Esti Budapest, 1953. február (2. évfolyam, 30-50. szám)

1953-02-05 / 30. szám

PÁRTÉLET — Egyszer a taggyűlésen azzal vádoltak, hogy olyan vagyok, mint egy pióca. Pedig nem igaz. Csupán következetes vagyok, mert azt tartom, ha valaki megígéri, hogy cikket ír a faliújságra — tartsa is meg a szavát. Ha az elvtársak azt látták volna, hogy nem törődöm a faliújsággal, talán akkor ma nem négy, hanem huszonhat traktor ára selejt lenne a hengernyomóban és az áru talán még mindig a földön heverne. — No de beszéljenek maguk a tények, Györfi elvtárs, a Textilfestőgyár, a Budapesti Pártbizottság által oklevéllel kitüntetett faliujság szerkesztője így folytatja szavait: — Körülbelül egy éve történt, hogy amikor együtt jártuk a műhelyt, Jeszin Rezsőnével, a párt alapszervezet titkárával, így szólt hozzám: — Harmadszor festik már újra ezt az anyagot, klórozzák, újra nyomják, s amikor nem sikerül, újból klórozzák... Tudja, Györfi elvtárs, mi lesz ebből? Kapca vagy felmosórongy. Megírhatná ezt, Györfi elvtárs a faliújságra. — Kissé csodálkozva néztem a párttitkárnőre, én?... — kérdeztem. Miért pont én írjam meg, írja meg az, aki ludas benne. „Magának olyan mindegy — kérdezte újból Jetzinné elvtársnő — hogy mit csinálnak a gyárban? Képes lenne elmenni a hibák mellett, ahelyett, hogy megírnál” — Körülbelül így kezdődött faliujságszerkesztői pályafutásom. Először könnyű feladatnak hittem, de rövidesen rájöttem, hogy a faliujságszerkesztés kemény munka. Előfordult, hogy szóltam az egyik dolgozónak: írja meg, miért van a hengernyomóban olyan nagy selejt? — Hogyne ... majd bolond leszek — felelte. — Pont én legyek a rosszfiút? Én rám ugyan ne mutogasson senki, írja meg maga, ha olyan buzgó akar lenni. — Ezzel be is fejezte a vitát. Bántott a dolog. Beszéltem a cikkírásról Czikora Istvánnal, Seregi Ilonával, Herman Eszterrel és még sok más dolgozóval. Egyikük sem lelkesedett a faliújságcikkírásért. Már lemondtam a sikerről, amikor másnap csodálkozva láttam, kint van az írás: „Semmivé lett négy újabb traktor, még mielőtt megszületett volna" — jelentette az üzemi „selejtmarci". Annyi selejtet gyártottunk, hogy annak árából négy traktort is lehetne veinni — hirdette az írás. — Igaz, hogy a cikk névtelen volt és titokban került a táblára, de mégis bíztatott további munkámban, mert azt jelentette, hogy az elvtársakat érdekli a dolog. Különösen kedvet kaptam, amikor láttam, hogy a cikk nyomán csökken a selejt. — Eleinte majd miniden cikket magam írtaim. Ez azonban egyhangúvá tette a fali újságot. Feltűnt a dolgozóknak, de feltűnt a pánttízikár elvtársnőnek is, szóvá is tette, miért nem a dolgozókkal iratom a cikkeket: „több szem többet lát, több téma, szélesebb látókör" — mondotta. Legközelebb, amikor újból szóltak a faliújság egyhangúságáért, megkérdeztem Pál Ottót, Bérczési Ferencet, Nagy Mihályt: — „Maguk csak olvasni szeretik a faliújságot, írni nem akarják vagy talán a maguk környékén nincs mit megírni? Nem hinném. Hiszen épp most volt szó arról, hogy a selejt elleni harc a legfőbb feladat. Miért nem írják meg, mit tesznek a műhelyben ezért. Meglátják, mindjárt érdekesebb lesz a faliújság is.” A hatás hamarosan megmutatkozott. Pár nap múlva olyankarikatúra jelent meg a kádfestő nőikről, akiknek a gépe alig látszott ki a piszokból és a kavaitból, hogy azóta is rend és tisztaság van náluk. — A faliújság-szerkesztést akkor szerettem meg igazán amikor láttam, hogy egy-egy cikk, hírállat vagy dicséret nyomán megjavul az üzem munkája. Egy nap észrevettem, hogy egyes hanyag dolgozók olyar„ketrecbe" teszik a nyomott vagy gőzölt áruit, amelynek leesik az alja, szétesik az oldala szállítás közben és a drága áru a földre kerül. Máskor talán elmentünk volna mellette szótamit, most a faliújságon keresztül megkérdeztük az elvtársakat „Talán Palkovics Katalin, az ország első gyapotszedőnőit azért küzdött a gyapottáblán hogy ide kerüljön munkája gyümölcse?" A hengernyomó dolgozói felügyelteik a cikkre s azóta fokozottabban ügyelnek a nyomott vagy gőzölt áru tisztaságára — különösen azért, mert gyakran emlékezetükbe idézik a cikket. — Szép feladatnak tartom a fabiliújságszerkeszitést — mondja beszélgetésünk végén Györfi elvtárs. — De higgye el elvtárs, bánt, hogy soha nem kérdeztél meg, hogyan végzem pártmegbizatásomat. Éppen azért soha nem tudom, miikor dolgozom jól vagy rosszul. Az sem igen tő-ítérti még meg, hogy megmondták volna, mik a problémák az üzemben, miről írtunk cikket. Pedig a faliújság a pánt szavát juttatja el a dolgozókhoz és a dolgozókét a pártvezetőséghez. Ha bírálnának és irányítanának, igen sok segítséget jelentene ahhoz, hogy még jobb legyen az üzemiben a faliújság. ÍGy lettem faliújságszerkesztő A Városi Tanács tagjainak fogadóórái A Budapesti Városi Tanács tagjai rendszeres fogadóórákat tartanak a Városháza (V., Városház utca 9. fszt. 10. sz.) helyiségeiben. A fogadóórák minden heten kedden és pénteken 5-7 óráig vannak. Február hónapban, 6-án, pénteken Parragi György tanácstag, 10-én, kedden Benke Valéria, 13-án, pénteken Rosta Károlyné, 17-én, kedden Köböl József, 20-án, pénteken Asztalos Istvánné, 24-én, kedden Muszka Imre, 27-én, pénteken Béres Ferencné tanácstag tartja a fogadóórát.--------■ • ■ —— Új gépi eljárás javítja a dohány minőségét A dohányiparban 1953-ban újabb szovjet tapasztalatokat vesznek át. A dohányvágó gépeken a késeket kiemelő szerkezettel látják el. Ez az újítás idő- és acélmegtakarítást eredményez. A dohányelvágásakor, késcserénél vagy a vágás szélességének szabályozásánál nem kell leállítani a gépet. A szovjet tapasztalat alkalmazása javítja a minőséget és csökkenti a gépállást. A Lágymányosi Dohánygyár már megkezdte a kiemelő szerkezet kivitelezését s utána a többi dohánygyár is alkalmazza ezt a szerkezetet. Rossz műszaki szervezés akadályozza a dolgozók munkáját a Felvonógyárban A Magyar Felvonógyár dolgozói néhány héttel ezelőtt , népes gyűlésen elhatározták: felszabadulásunk nyolcadik évfordulója tiszteletére 3 százalékkal túlteljesíltik első negyedévi tervüket. Sztálinváros részére február 28 helyett február 15- re elkészítenek egy két tonnás felvonót, a második negyedév helyett pedig március 31-ig összeszerelik egy nagyteljesítményű hajtómű mintapéldányát. A felajánlás után azonban kiderült, hogy aműszaki vezetők nem tanultak a múlt év tapasztalataiból. Ugyanis az 1952-es tervet rohammunkával valósították meg és decemberben csaknem az egész alkatrészkészletet felhasználták. Az új év kezdetén a szerelde dolgozóinak nagy részét szabadságolni kellett, mert azoknak a gépeknek az alkatrészeit, amelyeket már január elején szerelni kellett volna, csak az új évben kezdték gyártani, így a januárra tervezett felvonók első alkatrészei csak tizedike után érkeztek a szereldébe. Ráadásul, a múltévi rohammunka köziben elhanyagolták a gépek karbantartását. Ennek következtében a megmunkálóműhelyben számos gép további késést okoz. A szárnyasfúrógép nagyjavítását, már az elmúlt év júniusa óta halogatták és most január elején „váratlanul" kikopott a szerkezete, 6 napra le kellett állítani. Ez azt is jelentette, hogy tizenöt hajtóművet több mint egy hétig nem tudtak továbbítani a szereldének, mert a gép megjavításáig el kellett halasztani a fúrást. A présgép két napiig, az egyik csúcseszterga szintén két napig állt az előzetes karbantartás hibái miatt. A szerelde dolgozói mindent elkövetnek, hogy a közel kéthetes késéssel kapott alkatrészeket mielőbb összeszereljék. Varga Gyula szerelőcsoportja szerdán is 118 százalékos eredményt ért el. Prosser Géza szerelőbrigádja 121 százalékos teljesítményt jelentett. Az alkatrészhiányokozta lemaradásból több napot már behoztak, de így is csak február 6-án adják ák a januári terv utolsó kő munkadarabjait a szerelde dolgozói. Eddig tíz felvonóhoz szükséges alkatrészt kellett volna elkészíteniük az alkatrészgyártó műhely dolgozóinak. A csapágyfedeleken és az illesztett csavarokon kívül azonban alig néhány alkatrész készült el a februári tervhez. A dolgozóik vállalásában szereplő sztállinváros felvonó és az új típusú hajtómű mintadarabjainak elkészítésénél pedig alig jutottak túl a tervezésen. A vállalat igazgatója és vezetősége kövessen el mindent, hogy a dolgozók lelkes munkáját ne akadályozzák felelőtlenségből származó hibák. Teremtsék meg olyan lelkiismeretesen a terv, a felajánlások teljesítésének feltételeit, amilyen szeretettel igyekeznek teljesíteni vállalásaikat a gyár öntudatos dolgozói. Két vagon drótfonal, három sodronyszövőgép, 27 kiló liszt, 35 kiló cukor egy árurejtegető lakásán és raktárában A budapesti rendőrkapitányság őrizetbe vette és átadta a budapesti államügyészségnek Halter János Hugó asztalosmester, budapesti (VI., Székely Bertalan utca 1/b.) lakost, akinek lakásán és V., Szt. István körút 15. szám alatt lévő raktárhelyiségében két vagon drótfonatát, három sodronyszövőgépet, három villanymotort, nagymenynyiségű szöget, facsavart, szárazenyvet, szerszámokat és drótsodrony készítéséhez szükséges egyéb vasanyagokat és alkatrészeket találtak. Hutter a felszabadulás előtt, mint önálló asztalosmester működött és 1943—44-ben a MÁV részére gyártott légoltalmi berendezéseket, amelyekből igen nagy anyagi haszonra tett szert. A felszabadulás után asztalosipari gépeivel már kizárólag bérmunkát végzett. Hutter a 140.000 forint értékű zárolt vasáru elrejtésével nagy kárt okozott népgazdaságunknak, tekintve, hogy ezt főleg behozatal útján szerezzük be. Hutter bűnösségét súlyosbítja, hogy az elrejtett anyagok a helytelen zárolás következtében nagymértékben veszítettek értékükből és használhatóságukból. Mint a nyomozás során megállapították, Hutter a közellátás terén is igyekezett ártani népi államunknak: lakásán 27 kiló lisztet és 35 kiló cukrot foglaltak le. (Tudósítónktól.) Egészségtelen barlangokban dolgoznak az olasz kézművesek és betegségük esetén semmiféle orvosi ellátásban nem részesülnek Napfényes, egészséges műhelyben dolgoznak a XI. kerület Vincellér út 45. szám alatti Kerámia Iparművészeti K. SZ. tagjai Átadták az élüzemjelvényt a Budapesti Kénsavgyár dolgozóinak Bensőséges ünnepség keretében vették át szerdán a Budapesti Kénsavgyár dolgozói 1952. negyedik negyedévi jó munkájuk jutalmát, az élüzemjelvényt és zászlót. Az ünnepi beszédet Szabó Gergely vegyipari miniszter tartotta. Elmondotta, hogy a gyár az elmúlt év nagy részében nem teljesítette a tervét, de az utolsó negyedévben a műszaki vezetés színvonalának megjavításával, a munkaversenyés a versenynyilvánosság fellendítésével behozta lemaradását. Negyedéves tervét 114,7 százalékra teljesítette és 4400 tonna műtrágyát termelt terven felül. Az üzem kollektívája hasonló munkalendülettel harcolt a január havi tervelőirányzat teljesítéséért is, így sikerült a januári tervelőirányzatot is túlszárnyalnuuk. A fogyatékosságok elemzése után megjelölte a további feladatokat. A Budapesti Kénsavgyár dolgozóinak meg kell javítaniuk a tervszerű megelőző karbantartást, pontosabb anyagnormákat kell kidolgozniuk és fokozottabb gondot kell fordítanak a technológiai fegyelem betartására. Ezután a Pécsi Kokszművek — az eddigi élüzem — képviselője átadta a gyár dolgozóinak az élüzemzászlót és jelvényt. (MTI) &BUDHPISt BMDP BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁGBÓL fl FŐVÁROSI TflllffCSIHPJH • •Üzenet az utókornak !Különös lelet került napvilágra az egyik régi kőbányai óvoda korhadt tetőszerkezetének bontásakor. Két gerenda közé ékelve egy szúette írásos deszkadarab feküdt. Késsel beárkolva, ácskrétával állt rajta a szöveg: „1896 július 11. Ha valaki ezt az írást megtalálja, tudni fogja, hogy az ácsoknak milyen nehéz volt a sora. Emlékezni fog rá, hogy ez a nyár is milyen rossz volt az ácsoknak.“ Több mint fél évszázadig némán őrizte a színevesztett, porhanyóssá vált fadarab egy régi ács üzenetét. Sok mindent elmond a szűkszavú pár sor, mely alá a nevét sem merte odaírni, aki írta. A Kőbányai Acélárugyár építkezésénél dolgozók is érthetnek belőle. A kizsaluzott drága faanyag nagy összevisszaságban hever az építkezésen, mintha földrengés vagy bombatámadás szórta volna szét. Még csak az ujját sem mozdítja senki, pedig az anyag jó részét fel lehetne használni táblás zsaluzásra. Sokan azonban úgy gondolkoznak, mit kívánnak még tőlünk, hiszen mi is csatlakoztunk az „Építs olcsóbban, jobban, gyorsabban“ mozgalomhoz ... Nemcsak ezen az építkezésen, hanem még számos más helyen előfordul, hogy nem értették meg pártunk, kormányunk útmutatását. Gondatlanul bánnak az építőanyaggal, pazarolják és ezzel nemcsak az építkezés ütemét csökkentik, hanem tetemes kárt is okoznak népgazdaságunknak. Kétségtelen, mint ahogy azt Gerő elvtárs is megállapította legutóbbi beszédében: építőiparunk az elmúlt év 10 hónapja során ért el eredményeket. Viszont igaz az is, hogy indokolatlanul magas az építkezési költség. Tervező mérnökeink nem egy esetben pazarló módon, „luxus kivitelben“ készítik el a terveket. Az építtető minisztériumok és vállalatok a legtöbb esetben szót sem emelnek a drága kivitelezés ellen, mert azt tartják: „magunknak építünk s ha lúd, legyen kövér...“ Sok esetben azonban nem maguk a luxustervek, hanem az a tény emeli az önköltséget, hogy egyáltalában nincsenek tervek ... Elképzelhető-e ott észszerű, alapos munka, ahol terv nélkül csak úgy „hasra ütve“ máról holnapra dolgoznak? Bizonyos, hogy nem. Ahol pedig nincs terv mint a 43/1. számú Építőipari Vállalatnál és még számos más helyen, természetesen tervfelbontásról sem beszélhetünk. Annál inkább a kapun belüli munkanélküliségről. Építőiparunkban pedig szinte korlátlan lehetőségek vannak az önköltségcsökkentésre, csak kommunista szívvel, öntudatos dolgozóhoz méltóan harcolni kell a régi ellen és bátran alkalmazni az újat. Le kell rombolni a tehetetlenség, a szájtátiság állította falakat, amelyeket az ellenség emelt. Sándor András jobboldali szociáldemokrata építésvezető például a 24. számú Építőipari Trösztnél lehetetlenné tette, hogy munkahelyén a fejlett sztahanovista módszereket, az új technikát bevezessék. A dolgozókat még attól is el akarta ütni, hogy egyáltalán szóba kerüljön az építés színvonalának emelése, váltig azt hangoztatta, hogy nem érdemes a dolgozóknak résztvenni a termelési értekezleteken. Az ellenség mindent elkövet, hogy akadályokat gördítsen az építőipari dolgozók kezdeményezése, az „Építs olcsóbban, jobban, gyorsabban“ mozgalom elterjedése elé. Az építkezések párt-és szakszervezetei, műszaki vezetői teljes erővel támogassák, segítsék a jó módszerek, javaslatok megvalósulását, e mozgalom széleskörű elterjesztését. Az élenjáró dolgozók kövessék Pozsonyi Zoltán elvtárs Kossuthdíjas sztahanovista kőművest az újért való harcban, aki felszabadulásunk ünnepe tiszteletére országos versenyre hívta ki az építőipari trösztök sztahanovista instruktorait. A pártszervezetek, kommunisták magyarázzák meg a kevésbbé öntudatos dolgozóknak: minden darab elpocsékolt tégla vagy tönkrement zsák cement hiányzik a béke bástyájából, tehát az ellenség épít vele. Mutassanak rá, milyen nagyszerű, megtisztelő feladat hárul az építőiparra szocialista hazánk, boldogabb jövőnk formálásában. Építőipari dolgozóink hagyjanak munkájukkal üzenetet az utókorra. Ne korhadt fadarabon, mint a névtelen ács, hanem vasba és betonba írják: „Olcsóbban, jobban, gyorsabban — magunknak építünk!“ Legyen erősebb az erős cukor Piackutatás a gyermekek között A belkereskedelmi minisztérium piackutató, reklám- és áruközvetítő igazgatósága közvéleménykutatást rendezett néhány iskolában. Meg akarták állapítani, hogyan izlenek a gyermekeknek a cukoripar különféle készítményei. A megkérdezett 530 kisfiú és 530 kislány nagyobb része a kemény, drops-áru mellett döntött, míg a megkérdezettek egyharmada a nugátokat helyezte előnybe. A kemény cukorkák legkedveltebbje a piackutatás szerint a savanyúcukor. A rangsorban a második az erős cukor, amelyet azonban sokan nem tartanak elég erősnek. A megkérdezettek 7,5 százaléka a selyemcukrot szereti legjobban, végül 2,8 százalék az egyszerű kandisz-cukor híve. Nagyon szeretik a gyerekek a Budapest-cukorkát, de ennek is van egy komoly hibája: túl nagy, nem fér el a szájban, el kell, harapni, tehát azzal a veszéllyel jár, hogy a tervezettnél sokkal gyorsabban fogy el. A piackutatás során kiderült az is, hogy egyes iskolákban bizonyos cukor-divat alakult ki. A pannoniautóci általános iskola tanulói között például jelenleg a töltött cukor a divat. Kiderült az is, hogy a fiúk jobban kitartanak az egyes cukorfajták mellett, mint a leányok, akiknek édességfogyasztása állandóan hullámzik. De nemcsak az, édességek ízei felett döntöttek, hanem a külalak, a csomagolási mód felett is. Legjobban a Domino-csoko- ládé tetszik a gyerekeknek, már csak azért is, mert mielőtt megennék, kitűnően lehet vele játszani. A piackutatók csak a violautcai általános iskolában nem jártak eredménnyel, itt a fiúk kijelentették, hogy pillanatnyilag mással vannak elfoglalva, nem vásárolnak, cukrot, hanem egy nagy színes földgömbre gyűjtenek. A piackutatás eredményeit cukoriparunk a következő negyedévben hasznosítja. (Tudósítónktól.)