Esti Budapest, 1953. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-02 / 1. szám
PÁRTÉLET életében — mert valahogy nagyon kevés volt belőle. Lakatos szakmát tanult, megnősült s nála is jöttek sorban a gyerekek ... Aztán, mint valami pusztító vihar — a háború elsöpörte kis hajlékát. Újból keserves, pénztelen hónapok... de már felragyogott a felszabadulás! Most, ha hazatér kétszobás, szépen berendezett lakásába, hogy meghallgassa fiának legújabb tudományát, amelyet a gimnáziumban tanul, bizony, alig fér meg a szíve a helyén... Eddig ér el Ámon elvtárs Elhangzott a titka beszámoló, a hozzászólás is a Szállítóberendezések Gy. IV- es alapszervezetének lay ülésén. De a titkár elvtársa látszik, még tartogat valarimondanivalót. Kis piros könyöket forgat a kezében, mindenn egy ülésen sor kerül erre a mód- szerre. A könyvről — és a nyv gazdájáról beszél, aki mar valahol a sorok közepén érdődéssel hallgatja. — Elvtársaik! — mondja. A tagsági könyv, a kommunáik legféltettebb kincse, sok ndenről képes beszámolni. Vi, itt az egyik elvtárs tagköre '■— és magasanelnyújtja az éppen gondozott könyveit — próbáljunk külsejéből , belülről is olvasni, hallgas meg, mát tud mondani tulajdosáról. Ámon József elvtárs kicsit eredő a széken, tudja is, nem mi következik. Mert ha vak megkérdezné tőle, milyen pár tag ő — hát talán valahol ő a merengésben — amikor a titkár elvtárs hangja kicsit emelkedettebbé válik, keményebbé, ahogy rámutat a könyvecskére. — A párttagsági könyv külseje is sokat beszél tulajdonosáról. Azt mondja el, hogy aki gyúródni, pecsételődni hagyja — az nem őrzi szeretettel, féltő gonddal, nem őrzi úgy, ahogyan a párthoz fűző kapcsolat külső jelét őrzik a kommunistáik ... Amon elvtárs szeretne valakezdené tulajdonmaga megfő hogy elbújni most a tagság elöl... mállását, amikor, mint pötte Milyen szégyen, az elvtársak gyerek a hét közül, elindul,megdöbbenve néznek gyűrött, hogy pénzt hozzon a nyomorínyott kis könyvecskéjére —ságos sorsot élő családnak ... m majd reá, szemrehányó tékánpénz sokat számított mindig a tettel... A TAGSÁGI KÖNYV ELMONDJA... ■ • Most felnyitja a párttitkár elvtárs — és tovább „olvas” a tartalmából: — Ks mit mondanak a bélyegek a tagsági könyv tulajdonosáról? Két forint... három forint... ennél többre nem tellett Ámon elvtársnak az 1900 forintos fizetéséből. S ezt az összeget is hogyan fizeti? Gyakran két-három hónapig is „elfeledkezik” róla, nógatni kell őt. ..Fiz már, Ámon elvtárs tagdial". Ilyenkor gyakran azt feleli: ..Hát 'elfelejtettem ... más gondjaim is vannak ...” — Pedig olyan ember tulajdona ez a könyvecske, akit nem kérett megát, ha munkáról van szó. 160—180 százalékos teljesítményével sztahanovista oklevelet érdemelt, az ő eredményei is hozzájárultak, hogy a laikatesmírhely a sztálini műszakban elnyerje a műhelyek közötti munka versenyzászlót. Tervével 1953 márciusánál tart. De — és itt újból emelkedik a titkár elvtársi hangja — olyan ember tulajdona ez a könyvecske, aki ’gazdag tapasztalatait a munkában féltőn őrzi, aki úgy gondolkodik: „enyém é s nem úgy még, hogy legyen a mienk”. Gyakran bírál Amon elvtárs, ha gondatlan munkát lát, rossz munkaszervezést ez helyes. De ő maga nem segi a gyengébben termelőknek, az mondja például: „Nincs időn foglalkozni a fiatalokkal’’ — , inkább maga csinálja meg az elmaradt munkát. Tehát olyan ember tulajdona eza könyvecske aki párttag létére nem érzi még mennyivel szebb szó at: a „mi" eredményünk, a „mi” sikereink mint egymagában az „én” eredményem az „én” sikerem... — Mit mondhatunk még a tagkönyv tulajdonosáról? Hogyan erősíti kapcsolatát a párttal, hogyan segít a pártszervezet munkájában? Amon elvtár: 1946 óta párttag, politikai iskolára jár, ismeri a párttag kötelességeit. De ha pártfeladatra bízzák meg — mint legutóbb fair újságcikk írásával —, sosem ér rá. Amon elvtárs — szólítja a titkár —, erre gondolj most amikor a legközelebbi taggyűlésen, január 7-én, megkapod az új tagsági könyvedet. Gondolkozz rajta: megérdemled-e, eleget tettél-e annak, ami egy párttag kötelessége... Felcsendül az Internacionálé Ámon elvtárs is ott énekel a sorban — a hangja először halkan, nagyon halkan száll, aztán úgy erősödik, mint valami fogadalom. Jobb segítséget ásnak munkánkhoz" A XVIII. kerületi tanács kereskedelmi osztálya mellett működő állandó bizottság közel két és fél éve kezdte meg működését kilenc taggal. Kezdetben jól ment a munka, de később egyre rosszabbul. Az állandó bizottság elnöke elhanyagolta a vezetést. A bizottság illései hiányosan voltak megtartva, határozatokat nem hoztak — amenynyiben hoztak, azokat nem ellenőrizték. Ugyanakkor nem kapott a bizottság elnöke megfelelő támogatást a bizottság tagjaitól, a kereskedelmi osztálytól, sem pedig a végrehajtó bizottságtól. Múlt év szeptemberében az állandó bizottság elnökének engem választottak meg. Azóta a munkában valami javulás mutatkozik. Munkaterv alapján dolgozunk és ezzel a munka tervszerűbb lett. Kéthetenként megtartjuk az ÁB-üléseket. De még mindig nem kapunk megfelelő segítséget a kereskedelmi osztálytól sem, pedig azóta az osztálynak is új vezetője van. Hasonlóan nem támogatja munkánkat a VB elnöke és titkára sem. Nem kielégítő az AB mellettűködő három albizottság minta éppen a fenti hibák, kifolyótag. A társadalmi eltör aktívahálózat 165 főből , de mindössze 25-30-an műlnek. Az állandó bizottság enek a hibáknak a kiküszölsére mindent megtesz. Feltáttuk az élelmezési brigát és a vendéglátóipari szaktadéit. A társadalmi ellenc közül leváltjuk az oda valókat (már folyamatban ) és az üzemek dolgozóival, tagszervezeti aktívákkal bővil ki. Ezideig a Kistextből 30 Lőrinci Hengerműből 8, az SNDSZ-ből 10 aktivistát bank. Ma a jövőben is mindent elér a jó munka érdekében, de óvjuk az osztálytól és a regirtó bizottságtól, hogy több foglalkozzanak velünk, töb sgítséget adjanak a munkán ■„ Éder Jánosné, a XI. ker. kereskedelmi AB elnöke A magas vérnyomásos beteg gyógyítására új osztály nyílt a Jankórházban A János-kórház volt igazgatósági épületét közvetlenül a dolgozók egészségének szolgálatába állították, teljesen újjáalakítva hypertóniás osztályt létesítettek. A. J. Germanov professzor útmutatásai nyomán Baráth professzor vezetésével, szakképzett orvosokkal megkezdte működését a hypertóniás osztály. A gyógyítást a szovjet orvostudomány tapasztalatai alapján — a többi között a tartós altatással, ütőérbe fecskendezett novokainnal stb. végzik. A gyógyító munka elütésére modern laboratóriu étesült. A laboratóriumban orvosoknak alkalmuk nyíliktató munka végzésem és titok továbbfejlesztésére. Az árvon 67 ágy van, vízi gyógyzetet rendeztek be, valamint lenszobákat, különleges hidezéssel az altatott beteg kámára. A hypertóniásosztály a közeljövőben megindul aróbeteg-rendelés, valamint gondozóintézeti tevékenység Gazdag eredményekkel zárt ezcesztendőt az I. kerületi tacs ötéves tervünk harmadik esztendeje gazdagon megajándékozta az I. kerület dolgozóit is. A háborútól oly sokat szenvedett budai kerület ebben az évben tovább szépült, s újabb sebek gyógyultak be a kerület sérült épületein, utcasorain. 140.000 forintos költséggel aszfaltozták, szépítették a dunaparti sétányt az Erzsébetedtől a Kossuth-hídig. Helyrehozták — mintegy százezerforintos beruházással — az Orvos-lépcső középső szakaszát. Romtalaní lották, rendezték a Gellérthegy-utca és a Naphegy utca közötti lejtőt. Egyéb útjavításokra 1952-ben 560.000 forintot fordítottak. A kerület iskoláit csaknem kivétel nélkül szépítették, bővítették. Mintegy negyedmilliót adott erre a nép állama. Csupán a Szilágyi Erzsébet leánygimnázium fejlesztésére 45.000 forint jutott. Lakások helyreállítására, leválasztására 520.000 forintot fordított a tanács. 46.000 forinttal javították a napközik felszerelését, a diákok étkeztetését. A Táncsics utcában 126.000 utas költséggel napközivel kultúrteremmel bővítettek iskolát. Az I. kerület spor ifjúsága, az Árokutcában MHK-pályát kapott, amelyet 7 részt társadalmi munkával tettek meg, a tanács 24.forintos beruházása mellet korszerűsítették a tanácsház 180.000 forintos költséggegyanitt 45.000 forintos koa is épült. A Rudas-fürdő bővítésére, korszerűsítésére másfélmillió forint jutott 1950. Új létvényekkel is gazdagodott kerület lakossága. Mintegy uiós beruházással a korubban nyitották meg Moss utca 10. szám alatt Butkykorszerűbb fogászati telejét, szájsebészettel. A III. és XII. kerület dofit részesítik itt kezelésbe-Naponta ötszáz beteg kilátást. Ugyancsak idén nyneg mintegy kétszázezer fás beruházással a Paulica 4 szám alatt egy belt? 35 gyermek számára, Sífásított parkkal. Vidáman búcsúztak a dolgozók az óévtől a Hazai Fésűsfonó kultúrházában A diplomáciai testület tagjainak újévi látogatása az Elnöki Tanácsnál J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete, valamint a budapesti külképveletek valamennyi vezetője január elsején megjelent Dobi Istvánnál, az Elnöki Tanács elnökénél, hogy az újév alkalmából jókíjvánságait fejezze ki. A fogadá-son jelen voltak Kovács István és Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettesei és Szabói Piroska, az Elnöki Tanács titkára. (MTI). t &BUDRPtSJ fl MPP BUDAPESTI PflRTBIZOTTSftGH fS W fOvABOSI TBüftCS IWMB *Uj győzelmek útja TVTégy esztergapad nem kis dolog. Különösen akkor nem az, ha tudjuk, hogy korszerű, nagyteljesítményű finom gépekről van szó. Négy esztergapadon egy esztendő alatt többezerórányi munkát lehet elvégezni. Négy esztergapadot adott terven felül országunknak az elmúlt évben a Kőbányai Szerszámgépgyár. Pedig terve lényegesen magasabb volt, mint akár 1950-ben vagy 1951- ben. S hogy túlteljesítette, azon múlott, hogy az üzem a múlt évben januártól decemberig egyenletes ütemben rendszeresen túlteljesítette tervét, évi feladataival jóval az esztendő vége előtt elkészült. A Kőbányai Szerszámgépgyár példája igazolja, hogy az egyenletes ütemű termelés megvalósítható. De nyugodtan kijelenthetjük azt is, hogy ütemesen, hóvégi hajrázás nélkül termelni, túlórák nélkül dolgozni kötelesség is — hazafias kötelesség. A hullámzó munka, a kapkodás, a hajrázás bűncselekmény egész dolgozó népünk ellen. Az ilyen munka nyomában a munkaerő nagyfokú pazarlása, a nép vagyonának pocsékolása, a dolgozók pihenőidőtől való megfosztása és végül, de nem utolsó sorban krónikus lemaradás jár. Az ütemes termelésnek azonban van számos feltétele. Hogy csak egyet ragadjunk ki a sok közül: a tervek felbontása. Koroknai László, Szálkai Miklós, Kovács Sándor, a Kőbányai Szerszámgépgyár szerelői pontosan ismerik egész havi, abból egy-egy dekádra jutó és napi feladataikat is. Tudják, hogy a dekád melyik napján a gépek melyik részét kell szerelniük. És éppenúgy ismeri tervét az üzem minden dolgozója. Éppen ezért előre gondolkodhatnak. Tanulmányozhatják a rajzot, előkészíthetik a szerszámot, egyszóval: ezerfajta módszert alkalmazhatnak az új technika felhasználása érdekében. Márpedig ha az új technikát, az új módszereket mind többen és mind szélesebben alkalmazzák, az egyet jelent a termelékenység nagyarányú növekedésével. A termelékenység növekedése, valamint az, hogy a Kőbányai Szerszámgépgyárban sikerrel megvalósították az esztergagépek sorozatgyártását és a munkát úgy szervezték meg, hogy a mechanikai műhely dolgozói egy hónappal a szerelők előtt járjanak, s ez a titka annak, hogy az üzem egyenletes ütemben teljesítette múltévi tervét. Ma reggel, amikor üzemeinkben megindultak a gépek, megkezdtük ötéves tervünk negyedik esztendejének teljesítését. Új, nagy feladatok megoldásáért indultunk harcba. Üzemeink többségében a terv húsz-harminc vagy még több százalékkal is magasabb, mint az elmúlt évek során bármikor volt. Tavalyi módszerekkel, „megszokott úton”’ nem jutunk el a sikerig. Új útra kell tehát lépnünk, eredményesen alkalmazva az elmúlt esztendő tapasztalatait. Elsősorban azt, hogy tegyük egyenletessé munkánk ütemét. Műszaki vezetőink nagy és megtisztelő feladata, hogy ezt megteremtsék. De nem kis szerepük van pártszervezeteinknek, pártcsoportjainknak sem. A pártcsoport, a párt legkisebb egysége, a pártcsoport ott működik, ahol a munkapadoknál és íróasztaloknál naponta válnak valóra a párt- és kormányhatározatok szavai. És a pártcsoportnak kell kezdeményező, lelkesítő erővé válnia akkor is, amikor munkánk új útjairól, az egyenletes üzemű termelésről, a tervek felbontásáról, a sorozatgyártás megszervezéséről van szó. Kommunista kritikával, felvilágosító szóval segítsék és szünet nélkül követeljék meg mindezt a műszaki vezetőktől az új eredmények érdekében. És a pártcsoporton belül vonják felelősségre azokat, akik nem teljesítik lelkiismeretesen kötelességüket. Nevezetes évfordulót ünneplünk ma. Negyedik esztendeje annak, hogy az országépítő ötéves tervet megkezdtük. Népünk történelmében örökké emlékezetes marad 1950 január másodika. Olyan tervhez fogtunk akkor, olyan feladatok megoldására indultunk, amelyekhez fogható a magyar nép múltjában soha nem volt. És az elmúlt évek eredményei, országunk rohamos, azelőtt elképzelhetetlenül gyors fejlődése mind bizonyítják, ötéves tervünk győzelmesen tölti be nagy feladatait. Rajtunk múlik, mennyire tudjuk megvalósítani az új esztendőben a munka új módszereit, tovább gazdagítva a terv alatta eddigi diadalok sorát! Hogyan készül két üzem az új esztendő feladataira A Röntgen-vállalatnál Szép feladatot kapott a Röntgen-vállalat az új esztendőben. Újfajta Röntgen-gépek tervezésével, elkészítésével bízták meg. De fontos feladata abból a szempontból is, hogy az új gépek jelentős része exportra készülő drága valutát kapunk majd érte. Ilyen felelősségteljes munka gondos, alapos előkészületet követel. Mégis baj van az üzemben új tervezünk előkészítése terén Az újfajta Röntgen-gépek gyártását hosszadalmas munka, hónapokig tartó tervezés, szerkesztés előzi meg. A gyár nemrég leváltott vezetői azonban bűnös gondatlanságból elmulasztották a szükséges fejlesztést. Prohászka Lipót, a szerkesztés novemberben leváltott főmérnöke, az elmúlt esztendő során a végtelenségig húzta halasztotta az új gépek tervezését. Nem kis mértékben felelős azért is, hogy most az év kezdetén a vállalat új vezetői elölről kezdhetik a technológiai fegyelem megszilárdítását. Régi, elavult rajzokat — amelyek sem gyártástechnológiailag, sem más szempontból nem feleltek meg a követelményeknek — Prohászka nem vonatta vissza. Művelettervek nincsenek most, az esztendő kezdetén, januárban, februárban kell az üzem vezetőinek megcsináltatni azokat. Hogy januárban ez megszűnjék, azért egyet mást már tett a vezetőség. Biztosították a januári munkához szükséges anyagokat és megteszik az első lépéseket az egyenletes ütemű termelés megvalósításáért. Igaz, ezzel már elkéstek kissé. Most januárban foglalkoznak vele — ahelyett, hogy decemberben készültek volna fel kellő módon. Ugyanígy lemaradtak a mízszintterv terén is —mindössze harminchét javaslatot kapott idáig a fejlesztési osztály. S hogy ez a szám mennyire kicsi, azt bizonyítja, hogy az üzemnek negyvenkilenc kiváló sztahanovistája van Mindkét lemaradás oka azonos: az évvégi hajrában elfeledkeztek a jövő esztendőről . Az üzem vezetői, dolgozói most elhatározták, dekádról dekádra haladva, egyenletes ütemben teljesítik esztendei tervüket és megadják államunknak tartozásukat, amivel a múlt évről elmaradtak. A Kalibergyárban A Kalibergyár dolgozói december 6-án befejezték készárutervüket Az utána következő időszakban azt a fogadalmat igyekeztek valóra váltani, s teljesítették is maradéktalanul, hogy még közel hárommillió forint értékű árut adnak terven felül népgazdaságunknak. A vállalás teljesítése mellett azonban nem feledkeztek meg az 1953-as tervév előkészületeiről sem. Kovács Pál elvtárs, a Kalibergyár igazgatója ezeket írja az előkészületekről: „Augusztusban, szeptemberben jártunk akkor, amikor megkezdtük az előkészületeket 1953- as tervünk indítására. Első feladatunk az volt, hogy biztosítsuk a szükséges anyagokat, hiszen ha anyag nincs, megáll a munka. Később, novemberben, mint annyi más vállalatnál, nálunk is megindítottuk a műszinttervhónapot A műszinttervvel kapcsolatban beérkezett sok javaslat nagy segítséget jelent jövőesztendei munkánkhoz. Most rajtunk, az üzem vezetőin a sor, hogy biztosítsuk e javaslatok gyors megvalósítását. Természetesen minden intézkedés annyit ér, amennyit belőle megvalósítanak. Ezért rendkívül fontos, hogy mi, a vezetők, napról napra ellenőrizhessük az üzem és az egyes részlegek termelésének állását. Nagy segítséget jelent ehhez számunkra a termelési diagramm. A diagrammot megkapja minden dolgozó. Ezen feltüntetik, melyik munkából mennyit kell a hónap során elkészítenie. A műhelyek művezetői készáru-, illetve félkészárutermelési diagrammot kapnak, amelyen részlegük napi termelésének értékeit kötelesek vezetni. Működik már a központi nyilvántartás is, ahová az előző nap termelési eredményeit minden reggel fél nyolcig kötelesek a diszpécserek jelenteni. A minőségi munka megjavítása érdekében a moszkvai Kalibergyár példájára bevezettük a minőségi diagrammot is Ez a diagramm pontosan megmutatja, hogy dolgozóink hány százalékos minőségi munkát végeznek. A diagrammot a futóellenőr vezeti, aki naponta többször köteles méréseket végezni és ezek eredményét feltüntetni a diagrammon. Kétszeres tehát az ellenőrzés: ellenőrzi önmagát a dolgozó és felülvizsgálja munkáját a revizor is. Csak néhány kérdést ragadtam ki üzemünk készülődéséből. Ezek mellett számos más intézkedést is teszünk. Bátran elmondhatom: nincs üzemünknek egyetlen becsületes dolgozója sem, aki valamilyen módon ne készülődne új, megnövekedő feladataink elvégzésére. Kovács Pál, a Kalibergyár igazgatója