Esti Budapest, 1952. szeptember (1. évfolyam, 127-152. szám)

1952-09-01 / 127. szám

A múlt­i kísértete a Vörös Csillag Traktorgyár vasöntödéjében E­mlékszem, gyerekkorom­­ban olvastam egyszer egy rémregényt. Címét, íróját talán sohse tudtam, legalább is ma már nem emlékszem rá. De annyi még megmaradt bennem e ponyvából, hogy valami nagyon borzalmas volt. Kísértetek baktattak ben­ne ide-oda, hátam még most is borsódzik huhogásukra, a könyvben oly élénken ecsetelt szemnélküli csontarcukra em­lékezve. Ez a könyv jutott eszembe a Vörös Csillag Traktor­gyár öntödéjében járva. „Kí­sértet" mászkál abban a mű­helyben, igaz, nem olyan, mint a rémregény hősei. En­nek a „kísértetnek" nem kell éjféli kongatás s nem ijed meg a hajnali kakasszától — vagy ilyen híján — a reggeli kezdést jelző gyárdudától sem. Nagyon is élő valami ez. Mint a kénköves füst, úgy fekszik az öntödén, fertőz, mérgez. Megindul a panasz egész áradatés... A múlt emléke, hagyatéka­ az, ami „kísért” a Vörös Csillag ön­tödéjében. Más néven úgy hív­ják:­­ szociáldemokratizmus. Nézzük­ meg, hogyan, mint tevéken­ykedik. Kopognak a fakalapácsok, roppant nagy ügyességgel for­málják a magokat a „Május 1" női brigád tagjai. Minden mag olyan szép, mint valami kis fekete szobor. Kohut Magda elvtársnő a brigád vezetője. Egy-két kérdés és megindul a panasz egész áradata. — Bizony, nem mindig dol­goztunk mi külön a férfiaktól, az „Április 4” brigádtól. Kö­­zös műhelyben voltunk, de a helyzetünk igen nehéz volt Egy ideig tűrtünk, kértük őket, ne mondjanak olyan ocsmány szavakat. Na, erre még inkább rákezdtek. Ekkor kiköltöztünk. Most pedig már úgy áll a he­lyzet, hogy ha bemegyünk a műhelyükbe — a ketrecbe, ahogy magunk közt hívjuk — vizet inni, még azt sem enge­dik. A „Május 1’’-brigádban nem egy olyan nődolgozó van, aki egymásfél évvel ezelőtt még textilgyárban vagy más helyen dolgozott. Segítségre lenne szükségük. — Segítség? — csodálkozik Kohut elvtársnő. — Ismeretlen dolog az az „Április 4”-brigád­ban. Még azt is megakadályoz­nák, ha mástól kérnének segít­séget. „Kulákok...“ „Napszámosok... “ Ez eddig azonban a dolognak csak egyik része. Van az öntö­dében még egy magkészítő­ bri­­gád, az „Alkotmány". Tagjai jobbára átképzősök és legna­gyobb részük vidéki dolgozó. Többségüknek még háza sincs, nem hogy földje volna. Egy­szerű munkásemberek. Mégis, a pestiekből álló „Április 4”­brigád előtt más nevük nincs, mint „kulákok" vagy „napszá­mosok". Mivelhogy segédmun­kásokból lettek­ szakmunkások­ká. S azt próbálná megtenni a nő-brigád, hogy a jól dolgozó „Alkotmány"-lngixá valamelyik tagjától segítséget kérne! " Volt már rá példa, de rájuk is tá­madtak az „Áprili­s 4”-beliek: „Minek hívjátok a­­kulákokat’? Mit kérdeztek tőlük?" És az „Alkotmány”-brigád? Szintén nem rest: őt is „fúrják" — ő is „fúr", rágalmaz, gán­­csoskodik, Berecz Istvánnal, a brigád vezetőjével, mint hívat­lan prókátorral, szószólóval az élen. A kép tehát a következő: a férfiak áskálódnak a nők el­len, a nők a művezető el­len, a pestiek a vidékiek el­len, a vidékiek a pestiekkel áll­nak harcban és így tovább ... És ami mindebből következik íme, így kísért a szociálde­mokratizmus a Vörös Csillag öntödéjében. Az alapszervezet vezetősége pedig semmit nem tesz ellene, sőt egyes vezető­ségi tagok — az „Április 4”­­brigádbeliek — még maguk is szítják ezt, az ellenség csinálta ellentétet a különböző csoportok között. Nem veszik észre, hogy ezzel veszélyes, ellenséges né­zeteket terjesztenek — nem lát­ják a fáktól az erdőt, apró napi ügyeiktől az ellenséges kártevést. S amíg ezt szítják, al-X szik az osztályéberség, július-­­ban az öntödében 11,65 százalékX volt a selejt, lógásért, csavar-X gásért, nem egy öntödei mun-X kást kellett már javitó-ne-X velő munkára ítélni. A ku-? pólónál dolgozók nyakukban? hordják a védőszemüveget, nem? csatolják fejükre és nincs akit megmagyarázza: viseljék ren-X desen, vigyázzanak a szemükre. ? A vágányt pedig, amin a­z ol­­­vasztott vasat szállítják, csak­ éppen most javították meg, ami­­ kor egy dolgozót már baleset­­ ért öntés közben. Sőt mi több: } az üzemben szép számmal fész-} kel az ellenség, volt Horthy-­ tisztek, másfajta jómadarak,} „gróf” is a*kad köztük. X Ezek ellen irányítsa a harc­ élét az öntöde alapszervezeté­* nek vezetősége! Leplezze le­ őket nyilvánosan, hogy a dél-­ gőzök szeme mindig rajtuk­ legyen. Ne engedjen tért­ nyerni a maradiságnak, a­ szociáldemokratizmus bomlasztó­ és fertőző ellenségei „eszme-­ jenek!” A Központi Vezetőségi június 27-i ülése erre hívta fel­ a figyelmünket, s hat ismét át-? lapozzák, áttanulmányozzák an­? nak útmutatásait, nagyon ma ? gukra ismernek belőle bizonyos?­­öntödeiek. A Központi Vezető-­­ ség ülése világos utat mutat: X lépjen rá és járjon rajta követ­ ? kezetesen a Vörös Csillag ? Traktorgyár vasöntödéjének X pártszervezete is. ? I­­­s . A minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának budapesti nyertesei Most hozták nyilvánosságra a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának és a SZOT elnökségének határozatát az al­kotmány tiszteletére indított szo­cialista munkaverseny győztesei­nek jutalmazásáról. A budapesti üzemek szép eredményeket értek el ebben a versenyben. A kohászatban és gépgyártásban a Kalibergyár került a második helyre, amely ez év első hét hónapjában be­fejezett termelési tervét 111,2 százalékra teljesítette. A bá­nyászatban és energiatermelés­ben szintén budapesti üzem, a Hungária Vegyiművek került a második helyre. Az építőanyagiparban a Kő­bányai Téglagyár nyerte el a minisztertanács és a SZOT ván­dorzászlaját. Az üzem az első félévben teljes termelési tervét 129,6 százalékra, július havi tervét 123,4 százalékra teljesí­tené. A könnyűiparban a mun­kaverseny győztese és a ván­dorzászló nyertese a Kelenföldi Textilkombinát. Ezt az üzemet azonban a minisztertanács és a SZOT elnöksége figyelmeztetés­ben részesíti, mert a balesetek száma nem csökken a kívánt mértékben. Az élelmiszeripar­ban a Budapesti Csokoládégyár nyerte el a vándorzászlót. Az üzem első félévi tervét 112,3 százalékra teljesítette. A posta területén a Posta Alközpont Vál­lalat került az első helyre. A mélyépítőiparban a földalatti vasút építői vívták ki a máso­dik helyezést. A helyi iparban budapesti üzem, a Fővárosi Vas- és Fém­­öntöde került a harmadik hely­re, amely az év első hét hó­napjában tervét 107,7 százalék­ra teljesítette. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának elnöksége a verseny első helye­zettjeinek a vándorzászló mel­lett pénzjutalmat is adományoz, a második és harmadik helye­zetteket pedig dicsérő elisme­résben és pénzjutalomban ré­szesíti. Fülöp Juci Moszkvába utazott A DISZ-nap végéhez közele­dett a Magyar Pamutban. Fü­löp Juci csillogó szemmel, iz­gatottan figyelt az előadóra. Az elvtárs egy évig volt kint a Szovjetunióban és eljött hoz­­zájuk, hogy beszéljen nekik a szovjet emberekről, Moszkváról, a fiatalok boldog életéről. Olyan jól esett itt ülni és hall­gatni,­ beszívni magába azt a sok-sok bizakodást, amivel ez a fiatal, barnaképű fiú beszélt.­­ Juci nem akart egyetlen szót sem elveszteni. A többiek már mozogtak körülötte, de ő kissé előredőlve, fürge ujjakkal jegy­zetelt. Szüksége lesz még rá. Néhány óra — ő titkos szoron­gásokkal számolja a perceket, — aztán elröpíti a vonat Moszkva felé, a világ gyönyörű fővárosába. Ahogy reggelente felébred, még mindig álomnak hiszi a valóságot. Pedig becsületes, kommunista munkával érdemel­te ki. Most pedig felír min­dent, amit hall. S amikor az előadó elvtárs befejezte beszá­molóját, mosolygós arccal teszi táskájába jegyzeteit. Úgy érez­te, közelebb került a szovjet emberekhez. Azért jött ide, erre a DISZ-napra, hogy búcsút ve­gyen a fiataloktól, ígéretet te­gyen, hogy úgy fog tanulni, ahogyan azt a pamutipari fia­talok, a cérnázó ifjúmunkásai elvárják tőle. S ez az elvtárs egészen közel hozta eléje a zóják, matroszovik hősi nem­zedékét. Felállt. Szeme végigfutott a jól ismert, kedves arcokon. Meg­akadt Koletár Albert barna ar­cán, aztán Bracsok elvtársnő biztató tekintetével találkozott. Moszkvára gondolt, s valami forróság öntötte el belül. Újra érezte, milyen boldogság vár rá s ezt nem tudta magában tartani. — Elvtársak! Én is Moszk­vába utazom, olyan nagyon boldog vagyok, hogy... — megakadt. Barna szeméből kibuggyant egy könnycsepp s lassan végigfolyt keze fején, az­tán egyre több örömkönny folyt le a szeme sarkából, de azt is felszárította az a me­leg mosoly, ahogy könnyezve­­nevetőn ennyit mondott még: — ígérem nektek, hogy úgy fogok tanulni, amint azt ti, fiatalok elvárjátok tőlem. Úgy fogok helytállni, hogy arra ti is büszkék lehessetek. Csak ennyit akartam­­ mondani, és mindannyiotoknak köszönöm a bizalmat. Nagyon boldog va­gyok, elvtársak... Sokáig zúgott a taps. A fia­talok ünnepelték Fülöp Júliát, aki fáradságot nem ismerő munkájával kiérdemelte, hogy Moszkvába utazhasson. — Tanulj hát, végezd olyan jól a dolgod, mint eddig, hogy mi, pamutipari fiatalok, mindig büszkén, felemelt fejjel gondol­hassunk rád. Sok sikert, boldogságot kíván neked. Fülöp Júlia elvtársnő, a Pam­utipar minden ifjúmunkása, mint a moszkvai Komszomol­­iskola jövendőbeli hallgatójá­nak. Gregor Pál, a Magyar Pamutipar ifjúmunkása. Az olcsó péksütemény nyomában — kérek négy kiflit — szól egy magas fiatalember a pult mögött kiszolgáló Szabó Gyulá­­néhoz. Szabóné elvtársnő egy pillantást, vet a blokkra, azután kedvesen mondja: — Látszik, nem tetszett fi­gyelmesen elolvasni a tegnapi újságot, amelyben benne áll, hogy a péksütemény árát 50 fillérre szállították le. — Most mit csináljunk? — kérdi a fiatalember. — Tessék még hozzáváltani tízfilléres blokkot és így négy sütemény helyett ötöt tetszik kapni. A fiatalember visszasiet a kasszához és percek alatt meg­oldódik a probléma. Bármerre járunk a városban, mindenütt nagy tetszéssel, nagy örömmel vették a dolgozók ál­lamunk szerető gondoskodását A Lenin-körúti Pest-északi Sütőüzem árudájában is sokan vásárolják a friss péksütemé­nyeket. — Nemcsak olcsóbb, hanem még szebb, még jobb árut adunk a dolgozók asztalára — mondja a sütőüzem vezetője. ? Ma Budapesten általában­ húsz százalékkal több péksütő-­ menüt sütöttek, hogy a kereste-­ tét ki tudják elégíteni. Ma nyíl-­­ nak meg az iskolák és minden­ gyerek szívesen visz uzsonnára­ magával egy-két ropogós,­­ nem kiflit vagy zsemlyét. Tizen-* ötödikéig folyamatosan beveze-­­tik a változatos pékárut s így az dolgozóknak bármelyik KÖZ-­ ÉRT-üzletben rendelkezésére­­ áll a különböző péksütemény­­ féleség. ' ’ ♦ Bfí UDMSz a MOP BuDAPESTI l’ftnTBIZOTT'jáGfl fS fi fOvRROSI TBRRCS IBPJW_ Köszöntjük a nevelőket és tanítványaikat Ünneplő ruhában, nagy kíváncsisággal és izgalommal indultak ma útnak az elsőosztályosok. A feldíszített és megszépült iskolák kapui szélesre tárultak, hogy befogad­ják a jövő szakembereit, mérnökeit, orvosait. A gyermek életében ez a legelső nagy élmény. Az iskolában ismerkedik meg először a kötelesség fogalmával, az első komoly mun­kával. , Az egész ország készülődött erre a napra. Nyáron az szorgos kezek szépítgették, tisztogatták az iskolákat, hogy azok méltó köntösben fogadhassák a tanulókat. Alkotmá­nyunk biztosítja a tanuláshoz való jogot. Pártunk és álla­munk a legmesszebbmenőkig gondoskodik arról, hogy a tanulás és művelődés zavartalan legyen. Pompás iskolák, jól felszerelt tanulótermek várják az ifjúságot. Több milió forintot fordítottunk ebben az évben is arra, hogy hazánkban még jobban, mint eddig, biztosítva legyen a tanulás. Buda­pesten ez év végéig kilenc iskola bővítését fejezik be s újabb két iskolával lesz gazdagabb fővárosunk. Régen az új iskolaév megkezdése csak gondot és szo­morúságot hozott úgy a szülők, mint a gyermekek számára. — Várjon miből vegyenek tankönyvet, füzetet, még egy ce­ruza megvásárlása is probléma volt. Sok szülő emlékezik ezekben a napokban, hogyan is jártak ők az iskolába. Fazekas Lajosné, a XIII. kerület Üteg­ utca 18. számú ház egyik la­kója, anyai büszkeséggel nézi kislányát, Julikát, aki most lett elsőosztályos. — Amilyen szomorú sorsom volt nekem — mondja —, olyan napsugaras az én kislányom élete. Amikor én gyermek voltam, még álmodni sem mertem arról, hogy valaha ilyen élete is lehet a munkásember gyerekének. Gyak­ran mezítláb, éhesen mentem a csúf és barátságtalan isko­lába. Nem is szeretek ezekre az időkre gondolni. Hány és hány tehetséges, tudásra szomjas proletárgye­rek kallódott el a régi világban. Gyakran még a hat elemiig sem juthattak el, nemhogy egyetemre, vagy főiskolára. Hány és hány édesanya volt kénytelen gyermekét tíz-tizenkét éves korában kivenni az iskolából egyszerűen azért, mert a csa­lád sovány keresetéből kenyérre sem futotta s szükség volt a gyermek keresetére is. Ez volt az úri Magyarország poli­tikája: a proli ne tanuljon, a proli dolgozzon, arra való. Ez isten rendelése. A felszabadulás után pártunk és dolgozó népünk győzel­mei nyomán a munkás- és parasztfiatalok előtt szélesre tárult a tudás kapuja. Népi demokráciánkban nemcsak joga minden fiatalnak tanulni, hanem kötelessége is. És e kötelesség tel­jesítéséhez megvan minden előfeltétel. Ez évben a buda­pesti általános iskolák számára körülbelül 240.000 forintért könyveket, 140.000 forintért tanszereket vásároltak, hogy ezzel is tehermentesítsék a sokgyermekes szülőket s ezzel jutalmazzák a jól tanuló diákokat. Az egyetemek, főiskolák hallgatói ösztöndíjat kapnak, hogy minden gond nélkül, teljes erővel tanulhassanak. S most, amikor tanulóifjúságunk elfoglalja helyét az is­kolák padjaiban, még nagyobb feladat hárul a szülőkre, a pedagógusokra, a tanácsokra, egész dolgozó népünkre. Ta­nítsák, neveljék ifjúságunkat, vigyázzanak gyermekeinkre. Lássák meg bennük szocialista hazánk jövendő építőit. Soha történelmünk folyamán nem álltak olyan nagy és szép fel­adatok az ifjúság előtt, mint a mi társadalmunkban. Ezekre a feladatokra kell előkészíteni gyermekeinket. Csak úgy tud­juk hatalmas terveinket megvalósítani, csak úgy tudjuk vi­rágzó szocialista hazánkat építeni, ha ifjúságunkból olyan szakmunkások, tudósok, orvosok, mérnökök lesznek, akik a tudományok elsajátításával együtt magukba szívják az igaz hazafiságot, a bátor helytállást. Megtisztelő és egyben fele­lősségteljes munka vár a pedagógusokra, szülőkre egyaránt. S a jól és becsületesen elvégzett munkájuk legszebb jutalma ott fényesedik majd a jövő eredményeiben. Tovább bővítik, korszerűsítik nehézipari üzemeinket Úgyszólván nincs hazánk­ban olyan üzem, amely az ötéves terv során ne gazda­godna új gépekkel, műhely­csarnokokkal, amelyben szo­ciális beruházások ne emel­nék a dolgozók életszínvo­nalát. A MÁVAG Szivattyúgyárában többmillió forintos beruházási költséggel még ez évben el­készül egy korszerűen felsze­relt műhelycsarnok. Ebben a helyiségben főként 25 és 50 köbméteres kompresszorokat készítenek majd, elsősorban bányaüzemeink és erőműveink részére. A terv gondoskodik a szállítás megkönnyítéséről is: a műhelycsarnokban egy tíz­es három öttonnás darut sze­relnek fel. A Szivattyúgyár új üzemrészben előreláthatólag ebben a hónapban megindul a tervszerű munka­­partjai építése is. Erre kerül­nek majd a hajók, amint el­készültek azokon a külső sze­reléssel s itt a munkások za­vartalanul dolgozhatnak a bel­ső berendezés munkáin. A partfalat a tervek szerint szep­tember 15-ig átadják rendelte­tésének. A Laczkovits-telepen sokmillió forintos beruházási költséggel a közelmúltban új hajókovácsműhely építését kezd­ték meg. Ennek üzembehelye­zése után a gyár még több ha­jót bocsáthat népgazdaságunk rendelkezésére. A Budapesti Villamosgép- és Kábelgyár megnövekedett tervfeladatai szükségessé tették egy új ön­töde építését. Az öntödében az elektromotorok öntvényházait készítik majd. Gyors ütemben, nagy lendülettel,­ különböző építőipari gépek segítségével folyik a munka az öntöde épí­tésénél. Az új öntöde még eb­ben az évben megkezdi munká­ját. A Gheorghiu-Dej Hajógyárban még ez év elején kezdték épí­teni az új szerszámedző és ko­­vácsolóműhelyeket. Az­­ épülő műhelyekben elektromos és gáz­tüzelésű kemencét helyeztek el. Befejezéshez közeledik az új Megalakult a fővárosban ? a 40. termelőszövetkezeti csoport * Budapest III. kerületében­ újabb 15 egyénileg dolgozó? parasztassz­ony és hét dolgozó­ paraszt választotta a termelő-? szövetkezeti utat. Az új cso­­port „Előre” néven 12 holdas? kertészettel kezdi meg működé­ ? sét az új gazdasági évben. Az? Előre termelőcsoport megalaku­ ? lásával a budapesti tszcs­k? száma negyvenre emelkedett. ? Vasárnap egész nap szállították az építkezési anyagokat a Fővárosi Teherfuvar gépkocsijai A minisztertanács zászlójának elnyeréséért folyó versenyben második helyezést elért Fővá­rosi Teherfuvar Vállalat dol­gozói megvalósítják közlekedési kormányzatunknak azt a célki­tűzését, hogy az őszi csúcsfor­galom idején se éjjel, se vasár­nap ne szüneteljen a szállítás. Most, szombat éjjel 63, vasár­nap nappal 41 és vasárnap éj­jel 15 kocsi állt munkába, szál­lították az építkezési anyagokat a különböző nagy budapesti építkezésekhez. Eddig 46 ezer operabérlet fogyott el , mától három újabb bérletsorozatot árusítanak Az Operaház és fiókja, a Vá­rosi Színház előadásai iránt nagy az érdeklődés. Az üze­mek, hivatalok és intézmények csaknem teljes számban igé­nyelték az előjegyzésre kiadott bérleteket. Augusztus 30-ig már 46 ezer bérletet ki is váltottak. Jelentős eredmény, hogy a bér­letet vásároló ezikai munkások száma a tavalyinak háromszo­rosa. Tekintettel a rendkívüli érdeklődésre, az Operaház igazgatósága­ három újabb bér­letsorozatot ad ki. Az­ új bérle­teket m­ától árusítják az Ope­raház közönségszervezési osz­tályán, a Városi Színház épü­letében. Operabérlet igénylők a Városi Színház előcsarnokában

Next