Esti Budapest, 1952. augusztus (1. évfolyam, 102-126. szám)

1952-08-01 / 102. szám

A borítékon ez áll Nehezen születik meg egy levél olyan lánynál, mint Gellért Erzsébet. Forró ér­zések s nagy elhatározások szükségesek hozzá. Először csak tervezi, naponta száz­szor is gondol rá: jó lenne megírni. S azután este, amikor már minden szuny­­nyad, csendes körülötte, elő­kerül a szépen kisimított fe­hér papír. Kezében — amelynek olyan pontosan engedelmeskedik a svéd­­fogó, hegesztőpisztoly — a toll bizony makacskodik... S különösen lassan indul­nak, gömbölyűdnek a betűk, alakulnak a szavak, sora­koznak a mondatok, ha a borítékra az kerül. Rákosi Mátyás elvtársnak. Budapesten született a fényes Andrássy­ út egyik házának örökké homá­lyos segédház­felü­gyelői lakásában. Amikor először tekintett ki az ablakon, szürke, kormos tűzfal zárta el előtte a kilátást... Magános, társtalan gyermekkora volt. Szülei elváltak, anyjával la­kott, aki nemcsak az épületben dolgozott, de az egyik hivatal­ban is takarított. A házban lé­vő hasonlókorú kislányok, „úri­gyerekek” nem igen játszottak vele. Csak ha kis színpadot rög­tönöztek és balettoztak, akkor hívták őt is oda a közönség­nek. Ez az élet már korán arra nevelte, hogy megtanuljon a maga lábán állni. Erősebb volt, mint a többiek, mert nem volt aki védje, csak saját erejében bízhatott. Alig járta ki az ötödik ele­mit, már dolgoznia kellett. Ház­tartási alkalmazottnak ment — az asszonyok végignéztek raj­ta: izmos lány, jól bírja majd a munkát. S ő dolgozott is éjjel­nappal, hosszú ideig nem kel­lett neki a vasárnapi kimenő sem, mert édesanyja férjhez­­ment és félt a mostohától. Azután az egyik balatoni üdü­lőbe került szobalánynak, —.'éli-' löl nyaraltak, először ott (kit­, gőzöl. Egyik este nagy, vidám ünnepélyt rendeztek.­­ rendbe­hozta a termet s utána igyeke­zett hazafelé lefeküdni, aludni. Egy géplakatos azonban utána szólt: „Miért megy el, Zsóka?” Először, nem akart válaszolni sem, de az elvtárs addig kérte, amíg megoldódott a nyelve. Kö­rülöttük színes, zajos forgatag­gá vált a terem, de ők csak ül­tek s nagyon sokáig beszélget­tek ... Akkor kezdte csak meg­érteni, hogy megváltozott a vi­lág körülötte. Ott, akkor rom­­bolódott le a füsttől feketére fes­tett tűzfal, amelyet gyerekkora óta mindig szeme előtt érzett. A tanulóotthon .. A ny­ári ,terv őszre szépen Új Világa megérett mint a kései --------------------a szőlő. Szep­temberben ott állt az Üllői­ úton a­z akkori munkaközvetítő hi­vatalnál. Nagyba­juszú, kevés­­szavú mesteremberek jártak az eszében, akiket gyerekkorában annyit bámult, számára rejté­lyes és izgalmas munkájuk köz­ben. Amikor a várakozók meg­kérdezték tőle, hogy milyen szakmát választ, először azt mondta: rádiószerelő. A többiek azonban nevettek: ilyen nagy, erős kezekkel nem lehet apró munkát végezni. Elvörösödött. Azután, amikor rákerült a sor, rápillantott az előtte álló je­lentkezési ívre és gyorsan ki­mondta: „Víz-, gáz-, gőz-, fűtés­szerelő!” Akkor még nem tudta, mi­lyen pályát is választ, de azóta, számára, nincsen ennél szebb szakma.­­ Az Épületszerelő Vállalathoz került. Sok munkahelyen tanult. Voltak olyan mesterei, akik egy szót sem szóltak hozzá, voltak, akik hosszasan, szívesen ma­gyaráztak. Azután tanulóotthon­ba került. Ez a világ teljesen új volt számára. Amikor megjött a munkából, megkérdezte tőle az otthon nevelője, milyen ered­ménnyel dolgozott, nem fáradt-e, nincs-e kérdeznivalója. Megis­merkedett a színház, az opera, a könyvolvasás szépségeivel. Gellért Erzsébet ott, a belgrád­­rakparti otthonban kivirágzott, a magányos lányból egy kollek­­­tíva boldog tagja lett. Szerették, becsültél­. A­­huszonnégy terem közötti dekorációs versenyben is az a szoba lett első, amelyben ő lakott — nemhiába dolgoztak hajnalig. Nem volt fegyelmezet­len, pontatlan. Először érkezett az esti orosz nyelvórákra- s me­netelésnél ő lépkedett a leg­keményebb léptekkel, legegyene­­sebb derékkal. Másfajta ... ,Sz/.Pen .[fi-­ lodott a valla­emberek lábnai is. Meg­ismerték és --------------------­ már nem mond­ták a munkahelyen legyintve a szaktársak, amikor meglátták, hogy „megint lányt küldtek...” Nem volt nehéz számára két­­három összeforrasztott cső sem, könnyedén vitte fel a létrán, ő volt a vállalatnál az első nőta­nuló, de az elsőséget megtartot­ta máig a munkában is. Társai büszkén néztek rá, amikor azzal tüntették ki, hogy megkapta a szerszámokat a szép faládával együtt. Októberben szabadult fel , kiváló eredménnyel. A ta­nulás nem megy könnyen neki, de szívós, s addig nem hagy abba valamit, amíg meg nem érti. Később a Ganz Hajóba — a mai Gheorghiu-Dej-gyárba — került. Itt a hajók termeiben szerelt központi fűtést. Foglal­kozott az ipari tanulókkal, igye­kezett segíteni nekik. Csakhogy itt találkozott olya­nokkal is, akikhez hasonló a belgrád rakparti otthonban nem volt. Ezek örökké elégedetle­nek voltak: keveselték a vasár­napi kimenőidőt, unták az esti foglalkozásokat. Panaszkodtak a szakikra, hogy nem bíznak rá­juk komoly munkát... Gellért Erzsébet próbált beszélni velük. Kérte őket, legyenek komolyab­bak, akkor meg lesz a becsüle­tük, rájuk bíznak nagyobb mun­kát is. Egyesek csak nevetgél­tek erre, de többen vitáztak. Azt mondták, hogy olyan nagy fiúk, mint ők, vasárnap igazán kimaradhatnának kilenc óra után is, meg hogy ők nem fog­nak „kunyerálni” az öreg sza­kinak... Erzsébetnek fájtak ezek a szavak, mintha mind­egyik egy-egy tüske volna. Vá­laszul belefogott saját életének elmesélésébe. „Én nagyon bol­dog voltam, amikor tanulóott­honba kerültem ...” A­­vita sza­vai elkísérték haza is. Ott­hon sem hagy­ták nyugodni. Ekkor már ismét édesanyjánál lakott. Eddig ha lefeküdt, rög­tön elaludt mélyen, nyugodtan. Ezen az estén nem sikerült. Milyen volt az én gyermekko­rom? — tűnődött. — Dobáltak ide-oda, szidtak, amikor meg sem érdemeltem. Nem volt tá­maszom, gondviselőm, aki meg­védett volna. S most mindez máskép van. Valóban a kis szegény gyerekből, aki azelőtt csak „közönség" volt,­­ fő­szereplő lett. Többször kitüntet­ték jó munkájáért, ő a válla­lat legjobb nődolgozója... De mindennél többet ér számára a tudat: nincs már egyedül! Népünk vezetője ismeri, segíti az ő életét is, mint a többi százezernyi magyar ifjúét. Má­jus 1-én, amikor felvonultak és elhaladt előtte, Rákosi elvtárs rámosolygott. Igen, őrá mo­solygott és intett is neki... — Megírom a levelet — határoz­ta el, s megnyugodott. Reggel még ugyan megkér­dezte brigádvezetőjét, hogy nem nevezik-e ki majd a levé­lért, s néhány nap múlva meg­írta: „Köszönöm, Rákosi elv­­társ, mindazt a sok szépet és jót, amit tanulásom ideje alatt megkaptam. A boldog, vidám otthont. Az új, szép iskolát. A jó tanárokat, oktatóinkat, lelki­­ismeretes nevelőinket. Még so­rolhatnám tovább, de végül is az egyenruhánál állok meg, mert tanulószív büszkén dobog ebben a ruhában.” Levele vé­gén megfogadta, még jobban küzd szabad hazánkért. Nehezen születik a levél azoktól a kezektől, ame­lyekben a szerszám ottho­nosabb, mint a toll. De azért az ország, a főváros minden részéből, a nap minden időszakában levele­ket küldenek az Aka­démia­ utcába. Fiatalok, idő­sek, tudósok és háziasz­­szonyok írják bele legfél­tettebb gondolataikat, szá­mot adnak örömeikről, bá­natukról. Megköszönik bol­dog életüket annak a férfi­nak, aki legtöbbet harcolt értük, a hazáért. S megfo­gadják, méltóak lesznek hozzá, Rákosi elvtárshoz munkában, tanulásban, harcban. Bodnár Ottó RÁKOSI MÁTYÁS ELVTÁRSNAK (EGY LEVÉL TÖRTÉNETE) Köszönöm, Rákosi elvtárs Augusztus 1-én megkezdődtek a felvételek a dolgozók általános iskoláiba Az egyre fokozódó érdeklődés miatt az 1952—53. iskolai év­ben kiszélesítik a­ dolgozók ál­talános iskoláinak hálózatát. Városokban és iparvidékeken: 1952 augusztus 1-től szeptember 15-ig mezőgazdasági vidékeken. 1952 szeptember 1-től október 15-ig lehet jelentkezni, a lakás­hoz vagy munkahelyhez legkö­zelebb eső általános iskola igazgatójánál. Jelentkezhetnek mindazok a dolgozók, akik 16. életévüket már betöltöt­ték, vagy a jelentkezés évé­ben betöltik. Felső korha­tár nincs. Felvehetők azok a háztartásban dolgozó nők is, akiknek nincsen kereső fog­lalkozásuk. A tanulás díjtalan, a hallgatók mindössze a tan­könyveket, tanszereket szerzik be saját költségükön. A dolgozók általános iskolá­jának tanfolyama A, B, C tago­zatból áll. A hallgatók az álta­lános iskola V—VIli. osztályát 15 hónap alatt végzik el. Az V—VI. osztályt (A tagozat), a VII. osztályt (B tagozat) és a VIII. osztályt (C tagozat) 5— 5 hónapos időközökben végzik a hallgatók. Az A tagozatra azok vehetők fel, akik az elemi-, nép-, vagy általános iskola IV. vagy V. osztályát, illetve a régi polgári iskola, vagy gimnázium első osztályát elvégezték. .4 B tagozathoz hat osztálynak meg­felelő előképzettség szükséges, tehát az elemi-, nép-, vagy álta­lános iskola VI., a régi pol­gári iskola, vagy gimnázium II. osztályát végzettek vehetők fel. A C tagozathoz szükséges elő­képzettség: hét osztály. Felve­hetők ide az elemi-, nép- vagy általános iskola VII., illetve a régi polgári iskola, vagy gim­názium III. osztályát végzett dolgozók. (MTI) A KVASS­A­I-ZSI­LI­PN­ÉL Bizonyára kevesen emerik a Kvassai-zsilipet, ahol a hajókat át­­gyi­­ipelik a Dunából a kikötőbe és viszont. Képünkön egy vontató­hajó és uszálya a zsilipben. «MM)« . . t -Vd-ui dU­ A testvéri barátság jegyében, Bulgária részére két gázgenerátort készítettek terven felül a Vasöntöde- és Gépgyárban A Vasöntöde- és Gépgyár dol­gozói alkotmányunk ünnepe tisz­teletére többek között felajánlot­ták, hogy a tervezett hat gáz­generátor helyett nyolcat készí­tenek július hónapban a Bolgár Népköztársaság részére. A vál­lalás teljesítését a népnevelők készítették elő. Minden üzem­részben röpgyűléseket tartottak és egyéni beszélgetések során is megtárgyalták, hogy az export­­munka minőségének továbbjaví­­tása növeli a béketábor erejét. Felvilágosító munkájukat a népnevelők példamutatással, dol­gozótársaik segítésével tették még eredményesebbé Siber János sztahanovista szerelő, brigádjának népnevelője a víz­hűtéses köpenyszerelésnél 160 százalékra növelte teljesítmé­nyét. Hasonló munkadarabokat 1946 óta készít a Siber-csoport, újítások sorozatos bevezetésé­vel most csúcseredményt értek el.­ 1952 júliusában kilenc gene­rátor került ki készen a kezük alól. A vasszerkezeti műhely dolgo­zói július 31-én örömmel jelen­tették, hogy vállalásuknak ele­­get téve, szállításra készen áll­nak a generátorok. Elkészült az idei zenei megbízási terv Az első magyar zenei hét ta­pasztalatai megmutatták, meny­nyire szükséges zeneművésze­tünk területén is az állami megbízási terv kidolgozása, amely a hét vitái során felme­rült problémák figyelembevéte­lével készült el. Zeneművé­szetünk eddig erősen elhanya­golta­ az úgynevezett színpadi zeneműveket, nem született kel­lőszámú új magyar opera. Ezt a hiányosságot is igyekszik ki­küszöbölni az idei megbízási terv. Operák, zenekari művek, da­lok szerepelnek a tervben, pél­dául: Polgár Tibor Kisfaludy Károly vígjátéka alapján „Ké­rők" című operáján dolgozik, Ránky György pedig a „Porná­dé király új ruhája" című rá­­dió-gyermekoperát alkalmazza színpadra. Farkas Ferenc Kos­­suth-díjas és Kenessey Jenő egész estét betöltő balettművet készít. Weiner Leó Kossuth­­díjas programm-szimfóniát, Visky János zongoraversenyt, Kákai Rezső rapszódiát, Mihály András csellóversenyt és Járdá­nyi Pál szimfonikus művet ír. Szervánszky Endre, Kossuth-dí­­jas, oratóriumot komponál. Hangszerkíséret nélküli kórus­művet ír a többi között: Vásár­helyi Zoltán­­ Kossuth-díjas, Ádám­ Jenő, Gárdonyi Zoltán, Huzella Elek. Kamarazenén dol­gozik Kurtág György, Jemnitz Sándor, Kelen Hugó, Kása György és mások, több zene­szerzőnk dolgozik indulókon, dalokon. BBBBP­SI A MDP BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A FOVÁROSI TRAIICS IHPJE. A jó forint születésnapjára Ma hat éve, 1946 augusztus 1-én egycsapásra meg­változott az élet hazánkban. Hosszú hónapok nél­külözése, az infláció okozta nyomorúság után megjelent a jó forint. A főváros utcáin tele kosárral hazasiető asszonyok ezrei örömkönnyek alól mosolyogtak egymásra. Minden pil­­lantás, minden mosoly azt fejezte ki: itt a jó pénz, a fo­­rint, ahogy azt Rákosi elvtárs május 9-én megígérte. Nehéz hónapok súlyos harcainak eredménye volt ez a nagy siker. A magyar dolgozó nép, elsősorban a munkás­osztály hősiesen küzdött a termelés frontján, vállalta az áldozatokat, hogy megteremtse a párt, Rákosi elvtárs út­mutatásai nyomán a jobb jövő alapjait. Éhesen és fázva álltak a munkások a­­munkapadok mellett, ugyanakkor a régi rend visszakívánói külföldi ügynökökkel tárgyaltak: meg akarták törni a munkásosztályt, el akarták távolítani pártjától, hogy aztán kényre-kedvre kiszolgáltatottan ismét a nyakára ülhessenek. Minden erejükkel növelték a haza­árulók a gazdasági zűrzavart, a spekuláció, az infláció szennyes áradatát. A munkások nagy része azonban ekkor már tudta: szo­ros egységben kell követni a kommunista pártot, Rákosi elvtársat. Tudták, hogy a párt szavai és tettei azonosak és vállalták az infláció minden nehézségét, a nemzet jövője érdekében a legnagyobb áldozatokat is. Hiába próbálták az amerikai-angol imperialisták hazai ügynökei és a munkás­árulók a munkásosztály egységét megbontani, hiába han­goztatták, hogy amerikai kölcsön nélkül nem lábolhatunk ki az infláció nyomorúságából. A párt, Rákosi elvtárs utat mutatott: saját erőnkből, saját áldozatkészségünkből meg­teremthetjük a stabilizáció „csodáját” ha összetartunk és szívósan, kitartóan dolgozunk. Csak ez lehet az útja a nép­nek, ha a szabadságát, függetlenségét meg akarja védeni. A párt ereje, a nép bizalma és áldozatkészsége meg­teremtette a csodát, a jó forintot. A dolgozó nép életszín­vonala ugrásszerűen növekedett és hozzáláthattunk három­éves tervünk, országépítő nagy munkánk kezdetéhez. ..A stabilizáció megállította a dolgozó rétegek elnyomorodását — mondotta Rákosi elvtárs az MKP III. kongresszusán —, véget vetett a spekuláció tobzódásának, megerősítette a de­mokrácia gazdasági alapjait és hitelét.” Az egész nép meg­tanulta, hogy a demokrácia nem „átmeneti állapot” és hogy a jövő biztos útját a kommunisták, Rákosi elvtárs mu­tatja. Azóta hat év telt el. Hat kemény, munkában és harcban eltöltött, sikerekben gazdag esztendő Dolgozó népünk ötéves tervünk hatalmas alkotásain dolgozik és szinte rossz álom­nak tűnik előttünk az a korszak, amikor a millpengők és trillpengők szemétként hevertek az utcán. Országunk erőben, gazdagságban egyre gyarapszik, a jövő perspektívája mind­nyájunk előtt fényesen tündököl. Nagy barátunk, a Szovjet­unió, Sztálin elvtárs mindennapos segítségével olyan hazát építünk, amilyen eddig legmerészebb álmainkban jelenhetett csupán meg. Ennek a jövő­nek alapja azonban éppen úgy, mint hat éve a jó forinté: az áldozatkész munka. Szerte az ország­ban ma, augusztus 1-én az 1946. évi augusztus elseje em­lékével indulunk harcba és küzdünk tovább az alkotmányunk tiszteletére indított munkaversenyben. Harc és áldozat árán született a jó forint, azóta is mind az eredményeink, harc és áldozat árán születnek a további nagy győzelmek is, amelyek biztosítják életszínvonalunk további, szakadatlan emelkedését, a szocializmus felépítését, alkotmányunkban foglalt vívmányaink és békénk védelmét. Ezen a napon há­lával és szeretettel Rákosi elvtárs iránt úgy tekintünk a jö­vőbe, hogy tudjuk: ha a pártot követjük, ha Rákosi elvtárs útmutatásai szerint dolgozunk és harcolunk, akkor sikereink biztosítottak és a stabilizációhoz hasonló csodák ezreit hajt­juk végre. 55 mázsa vas egy délután A DISZ Köziparoti Vezetősé­gének felhívására szerdán az V. kerületi DISZ-bizottság nagyszabású fémgyűjtő dél­utánt rendezett a kerületben lévő vállalatok, üzemek fiatal­jainak bevonásával. A fiatalok felkeresték az V. kerület házá­t, a padlásokból, pincékből és ház­tartásokból a brigádok össze­gyűjtötték a még fellelhető anyagokat. A gyűjtés este fél­­tízig tartott. Az V. kerület fiataljainak ösz­­szesített eredménye" szerdán dél­után 55 mázsa vas, 150 kilo­gramm színesfém és különféle papír-, rongy-, stb. hulladék volt. Az V. kerület fiataljai a siker láttán elhatározták: szocialista szerződést kötnek a MÉH-Vál­lalattal. A harmadik negyedév során tovább gazdagodik a VIII. kerület A VIII. kerület több új léte­sítménnyel gazdagodik a har­madik negyedév során. A De­lej­ utca 34. szám alatt mint­egy 300 ezer forintos költség­gel gyönyörű bölcsöde építését kezdték meg. A Kulich Gyula Szabadtéri Színpad környékét tovább parkosítják és az ol­vasóközönség számára ugyan­itt két könyvtár-pavilont állí­tanak fel. A Kálvin­ tér és a Baross­ utca sarkán lévő üres telken ugyancsak parkot léte­sítenek. A kerületi tanács vég­rehajtó bizottsága a két parko­sítási munkára 60 ezer forintot fordít. A lakásfejlesztési terv teljesítése során a VIII. kerü­letben csaknem kétmillió forin­tos költséggel 30 romlakás helyreállításának és több nagy lakás megosztásának munkála­tai folynak. A Baross-utcában új Röltex-üzletet, a Kálvária­ tér és az Illés­ utca sarkán pedig fűszer KÖZÉRT-et nyitnak, s ugyancsak a Kálvária­ téren nyí­lik meg egy új TÜ­KÉR-fiók. (MTI) Együttműködik a textilipar és a Patyolat a hibák kiküszöbölésére A Patyolat munkájának meg­javítása, illetve a tisztítás köz­ben felmerült hibák kiküszöbö­lése érdekében csütörtök dél­utánra ankétot hívott össze a helyiipari minisztérium. A Patyolat műszaki igaz­gatója ismertette azokat a hi­bákat, amelyek kiküszöbölése érde­kében a textilipar minden ágával szorosabbra kell fűz­ni az együttműködést. Az előadást vita követte. A pamutipar képviselője bejelen­tette, hogy most már minden anyagot avatnak, mielőtt feldol­gozzák — így tisztítás és mo­sás közben az anyagoknak leg­feljebb két százaléka megy ösz­­sze. A könnyűipari miniszté­rium képviselője bejelentette, hogy szabványok tökéletesítésével fokozottan biztosítják a ké­miai tisztítás állóságát. A vita alapján az ankét részvevői határozatot hoztak, amely szerint a textilipar és a Pa­tyolat megerősíti az együtt­működését, időnként meg­tárgyalják az egymást érintő problémákat. 4 textilipar gyártás előtt minta­darabot ad a Patyolatnak hogy megállapítsák, milyen vál­tozáson megy át az anyag tisz­títás és mosás közben. Ugyan­ezt teszi a konfekcióipar is. A konfekciókellékeket szabványo­sítják. A Textilipari Tudomá­nyos Kutató Intézet rövidesen bizottságot szervez a Patyola­ problémáinak megoldására (MTI).

Next