Esti Budapest, 1953. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-02 / 1. szám

-PÉNTEK, 1953. JANUÁR 2. &mttmr Petőfi—a világszabadság költője é­vek óta csaknem kirekesz­­tőleges olvasmányom, reg­geli és esteti imádságom, min­dennapi kenyerem a francia for­radalmak története" —■ írja Pe­tőfi 1848 március 17-én, két nappal a magyar forradalom után. Ha nem félnék, hogy a szerénytelenség hibájába esem, ugyanígy elmondhatom én is, hogy évek óta csaknem kire­kesztőleges, mindennapi olvas­mányom Petőfi művei, tehát nemcsak a versei, hanem min­den, amit írt és minden, amit róla írtak. Egy öreg várpalotai bányász döbbentett rá s éppen a fordu­lat évében, hogy Petőfit min­dennap lehet, sőt kell is ol­vasni. Amikor az újoncok bevo­nulása napján a bányászok és a honvédek meghitt, esti ismer­kedésén sorra szavalta el Pe­tőfi verseit, kiderült, hogy leg­alább félszázat tud emlékezetből! Tanulni sohasem tanulta őket, hanem­ csak „úgy ráragadtak”, mert mindennap olvassa az ő kedves költőjét!... Hogy mit szeret benne annyira, azt per­sze nem tudta megmondani. De nem is lehet, ahogy a szerelem­nek is ezer oka van és ha kérdi az ember, hogy mi­ furán né­zünk a kérdezőre, hiszen ez a világ legtermészetesebb dolga. A fordítottja, hogy f. i. ne sze­rethessem azt, akit szeretek: valóságos rémület. Igen, való­ságos rémület venne erőt az emberen, ha egyszer úgy for­dulna a sora, hogy Petőfit ne szerethesse! Kézzel-lábbal til­takoznánk ellene: mindent ve­gyetek el tőlem, csak őt ne! Megértem, de még mennyire megértem, hogy a szovjet kato­nák a háborúba egy könyvet mindenesetre magukkal vittek: Puskint, az oroszok Petőfijét, — sőt azt is hallottam, hogy Pe­tőfi verseit is meg lehetett ta­­lálni sok hősi halált halt szov­jet katona zsákjában. Egyik író­társamnak mondotta egy szov­jet ember: Legyetek rá büszkék, de mindennap, hogy Petőfitek van! „Mindennap!”' — lám, ő is fezt mondotta a mi Petőfinkről, akinek mellesleg az egész ma­gyar irodalom, a régi és­ az új, hálás lehet, hogy„utat tört az „elszigetelt” magyar nyelvnek és „csatázó verseivé!” áttörte az évszázados falakat, amelyek a magyar irodalmat elzárták a nagyvilágtól. Szabó Pál meg Veres Péter kis ukrajnai kolho­zokban találkoztak parasztok­kal, akik Petőfit úgy emleget­ték, mint akármelyik saját köl­tőjüket, tudva azért, hogy az magyar volt Igaz, de milyen magyar? Forradalmár és költő, nagy ember és nagy hazafi! Ezért válik mindennapos ol­vasmányunkká Petőfi. M­iap megkérdeztem egyik­­ költő-barátomat, ismeri-e a Felhők­ből azt a versét, amely így kezdődik: Itt állok a róna­középen ...? Becsületesen be­vallotta, hogy nem emlékszik rá. Elmondtam neki: Itt állok a rónaközépen. Mint a szobor, merően. A pusztát síri csönd fedé el. Mint el­födik a halottat szemfödéllel. Nagy messze tőlem egy ember kaszál. Mostan megáll, S köszörüli a kaszát... Pengése hozzám nem hallat­szik át. Csak azt látom, mint mozog a kéz. És most ide néz, Engem bámul, de én szemem sem mozdítom... Mit gondolhat, hogy én miről gondolkodom? A felfedezés izgalmával néz­tünk egymásra. Lám, egy „is­meretlen” Petőfi-vers. S milyen szép, mily nagyszerű! A huszonhárom éves ifjú költő, amint a mezőn kószál, meglát egy kaszáló parasztot vagy jobbágyot. Nézik egymást. S Petőfi azon gondolko­zi­k, mit gondoljhat róla a mindennapos munkájába elmerült földműves. Mert ő, a költő, bizonyára so­kat és sokszor gondolkodik el róla, a sorsáról, a jövőjéről. Lé­legzetelállító pillanat ez: törté­nelmi! S milyen jellemző, két év múlva, amikor vidéken jár­ván, meghallja, hogy kitört Pá­rizsban a forradalom, s kikiál­tották a köztársaságot, ugyan­így írja le magát: „Vive la ré­­publique! kiáltok föl, aztán né­mán, merően álltam, de égve, mint egy lángoszlop.’' Mikor a dolgozó parasztot nézi, me­rően áll, mint a szobor. Mikor a forradalom hírét meghallja, szinte megmerevedik a reáro­hanó gondolatoktól, de most már égve, mint egy lángoszlop. Hi­szen eljött a perc, amikor az a két év előtt a jobbágy megtud­hatja, mit gondolt felőle az a kővé meredt ember, aki őt fi­gyelte és elgondolkozott a sor­sán. A gondolat .....most, a ..forra­dalomban, tetté válik. A „szo­bor” kígyól és lángol és meg­perzseli lángjával a munkája közben felegyenesedő kaszás pa­rasztot. Csoda-e, hogy a po­zsonyi országgyűlésen a főren­dek azért fogadják el a már­ciusi követeléseket, mert az a hír terjed el, hogy a nagyurak­nak „új divatú nyakravalót” ígérő költő Rákoson tanyáz 40.000 paraszttal egyetemben? Nem valami ilyesmit gondolt-e a fiatal költő, amikor elnézte a kaszáló földművest, akiből két év múlva negyvenezer, kétszáz­ezer, kaszáját kiegyenesítő sza­badságharcos lett?... Ilyen felfedezésekkel ajándé­koz meg Petőfi mindennapos ol­vasása­­t És most, hogy születésének­­ százharmincadik forduló­ját ünnepeljük, büszkén emeljük fel megint magunk fölé, hogy jobban, egyre jobban lássuk. Az elmúlt száz év alatt sok­szor megünnepelték: igaz. De több vagy kevesebb hamisság mindig volt ezekben a „haza­fias” ünnepségekben. Feltá­masztották, hogy újra megöljék. Mi nem támasztjuk fel, mert közöttünk él. Iskoláinkban már az igazi Petőfit tanítjuk. Az V. osztályos általános iskolai olvasókönyv csak Petőfiről szól. Nem lehet elégszer kiadni ver­seit, hogy el ne fogyjanak. Csehszlovákiában, ahol nemré­giben jártam, nincs hét, hogy egy-egy folyóirat ne közölne egy vagy több Petőfi-verset. Pá­rizsban egy fiatal költő-iskola esküszik rá, min­t mesterére és tanítójára. A Szovjetunióban milliós példányszámban forog közkézen a műve, négy pom­pás kötetben. íme, a vil­ágszabadság köl­tője, a világ költője lesz. Min­denütt hallják már a szavát, ahol a népek milliói a szabad­ságért harcolnak vagy a kiví­vott szabadság birtokában új életüket építik. Füsi József Operaház: Háry János (S. 4., 7).­­— Városi Színház: Lakmé (V. Sz. 1*4. sor, 4. előadás, 7). — Nemzeti Színház: Hamlet (6). — Katona József Színház: Ványa bácsi (7). — A Magyar Néphadsereg Szín­háza: Cyrano de Bergerac (7). — Madách Színház: A hős falu (7). — Ifjúsági Színház: Légy jó mind­halálig (4). — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Zója (4). — Fő­városi Operettszínház: Luxem­burg grófja (Szamosi Elza bér­let, 7). — Vidám Színpad: Vannak még hibák (7). — Fővárosi Víg Színház: Szibériai rapszódia (La­­tabár E.-bérlet, 7). — Állami Bábszínház: Búbos vitéz (6, 8). — Artista Varieté: Telitalálat (6, 8). VIHAR: SZIKRA (Lenin­ krt. 120.) prol. fél 5, háromn. 7, 9, ünn. fél 3. SZABADSÁG (Bartók Béla út 04.) prol. 11, negyed 2, fél 4, háromn. 0, 8. FELSZABADULÁS (Flórián-tér VÖRÖS ZÁSZLÓ A ZÖLDHEGYEN A kínai nép sza­b­d­ságharcának drámai története • Kínai játékfilm VÖRÖS CSILLAG CORVIN DÓZSA A Rákóczi­ téri Konfekcióipari Technikumban a jövő szakemberei­nek ezreit képezik ki. mm\\TAKCyty*// MŰS­ORA 3. ) prol. fél 4, háromn. 6. 8. MUNKÁS (Kápolna-u. 3-b) ne­gyed 6, fél 8, ünn. 3. VÖRÖS ZÁSZLÓ A ZÖLD HE­GYEN: VÖRÖS CSILLAG (Lenin-krt. 45.) fél 5, háromn. 7, 9, ünn. fél 3. CORVIN (Kisfaludy-köz) háromn. 4, 6, fél 9. DÓZSA (Róbert Károly­­körút 59.) fél 5, háromn. 7. 9. SZÁRNYALÓ DALLAMOK: URA­NI­A *(Rákóczi­ út 21.) 3. hétre prol. 4, negyed 7, fél 9. DUNA (Fürst Sándor-u. 7.) 3. hétre prol. fél 5, háromn. 7. 9. KÉT ÚT: PUSKIN (Kossuth La­­jos-u. 18.), prol. 11, 1, 3, ne­gyed 6, negyed 8, negyed 10. MÁJUS 1. (Mártírok útja 55.) , prol 4, negyed 7. fél 9. 1. 1952. MÁJUS 1. 2 ARTISTA­­VIZSGA. 3. ÁLLATKERTI SÉ­TA: Toldi, plasztikus mozi (Bajcsy-Zsilinszky-út 36.) 24. hétre prof. fél 6, 7, ünn. 4. JANI­KA: GORKIJ (orosznyelvű mozi) (Akácfa-u. 4.) háromn. 6, 8, ünn. fél 4. DALLAL, TÁNCCAL, VIDÁM KEDVVEL: MARX (Landler Je­­nő-u. 39.) fél 4, háromn. 6, negyed 0. ÍGY GYŐZTÜNK AZ OLIMPIÁN: HALADÁS (Bartók Béla­ út 128.) negyed 4. fél 6, há­romn. 8. ünn. negyed 4. KARÁCSONYÉI: ELŐRE (Delej­ u. 41.) fél 6, háromn. 8. ünn. negyed 4. 1. Magyar híradó 2. Szovjet híradó. 3. Kínai híradó. 4. KIGYULNAK A FENYŐK. 5. Mese a halászról és az aranyhalacskáról. 6. Magas dombocska: FÁKLYA (Lenin­­körút 88.) fél 5, fél 7, fél 9. ünn. fél 11. fél 1, fél 3. 1. Magyar híradó. 2. Szovjet híradó 3. VARÁZSLÁDIKÓ. 4. Gyermekek nevelése a böl­csődékben. 5. Egyszerű a v -■ -. s 6. K'-'.e. a segítség: FÉNY (Újpest.) 6, 8, ünn. 4. 1. Magyar híradó. 2. Szovjet híradó. 3. A hegycsúcs meg­hódítása, 4 ősi bolgár kultúra. 5. Hét szirom. HÍRADÓ (Lenin­i körút 13.) Reggel 9-től este 11-ig folyt. ERKEL: KOSSUTH (Váci­ út 14.) fél 5, háromn. 7, 9. SPORT (Thököly­ u. 50.) fél 4, 6, fél 9. BETHLEN (Bethlen Gábor­nén 3.) 4, fél 7, 9, ühn. há­romn. 2. ÓBUDA (Selmeci-u. 14.) 4, negyed 7, fél 9. TI­NÓDI (Nagymező-u. 8.) fél 4, háromn. 6, 8. Felszántott út: UGOCSA (Ugo­csa-u. 10.) fél 4, háromn. 6, 8. Első vagy második: BÁSTYA (Lenin-körút 8.) 11­­, 3, 5, 7, 9. RÁKOSI MÁTYÁS KULTUR­­HÁZ (József Attila-tér 4.) ne­gyed 6, fél 8, szomb. fél 5, ünn. 3. negyed 6, fél 8. Fiúk, lányok, kutyák: VÖRÖS­MARTY (Üllői-út 4.) prol. 4, negyed 7, fél 9. Csokonai (Népszínház-u. 13.) 10 12, 2, 4, 6, 8. ZUGLÓI (Angel-U. 26.) háromn. 4, 6, fél 9. Asszonysorsok: ADY (Somogyi Béla-út 8) prol. fél 4, há­romn 0, 8. JÓZSEF ATTILA (Kálvária­ tér 7.) fél 4, há­romn. 0, 8 Civil a pályán: TANÁCS (Szt. István körút 10.) prof. negyed 5 fél 7 . Titkos küldetés: VERSENY (Szt. László­ tér 14.) fél 6, háromn. 8, va­ negyed 4. Nagy mérkőzés: ÚJLAKI (Bécsi­­út 89.) fél 4, háromn. 8, 8. Veszélyes vizeken: BEM (Mártí­rok útja 5-b) fél 11, fél 1, fél 1 3, fél 5, fél 7, fél 9. Chopin ifjúsága: ZRÍNYI (Lenin­­körút 26.) 4, negyed 7, fél 9, nnn. 2. Rigoletto: PENTELE (Lenin-körút 39.) 10, 12, 2, 4, 6, 8. VAS­VÁRI (Kerepesi-u. 44.) háromn. 4, háromn. 8, 8. Úri muri: ALKOTÁS (Alkotás-u. 11.) fél 11, fél 1, fél 3, fél 5, fél 7, fél 9. Párttitkár: BÁNYÁSZ (József­körút 63.) 4. negyed 7, fél 9. Fehérhajú lány: RÁKÓCZI (Rá­­kóczi-út 68.) 11, fél 2, 4, fél 7, 9. A határon: HONVÉD (Rákóczi-út 82.) fél 11, fél 1, fél 3 fél 5, fél 7, fél 9. Táncosnő: TATRA (Üllői-U. 63.) 4. negyed 7, fél 9. Lammermoori Lucia, BÉKE (Szt László-u. 48.) fél 5, fél 7, fél 9. Viharos alkonyat: KULTUR (Ki­nizsi-u. 28.) fél 4, háromn 6. 8. Holt ösvény titka: PARTIZÁN (Üllői u. 101.) 4. negyed 7, fél 9. Riadó: ÉVA (Erzsébet kir.­né- U. 36-b) fél 4, háromn 6. 8. ÁRPÁD (Kerepeal­ u 146.) ne­gyed 6. fél 8. ünn. negyed 4. Nincs béke az olajfák alatt: DIADAL (Krisztina­ krt. 155.) 4, negyed 7. fél 9. Semmelweis: OTTHON (Beniczky­­u. 3­5.) fél 4. háromn 8. 8. Késik a vonat: HAZAM (Váci­ út 150.) 4, negyed 7. fél 9. Falusi orvos: IPOLY (Csáky­ u 85.) fél 4. háromn. 8. 8. Üzemek dolgozói az iskolákért Fejlődő életünknek nincsen olyan ágazata, melyben a Szov­jetunió példája ne adna szá­munkra útmutatást. Az iskolai élet terén is már sok mindent vettünk át példaképünktől, így indult meg az iskoláknak üze­mek általi patronálása. Azonban még nem elég széleskörűen in­dult meg ez a mozgalom ha­zánkban, sokan nem látják még jelentőségét. A tavalyi iskola­évben patronáló üzemeink mint­egy 78 ezer forint értékű se­gítségben részesítették isko­lánkat. Ez mutatja, hogy a fel­­szabadulás óta a dolgozók vi­szonya teljesen megváltozott az iskolával szemben. Minden dol­gozó érzi és tudja, hogy a ma iskoláját sajátjának tekintheti. Ez tükröződött vissza azon az ankéton is, melyen az iskolán­kat patronáló hét vállalat ki­küldöttei megjelentek. Rövid beszámoló után, melyben vá­zoltam, hogy ez évben milyen segítségre volna szükségünk, egymás után lelkesen tették meg felajánlásaikat, így a Műbútor­asztalosok Kisipari Szövetke­zete a padok javítását, festését, a Józsefvárosi Dobozgyár kézi­munkaanyagok juttatását, a MOKÉP filmek kölcsönzését ajánlotta fel. A többi vállalat küldöttei is szakmájuk szerint hozzájárulnak iskolánk hiányos­ságainak megszüntetéséhez. Az anyagi segítségnél még nagyobb jelentőségű az az er­kölcsi erő, amely a dolgozók és a felnövekvő nemzedék egymás­hoz való viszonyának kialakí­tásában rejlik. Ezt a célt szol­gálja a patronáló üzemek dol­gozóinak bekapcsolódása az is­­kola megmozdulásaiba és a tanulók részvétele az üzemek életébe. Ez abban nyilvánul meg például, hogy faliújságokon köl­csönösen hozzák az üzemek dol­gozóinak, illetve az iskola jó ta­nulóinak fényképeit és eredmé­nyeit. Az üzemek dolgozói be­kapcsolódnak a Vili. osztályos tanulók pályaválasztási pro­blémáiba. A tavalyi tapasztalatok alap­­ján szeretnénk az idén a pat­­ronálási mozgalmat még jobban kiterjeszteni és ezt nemcsak sa­ját ügyünknek tekintjük, hanem azt szeretnénk, ha országszerte erősödne az iskolák és üzemek között a felnőtt dolgozók és a tanulóifjúság egymás problé­máit megismerő kapcsolata. Zsingor Károly, a Vili., Bacsó Béla­ utcai áll. isk. igazgatója. KÉT ÚT KÉT TESTVÉR - KÉT VILÁG Magyarul beszélő szovjet film PUSKIN (prol.) MÁJUS 1 (prol.) TÁNCSICS (Csepel) A jó műszaki vezetés eredménye A Forgácsolószerszámok Gyá­ra marósműhely részlege az 1952-es év első hét hónapjában nem teljesítette a tervét. Az már nagy eredménynek számí­tott, ha a műhel­y 80 százal­ékot ért el. Sok baj volt a műszaki vezetéssel. Szeptemberben ke­rült a marósműhely élére az új üzemvezető, Dobos Gyula elv­társ. Első dolga az volt: a munkaműveleteknek megfele­lően átcsoportosította a gépeket, így sikerült a munkadarabok „átfutási" idejét csökkenteni. Megszervezte műhelyében a munkamódszerátadást — mely eddig csak papíron volt — és ezzel sikerült az év végére fe­lére csökkenteni a 100 százalé­kon alul teljesítők számát. A jó műszaki vezetésnek meg­lett az eredménye: október ha­vában már ez a műhelyrészleg 124 százalékra teljesítette havi tervét. December 12-én pedig azt jelenthették a marósműhely dolgozói, hogy befejezték ne­gyedik negyedévi tervüket, sőt 200.000 forint értékű áruval túl is teljesítették. Dobos elvtárs nem­­ akar megállni az elért eredmények mellett, hanem biz­tosítani akarja a most induló negyedéves tervünk sikerét. En­nek érdekében a mai naptól kezdve a műszakok között kez­deményezésére verseny indult a marósműhely művezetői en­nek keretében egymással vetél­kednek a „legjobb művezető" büszke címéért. A művezetők harcot indíta­nak az ál­lóidő­ és a selejt csök­kentéséért. ,Selejtcsök­ken­tő-bri­gádokat alakítanak — a selej­­­tet gyártó dolgozókból. A mun­kafegyelem megszilárdítására és a még 100 százalék alatt tel­jesítő dolgozók segítésével te­remtik meg annak lehetőségét, hogy a marósműhely dolgozói becsülettel helytálljanak az új feladatok megvalósításában is. Pataki László Forgácsolószerszámok Gyárai Megvalósult javaslat Kármán Dezső levelezőnk fel­hívta figyelmünket, hogy a Kő­bányai felső pályaudvar hídján, mely a Kolozsvári­ útra vezet, a­ levezető lépcső utolsó részénél semmiféle támasz, vagy korlát nincsen. A téglából épült lépcső esős, sáros idő esetén csúszós, már több baleset is történt itt. Helyes lenne itt egy korlátot el­helyezni. Levelezőnk javaslatát eljut­tattuk a MÁV igazgatóságá­hoz. A panaszt helyt­állónak találták és in­tézkedtek, hogy a legrövi­debb időn belül megtörtén­jék a korlátok felszerelése. Egyben köszönetüket fejezik ki, hogy erre a hiányosságra felhívták figyelmüket. €ir£A4&W£K LVX0K&M Ma 17 éve „Szilveszter, 1935... Este: 8 óra. Masamódok, teher- , taxik, kifutófiúk. A nagy • frakkölcsönző kapuján egy- , másután fordulnak ki kül- • döncök frakkokkal, szmokin- í­rokkal. Vászonhuzatban li- • heg az utolsó percben elké- ; szült estélyiruha. Pezsgő, • frakk, estélyiruha, gumima- S­iac, sőt élőmai'.ac... A mar-­­­gitszigeti Palatínus-szálló , vörösmárvány halljában elő- • kelő vendégsereg foglal he-­­­lyet. A három előkelő kaszi-­­ nóban — Nemzeti Kaszinó. • Országos Kaszinó és Lipót • városi Kaszinó — is nagy a­­ vidámság.” (A Pesti Na­pló • 1935. január 2-i számából.) • * ! • „Megnyíltak a melegedők! • A népligeti menhelyen a vi­ • dékről felkerült hajléktala- ! nők vannak a legtöbben. E­­ szerencsétlenek rongyosan, • soványan, mindenről le-­­ mondva állnak ott maradé- : kokra lesve a népkonyhák • előtt. Ezek a szerencsétlenek • kutatják a városban mindte­­j felé a szemeteskosarakat . Szomorúak, nagyon szomo-­­­rúak ezek az emberek.” h­ : Friss Újság 1935. január 2­1 . számából.) • Tatarozzák a Vörösmarty-gim­­náziumot A Makarenko­ utcai Vörös­­marty-gimnázium épületében negyedmi­llió forintos költség­gel nagyarányú tatarozási mun­kán dolgoznak. A tatarozással január végén készülnek el. Újfajta tejtermékek A tejipar az elmúlt évben 14 újfajta tejterméket hozott for­galomba. A többi között kap­ható a félkemény kisalföldi, a henger- és gömbalakú Eidami és a 33 dekás csomagolású Ro­­madur sajtféleség. (Tudósítónk­tól.) 5 Az V. kerületi tanács figyelmébe Az elmúlt napokban több­ször jártam a volt Erzsébet-híd környékén. Meglepve tapasztal­­tam azt, hogy az út, mely a 2-es villamoshoz vezet, nincs kivilágítva egyáltalán. Ez an­nál is inkább meglepő, mivel azon a részen meglehetősen sok lépcsőt kell megjárni, ami ab­ban a sötétségben majdnem le­hetetlen és nagyon veszélyes. Száraz időben ugyan valahogy csak megjárná, de ilyen csú­szós időben nem. Majdnem pa­takokban folydogál a víz és a hólé lefelé. Így a­ztán az em­ber nem is sejtheti, melyik pil­lanatban bukik orra. B­áthori László 62 csecsemő új otthona Az uzsoki utcaii kórház llka­ ut­­cai gyermekosztály részlegének átalakítási munkálatai befeje­ződtek. Barátságos, meleg, jó­levegőjű környezetben ezidő­­szerint már 62 csecsemőt, illet­ve gyermeket ápolnak. (Tudósí­tónktól.) ­­d­álátás Az új év első napján egészen szokatlan enyhe idő volt. Debre­cenben 14 fok meleg volt, a fő­városban 8 fokot mértek. Ma reg­­gelre csak 3 fokig hűlt­ le a le­vegő. A délelőtti órákban ismét országos esőzés kezdődött. Vár­ható időjárás: a hőmérséklet kis­sé csökken, de az évszakhoz ké­pest enyhe marad az idő. Eső, köd. Gyenge éjszakai fagy. Buda­­pesten ma délben a hőmérséklet 7 fok. A fűtés alapjául szolgáló vár­ható középhőmérséklet 4 fok alatt lesz. A piacról jelentik: Az állami begyűjtőkereskede­ lem útján a főváros piacaira ma 180 ezer kiló burgonya, 13 ezer kiló paraj, 11 ezer kiló kelká­poszta, 10 ezer kiló vöröshagy­ma, 9 ezer kiló femeskáposzta és ugyanannyi karfiol, 4 ezer kiló vöröskáposzta, 1600 csomó gyö­kér, 1600 kiló téliretek, 1400 kiló zeller, 900 kiló gomba és kisebb mennyiségű cékla került. A gyümölcsök közül 10 ezer kiló citrom mellett 20 ezer kiló alma került a piacra.

Next