Esti Budapest, 1952. december (1. évfolyam, 204-229. szám)

1952-12-01 / 204. szám

Mit értünk el népünk rélétének emelésében 1952-ben , és mit kell tennünk 1953-ban, az ötéves terv negyedik évében Részletek Gerő Ernő elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén elmondott beszámolójából A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 november 29-én ülést tartott, melyen Gerő Ernő elvtárs beszámolt a magyar népgazdaság helyzetéről 1952-ben és feladatainkról a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban. A Központi Vezetőség a beszámolót hangúlag elfogadta. Gerő elvtárs beszámolójából az alábbi részleteket töljük: beható vita után egykör Az 1951 slorenber 2-i határozat végrehajtásának eredményei Most, egy esztendővel az emlékezetes párt- és minisztertanácsi határozat után, felállíthatjuk ennek a fontos rendszabálynak a mérlegét. Mit hozott ez a nagyjelentőségű határozat? Az eredményeket nagyjában a következőképpen foglalhatjuk össze: 1. A párt és a minisztertanács december 2-i határozata hatalmas mozgatóerőnek bizonyult az 1951. évi ipari termelési terv sikeres befejezésében és az erősen feszített 1952. évi népgazdasági terv megvalósításában. A december 2-i határozatnak döntő szerepe volt abban, hogy 1951 decemberében addig soha nem ismert mértékben emelkedett gyáriparunkban a munka termelékenysége. 1951 decemberében egész gyáriparunkban a termelékenység hét százalékkal múlta felül a novemberi termelékenységet, míg egy évvel azelőtt, 1950 decemberében a termelékenység 5,2 százalékkal a novemberi színvonal alá csökkent. De az 1951 december 2-i rendszabály nemcsak a termelékenység, hanem a termelés nagyarányú növekedésében is éreztette hatását, s nemcsak decemberben, hanem az azt követő hónapokban is. 2. A rendszabály növelte a paraszti és szövetkezeti árufelhozatalt, növelte a parasztság termelési kedvét, s mindez nem kis szerepet játszott abban, hogy az idei aszály ellenére — melynek kihatásairól később még részletesen lesz szó — sikerült és sikerül biztosítani a lakosság zavartalan élelmiszerellátását, s hogy a rendkívül rossz termés dacára a mezőgazdasági fogyasztási cikkek piaci ára a múlt év hasonló időszakához képest sok árunál (szalonna, zsiradék, húsféleségek, baromfi stb.) jelentékeny mértékben esett, s csak viszonylag kevés árunál (főként főzelékféléknél) emelkedett. 3. A rendszabály emelte a dolgozók, s mindenekelőtt a bérből és fizetésből élők életszínvonalát és általános bőséget hozott ■létre az iparcikk-ellátásban, a többi között olyan iparcikkeknél is, amelyekben megelőzően viszonylagos hiány mutatkozott. A dolgozók életszínvonalának emelkedését érzékelteti — a többi között — az egy főre jutó fogyasztás növekedése a legfontosabb élelmiszerekből, így 1952 január—október hónapokban, vagyis ez év első tíz hónapjában a városokban az egy főre eső lisztfogyasztás 31.8 százalékkal, a kenyérfogyasztás 7.9 százalékkal, a cukorfogyasztás 24.5 százalékkal, a húsfogyasztás 4.6 százalékkal, a zsírfogyasztás 46 százalékkal, a tojásfogyasztás 21.6 százalékkal, a vajfogyasztás 49.3 százalékkal emelkedett. De emelkedés mutatkozik az élelmiszerfogyasztásban a falun is. Az élelmiszerfogyasztás növekedésében, persze, szerepet játszott bizonyos mértékű tartalékolás is. Továbbá szerepet játszott az, hogy a lakosság vásárlása az iparcikkek felől jelentős mértékben a magasértékű élelmiszerek felé tolódott el. Ezért, bár az élelmiszerfogyasztás növekedése az életszínvonal emelkedését mutatja, ezt az emelkedést nem lehet csak pozitív oldaláról értékelni. 4. A december 2-i határozat hozzájárult a tőkés elemek gyorsabb kiszorításához a termelésből, az áruforgalomból és a közlekedésből. Míg 1951-ben a tőkés szektor részesedése a nemzeti jövedelemből kereken öt százalék volt, addig 1952-ben a tőkés szektor részesedése 2— 2,5 százalékra zsugorodik össze. Az emlékezetes 1951 december 2-i párt- és minisztertanácsi határozat jelentős mértékben erősítette tehát népgazdaságunk szocialista alapjait. Hozzájárult a munkás-paraszt szövetség megszilárdításához és ezen belül növelte a munkásosztály vezető szerepét, öregbítette tekintélyét ... Maradéktalanul meg kell valósítanunk a termelékenység növelésének 1953-ra előírt feladatát az ipar valamennyi ágában és minden egyes üzemben. Továbbra is következetes, szívós harcot kell folytatnunk az ütemes, egyenletes termelés megvalósításáért egész iparunkban, mert az ezen a téren elért eredmények még egyáltalán nem kielégítsek. Következetesen meg kell valósítani a minisztertanács határozatát a túlóráztatás korlátozásáról és a dolgozók pihenőnapjának biztosításáról... A takarékosságról Gyáraink igazgatói gyakran hivatkoznak „objektív” nehézségekre, amikor a termelési tervet nem teljesítik, hivatkoznak anyaghiányra, holott a valóság az, hogy a vállalatok jelentős részénél igen sok fontos anyagból és félkészáruból, félkésztermékből az engedélyezett készletnormát messze meghaladó készleteket tárolnak. Ezek a jelenségek felhívják a figyelmet a forgóeszközök forgási sebességének lassúságára és felvetik azt a feladatot, hogy mind az iparban, mind a kereskedelemben, s általában egész népgazdaságunkban megnöveljük a forgóeszközök forgási sebességét ... A forgóeszközök forgási, sebességének meggyorsítása mellett a takarékosság fontos területe, a beruházásoknál tapasz talható pazarlás és szervezetlenség megszüntetése. 1953-ba is mintegy 23 százalékkal több beruházást kell megvalósítanunk , mint amennyit előreláthatóan 1952-ben végrehajtunk. Ezért , mint már említettem, a rendelkezésre álló eszközöket a legfontosabb termelő-beruházásokra kell összpontosítani és gondoskodni kell a megkezdett beruházások mielőbbi befejezéséről. Véget kell vetni annak hogy fontos beruházásokat nagy késéssel adnak át rendeltetésüknek... Nagy a pazarlás az anyagi felhasználás terén. A minisztériumok felelős funkcionáriusai a gyárak igazgatói, igen gyakran, szemrebbenés nélkül követelnek drága, nehezen beszerezhető importanyagokat olyankor, ami-kor az anyagokra nincsen szükségük, vagy csak a távoli jövvőben lesz szükségük... Nagy megtakarítási lehető-? ségeink vannak a létszám- gazdálkodásnál is. Túlzottan magas nálunk a nem termelő munkát végzők száma. Arányszámuk nem javult 1952 folyamán sem. A kívánatosnál gyorsabban nő az államigazgatásban foglalkoztatottak száma Számos szervnél súlyosan megsértik a létszámfegyelmet, nem tartják be a határozatokat, különféle fondorlatokkal kijátsszák ezeket... Az alapanyagiparról Egész további fejlődésünk szempontjából változatlanul a döntő, alapvető kérdés: az alapanyagipar gyorsított — az eddiginél is gyorsabb — fejlesztése, tehát ugyanaz a kérdés, melyet pártunk második kongresszusa előtérbe állított. Ezért az iparban továbbra is erőfeszítéseink javát az alapanyagiparra kell összpontosítanunk, annál is inkább, mert alapanyagiparunkat 1953-ban az ipar átlagos fejlődésénél jóval nagyobb mértékben kell fejlesztenünk. Vonatkozik ez mindenekelőtt szénbányászatunkra, vaskohászatunkra és villamosenergiaiparunkra, de olajbányászatunkra, alumíniumiparunkra és nehézvegyiparunkra is... Széntermelésünkkel együtt a vaskohászat az az alapanyagiparágunk, melynek fejlesztésére 1953-ban és a következő években a legnagyobb erőt kell összpontosítanunk. Néhány szám segítségével érzékeltethetjük leginkább, hogy ezen a téren mekkora erőfeszítésről van szó. Míg, mint említettem, egész iparunk termelését 1953-ban, az 1952. évi tényleges termeléshez képest, 16 százalékkal kell emelnünk, addig a nyersvastermelést 44,3 százalékkal, az acéltermelést 18,5 százalékkal, s ezen belül az elektroacél, vagyis a minőségi acélfajták termelését 28 százalékkal... A szénbányászattal és a vaskohászattal, mondhatni egy sorba kell állítanunk villamosenergiaiparunk fejlesztését. Megköveteli ezt egész népgazdaságunk fejlesztése, de szükséges azért is, hogy a jelenleginél nagyobb tartalékkal rendelkezzünk és nagyobb biztonságot érjünk el villamosenergiaellátásunkban. Ugyanekkor jelentős lépést kell tennünk nyersolajiparunk fejlesztésében is és kereken 50 százalékkal kell növelnünk alumíniumiparunk termelését, aminek ugyancsak teljes mértékben reális alapja van... Az ipar állami és üzemi vezetéséről Az alapanyagipar előtérbe álltása, minden eszközzel való ejlesztése mellett rendbe kell fennünk néhány olyan országos jelentőségű vas- és gépipari nagyüzemünket, mint például a Janz Vagongyár, a MÁVAG, a Beloiannisz, a Gheorghiu-Dej Hajógyár, a Győri Vagongyár s még néhány más üzemünk. Ezek olyan üzemek, melyek szociálisan iparosításunk megvalósítása, , exportunk szempontjából küönösen jelentősek, s amelyek eletleg tervüket nem teljesíik... Az ipar állami vezetésének megjavítására,A pártunk javaslaának megfelelően, a miniszteranács elhatározta külön kohászati és külön vegyipari miniszérium létesítését, hogy ezáltal az állam az eddiginél sokkal konkrétabban és közvetlenebbül rányitsa az alapanyagipar egfontosabb ágainak termelését, fejlesztését, beruházásait. De meg kell javítani az üzemek vezetését is. Jobban meg kell szervezni a minisztériumok részéről a párt- és kormányhatározatok és saját határozataik végrehajtását és a végrehajtás ellenőrzését. Ipari termelésünk megjavításának egyik döntő kérdése az üzemen belüli és az üzemek közötti együttműködés, a kooperáció helyes megszervezése. Ez iparunk egész munkájának egyik leggyengébb pontja. A kooperáció jelenleg túlzottan széles. Ezen változtatni kell, különösen a gépiparban. A legfontosabb gyártmányokra kötelező kooperációs tervet kell készíteni (ami eddig is elő volt írva, de amit eddig minisztériumaink elmulasztottak), s végrehajtását ellenőrizni kell. Érvényt kell szerezni az egész iparban és nem utolsó sorban az építőiparban a párt határozatának az önköltség és az építőipari költségek csökkentésére vonatkozóan. A pártmunkáról A pártpolitikai és pártszervezeti munkát mindenekelőtt az alapanyagiparban kell gyökeresen megjavítanunk: a szénbányászatban és a kohászatban. Fel kell számolnunk azt a tűrhetetlen állapotot, hogy szénbányászatunkban és vaskohászati üzemeinkben, valamint egész sor fontos gépipari nagyüzemünkben a pártmunka (de természetesen a szakszervezeti és DISZ-munka is) általában gyengébb, alacsonyabb színvonalú, mint a legtöbb középüzemünkben és mint a könnyűipar számos üzemében. Ami a gépipart illeti, különösen áll ez olyan nagyüzemeinnkre, melyek nehézipari beruházásaink számára gyártanak ipari felszerelést vagy amelyek exportra szállítanak ... Szükséges továbbá, hogyA nehézipar legfontosabb üzemeibe, a legfontosabb bányákba kohászati üzemekbe, gépgyáriakba fokozatosan, a Szovjetunióban jól bevált tapasztalat szerint, a Központi Vezetőség pártszervezőket küldjön, s őket rendszeresen segítse és irányít -sa. De szükség van arra is, hogy bátrabban válasszunk be becsületes, párthű, tehetséges műszakiakat különféle pártbizottságainkba, pártszerveinkbe, s állítsuk őket felelős funkciókba az üzemi, a városi, a megyei, a a budapesti kerületi és a felsőbb pártszervek apparátusában is .. Feladataink A fő feladatok, melyeket gazdasági téren a legközelebbi egy—másfél évben meg kell oldanunk, szem előtt tartva második kongresszusunk határozatait, az azóta szerzett tapasztalatokat és jelenlegi helyzetünket, a következők: 1 1 . Biztosítanunk kell az év még hátralévő részében az ipari ' 1952. évi tervének teljesítését és túlteljesítését! Biztosítanunk kell az ipari termelésben az átmenetet ____ 1953-ra oly módon, hogy az ipari termelés, a tervnek megfelelően 1953. januárjában és az ezt követő hónapokban, ez év negyedik negyedéhez és decemberéhez képest is minden területen ? a szénbányászatban és a kohászatban is egyenletesen tovább ? emelkedjék! ♦ Nagyobb mértékben, mint 1952-ben és a megelőző évek ] ____ ben tettük, kell összpontosítanunk a rendelkezésünkre álló eszközöket az alapanyagipar különféle ágainak, s mindenek- előtt a szénbányászatnak és a vaskohászatnak az eddiginél is gyorsabb fejlesztésére, valamint a villamosenergiatermelés növelésére, s már megkezdett nagy nehézipari létesítményeink terve szerinti, gyors befejezésére! Gyökeresen meg kell javítanunk néhány, jelenleg nem kielégítően dolgozó nagy gépgyárunk munkáját, melyek saját nagy beruházásainkra és exportra termelnek. Sikeresen be kell végeznünk a mezőgazdaságban a még ___s hátralévő őszi munkákat s az őszieknél szervezettebben kell előkészítenünk és megvalósítanunk az 1953. évi tavaszi mezőgazdasági munkákat. Úgy a növénytermelésben, mint az állattenyésztésben ____központi feladattá kell tennünk a hozam emelését, mint az egész mezőgazdaság fejlesztésének, valamint szocialista átépítésének alapvető feltételét. Az 1952-es kedvezőtlen mezőgazdasági év hátrányos kö____ vetkezményeinek mielőbbi felszámolása s általában a népgazdaság szocialista építése érdekében a népgazdaság s az állami élet minden területén fel kell számolni a pazarlást s a legszigorúbb takarékosságot kell megvalósítani! Alapvetően meg kell javítanunk a gazdaság állami veze_____ tését is és a pártmunkát is, főként a szénbányászatban, a vaskohászatban, legnagyobb gépgyárainkban, állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben, s gyorsabban kell fejlesztenünk gazdasági és pártkádereink szakképzését! Ezek, elvtársak, a legfontosabb feladatok. Ezeknek a feladatoknak a megoldása nemcsak a szocializmus építését fogja előbbre vinni országunkban, hanem egyben ez a leghatékonyabb hozzájárulás a mi részünkről a világot átfogó nagy béketábor erősítéséhez, melynek élén a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunió halad, s amelyet Sztálin elvtárs lángesze vezérelt . XnMDP BUDAPESTI PftRTBIZOTTSftGR £8 B FOvÓROSI TBIlflCSIHPJH Buomst Új győzelmek feltétele egy évvel ezelőtt, Schile Józsefné levelet írt szerkesztőségünkhöz: „... panaszom van’ — írta — „mert sorbaállás nélkül nem lehet hozzájutni semmihez. Mindenből osztást csinálnak, olyannyira, hogy egész nap kénytelenek az asszonyok az utcán lebzselni. A textiláruknál is ez a helyzet. Nincs vagy már elfogyott. Felvásárolták. Itt külön felfigyelhetnének a feketézőkre...” Számos ehhez hasonló levelet írtak a dolgozók, amelyekben arról panaszkodtak, hogy lelkiismeretlen spekulánsok felverik az árakat és elvonják az iparcikkeket a fogyasztás elől. És akkor elhangzott a rádióban Rákosi elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén elmondott nagyjelentőségű beszéde. Egész dolgozó népünk örömmel látta, hogy pártunk, Rákosi elvtárs ismét, mint annyiszor, a nép érdekeit szem előtt tartva, a legnehezebb feladatokat is sikerrel oldja meg. A jegyrendszer megszüntetése, a mezőgazdasági áruk forgalmának felszabadítása, az árak és bérek rendezése — a történelmi jelentőségű december 2-i párt- és kormányhatározat — döntő csapás volt a spekulációra, népünk ellenségeire. Mindnyájan jól emlékszünk a tavalyi napokra és az azóta eltelt évre: ellátásunk minden téren nemcsak kielégítő, hanem egyenesen bőséges. Csak egy pillantást kell vetni az üzletek zsúfolt kirakataira, elgondolkodni, hogy milyen volt a helyzet a tavaly december 2-án megjelent párt- és kormányhatározat előtt és megállapíthatjuk: sokszor megfeledkezünk arról, hogy honnan indulunk, hamar megszoktuk a jót és hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról is, hogy semmi sem hull az égből az ölünkbe, rajtunk áll, a mi munkánktól függ, hogyan haladunk előre. Dolgozóink, munkásosztályunk és parasztságunk munkája, helytállása segítette megszilárdítani a párt- és kormányhatározat eredményét. A párt, Rákosi elvtárs gondoskodására jobb, fegyelmezettebb munkával válaszoltak. Polgár Ferencné elvtársnő a Magyar Pamutiparban például tavaly decemberben vállalta, hogy a vele egy gépen dolgozó Sarkadi Annát védnöksége alá veszi és sztahanovistává neveli. Fogadalmát teljesítette és Sarkadi Anna ma már okleveles sztahanovista, 130 százalékot teljesít. Polgár elvtársnő és még soktízezer társa hozzájárult fegyelmezett, jó munkájával, pártunk és kormányunk intézkedéseinek sikeréhez. És a jobb, termelékenyebb munkának eredményeit is élvezhetjük valamennyien. A közelmúltban megnyílt Gyermekruházati Mintaboltban például nemrég egy anya megkérdezte: Van-e gyermekének való piros-fehér kockás flanelling? Az elárusítónő néhány perc alatt húsz különböző inget tehetett eléje. Egy évvel ezelőtt még sorbanállás után sem válogathatott volna. Ma mindez természetesnek látszik. Pedig ez csak akkor „természetes’, ha valamennyien maradéktalanul teljesítjük kötelességünket pártunk és kormányunk iránt. Az, hogy nálunk a rossz termés, az aszályos év ellenére sincs éhínség, hanem bőséges az ellátás, annak eredménye, hogy államunk a dolgozó nép állama és erős álam. Erős a mi államunk, mert pártunk, Rákosi elvtárs bölcs előrelátással nemcsak az éhínség veszélyét hárítja el, hanem a további előrehaladás feltételeit is megteremti. Vannak gondjaink, nehézségeink, de ezeket a gondokat jól szervezett, fegyelmezett munkával leküzdjük. A győzelem útja: ötéves tervünk minden részletének maradéktalan és kifogástalan teljesítése. Rajtunk áll, hogy miképp haladunk előre, mindennapi munkánkon, azon, hogy mennyire vigyázunk a nép vagyonára és napról napra, óráról órára megálljuk becsülettel a helyünket azon a ponton, ahol dolgozunk. Természetes, hogy tele vannak az üzletek? Hogy nincs nálunk éhínség és munkanélküliség? Természetes, ha kiki becsülettel elmondhatja esténkint munkája végeztével, eleget tettem hazám iránti kötelességemnek. Ez az, amit mindenkinek világosan kell látnia, hogy a most következő napokban győztesen haladjunk új sikerek felé. A kishitírekkel szemben meg kell mutatnunk a mi népünk és államunk hatalmas erejét, a mi munkánkban, ötéves tervünkben rejlő hatalmas erőt. „...a fagy és aszály ellenére az üzletek tele vannak áruval, élelmiszerekkel és iparcikkekkel. Az emberek ezt természetesnek veszik, s nem kevesen varrnak, akik személyes sértésnek tekintik, ha ilyen aszályos esztendőben a kenyér színe valamivel barnább, mint amit az előző évben megszoktak, amikor rekordtermésünk volt” — mondotta Gerő elvtárs a Központi Vezetőség 1952 november 29-i ülésén. — „Ezek az emberek mozognak, ha véletlenül valamely áruból, amely nem is elsőrendű fontosságú vagy amelyet kényelmesen lehet helyettesíteni más áruval, más termékkel, a szokottnál esetleg kissé kevesebb van.’ Meg kell mutatnunk — ez elsősorban pártszervezeteink feladata —, hogy nem az égből hull a bőség és az átmeneti nehézségek kemény, fegyelmezett munkával legyőzhetők. Meg kell mutatnunk, hogy a nehézségek felnagyítása az ellenség műve, amely elégedetlenség szításával akarja gátolni előrehaladásunkat. Pártunk Központi Vezetőségének ülése most megmutatta az utat, amelyen járnunk kell. A feladatok világosak: minden tudásunkkal, akaratunkkal követni kell az útmutatásokat és akkor népünk a tavaly december 2-i párt- és kormányhatározathoz hasonló újabb nagy győzelmeket fog aratni. Bírálattal segítik a kommunisták a pártszervezet munkáját Taggyűlést tartottak az EMAG forgácsolóműhelyének kommunistái. A vita során Hotics elvtárs művezető azért bírálta meg az alapszervezet vezetőségét, mert csak aznap értesült a tagság, hogy taggyűlésük lesz, nem tudtak felkészülni idejében az elvtársak. Bottyán elvtárs is a pártvezetőség hibáit sorolta fel: az egyedi gyártásban elért eredményeket nem becsülik meg. Bizonyítják a tények: csak azokat a dolgozókat népszerűsítik, akik szériagyártásban értek el jó eredményt. Szólt arról is, hogy az I. alapszervezet ugyancsak keveset törődik azokkal a párttagokkal, akik pártmunkát szeretnének végezni. Bottyán elvtárs saját példájára hivatkozott: felkereste a pártvezetőség egy tagját, hogy bízzák meg őt pártmunkával, de eddig még semmi feladatot nem kapott. Meddig várjon várjon? — kérdezte. Brecz elvtárs Szerző elvtársról, az alapszervezet párttitkáráról mondta el, nem példamutató. Az elmúlt két héten Szerző elvtárs egyszerűen nem vett részt a pártoktatásban. Hát kitől tanuljanak az alapszervezet kommunistái? Kitől tanuljanak a pártonkívüliek, ha az alapszervezet párttitkára így értelmezi a példamutatást? — kérdezte joggal a bíráló.