Esti Budapest, 1953. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-02 / 1. szám

PÁRTÉLET életében — mert valahogy na­gyon kevés volt belőle. Lakatos szakmát tanult, megnősült s nála is jöttek sorban a gyere­kek ... Aztán, mint valami pusz­tító vihar — a háború elsöpörte kis hajlékát. Újból keserves, pénztelen hónapok... de már felragyogott a felszabadulás! Most, ha hazatér kétszobás, szépen berendezett lakásába, hogy meghallgassa fiának leg­újabb tudományát, amelyet a gimnáziumban tanul, bizony, alig fér meg a szíve a helyén... Eddig ér el Ámon elvtárs Elhangzott a titka be­számoló, a hozzászólás is a Szállítóberendezések Gy. IV- es al­apszervezetének lay ülé­sén. De a­ titkár elvtárs­a lát­szik, még tartogat valarimon­­danivalót. Kis piros könyöket forgat a kezében, mindenn e­­gy ülésen sor kerül erre a mód- szerre. A könyvről — és a nyv gazdájáról beszél, aki mar va­­lah­ol a sorok közepén érdő­­déssel hallgatja. — Elvtársaik! — mondja. A tagsági könyv, a kommunáik legféltettebb kincse, sok n­­denről képes beszámolni. Vi, itt az egyik elvtárs tagköre '■— és magasan­­elnyújtja a­z éppen gondozott könyvei­t — próbáljunk külsejéből , belülről is olvasni, hallgas­ meg, mát tud mondani tulaj­dosáról. Ámon József elvtárs kicsit e­redő­ a széken, tudja is, nem mi következik. Mert ha vak megkérdezné tőle, milyen pár tag ő — hát talán valahol ő a merengésben — amikor a tit­kár elvtárs hangja kicsit emel­kedettebbé válik, keményebbé, ahogy rámutat a könyvecskére. — A párttagsági könyv külse­je is sokat beszél tulajdonosá­ról. Azt mondja el, hogy aki gyúródni, pecsételődni hagyja — az nem őrzi szeretettel, féltő gonddal, nem őrzi úgy, ahogyan a párthoz fűző kap­csolat külső jelét őrzik a kom­munistáik ... Amon elvtárs szeretne vala­kezdené tulajdonmaga megfő hogy elbújni most a tagság elöl... mállását, amikor, mint pötte Milyen szégyen, az elvtársak gyerek a hét közül, elindul,megdöbbenve néznek gyűrött, hogy pénzt hozzon a nyomorínyott kis könyvecskéjére —­ságos sorsot élő családnak ... m majd reá, szemrehányó tékán­­pénz sokat számított mindig a tettel... A TAGSÁGI KÖNYV ELMONDJA... ■ • Most felnyitja a párttitkár elv­társ — és tovább „olvas” a tar­talmából: — K­s mit mondanak a bélyegek a tagsági könyv tu­lajdonosáról? Két forint... há­rom forint... ennél többre nem tellett Ámon elvtársnak az 1900 forintos fizetéséből. S ezt az összeget is hogyan fizeti? Gyak­ran két-három hónapig is „elfe­ledkezik” róla, nógatni kell őt. ..Fiz már, Ámon elvtárs tag­­di­al". Ilyenkor gyakran azt fe­leli: ..Hát 'elfelejtettem ... más gondjaim is vannak ...” — Pedig olyan ember tulajdona ez a­ könyvecske, akit nem kérett megát, ha munká­ról van szó. 160—180 százalé­kos teljesítményével sztahano­vista oklevelet érdemelt, az ő eredményei is hozzájárultak, hogy a­ laikatesmírhely a sztálini műszakban elnyerje a­ műhelyek közötti munk­a versenyzászlót. Tervével 1953 márciusánál tart. De — és itt újból emelkedik a titkár elvtársi hangja — olyan ember tulajdona ez a könyvecs­ke, a­ki ’gazdag tapasztalatait a munkában féltőn őrzi, aki úgy gondolkodik: „enyém é s nem úgy még, hogy legyen a mienk”. Gyakran bírál Amon elvtárs, ha gondatlan munkát lát, rossz munkaszervezést ez helyes. De ő maga nem segi a gyengébben termelőknek, az mondja például: „Nincs időn foglalkozni a fiatalokkal’’ — , inkább maga csinálja meg az el­maradt munkát. Tehát olyan em­ber tulajdona ez­­a könyvecske aki párttag létére nem érzi még mennyivel szebb szó a­t: a „mi" eredményünk, a „mi” sikereink mint egymagában az „én” eredményem az „én” sikerem... — Mit mondhatunk még a tagkönyv tulajdonosáról? Ho­gyan erősíti kapcsolatát a párt­tal, hogyan segít a pártszerve­zet munkájában? Amon elvtár: 1946 óta párttag, politikai is­kolára jár, ismeri a párttag kö­telességeit. De ha pártfeladatra bízzák meg — mint legutóbb fair újságcikk írásával —, sosem ér rá. Amon elvtárs — szólítja a titkár —, erre gondolj most amikor a legközelebbi taggyű­lésen, január 7-én, megkapod az új tagsági könyvedet. Gondol­kozz rajta: megérdemled-e, ele­get tettél-e annak, ami egy párt­tag kötelessége... Felcsendül az Internacionálé Ámon elvtárs is ott énekel a sorban — a hangja először hal­kan, nagyon halkan száll, aztán úgy erősödik, mint valami foga­dalom. Jobb segítséget ásnak munkánkhoz" A XVIII. kerületi tanács ke­reskedelmi osztálya mellett mű­ködő állandó bizottság közel két­ és fél éve kezdte meg­ működé­sét kilenc tagga­l. Kezdetben jól ment a munka, de később egy­re rosszabbul. Az állandó bi­zottság elnöke elhanyagolta a vezetést. A bizottság illései hiá­nyosan voltak megtartva, hatá­rozatokat nem hoztak — ameny­­nyiben hoztak, azokat nem el­lenőrizték. Ugyanakkor nem kapott a bizottság elnöke meg­felelő támogatást a bizottság tagjaitól, a kereskedelmi osz­tálytól, sem pedig a végrehajtó bizottságtól. Múlt év szeptemberében a­­z ál­­landó bizottság elnökének en­gem választottak meg. Azóta a munkában valami javulás mu­tatkozik. Munkaterv alapján dolgozunk és ezzel a munka tervszerűbb lett. Kéthetenként megtartjuk az ÁB-üléseket. De még mindig nem kapunk meg­felelő segítséget a kereskedelmi osztálytól sem, pedig azóta az osztálynak is új vezetője van. Hasonlóan nem támogatja munkánkat a VB elnöke és tit­kára sem. Nem kielégítő az AB mellett­űködő három albizottság min­ta éppen a fenti hibák­­, kifoly­ó­­tag. A társadalmi el­tör­ aktívahálózat 165 főből , de mindössze 25-30-an mű­lnek. Az állandó bizottság enek a hibáknak a kiküszö­­lsére mindent megtesz. Fel­­táttuk az élelmezési brigá­­t és a vendéglátóipari szak­tadéit. A társadalmi ellen­­c közül leváltjuk az oda­­ valókat (már folyamatban ) és az üzemek dolgozóival, tagszervezeti aktívákkal bő­­vil ki. Ezideig a­ Kistextből 30 Lőrinci Hengerműből 8, az SNDSZ-ből 10 aktivistát bank. Ma a jövőben is mindent elér a jó munka érdekében, de óvjuk az osztálytól és a regirtó bizottságtól, hogy több foglalkozzanak velünk, töb sgítséget adjanak a mun­kán ■„ Éder Jánosné, a XI. ker. kereskedelmi AB elnöke A magas vérnyomásos bete­g gyógyítására új osztály nyílt a Jankórházban A János-kórház volt igazga­tósági épületét közvetlenül a dolgozók egészségének szolgála­tába állították, teljesen újjáala­kítva hypertóniás­ osztályt léte­sítettek. A. J. Germanov pro­fesszor útmutatásai nyomán Baráth professzor vezetésével, szakképzett orvosokkal meg­kezdte működését a hypertóniás osztály. A gyógyítást a szovjet orvostudomány ta­pasztalatai alapján — a többi között a tartós altatással, ütő­érbe fecskendezett novokainnal stb. végzik. A gyógyító mun­­ka elütésére modern labora­­tóriu étesült. A laboratórium­ban orvosoknak alkalmuk nyíliktató munka végzésem és titok továbbfejlesztésére. Az árvon 67 ágy van, vízi gyógy­zetet rendeztek be, va­­lamint lenszobákat, különle­ges hidezéssel az altatott beteg kámára. A hypertóniás­­osztály a közeljövőben meg­indul aróbeteg-rendelés, va­lamint gondozóintézeti tevé­­kenység Gazdag eredményekkel zárt ez­cesztendőt az I. kerületi tacs ötéves tervünk harmadik esz­tendeje gazdagon megajándé­kozta az I. kerület dolgozóit is. A háborútól oly sokat szen­vedett budai kerület ebben az évben tovább szépült, s újabb­ sebek gyógyultak be a kerület sérült épületein, utcasorain. 140.000 forintos költséggel aszfaltozták, szépítették a du­­naparti sétányt az Erzsébet­edtől a Kossuth-hídig. Helyre­hozták — mintegy százezer­­forintos beruházással — az Orvos-lépcső középső szaka­szát. Romtalaní­ lották, ren­dezték a Gellérthegy-utca és a Naphegy­ utca közötti lejtőt. Egyéb útjavításokra 1952-ben 560.000 forintot fordítottak. A kerület iskoláit csaknem kivétel nélkül szépítették, bőví­tették. Mintegy negyedmilliót adott erre a nép állama. Csu­pán a Szilágyi Erzsébet leány­­gimnázium fejlesztésére 45.000 forint jutott. Lakások helyre­állítására, leválasztására 520.000 forintot fordított a tanács. 46.000 forinttal javították a napközik felszerelését, a diákok étkeztetését. A Táncsics­ utcában 126.000 utas költséggel nap­közivel kultúrteremmel bő­vítettek iskolát. Az I. kerü­let spor ifjúsága, az Árok­­utcában MHK-pályát kapott, amelyet 7 részt társadalmi munkával tet­tek meg, a ta­nács 24.­forintos beruházá­sa mellet korszerűsítették a tanácsház 180.000 forintos költséggegyanitt 45.000 fo­rintos koa is épült. A Ru­­das-fü­rdő bővítésére, korsze­­rűsítésére másf­élmillió forint jutott 1950. Új létvényekkel is gazda­godott kerület lakossága. Mintegy uiós beruházás­sal a korub­ban nyitották meg Moss­ utca 10. szám alatt Butkykorszerű­bb fo­gászati telejét, szájsebé­szettel. A­ III. és XII. ke­rület do­fit részesítik itt kezelés­be-N­apon­ta ötszáz beteg ki­látást. Ugyancsak idén nyneg mintegy két­­százezer fás beruházással a Paulica 4 szám alatt egy belt? 35 gyermek szá­mára, Sífásított parkkal. Vidáman búcsúztak a dolgozók az óévtől a Hazai Fésűsfonó kultúrházában A diplomáciai testület tagjainak­­ újévi látogatása az Elnöki Tanácsnál­­ J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság bu­dapesti nagykövete, valamint a budapesti külképv­­el­etek va­lamennyi vezetője január else­jén megjelent Dobi Istvánnál, az Elnöki Tanács elnökénél, hogy az újév alkalmából jókí­j­vánságait fejezze ki. A foga­dá-­­son jelen voltak Kovács István­ és Nagy Dán­iel, az Elnöki Ta­­­nács elnökhelyettesei és Szabói Piroska, az Elnöki Tanács tit­­­kára. (MTI). t &BUDRPtSJ fl MPP BUDAPESTI PflRTBIZOTTSftGH fS W fOvABOSI TBüftCS IWMB *Uj győzelmek útja TVTégy esztergapad nem kis dolog. Különösen akkor­­ nem az, ha tudjuk, hogy korszerű, nagyteljesítmé­nyű finom gépekről van szó. Négy esztergapadon egy esz­tendő alatt többezerórányi munkát lehet elvégezni. Négy esztergapadot adott terven felül országunknak az elmúlt évben a Kőbányai Szerszámgépgyár. Pedig terve lényegesen magasabb volt, mint akár 1950-ben vagy 1951- ben. S hogy túlteljesítette, azon múlott, hogy az üzem a múlt évben januártól decemberig egyenletes ütemben rend­szeresen túlteljesítette tervét, évi feladataival jóval az eszt­­endő vége előtt elkészült. A Kőbányai Szerszámgépgyár példája igazolja, hogy az egyenletes ütemű termelés megvalósítható. De nyugodtan kijelenthetjük azt is, hogy ütemesen, hóvégi hajrázás nélkül termelni, túlórák nélkül dolgozni kötelesség is — hazafias kötelesség. A hullámzó munka, a kapkodás, a hajrázás bűn­­cselekmény egész dolgozó népünk ellen. Az ilyen munka nyomában a munkaerő nagyfokú pazarlása, a nép vagyoná­nak pocsék­olása, a dolgozók pihenőidőtől való megfosztása és végül, de nem utolsó sorban krónikus lemaradás jár. Az ütemes termelésnek azonban van számos feltétele. Hogy csak egyet ragadjunk ki a sok közül: a tervek felbon­tása. Korok­na­i László, Szálkai Miklós, Kovács Sándor, a Kőbányai Szerszámgépgyár szerelői pontosan ismerik egész havi, abból egy-egy dekádra jutó és napi feladataikat is. Tudják, hogy a dekád melyik napján a gépek melyik részét kell szerelniük. És éppenúgy ismeri tervét az üzem minden dolgozója. Éppen ezért előre gondolkodhatnak. Tanulmá­nyozhatják a rajzot, előkészíthetik a szerszámot, egyszóval: ezerfajta módszert alkalmazhatnak az új technika felhaszná­lása érdekében. Márpedig ha az új technikát, az új módsze­reket mind többen és mind szélesebben alkalmazzák, az egyet jelent a termelékenység nagyarányú növekedésével. A termelékenység növekedése, valamint az, hogy a Kőbá­nyai Szerszámgépgyárban sikerrel megvalósították az esz­tergagépek sorozatgyártását és a munkát úgy szervezték meg, hogy a mechanikai műhely dolgozói egy hónappal a szerelők előtt járjanak, s ez a titka annak, hogy az üzem egyenletes ütemben teljesítette múltévi tervét. Ma reggel, amikor üzemeinkben megindultak a gépek, megkezdtük ötéves tervünk negyedik esztendejének teljesí­tés­ét. Új, nagy feladatok megoldásáért indultunk harcba. Üzemeink többségében a terv húsz-harminc vagy még több százalékkal is magasabb, mint az elmúlt évek során bár­mikor volt. Tavalyi módszerekkel, „megszokott úton”’ nem jutunk el a sikerig. Új útra kell tehát lépnünk, eredménye­sen alkalmazva az elmúlt esztendő tapasztalatait. Elsősorban azt, hogy tegyük egyenletessé munkánk üte­mét. Műszaki vezetőink nagy és megtisztelő feladata, hogy ezt megteremtsék. De nem kis szerepük van pártszerveze­teinknek, pártcsoportjainknak sem. A pártcsoport, a párt legkisebb egysége, a pártcsoport ott működik, ahol a munkapadoknál és íróasztaloknál naponta válnak valóra a párt- és kormányhatározatok szavai. És a pártcsoportnak kell kezdeményező, lelkesítő erővé válnia akkor is, ami­kor munkánk új útjairól, az egyenletes üzemű termelés­ről, a tervek felbontásáról, a sorozatgyártás megszer­vezéséről van szó. Kommunista kritikával, felvilágosító szó­val segítsék és szünet nélkül követeljék meg mindezt a műszaki vezetőktől az új eredmények érdekében. És a párt­csoporton belül vonják felelősségre azokat, akik nem telje­sítik lelkiismeretesen kötelességüket. Nevezetes évfordulót ünneplünk ma. Negyedik esztendeje annak, hogy az országépítő ötéves tervet megkezdtük. Né­pünk történelmében örökké emlékezetes marad 1950 január másodika. Olyan tervhez fogtunk akkor, olyan feladatok megoldására indultunk, amelyekhez fogható a magyar nép múltjában soha nem volt. És az elmúlt évek eredményei, országunk rohamos, azelőtt elképzelhetetlenül gyors fejlő­dése mind bizonyítják, ötéves tervünk győzelmesen tölti be nagy feladatait. Rajtunk múlik, mennyire tudjuk meg­valósítani az új esztendőben a munka új módszereit, tovább gazdagítva a terv alatta eddigi diadalok sorát! Hogyan készül két üzem az új esztendő feladataira A Röntgen-vállalatnál Szép feladatot kapott a Rönt­gen-vállalat az új esztendőben. Újfajta Röntgen-gépek tervezé­sével, elkészítésével bízták meg. De fontos feladata abból a szempontból is, hogy az új gé­pek jelentős része exportra ké­szül­ő drága valutát kapunk majd érte. Ilyen felelősségteljes munka gondos, alapos előkészületet kö­vetel. Mégis baj van az üzem­ben új tervezünk előkészítése terén Az újfajta Röntgen-gépek gyártását hosszadalmas munka, hónapokig tartó tervezés, szer­kesztés előzi meg. A gyár nem­rég leváltott vezetői azonban bűnös gondatlanságból elmu­lasztották a szükséges fejlesz­tést. Prohászka Lipót, a szer­kesztés novemberben leváltott főmérnöke, az elmúlt esztendő során a végtelenségig húzta halasztotta az új gépek terve­zését. Nem kis mértékben fele­lős azért is, hogy most az év kezdetén a vállalat új vezetői elölről kezdhetik a technológiai fegyelem megszilárdítását. Régi, elavult rajzokat — amelyek sem gyártástechnológiailag, sem más szempontból nem feleltek meg a követelményeknek — Pro­hászka nem vonatta vissza. Mű­­velettervek nincsenek most, az esztendő kezdetén, januárban, februárban kell az üzem veze­tőinek megcsináltatni azokat. Hogy januárban ez megszűn­jék, azért egyet mást már tett a vezetőség. Biztosították a ja­nuári munkához szükséges anyagokat és megteszik az első lépéseket az egyenletes ütemű termelés megvalósításáért. Igaz, ezzel már elkéstek kissé. Most januárban foglalkoznak vele — ahelyett, hogy decemberben ké­szültek volna fel kellő módon. Ugyanígy lemaradtak a míz­­szintterv terén is —­mindössze harminchét javaslatot kapott idáig a fejlesztési osztály. S hogy ez a szám mennyire kicsi, azt bizonyítja, hogy az üzem­nek negyvenkilenc kiváló szta­hanovistája van Mindkét le­maradás oka azonos: az évvégi hajrában elfeledkeztek a jövő esztendőről . Az üzem vezetői, dolgozói most elhatározták, dekádról de­kádra haladva, egyenletes ütemben teljesítik esztendei ter­vüket és megadják államunknak tartozásukat, amivel a múlt évről elmaradtak. A Kalibergyárban A Kalibergyár dolgozói de­cember 6-án befejezték kész­árutervüket Az utána követ­kező időszakban azt a foga­dalmat igyekeztek valóra válta­ni, s teljesítették is maradékta­lanul, hogy még közel három­millió forint értékű árut adnak terven felül népgazdaságunknak. A vállalás teljesítése mellett azonban nem feledkeztek meg az 1953-as tervév előkészületeiről sem. Kovács Pál elvtárs, a Kali­bergyár igazgatója ezeket írja az előkészületekről: „Augusztusban, szeptemberben jártunk akkor, amikor meg­kezdtük az előkészületeket 1953- as tervünk indítására. Első fel­adatunk az volt, hogy biztosít­suk a szükséges anyagokat, hi­szen ha anyag nincs, megáll a munka. Később, novemberben, mint annyi más vállalatnál, nálunk is megindítottuk a műszintterv­­hónapot A műszinttervvel kap­csolatban beérkezett sok javas­lat nagy segítséget jelent jövő­­esztendei munkánkhoz. Most rajtunk, az üzem vezetőin a sor, hogy biztosítsuk e javas­latok gyors megvalósítását. Természetesen minden intéz­kedés annyit ér, amennyit be­lőle megvalósítanak. Ezért rend­kívül fontos, hogy mi, a veze­tők, napról napra ellenőrizhes­sük az üzem és az egyes rész­legek termelésének állását. Nagy segítséget jelent ehhez szá­munkra a termelési diagramm. A diagrammot megkapja min­den dolgozó. Ezen feltünte­tik, melyik munkából mennyit kell a hónap során elkészíte­nie. A műhelyek művezetői készáru-, illetve félkészáruter­melési diagrammot kapnak, amelyen részlegük napi ter­melésének értékeit kötelesek vezetni. Működik már a köz­ponti nyilvántartás is, ahová az előző nap termelési eredményeit minden reggel fél nyolcig köte­lesek a diszpécserek jelenteni. A minőségi munka megjaví­tása érdekében a­ moszkvai Ka­libergyár példájára bevezettük a minőségi diagrammot is Ez a diagramm pontosan megmutat­ja, hogy dolgozóink hány szá­zalékos minőségi munkát vé­geznek. A diagrammot a futó­ellenőr vezeti, aki naponta több­ször köteles méréseket végezni és ezek eredményét feltüntetni a diagrammon. Kétszeres tehát az ellenőrzés: ellenőrzi önmagát a dolgozó és felülvizsgálja mun­káját a revizor is. Csak néhány kérdést ragad­tam ki üzemünk készülődéséből. Ezek mellett számos más in­tézkedést is teszünk. Bátran el­mondhatom: nincs üzemünknek egyetlen becsületes dolgozója sem, aki valamilyen módon ne készülődne új, megnövekedő fel­adataink elvégzésére. Kovács Pál, a Kalibergyár igazgatója

Next