Esti Budapest, 1952. június (1. évfolyam, 50-74. szám)

1952-06-02 / 50. szám

8JJ leit clisle ti el iiidulimk munkába (Folytatás az első oldalról) Jelena Csuhnyuk elvt­ársnő a nemzetközi g­rrmm­eknapnál Percekig visszhangzott a taps, amikor Jele­na Csuhnyuk elvtársnő a szovjet nép nevében emelkedett szólásra. Rámutatott, hogy a béketalálkozó ideje egy­beesik a nemzetközi gyermek­nappal. Elmondotta: — Egy nálunk járt angol de­legátus arra a kérdésére, hogy a Szovjetunióban melyik a ki­váltságos osztály, ezt a választ kapta: a Szovjetunióban a gyer­mekeket tekintik kiváltságos osz­tálynak. Ezután ismertette a szovjet gyermekek gyönyörű, boldog életét. Befejezésül ezeket mon­dotta: — A szovjet gyermekek boldog élete, a felszabadult országok eredményes mun­kája, gyermekeinek szabad, boldog jövőjéért vívott har­ca lelkesítő például szolgál mindazoknak, akik a­­kapita­lista és gyarmati országok­ban harcolnak a gyermekek életéért és jogaiért. Csohány Gabriella elszavazta „A történelmet lapozgatva" cí­mű költeményét, majd dr. Szabó Imre római katolikus püspök emelkedett szólásra. •­ Amidőn népünk élniakará­­sát, új életünk nagyszerű meg­nyilvánulásait látjuk, önként fel­vetődik a kérdés: akarhatja-e va­­­laki ép elmével, a felelősség ko­­­moly vállalásával az újabb há-­ borút. Ha az Egyesült Államok­ és egyes nyugati államok kor­mányai arra is törekednek, hogy egy újabb háborút kirobbantsa­nak, minden becsületes ember­ felveszi a küzdelmet ezek elleni a törekvések ellen A néphez hű? magyar papok is segíteni akar­? ják a béke biztosításáért folyó harcot. Ha a katolikus papság valóban szereti a népet, akkor a néppel együtt kell éreznie, örülnie, dolgoznia. A békeküldöttek egy csoportja a Zeneakadémia nagytermében Soós Istvánné, a XVII. kerületi] rákoscsabai ,,Micsurin”-tszcs] tagja beszél. A nemzetközi kérdések és békebizottsságaink mindennapi m­unkája — A nemzetközi kérdésekkel való foglalkozás az alapja bé­kebizottságaink­­ mindennapi munkájának — folytatta Pon­­grácz elvtárs. — Ezer és ezer példája van annak, hogy üzemi dolgozóink a terv határidő előtti teljesítésével, a munkafe­gyelem megjavításával, jobb minőségi munkával bizonyítot­ták be: megértették,­ mit jelent a nemzetközi békeharcban cselekvően résztvenni. A lakóterületeken is egyre rend­szeresebben foglalkoznak a nemzetközi kérdésekkel, egyre gyakoribb a nemzetközi hely­zet megvitatása kisgyű­léseken, olvasókörökön. . Művészeink, mérnökeink, értelmiségi dol­gozóink is egyre lelkesebben kapcsolódnak be a békemoz­­galom munkájaivá. .. . . * Pongrácz elvtárs ezután fog­lalkozott a béketalálkozó előké­szítése során elért eredmények­kel, hangsúlyozta a béketalálko­zó jelentőségét. — Budapest dolgozó népe egységes abban a nagy aka­ratban — mondotta —, hogy, megvédi a békét, meg­védi országát, megvédi gyö­nyörű fővárosát. Ma felmérjük erőnket és holnap új lendülettel indulunk munká­ba A budapesti béketalálkozó küldöttei járjanak élen annak a nagy feladatnak a végrehajtásá­ban, amely ma minden békehar­cos előtt áll. Elsőnek Makó Dánielné, az Óbudai Goldberger dolgozóinak küldötte szólalt fel. Beszámolt az üzem 18 békebizottságának munkájáról. Kardos Tibor elv­társ, az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem professzora hoz­zászólásában elmondotta, hogy az egyetem békebizottsága 13 béke-pályatételt tűzött ki, ame­lyet az egyetem fiatalsága nagy lelkesedéssel fogadott. Arról is beszélt, hogy az egyetemi béke­bizottság egyes professzoroknak békemegbízást ad, így például Pajzs Dezső Kossuth-díjas egye­temi tanárt megbízták, hogy dol­gozza fel a magyar nyelvészet művelése és közéleti nyelvünk kérdéseit. Dr. Szécsi Károly Kossuth­­díjas, a Földalatti Gyorsvasút építkezésében résztvevő többezer dolgozó nevében szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a földalatti építői tudják, hogy kezük nyo­mán ötéves tervünk legnagyobb budapesti alkotása, hatalmas bé­kemű születik. Molnár Ferencné a háziasszo­nyok üdvözletét tolmácsolja. Osztatlan örömet keltett a tanács dolgozóinál a minisztertanács határozata: a fizetésrendezés Vasárnap a Szabad Népben megjelent a minisztertanács ha­tározata a helyi tanácsok hivatali dolgozóinak fizetésemeléséről. A béremelés­ mértéke általában 8—16 százalék. Ezen belül na­gyobb bérezésben részesülnek az érdemi ügyintéző munkát végző dolgozók és azok, akik magasabb szakképzettséget kívánó mun­kakörben dolgoznak. A helyi tanácsok dolgozóit az új fizetési rendszernek megfelelően újra be kell sorolni. Az új fizetési rendszer egyetlen egyszer sem okozhat bércsökkentést, mert ha kivételesen akadnak is olyan dolgozók, akiknek munkabére ma­gasabb, mint amit az új besorolásnál állapítanak meg, az új és régi bérezés közötti különbözetet személyi pótlékként kapják meg. A helyi tanácsok dolgozóinak az új fizetési rendszerben alkalmuk lesz arra, hogy az átlagosnál jobban végzett munká­val jutalomban részesülhessenek. A minisztertanács rendeletét a tanácsok dolgozói általános örömmel fogadták. Kosztolányi Ervin elvtárs a I­X. kerületi tanács kereskedelmi­­ osztályán dolgozik és a 6 éven aluli gyermekek, a terhes és szoptatós anyák részére a tej­­utalványok kiadását intézi Mégis nyilvántartóként van be­sorolva és eszerint kapja a fi­zetését. Amikor ugyanis a jegy­­rendszer megszűnésével a ká­polna utcai jegyírókból a ta­nácshoz került, nem volt más üres fizetési besorolás. Ez azt jelentette, hogy havonta mint­egy 100 forinttal keresett keve­sebbet. Munkáját szorgalmasan végzi, most például a maga dolga mellett segít a begyűjtési osztálynak is a vetésterületek összeírásában. — Amikor tegnap a Szabad képben olvastam a miniszterta­nács határozatát a tanácsok hi­vatali dolgozói fizetésének ren­dezéséről — mondja —, nagyon örültem. Rendeződik a fizeté­sem és ez sokat jelent részem­re, annál is inkább, mert három gyermekem­ van. Még nem tu­dom, hogyan leszek besorolva, de az bizonyos, hogy munkakö­römnél fogva fizetésem jelentő­sen emelkedik. Már nézegettük az osztályon a Magyar Köz­lönyt. Nagyon örültünk annak is, hogy végre a tanács­dolgo­zóknál is bevezetik a jutalma­zást. Ez jobb munkára ösztönöz majd. Ebből a minisztertanácsi rendeletből is látható: pártunk, kormányzatunk felfigyel a dol­gozók minden problémájára. A bolgár bikeharrosok üdvözlete Dr. Rostás Judit orvos, a Bu­dapesti Orvostudományi Egye­tem dolgozói nevében szólt hoz­zá, majd Zlatka Georgieva Vaszileva elvtársnő, a bolgár nőszövetség küldötte üdvözölte a­­bék­etalálkozó«.­s.'v... ..r­u» . A Bolgár Kommunista Párt vezetésével, Vuko Cserven­­kov elvtárssal az élen, a Szov­jetunió és a népi demokratikus országok testvéri népeinek szo­ros, szétbonthatatlan barátságá­val, a világ valamennyi béke­harcosával egy táborban a bolgár nép bátran halad a szocializmus útján és tevé­kenyen veszi ki részét a vi­lág békeharcából "— mondotta. Tanács Istvánné a XVII. ke­rületi háziasszonyok szavát tol­mácsolta. Elmondotta, hogy leg­­utóbb a Szovjetunióba,Szaratov­­ba küldtek levelet egy béke­­­bizottsághoz, amelyben beszá­?­moltak munkájukról és kérték, hogy tapasztalataikkal segít­sék őket. Már megjött az érte­sítés: a szaratovi békebizottság rövidesen elküldi válaszát. Weber Ferenc, a MÁVAG- gyár sztahanovistája arról be­szélt, hogy a béketalálkozó után fokoz­zák eredményeiket a máso­dik negyedévi terv túltelje­sítéséért. Rausch Róbertné, a Városépítési Tervező Iroda dolgozója elmon­dotta: a tervezőintézet munka­társai 115—120 százalékra tel­jesítik tervüket. I . Weber Ferenc, a MÁVAG szta­­hanovistája Jobb mankóval harcolunk a békéért! Máté József a Darugyár dol­gozóinak vörös selyem zászlaját adta át, amelyen ez a felírás áll: Jobb munkával harcolunk a békéért! Megígérte, hogy e mon­dat jegyében küzdenek tovább a békéért. A béketalálkozó ezután távira­tot küldött a magyar nép szere­tett vezérének, a legelső ma­gyar békeharcosnak, Rákosi elv­­társnak. A távirat szövegét Zelk Zoltán Kossuth-díjas költő ol­vasta fel. A béketalálkozó befejezésé­vel az Országos Béketanács díszoklevéllel tüntette ki a békemozgalmi munkában legjobban kitűnt ötven bé­keharcost. A díszoklevelet beszéd kíséreté­ben Andics Erzsébet elvtársnő, Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke nyújtotta át. Végül a határozati javaslatot olvasták fel, amelyet egyhangúan elfogadtak. A béketalálkozó résztvevői be­fejezésül békedalokat énekeltek. PÁRTÉLET Elérkezett az oktatási évad vége. Visszatekintünk az elmúlt hónapokra, hogy számbavegyük az eredményeket és hibákat. A jó tapasztalatok továbbvitelével készülünk a jövő évi oktatásra. Az 1951—1952-es évben külö­nösen az okozott nehézségeket, hogy nagyüzemeink egy része,­­ mint például az Óbudai Hajó­gyár, Szállítóberendezések Gyá­ra a hallgatókat nem egyéni ké­pességük elbírálása után, ha­nem mechanikusan osztották be a pártoktatásba, és ez évközben a politikai iskolák létszámának csökkenését eredményezte. Fo­kozottan ellenőrizzük most, ne­hogy mégegyszer ilyen hibába essünk. Régebben a propagan­distáinkkal sem foglalkoztunk megfelelően. Ez évben azonban­­ öt alkalommal összehívtuk őket s érdekes elvi és módszertani előadásokat tartottunk részükre. Különösen szükséges volt ez, mert propagandistáinknak­mintegy 65 százaléka gyakor­­latlanul állt a propaganda­­munka területén. Ebben az év­ben párttagjainknak 52 százalé­kát tudtuk oktatni. Propagandistáink komoly se­gítséget nyújtanak az 1952— 1953-as oktatási évad előkészí­tésében. Már év közben foglal­koztak azokkal a hallgatókkal, akiket a következő oktatási évadban propagandistáknak ja­vasolnak. Dénes elvtárs, a Bu­dapesti Koksz- és Gázművek politikai iskolájának­­vezetője Török István elvtársat, aki egész évben szorgalmasan ta­nult és szerény viselkedésével elnyerte társai szeretetét, meg­bízta a vita egy-egy részének vezetésével. A Csillaghegyi Len­­árugyárban Guba Éva elvtársnő magával vitte a propagandista szemináriumra Cseh Árpádné elvtársnőt, hogy megismerked­jen a propagandista­ szeminá­rium munkájával, mert jövőre ő is iskolát vezet majd. Az összefoglalók helyes előkészítése és az új oktatási évadra való felkészülés feladatairól aktíva­­értekezletet tartottunk. Zentai elvtárs, a pártbizottság titkára tartott beszámolót. Ezután a részvevő elvtársak számoltak be eddigi munkájukról Sok jó ta­pasztalattal gazdagították a kö­zös munkát az elvtársak. Édes elvtárs az Óbudai Hajóból el­mondta, hogy a propagandisták a politikai iskolák kérdéseit kö­zösen megbeszélték és a vitás kérdések eldöntésével a pártve­­zetőséghez fordultak. Ebben az üzemben is nagy gonddal készültek az elvtársak az össze­foglalók ünnepélyessé tételére. Pácius elvtárs iskoláján például az egyik legidősebb hallgató — Kovács elvtárs — Rákosi elvtárs­ról szóló szép vers elszavalásá­­val lepte meg hallgatótársait. A Csillaghegyi Lenárugyárban cé­lul tűzték ki, hogy azok tartási évai­­dot teljes létszámmal fejezik be. Nemcsak az előadók, hanem a hallgató elvtársak is foglalkoz­tak azokkal a társaikkal, akik sokat hiányoztak és segítették őket az elmaradt anyag meg­tanulásában. Az Újlaki Tégla­gyárból elmondták az elvtársak, hogy tavaly a propagandisták kiválogatását nem végezték elég gondosan, ezért előfordult, hogy olyan elvtársat küldtek propagandista iskolára, akiből később nem lehetett iskolaveze­tő. Most azonban egész évigén figyelemmel kísérték a politikai iskolák hallgatóit és javaslatot kértek az iskolavezető elvtár­saktól a jövő évi propagandisták kiválasztásához. Az, hogy a propagandistákkal helyesen foglalkoztunk, máris megmutatkozott az alapismere­tek tanköre összefoglalóinak eredményében. Az összefoglalók igen jól sikerültek, a hallgatók­nak 98 százaléka vett részt rajta és aktív részvétellel, jó felkészüléssel bizonyította, hogy egészévi munkája eredményes volt. Schwetter Györgyné, III. kerületi PB oktatási felelős az Esti Budapest tudósítója Készülünk a jövő évi oktatásra ♦*♦ BUDMSI 0 MDP BUDAPESTI PART8IZOTTS AGfl tS A FOvARQSI TBIERCS IHPJH Budapest békeharcosai válaszolnak Ú­j állomására érkezett el tegnap békemozgalmunk. ^ Budapesten és az ország minden megyéjében béketalálkozóra gyűlt össze népünknek mintegy hétezer vá­lasztott küldötte. A fővárosi béketalálkozón ötszáz követ tanácskozott. S mint ahogy a béke ügye minden becsületes embernek egy­formán drága, szent — a küldöttek is Budapest minden rétegét képviselték. Sztahanovisták és ipari tanulók, tudó­sok és diákok, dolgozó parasztok, asszonyok és nyug­díjasok, iparosok, kisemberek beszélték meg a békeharc kérdéseit. A részvevők átérezték küldetésük fontosságát. Ötvenhét hozzászóló beszélt tapasztalatairól, a holnap tennivalóiról, de még százan jelentkeztek felszólalásra. Voltak, akik úgy érezték, hogy egyszerű prózai szavakkal ki sem fejezhetik a békéért vívott harc igaz pátoszát, a békeharcosok mindennél emberibb, szebb hivatását és versbe öntötték mondanivalóikat. A budapesti béketalálkozót köszöntötték pirosnyakkendős úttörők, s hozzászólásra jelentkezett özvegy Kiss Istvánné 78 éves asszony, aki június elseje tiszteletére nyolc új békebizottság megalakí­tását segítette. Felszólalt Jelena Csuhnyuk, annak az or­szágnak a küldötte, ahol Sztálin elvtárs él, dolgozik, s szavai — mint a Volga—Don-csatorna két tengert — össze­kötötték, egybefűzték a nagy szovjet és a többi békeszerető­ né­pek, köztük a magyar nép békevágyát. Lelkesítette a talál­kozó részvevőit, megkeményítette harco­s elszántságukat a ko­reai nép üzenete, amelyet G. Horváth Anna, a Koreában járt egészségügyi küldöttség tagja tolmácsolt és a bolgár nép üdvözlete, amelyet Zlatka Georgieva Vaszileva hozott el a találkozóra. Mint a szikla, olyan szilárdan szögezték le a főváros népének küldöttei: megőrizzük, kiharcoljuk a békét. Forró lelkesedéssel köszöntötték a békemozgalom nagy vezetőjét, Sztálin elvtársat, a legelső magyar békeharcost, Rákosi elv­társat és mint a vihar, dörgött a tiltakozás az imperialisták újabb békeellenes merénylete, Duc­ás elvtárs börtönbevetése ellen. Minden hozzászólás, lelkesedés, tiltakozás egyetlen foga­dalommá egyesült: tettekkel védjük meg a békét! És a kül­döttek elmondtá­k azt is, hogy milyen tettekkel. Farkas Sán­dor, a Kábelgyár sztahanovistája az üzem dolgozói nevében fogadta meg, hogy a béketalálkozó után egy teljes hónapig tartó béke­műszakot vállalnak. Soós Istvánné, a rákoscsabai „Micsurin*’-tszcs tagja elmondotta, hogy mint békebizottsági titkár hét éjszaka állt békeőrséget az elmúlt napokban a fagykár megakadályozására. A földeken tüzet gyújtottak és így sikerült elhárítani a veszélyt. Megfogadta, hogy június 20-ára holdankint 80 mázsa helyett 110 mázsa paprikát ter­mel és beszállítja a főváros dolgozóinak. Molnár Ferencné, II. kerületi háziasszony, négygyermekes anya azt mondta, hogy a nők még jobb felvilágosításával járul hozzá a béke­harcosok seregének növeléséhez. A béketalálkozó küldöttei ma már megkezdik beszámo­lójukat választóik előtt. Elviszik a tanácskozás lelkesedését, megfogadják és végrehajtják a találkozó határozatát. „Béke­találkozónk küldöttei számoljanak be választóiknak, az üze­mek, a föld, a tudomány,­ a kultúra munkásainak arról, ho­gyan tolmácsolták elszánt békeakaratukat és mit kell tenmni azért, hogy békés építésünk eredményei ne váljanak a halál­gyárosok martalékává. Budapest népe a jövőben nem fog méltó válasz nélkül hagyni egyetlen imperialista gaztettet sem, még jobban kiszélesíti a béke aktív harcosainak sere­gét­­. Béke-bélyegsorozat A postaügyi minisztérium a leggyakrabban előforduló pos­tai, táviró- és távbeszélődíjakat tartalmazó kiadványát, az úgy­nevezett fali-, illetőleg „zseb”­­díjszabást újból megjelentette. A falidíjszabást 20 fillérért, a „zseb”-díjszabást 10 fillérért, a postahivatalok árusítják. 1952 június 15-én két érték­ből álló (1,60 és 2 Ft) légipos­tái Béke-bélyegsorozatot hoznak forgalomba a Béke-Világtanács felhívása alapján. A sorozat két értéke: Leonardo da Vincit és Victor Hugót ábrázolja. A ki­bocsátás napján elsőnapi bé­lyegzőt használnak a Budapest- Főposta, a Budapest 72., a Bu­­dapest-Filatélia, a Debrecen 1., a Miskolc 1., a Pécs 1., a Sop­ron 1., a Szeged 1. és a Sztálin­­város 2. postahivatalok. (MTI)

Next