Esti Budapest, 1953. április (2. évfolyam, 77-100. szám)
1953-04-01 / 77. szám
4 A FÖLDALATTI MUNKÁSSZÁLLÁSÁNAK ÉLETE mHomoksi" . ppgen haroltam ezt a szót. Amikor utoljára f klmondtam, még rövidszoknyás, csiupaszlábú proletár-gyerek voltam. Akkor még érdekesnek, izgalmasnak láttam azt a hatalmas homokbányát, amelyik ott terpeszkedett a XIV. kerületben a Tábornok-utca és a Bíbor-utca végében — csillogó homokjával, dudvával és gazzal kivert gödreivel, ahonnan a legelésző lovak és mi, gyerekek egymással vetélkedve szedegettük ki a fanyarízű „papsajtot". Hogy miért láttam gazdagnak az elhanyagolt, sivár földdarabkát? Mert nem volt más számunkra és nem láttam mást. A proletár gyerekek részére nem virágzott hűs játszótér a Horthy-rendszerben. De nemcsak mi látogattuk a „homoksít”, kora tavasztól késő őszig, a felnőttek számára is menedéket nyújtott. Kubikosok, munkanélküliek „szálláshelye” is itt volt. Mert itt nem kellett lakbért fizetni, sem beléptidíjat. Éjszaka a hűs homokon mindenki elnyújtózkodhatott... Ezek a régi emlékek jutottak eszembe, amikor a hajdani homoksí helyén megpillantottam a magasba szökő, szélesablakú, üvegbejáratú modern épületet: a földalatti építkezés dolgozóinak szállását. Egy épület a sokezer közül. Nem is a legszebb, nem is a legjelentősebb. A tábornok utcai szálláshely előcsarnoka olyan, mint egy modern szállodáé: telefonnal, tudakozóval, levélátvevővel, nyilvántartási könyvvel, társalgóval. Délután 6 óra. A délelőtti műszak dolgozói már lemosták magukról a napi munka nyomait. Tiszta ruhába bújtak, egyik-másik vacsoráját is elfogyasztotta már, s most ott ülnek a kultúrteremben, s ki-ki a maga módján tölti el estéjét. A fürgébbek a ping-pong-labdát ütögetik, mások a csontszínű biliárdgolyót veszik célba nagy körültekintéssel. A zenekedvelők előveszik a hegedűt, tangóharmonikát s hallgatót játszanak, vagy valami talpalávalót. A lányok csinosak, a férfiak nemkülönben. Nehezen fedezek fel közöttük borostásarcút vagy elhanyagolt külsejűt. Kovács Gyulával, a 7-es számú munkahely dolgozójával hamar megbarátkozom. — Hogy érzem itt magam? Hát jól — mondja röviden kérdésemre. — „Munka után édes a pihenés." — De csak jól végzett munka után — vetem közbe. Kovács Gyula rámnéz: — Abban sincs hiány, 300 százalék az átlagteljesítményünk. Ami brigádunk megfogja a dolog végét, s ilyenkor azoknak is mozogni kell, akik különben szívesen elnyúlnának. Mert ilyen is van. Pedig hát a saját „zsebükre" is lógnak az ilyenek. Szabó András falubelije Kovács Gyulának. Ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Úgy félfüllel hallottam ma, hogy a 2-es számú munkahely vasbetonszerelői kihívják versenyre a varsói földalatti építkezés vasbetonszerelőit... — Elgondolkozik. — Biztosan elfogadják a varsóiak, miért ne? — Aztán nagyot ugrott a gondolata. — Kár, hogy nem dolgozhatom a keszonban. Mert oda igen nehéz bejutni. Az embert az orvosok tömege vizsgálja meg, így is megnézik, úgy is megnézik, nincs-e valami baja. — Elneveti magát. — De így van ez rendjén. Amikor urasági cseléd voltam, a kutya sem nézett felém, bírom-e a munkát. Pedig akkor igen gyenge lábon álltam. A szállásra terelődik a szó. — Igen, szép ez az élet, úgy vagyunk itt, hogy otthon sem különben. Mivel szórakozom? — Van itt minden. Filmvetítés, előadások, könyvtár, zenegép .. . Emellett, ha szabad időm van, nézegetem a várost. Mindenhol kibújik valami a földből, hát ezt figyelem.... Halász Istvánt is megkeresem a kultúrteremben. Fiatal, mosolygós arcú férfi, sztahanovista vasbetonszerelő, az ő brigádja hívta ki a varsóiakat. Nem kis büszkeséggel mutatja meg a szállás zenegépét. Vannak szép lemezeink, s amikor kedvünk tartja, akkor bekapcsoljuk ... Dudás Antal elvtárs, a szállás gondnoka körülményesen és apró részletességgel mondja el a szállás életét. Látszik rajta, hogy nagyon büszke az „ő házára” és annak lakóira. Bár már későre jár az idő, felvezet az emeletre, megmutatja a ház minden kincsét: mosdót, zuhanyozót, könyvtárat, olvasószobát és a lakószobákat. A női dolgozók örömmel fogadnak. Büszkén mutatják a tiszta és ízlésesen berendezett lakószobájukat. Az asztalokon mindenütt virág, a falakon képek. Egyikben-másikban még könyvespolcokról is gondoskodtak. —■ Versenyben vagyunk egymással. Tisztasági versenyben — mondják a lányok — Dudás bácsi, ugye, hogy mi leszünk a győztesek? — Dudás bácsi csak mosolyog. — Majd elválik... Járom a házat, figyelem az életet. Jegyzettömbömet már rég eltettem. Ki tudná felírni mindazt, amit itt látni és hallani lehet. Pedig csak egyszerű munkásszálláson vagyok, ahol úgy folyik az élet, mint otthon. A mai otthonokban. Apró-cseprő gondokkal, főzéssel, mosással, takarítással és tanulással, szórakozással, mert ebből mindannyian kiveszik részüket. Szabó András úgy, hogy teny és az épülő, lüktető várost figyeli, Barcsa Albertné saját rádiójából hallgatja a rádiójátékokat, hangverseny - közvetítéseket, S mások szépirodalmat olvasnak és műsoros estéken vesznek részt a szálláson. Késő este hagyom el az épületet. A Várna-utca sarkánál mégegyszer visszafordulok, a kivilágított ablakokat nézem, s a „homoksira” gondolok, aminek mi adtuk ezt a kedves, gyerekes nevet, de valóságban jelképe volt egy társadalomnak, mint ahogyan jelképe ez a munkásszállás is a mi társadalmunknak. Balla Anna A földalatti gyorsvasút Népstadion-végállomásának építkezése. Operaház: Párizs lángjai (B. 7., 7) — Városi Színház: Hoffman meséi (V. Sz. 17. sor, 6. előadás, 7). — Nemzeti Színház: Ukrajna mezőin (7). — Katona József Színház: Fáklyaláng (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Nincs előadás. — Madách Színház: Villa a mellékutcában (7). — Ifjúsági Színház: Mindenkivel megtörténik 17). — Ifjúságii Színház Kamaraszínháza: Hólabda (4). — Fővárosi Operettszínház: Luxemburg grófja (7). — Fővárosi Víg Színház: (Dohány utca 42). A humor hullámhosszán és Vándordiák (7). — Vidám Színpad: Pesti tüskék (7).— Állami Bábszínház, New York 42. utca (fél 8). — Artista Varieté: Mindenből egy keveset (6, 8). — Zeneakadémiai: Állami Hangversenyzenekar (Oratórium-bérlét, 3., 8). — Bartók-terem: Mozart élete és művei (Ismétlés-sorozat 10. est, fél 8). — Rádió: Felettünk a csillagok. ifjúsági rádiójáték (Kossuth, 16.20). 1953 április 1. HANGVERSENY KIEVBEN: VÖRÖS CSILLAG (Lenin-krt. 45.) prol. fél 5. háromn. 7. 9, CORVIN (Kisfaludy-köz) prol. háromn. 4. 6. fél 9, DÓZSA (Róbert Károly-krt. 59 ) fél 5. háromn. 7. 9. ELSŐ FECSKÉK: (Kisérőműsor; Ecsen lakodalmas) PUSKIN (Kossuth Lajos-u. 18.) 3. hétre prol. fél 10. fél 12, fél 2. fél 4, háromn. 6, 8. SZIKRA (Lenin-krt. 120.) prol 10, 12, negyed 3, fél 5, háromn. 7, 9. SZABADSÁG (Bartók Béla-út 64.) 3. hétre prol. 11 negyed 2, fél 4, háromn. 6, 8. FELSZABADULÁS (Flórián tér 3.) 4. negyed 7. fél 9. A NAGY MUZSIKUS: URÁNIA (Rákóczi-út 21.) 4. hétre prof. 4, negyed 7. fél 9. MUNKÁS (Kápolna-u. 3/b.) negyed 6. fél 8. SZOVJET LÉGIERŐK NAPJA: (Kísérőműsor: Medve) DUNA (Fürst Sándor-u. 7.) fél 5. háromn. 7, 9. ZUGLÓI (Angol-u. 26.) fél 4. háromn. 6, negyed 9. SZÉP IFJÚSÁG: MÁJUS 1 (Mártírok útja 55.) 4, negyed 7, fél 9. BÁSTYA (Lenin krt. 8.) 11 1. 13, 5 7 . I. 1952. MÁJUS 1, 2. ARTISTAVIZSGA, 3 ÁLLATKERTI SÉTA: TOLDI, plasztikus mozi (Bajcsy- Zsilinszky út 36.) 36 hétre prol. fél 6. 7 SZÉP IFJÚSÁG: GORKIJ (orosznyelvű mozi) (Akácfa u. 4.) prol. háromn. 6, 8. MAKSZIM GORKIJ, FÁKLYA (Lenin-krt 88.) 4, 6, 8. FÉNY (Újpest) 6, 8. SZTÁLIN ÖRÖKKÉ ÉL, a Magyar Filmhíradó különkiadása. SPORT, TANÁCS, ÓBUDA, UGOCSA, JÓZSEF ATTILA, CSOKONAI TINÓDI, VERSENY, BEM, PENTELE, RÁKÓCZI, HONVÉD, mozikban. SZOVJET GRÚZIA: VÖRÖSMARTY (Üllői út 4.) 4, negyed 7, fél 9. SZOVJET LITVÁNIA: BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) 4, negyed 7, fél 9. NÉPÜNK BÉKÉT AKAR és ZENEI FESZTIVÁL PRÁGÁBAN: NAP (Népszínház u. 31.) fél 4, három, negyed 6, 8. SZOVJET BIELORUSSZIA: ÁRPÁD (Kerepesi út 146.) negyed 6, fél 8. ÍGY GYŐZTÜNK AZ OLIMPIÁN: ALKOTÁS (Alkotás-a 11.) fél 11, fél 1, fél 3, fél 5, fél 7, fél 9. 1 Magyar hiradó, 2 Szovjet híradó, 3. BÉCSI BÉKEKONGRESZSZUS 4 A művészi maszk alapjai, 5. Magas dombocska, HIRADÓ (Lenin-krt. 13.) Reggel 9- től este 11-ig folytatólag. Feledhetetlen 1919: KOSSUTH (Váci út 14.) prof. fél 5, háromn. 7, 9, ADY (Somogyi Béla-út 3 ) fél 4, háromn. 6, 8, ÓBUDA (Selmeci-út 14.) 4 fél 7, 9, MARX (Landler Jenő-u. 39.) fél 4 háromn. 6. negyed 9. TINÓDI (Nagymező-u. 8.) prof. negyed 4, háromn. 6. negyed 9. RÁKOSI MÁTYÁS KULTURHÁZ (József Attila-tér 4 ) negyed 6. fél 8. szerda szünnap. Állami Áruház: SPORT (Thökölyút 56.1 3. hétre prol fél 4. háromn . 8. TANÁCS (Szent István krt. 10.) prol. fél 5, háromn. 7, 9. CSOKONAI (Népszinház u. 13.) prol. 10 fél 1. з, fél 6, 8. JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7.) fél 4, háromn. 6, 8. Széttört bilincsek- UGOCSA (Ugocsa u. 10. negyed 4. háromn. 6. negyed 9. Dalolva szép az élet: VERSENY (Szent László-tér 14.) fél 6, háromn. 8. Egy asszony elindul: VASVÁRI (Kerepesi út 44.) háromn. 4, háromn. 8. Berlin eleste I—II . BÁNYÁSZ (József krt. 63.) fél 4, háromn. 7. Császár pékje: PENTELE (Leninkrt. 39.) 10. fél 1. 3. fél 6. 8. BÉKE (Szent László-út 48.) fél 5. fél 7. fél 9 Asszonysorsok: RÁKÓCZI (Rákóczi-út 68) 11, 1, 3, 5, 7, 9. Gőgös hercegnő: HONVÉD (Rákóczi-út 82.) fél 11. fél 1. fél 3. fél 5 fél 7 fél 9. Nyugati övezet: KULTUR (Kinizsiu. 28.) fél 4. háromn 6. 8. Vihar: ÉVA (Erzsébet körné út 36/b.) fél 4, háromn. 6, 8, IPOLY (Csáky-u. 65.) fél 4 háromn. 6, 8, Erkel, OTTHON (Beniczky-u. 35.) fél 4, háromn. 6, 8 Ütközet békében: TATRA (Üllői-út 63.) 4 negyed 7 fél 9. Talpalatnyi föld: ZRÍNYI (Leninkrt. 26.) 4. negyed 7 fél 9 Távol Moszkvától: HALADÁS (Bartók Béla-út 128.) negyed 4 fél 8. 8 Kis Katalin házassága; ÚJLAKI Bécsi-út 69.) fél 4. háromn. 6. 8. Tűzkeresztség; PARTIZÁN (Üllői-út 101.1 fél 4. háromn. 6. 8. Szabóné; DIADAL (Krisztina-krt. 155.) 4. negyed 7. fél 9. Becsület és dicsőség; ELŐRE (Delei-u. 41 fél 6. háromn 8. Felszabadult föld: HAZAM (Váci út 150.) 4. negyed 7. fél 9 Déryné: BEM (Mártírok útja 5/b.) fél 11. fél 1. fél 3. fél 5. fél 7. fél 9. JÖNJÖN! IFJÚSÁG DALAI Színes film a berlini VII kultúrműsoráról JÖNJÖN! BALKÉZ TÓBIÁS AUI, színes, magyar bábfilm &BUDAPIS SZERDA, 1953. ÁPRILIS 1 Ji ifjúságról“ címmel gyűjteményes kötet jelent meg Rákosi Mátyás elvtárs beszédeiből és írásaiból Április 4-re, hazánk felszabadulásának évfordulójára az Ifjúsági Könyvkiadó díszes kivitelű gyűjteményes kötetet adott ki, amely „Az ifjúságról" címmel Rákosi elvtársnak a fiatalokról szóló beszédeit, valamint beszédeinek és írásainak az ifjúságra vonatkozó szemelvényeit tartalmazza. A kötet három fejezetcíme a következő: „A magyar ifjúság egységéért", „Az ifjúság szerepéről és az ifjúsági szövetség feladatairól a szocializmus építésében" és „Az ifjúság hazafias neveléséről". A kötetben több olyan szemelvény is szerepel, amely itt jelenik meg első ízben nyomtatásban. Függelékként közli a kötet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének a DISZ- kongresszushoz intézett levelét. (MTI) A „Bánk bán" felújítása az Operaházban Az lett volna természetes, hogy felszabadulásunk után azonnal felszabadul Erkel remekműve, a „Bánk bán” is abból a mostoha sorsból, amelyben „lázadó” hangja miatt az „úri Magyarország” hivatalos körei részesítették. De nem így történt. Sok huzavonán eddig elakadt a kimagaslóan legértékesebb és — tegyük hozzá — egyben a legnépszerűbb magyar történelmi dalmű , méltó felújítása. Most örömmel számolhatunk be arról, hogy Operaházunk végre teljesítette régóta esedékes tartozását. A magyar zene és a magyar irodalom két nagy költőjének: Erkel Ferencnek és Katona Józsefnek nevét örökítő, a legszebb zenei és irodalmi hagyományokat megtestesítő, a tiszta hazafiság lángját lobogtató „Bánk bán”-operának a Magyar Állami Operaház műsorán mindig magasan, az élen kell ragyogni. Mi a legfőbb előnye, pozitívuma a felújított előadásnak? Az, hogy a címszerep szólamát visszahelyezték az eredeti tenorfekvésbe. Azzal ugyanis, hogy hosszú időn át baritonistával énekeltették a „Bánk bán” szerepét, megbontották, kiforgatták, elhomályosították, meghamisították Erkel elképzelését. A hangzási ellentéteket, melyeket a megkomponálásnál feltétlenül szükségesnek tartott, letompították, elmosódóvá tették és elszürkítették. Most, hogy ismét tenorista kapta a címszerepet, az egész előadás színesebbé, fényesebbé vált, a darab forradalmi mondanivalója jobban érvényre jut. A felújított „Bánk bán” teljesen új, alapos betanításban kettős szereposztásban, új rendezésben és nagyrészben új, pompás színpadi kiállításban került színre. A szereplők közül Osváth Júlia (Melinda), Palánkay Klára (Gertrud királyné), Fodor János (Petur bán) alakítását már régebbről ismerjük, de ők is mind zenei, mind színészi vonatkozásban újabb árnyalatokkal gazdagították szerepeiket. Fodor János hatalmasan zengő orgánumával, magávalragadó Bordalával is igazolta, hogy az „érdemes művész” kitüntető címen felül a Kossuth-díjat is megérdemelte. Osváth Júlia az első felvonásban zenei bizonytalanságát gyorsan feledtette mélyen átélt művészi énekével, poétikus, megható alakításával. Palánkay Klára drámai játéka a Nemzeti Színházban is megállaná helyét. (Gertrud maszkjának azonban ellenszenvesebbnek kell lenni!) Az új szereplők közül különösen kiemeljük Simándy József énekét, alakítását. Hangja ugyan közelebb áll a líran , mint a hőstenorhoz, de annyira kellemes, hajlékony, hogy mindig szívesen hallgatjuk. Jól felépített, határozott körvonalú alakítása meglepetést keltett. Hangja igen jó dispozícióban szólt. A „Hazám, hazám.. ."-áriát a szűnni nem akaró tapsokra kétszer is meg kellett ismételnie. Losonczy György művészien építette fel Tiborc, az öreg paraszt figuráját és panaszában érzékeltetni tudta az egész elnyomott magyar jobbágyság fájdalmát. Biberach, az intrikus kóbor lovag szerepét Melis Györgyre bízták. Úgy véljük, hogy a tehetséges, széphangú, fiatal énekesnek nem ez a szerepkör a legsajátabb területe. Az ifjú Remsey Győző (Ottó) már sokszor szerepelt sikeresen. A repriz estjén világos tenorja a megszokottnál haloványabban szólt. Rajna András (II. Endre) nem tudta megadni II. Endre szerepének jelentőségét. A második szereposztásban Joviczky József énekelte a címszerepet. Az ő hősi színezetű tenorja a legmegfelelőbb Bánk' hang. Csak néha még kissé merev. Biztos, amint azt hatásos alakítása mutatja, hogy hamarosan elsőrendű megszemélyesítője lesz az Erkel-opera hősének. Mátyás Mária Kossuth-díjas tisztán csengő, nemes szopránjával művészien közvetítette Mielinda igényes szólamát. Szép produkciója nyilván még bensőségesebbé is fog válni. Losonczy György, a második esten, mint Petur vett részt az előadásban. Neki Tiborc a megfelelőbb szerepe. A második előadás Tiborca, Radnai György feltűnt tömör baritonhangjával és művészi énekével is. Delly Rózsi érdekes vonásokkal rajzolta meg Gertrudist, Lóránt György (Ottó) tenorja jól fejlődik. Jellegzetesen formálja meg zenei és színészi vonatkozásban Biberach alakját Várhelyi Endre. A gondos zenei betanítás és biztoskezű vezénylés Komor Vilmos karnagyot dicséri. Nagy tapasztalata és gyakorlata adott támaszt s irányítást a magánszereplőknek, zenekarnak és énekkarnak. Néha azonban a túlerős orkeszter fedte az énekhangokat. Oláh Gusztáv és Stephányi György új, hatásos, ötletes rendezése jelentős tényezője a sikernek. Oláh új díszletei, mint mindig, most is festőien látványosak A tömegjelenetek mozgalmasságát és az egész együttes kifejező játékát külön kiemeljük. Erkel a Katona Bánk bánjának felújítását igen lelkesen, nagy tetszéssel fogadta és ünnepi előadásnak érezte az Operaház új hallgatósága. Péterfi István Fodor János: Petur bán Palánkay Klára: Gertrud Simándy József: Bánk b'áll JÖNJÖN! KÉTKRAJCÁR REMÉNYSÉG Egy olasz szerelmespár harca a megélhetésért Olasz film