünneplő Szovjetunió népei felé, akiknek fiai vérük áldozásával hozták el számunkra a szabadságot, a békét. Harcos üdvözletünk szállt a vörös zászlók alatt felvonuló sokszázmillió harcos felé, akik ezen a napon számoltak be a pártnak Moszkvától Szófiáig, Pekingtől Varsóig szerte a szabadság, a béketábor országaiban, hogy teljesítették becsülettel és hűséggel mindazt, amit a békéért, a szocializmusért megfogadtak. És amikor dicső munkásosztályunk legjobbjai, a Vörös Csepel, a Váci út, Újpest gyáróriásainak, ötéves tervünk új üzemeinek harcedzett munkahősei magasra emelték ott az emelvény előtt a táblákat, amelyeken munkagyőzelmeik számai hirdették a világnak szilárd és elszánt békeakaratunkat, egyben köszöntöttük a koreai hősöket, a vietnami és malájföldi harcosokat, akik a teremtő élet ünnepnapján is az eszeveszett rombolás és tömeggyilkosság fasiszta gonosztevői ellen védik az emberiség boldog május elsejéit. És minden győzelmi dal pompás ifjaink és virágzó lányaink ajkán üzenet is volt egyben az elnyomottak milliói felé, akik sorfalat állnak a kikötőkben Francia- és Olaszországban, akik Makronitosz poklában vagy Madrid kínzókamráiban szenvedik a zsarnoki önkényt, akik hazájuk boldog, egységes jövőjéért harcolnak a német városokban, azok felé a milliók felé, akiknek ez a május elseje még nem a diadalt, hanem a győzelem reményét jelenti. A mi boldog népünk üzent ezen a napon szerte a világba, barátnak és ellenségnek egyaránt, egymás kezét fogva, Lenin, Sztálin zászlaját magasra emelve, haladunk a béke, a szocializmus útján és országunkat bevehetetlen várrá építjük, az imperialisták minden aljas tervének ledönthetetlen gátjává. És ott a téren, amikor szoros egységben elléptek az emelvény előtt a főváros dolgozói, munkások, mérnökök, tudósok, a vidékről felérkezett dolgozó parasztok, ifjak és gyermekek, asszonyok és keményléptű férfiak s meglátták őt, aki a legtöbbet jelenti számunkra, ott, Rákosi elvtárs előtt fogadták meg, hogy minden erőnkkel, képességünkkel megvédjük boldog életünket, eddigi eredményeinket, kitartunk a béke, a szocializmus legyőzhetetlen ügye mellett, munkástestvéreinkért szerte a világon. Megfogadtuk, hogy még jobb munkával, gyorsabban forgó géppel, jobb tervvel, még nagyobb fegyelemmel és hűséggel követjük a pártot, Rákosi elvtársat és így válaszolunk Beloianniszért, a koreai árvákért, a madridi özvegyekért, az elnyomott milliók verejtékéért és könnyeiért és így biztosítjuk boldog jövőnket, békénk védelmét. És ma, amikor újból munkához fogott dolgozó népünk, ez a nagy fogadalom fűti, hogy mind nagyobb eredményekkel biztosítsa ötéves tervünk újabb diadalait. Az életért harcolunk a halál ellen Fehér köpenyben jönnek a János-kórház orvosai, ápolói. Kevéssel két óra előtt az utolsó csoportok egyike, az Autójavító Ipari Központ menetel. „Az életért harcolunk a halál ellen” hirdette az Élettani Intézet menete élén a tábla. Az életért harcolunk a halál ellen... Ezt hirdeti minden ezen a ragyogó május elsején. Ennek a harcnak a jelszava a százezrek ajkán felhangzó: „Éljen Sztálin!“, „Éljen a párt!“, „Éljen Rákosi!” Ezt a győzelmes harcot hirdetik a táblák, amelyek a nagyszerű eredményekről számolnak be. Az üdvözlésre emelt öklök, kemény tekintetek, mosolygó arcok, magasra emelt vörös zászlók. Az életért harcolunk a halál ellen. A fényért harcolunk a sötétség ellen. A békéért harcolunk a háborús gyújtogatók ellen. Erről tett tanúbizonyságot egy emberként, elszánt akarattal, izzó lelkesedéssel Budapest dolgozó népe, a proletárnemzetköziség nagy ünnepén, a nyolcadik szabad május elsején. Kép a múltból 1 kísérteties menet vonult végig a Kossuth Lajos téren. ■**- Rongyos, agyoncsigázott zsellér lépkedett, vállán kaszájával, mellette felesége, kezében a batyuval és kicsi fia. Mögöttük szuronyos csendőr mérte az utat, a májusi napfény meg-megvillantotta a kakastollat. Lidércnyomásos, szivetfacsaró kép volt. Egy darab a múltból. A szomorú képet vidám fiatalok, éneklő, ujjongó gyerekcsapat, vörös zászlók beláthatatlan tengere és az ünneplő dolgozók hatalmas tömege keretezték. Ez a jelenre ébresztő környezet jólesően oszlatta el a csendőrszurony okozta pillanatnyi rossz érzést. Hiszen csak játék az egész, nem igaz, nincsen csendőr, nincsen kiéhezett zsellér, a múlt köddé vált, rosszízű, de felejthetetlen emlékké. A tiszaláncosi termelőszövetkezet május 1-i ünneplői támasztották fel ezt az emléket, hogy figyelmeztessenek: ne feledjünk!