Esti Budapest, 1953. április (2. évfolyam, 77-100. szám)

1953-04-01 / 77. szám

4 A FÖLDALATTI MUNKÁSSZÁLLÁSÁNAK ÉLETE mHomoksi" . ppgen harol­­tam ezt a szót. Amikor utoljára f klmondtam, még rövidszoknyás, csiupaszlábú proletár-gyerek voltam. Akkor még érdekesnek, izgalmasnak láttam azt a hatal­mas homokbányát,­­ amelyik ott terpeszkedett a XIV. kerü­letben a Tábornok-utca és a Bíbor-utca végében — csillogó homokjával, dudvával és gazzal kivert gödreivel, ahonnan a le­gelésző lovak és mi, gyerekek egymással vetélkedve szedeget­tük ki a fanyarízű „papsajtot". Hogy miért láttam gazdagnak az elhanyagolt, sivár földdarab­kát? Mert nem volt más szá­munkra és nem láttam mást. A proletár­ gyerekek­­ részére nem virágzott hűs játszótér a­ Horthy-rendszerben. De nem­csak mi látogattuk a „homok­sít”, kora tavasztól késő őszig, a felnőttek számára is menedé­ket nyújtott. Kubikosok, munka­­nélküliek „szálláshelye” is itt volt. Mert itt nem kellett lak­bért fizetni, sem beléptidíjat. Éj­szaka a hűs homokon mindenki elnyújtózkodhatott... Ezek a régi emlékek jutot­tak eszembe, amikor a hajdani homoksí helyén megpillantottam a magasba szökő, szélesablakú, üvegbejáratú modern épületet: a földalatti építkezés dolgozóinak szállását. Egy épület a sokezer közül. Nem is a legszebb, nem is a legjelentősebb. A tábornok utcai szálláshely előcsarnoka olyan, mint egy modern szállodáé: telefonnal, tudakozóval, levélátvevővel, nyilvántartási könyvvel, társal­góval. Délután 6 óra. A délelőtti műszak dolgozói már lemosták magukról a napi munka nyo­mait. Tiszta ruhába bújtak, egyik-másik­­ vacsoráját is el­fogyasztotta már, s most ott ülnek a kultúrteremben, s ki-ki a maga módján tölti el estéjét. A fürgébbek a ping-pong-labdát ütögetik, mások a csontszínű biliárdgolyót veszik célba nagy körültekintéssel. A zenekedvelők előveszik a hegedűt, tangóhar­monikát s hallgatót játszanak, vagy valami talpalávalót. A lá­nyok csinosak, a férfiak nem­különben. Nehezen fedezek fel közöttük borostásarcút vagy elhanyagolt külsejűt. Kovács Gyulával, a 7-es szá­mú munkahely dolgozójával ha­mar megbarátkozom. — Hogy érzem itt magam? Hát jól — mondja röviden kér­désemre. — „Munka után édes a pihenés." — De csak jól végzett munka után — vetem közbe. Kovács Gyula rámnéz: — Ab­ban sincs hiány, 300 százalék az átlagteljesítményünk. A­­mi brigádunk megfogja a dolog végét, s ilyenkor azoknak is mozogni kell, akik különben szí­vesen elnyúlnának. Mert ilyen is van. Pedig hát a saját „zse­bükre" is lógnak az ilyenek. Szabó András falubelije Ko­vács Gyulának. Ő is bekap­csolódik a beszélgetésbe: — Úgy félfüllel hallottam ma, hogy a 2-es számú munkahely vasbetonszerelői kihívják ver­senyre a varsói földalatti épít­kezés vasbetonszerelőit... — El­gondolkozik. — Biztosan elfo­gadják a varsóiak, miért ne? — Aztán nagyot ugrott a gon­dolata. — Kár, hogy nem dol­gozhatom a keszonban. Mert oda igen nehéz bejutni. Az em­bert az orvosok tömege vizsgál­ja meg, így is megnézik, úgy is megnézik, nincs-e valami baja. — Elneveti magát. — De így van ez rendjén. Amikor urasági cseléd voltam, a kutya sem né­zett felém, bírom-e a munkát. Pedig akkor igen gyenge lábon álltam. A szállásra terelődik a szó. — Igen, szép ez az élet, úgy vagyunk itt, hogy otthon sem különben. Mivel szórakozom? — Van itt minden. Filmvetítés, elő­adások, könyvtár, zenegép .. . Emellett, ha szabad időm van, nézegetem a várost. Mindenhol kibújik valami a földből, hát ezt figyelem.... Halász Istvánt is megkeresem a kultúrteremben. Fiatal, mo­solygós arcú férfi, sztahanovista vasbetonszerelő, az ő brigádja hívta ki a varsóiakat. Nem kis büszkeséggel mutatja meg a­ szállás zenegépét. Vannak szép lemezeink, s amikor ked­vünk tartja, akkor bekapcsol­juk ... Dudás Antal elvtárs, a szállás gondnoka körülményesen és apró részletességgel mondja el a szállás életét. Látszik rajta, hogy nagyon büszke az „ő há­zára” és annak lakóira. Bár már későre jár az idő, felvezet az emeletre, megmutatja a ház minden kincsét: mosdót, zuha­nyozót, könyvtárat, olvasószo­bát és a lakószobákat. A női dolgozók örömmel fo­gadnak. Büszkén mutatják a tiszta és ízlésesen berendezett lakószobájukat. Az asztalokon mindenütt virág, a falakon ké­pek. Egyikben-másikban még könyvespolcokról is gondoskod­tak. —■ Versenyben vagyunk egy­mással. Tisztasági versenyben — mondják a lányok — Dudás bácsi, ugye, hogy mi leszünk a győztesek? — Dudás bácsi csak mosolyog. — Majd elválik... Járom a házat, figyelem az életet. Jegyzettömbömet már rég eltettem. Ki tudná felírni mindazt, amit itt látni és hal­lani lehet. Pedig csak egyszerű munkásszálláson vagyok, ahol úgy folyik az élet, mint otthon. A mai otthonokban. Apró-cseprő gondokkal, főzéssel, mosással, takarítással és tanulással, szó­rakozással, mert ebből mind­annyian kiveszik részüket. Sza­bó András úgy, hogy teny­ és az épülő, lüktető várost figyeli, Barcsa Albertné saját rádiójá­ból hallgatja a rádiójátékokat, hang­ver­s­eny - közvet­í­t­éseket, S mások szépirodalmat olvasnak és műsoros estéken vesznek részt a­ szálláson. Késő este hagyom el az épü­letet. A Várna-utca sarkánál mégegyszer visszafordulok, a kivilágított ablakokat nézem, s a „homoksira” gondolok, aminek mi adtuk ezt a kedves, gyerekes nevet, de valóságban jelképe volt egy társadalomnak, mint ahogyan jelképe ez a munkás­­szállás is a mi társadalmunk­nak. Balla Anna A földalatti gyorsvasút Népstadion-végállomásának építkezése. Opera­ház: Párizs lángjai (B. 7., 7) — Városi Színház: Hoffman meséi (V. Sz. 17. sor, 6. előadás, 7). — Nemzeti Színház: Ukrajna mezőin (7). — Katona József Szín­ház: Fáklyaláng (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Nincs előadás. — Madách Színház: Villa a mellékutcában (7). — Ifjúsági Színház: Minden­kivel megtörténik 17). — Ifjúságii Színház Kamara­­színháza: Hólabda (4). — Fővárosi Operettszínház: Luxemburg gróf­ja (7). — Fővárosi Víg Színház: (Dohány­ utca 42). A humor hul­lámhosszán és Vándordiák (7). — Vidám Színpad: Pesti tüskék (7).­­— Állami Bábszínház, New York 42. utca (fél 8). — Artista Varieté: Mindenből egy keveset (6, 8). — Zeneakadémiai: Állami Hangver­senyzenekar (Oratórium-bérlét, 3., 8). — Bartók-terem: Mozart élete és művei (Ismétlés-sorozat 10. est, fél 8). — Rádió: Felettünk a csillagok. ifjúsági rádiójáték (Kossuth, 16.20). 1953 április 1. HANGVERSENY KIEVBEN: VÖRÖS CSILLAG (Lenin-krt. 45.) prol. fél 5. háromn. 7. 9, CORVIN (Kisfaludy-köz) prol. háromn. 4. 6. fél 9, DÓZSA (Róbert Ká­­roly-krt. 59 ) fél 5. háromn. 7. 9. ELSŐ FECSKÉK: (Kisérőműsor; Ecsen lakodalmas) PUSKIN (Kos­suth Lajos-u. 18.) 3. hétre prol. fél 10. fél 12, fél 2. fél 4, há­romn. 6, 8. SZIKRA (Lenin-krt. 120.) prol 10, 12, negyed 3, fél 5, háromn. 7, 9. SZABADSÁG (Bartók Béla-út 64.) 3. hétre prol. 11 negyed 2, fél 4, há­romn. 6, 8. FELSZABADULÁS (Flórián tér 3.) 4. negyed 7. fél 9. A NAGY MUZSIKUS: URÁNIA (Rákóczi-út 21.) 4. hétre prof. 4, negyed 7. fél 9. MUNKÁS (Kápolna-u. 3/b.) negyed 6. fél 8. SZOVJET LÉGIERŐK NAPJA: (Kí­sérőműsor: Medve) DUNA (Fürst Sándor-u. 7.) fél 5. háromn. 7, 9. ZUGLÓI (Angol-u. 26.) fél 4. háromn. 6, negyed 9. SZÉP IFJÚSÁG: MÁJUS 1 (Mártí­rok útja 55.) 4, negyed 7, fél 9. BÁSTYA (Lenin­ krt. 8.) 11 1. 13, 5 7 . I. 1952. MÁJUS 1, 2. ARTISTA­VIZSGA, 3 ÁLLATKERTI SÉTA: TOLDI, plasztikus mozi (Bajcsy- Zsilinszky­ út 36.) 36 hétre prol. fél 6. 7 SZÉP IFJÚSÁG: GORKIJ (orosz­­nyelvű mozi) (Akácfa­ u. 4.) prol. háromn. 6, 8. MAKSZIM GORKIJ, FÁKLYA (Le­nin-krt 88.) 4, 6, 8. FÉNY (Új­pest) 6, 8. SZTÁLIN ÖRÖKKÉ ÉL, a Magyar Filmhíradó különkiadása. SPORT, TANÁCS, ÓBUDA, UGO­­CSA, JÓZSEF ATTILA, CSOKO­NAI TINÓDI, VERSENY, BEM, PENTELE, RÁKÓCZI, HONVÉD, mozikban. SZOVJET GRÚZIA: VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) 4, negyed 7, fél 9. SZOVJET LITVÁNIA: BETHLEN (Bethlen Gábor­ tér 3.) 4, negyed 7, fél 9. NÉPÜNK BÉKÉT AKAR és ZENEI FESZTIVÁL PRÁGÁBAN: NAP (Népszínház­ u. 31.) fél 4, három, negyed 6, 8. SZOVJET BIELORUSSZIA: ÁRPÁD (Kerepesi­ út 146.) negyed 6, fél 8. ÍGY GYŐZTÜNK AZ OLIMPIÁN: ALKOTÁS (Alkotás-a 11.) fél 11, fél 1, fél 3, fél 5, fél 7, fél 9. 1 Magyar hiradó, 2 Szovjet hír­adó, 3. BÉCSI BÉKEKONGRESZ­­SZUS 4 A művészi maszk alap­jai, 5. Magas dombocska, HIR­ADÓ (Lenin-krt. 13.) Reggel 9- től este 11-ig folytatólag. Feledhetetlen 1919: KOSSUTH (Vá­­ci­ út 14.) prof. fél 5, háromn. 7, 9, ADY (Somogyi Béla-út 3 ) fél 4, háromn. 6, 8, ÓBUDA (Selme­­ci-út 14.) 4 fél 7, 9, MARX (Landler Jenő-u. 39.) fél 4 há­romn. 6. negyed 9. TINÓDI (Nagymező-u. 8.) prof. negyed 4, háromn. 6. negyed 9. RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ (József Attila-tér 4 ) negyed 6. fél 8. szerda szünnap. Állami Áruház: SPORT (Thököly­­út 56.1 3. hétre prol fél 4. há­romn . 8. TANÁCS (Szent István­ krt. 10.) prol. fél 5, há­romn. 7, 9. CSOKONAI (Nép­szinház­ u. 13.) prol. 10 fél 1. з, fél 6, 8. JÓZSEF ATTILA (Kál­vária tér 7.) fél 4, háromn. 6, 8. Széttört bilincsek- UGOCSA (Ugo­csa­ u. 10.­ negyed 4. háromn. 6. negyed 9. Dalolva szép az élet: VERSENY­ (Szent László-tér 14.) fél 6, há­romn. 8. Egy asszony elindul: VASVÁRI (Kerepesi út 44.) háromn. 4, há­romn­­. 8. Berlin eleste I—II . BÁNYÁSZ (Jó­­zsef­ krt. 63.) fél 4, háromn. 7. Császár pékje: PENTELE (Lenin­­krt. 39.) 10. fél 1. 3. fél 6. 8. BÉKE (Szent László-út 48.) fél 5. fél 7. fél 9 Asszonysorsok: RÁKÓCZI (Rákó­­czi-út 68) 11, 1, 3, 5, 7, 9. Gőgös hercegnő: HONVÉD (Rá­kóczi-út 82.) fél 11. fél 1. fél 3. fél 5 fél 7 fél 9. Nyugati övezet: KULTUR (Kinizsi­u. 28.) fél 4. háromn 6. 8. Vihar: ÉVA (Erzsébet kör­né út 36/b.) fél 4, háromn. 6, 8, IPOLY (Csáky-u. 65.) fél 4 há­romn. 6, 8, Erkel, OTTHON (Beniczky-u. 3­5.) fél 4, háromn. 6, 8 Ütközet békében: TATRA (Üllői-út 63.) 4 negyed 7 fél 9. Talpalatnyi föld: ZRÍNYI (Lenin­­krt. 26.) 4. negyed 7 fél 9 Távol Moszkvától: HALADÁS (Bartók Béla-út 128.) negyed 4 fél 8. 8 Kis Katalin házassága; ÚJLAKI Bécsi-út 69.) fél 4. háromn. 6. 8. Tűzkeresztség; PARTIZÁN (Ül­­lői-út 101.1 fél 4. háromn. 6. 8. Szabóné; DIADAL (Krisztina-krt. 155.) 4. negyed 7. fél 9. Becsület és dicsőség; ELŐRE (De­­lei-u. 41­­ fél 6. háromn 8. Felszabadult föld: HAZAM (Váci­ út 150.) 4. negyed 7. fél 9 Déryné: BEM (Mártíro­k út­ja 5/b.) fél 11. fél 1. fél 3. fél 5. fél 7. fél 9. JÖN­­JÖN! IFJÚSÁG DALAI Színes film a berlini VI­I kultúrműsoráról JÖN­­JÖN! BALKÉZ TÓBIÁS AUI, színes,­­ magyar bábfilm &BUDAPIS SZERDA, 1953. ÁPRILIS 1 Ji ifjúságról“ címmel gyűjteményes kötet jelent meg Rákosi Mátyás elvtárs beszédeiből és írásaiból Április 4-re, hazánk felsza­badulásának évfordulójára az Ifjúsági Könyvkiadó díszes kivi­telű gyűjteményes kötetet adott ki, amely „Az ifjúságról" cím­mel Rákosi elvtársnak a fiata­lokról szóló beszédeit, valamint beszédeinek és írásainak az ifjú­ságra vonatkozó szemelvényeit tartalmazza. A kötet három fejezetcíme a következő: „A magyar ifjúság egységéért", „Az ifjúság szere­péről és az ifjúsági szövetség feladatairól a szocializmus épí­tésében" és „Az ifjúság hazafias neveléséről". A kötetben több olyan szemel­vény is szerepel, amely itt jele­nik meg első ízben nyomtatás­ban. Függelékként közli a kötet a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének a DISZ- kongresszushoz intézett levelét. (MTI) A „Bánk bán" felújítása az Operaházban Az lett volna természetes, hogy felszabadulásunk után azonnal felszabadul Erkel re­mekműve, a „Bánk bán” is ab­ból a mostoha sorsból, amely­ben „lázadó” hangja miatt az „úri Magyarország” hivatalos körei részesítették. De nem így történt. Sok huzavonán eddig elakadt a kimagaslóan legérté­kesebb és — tegyük hozzá — egyben a legnépszerűbb magyar történelmi dalmű , méltó felújítása. Most örömmel számolhatunk be arról, hogy Operaházunk végre teljesítette régóta esedé­kes tartozását. A magyar zene és a magyar irodalom két nagy költőjének: Erkel Ferencnek és Katona Józsefnek nevét örökítő, a legszebb zenei és irodalmi ha­gyományokat megtestesítő, a tiszta hazafiság lángját lobog­tató „Bánk bán”-operának a Magyar Állami Operaház műso­rán mindig magasan, az élen kell ragyogni. Mi a legfőbb előnye, pozití­vuma a felújított előadásnak? Az, hogy a címszerep szólamát visszahelyezték a­z eredeti tenor­fekvésbe. Azzal ugyanis, hogy hosszú időn át baritonistával énekeltették a „Bánk bán” sze­repét, megbontották, kiforgat­ták, elhomályosították, megha­misították Erkel elképzelését. A hangzási ellentéteket, melyeket a megkomponálásnál feltétlenül szükségesnek tartott, letompítot­ták, elmosódóvá tették és el­szürkítették. Most, hogy ismét tenorista kapta a címszerepet, az egész előadás színesebbé, fé­nyesebbé vált, a darab forra­dalmi mondanivalója jobban ér­vényre jut. A felújított „Bánk bán” tel­jesen új, alapos betanításban kettős szereposztásban, új ren­dezésben és nagyrészben új, pompás színpadi kiállításban került színre. A szereplők közül Osváth Jú­lia (Melinda), Palánkay Klára (Gertrud királyné), Fodor János (Petur bán) alakítását már ré­gebbről ismerjük, de ők is mind zenei, mind színészi vo­natkozásban újabb árnyalatok­kal gazdagították szerepeiket. Fodor János hatalmasan zen­gő orgánumával, magávalraga­­dó Bordaláva­l is igazolta, hogy az „érdemes művész” kitüntető címen felül a Kossuth-díjat is megérdemelte. Osváth Júlia az első felvonásban zenei bizony­talanságát­­ gyorsan feledtette mélyen átélt művészi énekével, poétikus, megható alakításával. Palánkay Klára drámai játéka a Nemzeti Színházban is meg­­állaná helyét. (Gertrud maszk­jának azonban ellenszenvesebb­nek kell lenni!) Az új szereplők közül különö­sen kiemeljük Simándy József énekét, alakítását. Hangja ugyan közelebb áll a líran­ , mint a hőstenorhoz, de annyira kelle­mes, hajlékony, hogy mindig szívesen hallgatjuk. Jól felépí­tett, határozott körvonalú alakí­tása meglepetést keltett. Hang­ja igen jó dispozícióba­n szólt. A „Hazám, hazám.. ."-áriát a szűnni nem akaró tapsokra két­szer is meg kellett ismételnie. Losonczy György művészien építette fel Tiborc, az öreg pa­raszt figuráját és panaszában érzékeltetni tudta az egész el­nyomott magyar jobbágyság fáj­dalmát. Biberach, az intrikus kóbor lovag szerepét Melis Györgyre bízták. Úgy véljük, hogy a te­hetséges, széphangú, fiatal éne­kesnek nem ez a szerepkör a legsajátabb területe. Az ifjú Remsey Győző (Ottó) már sok­szor szerepelt sikeresen. A rep­­riz estjén világos tenorja a meg­szokottnál haloványabban szólt. Rajna András (II. Endre) nem tudta megadni II. Endre szere­pének jelentőségét. A második szereposztásban Joviczky József énekelte a cím­szerepet. Az ő hősi színezetű tenorja a legmegfelelőbb Bánk' hang. Csak néha­ még kissé me­rev. Biztos, amint azt hatásos alakítása mutatja, hogy hama­rosan elsőrendű megszemélyesí­­tője lesz az Erkel-opera hősé­nek. Mátyás Mária Kossuth-dí­­jas tisztán csengő, nemes szop­ránjával művészien közvetítette Mielinda igényes szólamát. Szép produkciója nyilván még benső­ségesebbé is fog válni. Losonczy György, a második esten, mint Petur vett részt az előadásban. Neki Tiborc a megfelelőbb sze­­repe. A második előadás Tibor­­ca, Radnai György feltűnt tö­mör bari­tonhangjával és művé­­szi énekével is. Delly Rózsi ér­dekes vonásokkal rajzolta meg Gertrudist, Lóránt György (Ottó) tenorja jól fejlődik. Jellegzete­sen formálja meg zenei és szí­nészi vonatkozásban Biberach alakját Várhelyi Endre. A gondos zenei betanítás és biztoskezű vezénylés Komor Vil­mos karnagyot dicséri. Nagy ta­pasztalata és gyakorlata adott támaszt s irányítást a magán­­szereplőknek, zenekarnak és énekkarnak. Néha azonban a túlerős orkeszter fedte az ének­hangokat. Oláh Gusztáv és Ste­­phányi György új, hatásos, ötle­tes rendezése jelentős tényezője a sikernek. Oláh új díszletei, mint mindig, most is festőien látványosak A tömegjelenetek mozgalmasságát és az egész együttes kifejező játékát külön kiemeljük. Erkel a Katona Bánk bánjának felújítását igen lelkesen, nagy tetszéssel fogadta és ünnepi elő­adásnak érezte az Operaház új hallgatósága. Péterfi István Fodor János: Petur bán Palánkay Klára: Gertrud Simándy József: Bánk b'áll JÖN­­JÖN! KÉTKRAJCÁR REMÉNYSÉG Egy olasz szerelmespár harca a megélhetésért Olasz film

Next