Esti Budapest, 1953. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-01 / 204. szám

PARTÉLET Délután van, nagy a forga­lom az utcákon, autók robog­nak, emberek sietnek dolgukra. Az üzemben gépén tartja kezét e munkás, a tudományos inté­zetben górcső fölé hajol a ku­tató, a színházakban próba fo­lyik. A város élete forr, pezseg. A Sztálin-úti pártházban kom­munisták tárgyalnak: a kerüle­ti választmány tagjai, így van ez most minden budapesti kerü­letben. Amiről beszélnek , amiről beszélniük kell - az a kerület élete. A VI. kerületben, a választmá­nyi ülésen is erről beszélnek most. Szó esik a múltról, az eredményekről, szó esik a mu­lasztásokról, arról, hogy a vá­lasztmány nem töltötte be a kerület politikai életében irányí­tó és ellenőrző szerepét. Mennyi minden van emögött! Az egész kerület élete, az üze­mek munkája, az utcai forga­lom, emberek gondjai és örö­mei, színházi előadások szín­vonala. Az árubőség vagy áru­hiány, a háziasszonyok hét­köznapjai — az egész hatodik kerület. A kommun­istáknak ez az értekezlete — a kerület szív­­dobbanása. Most beszélnek ar­ról, mikor hagyott ki ez a szív­dobogás vagy a kerület szíve mikor dobogott lassabban vagy gyorsabban a kelleténél, mikor nem érezték a kerület dolgozói szívüknek, hanem valami füg­getlen, külön szervnek­. A Köz­ponti Vezetőség határozatáról beszél a pártbizottság titkára, Gulya elvtárs, a korm­ánypro­grammról, melynek végrehajtá­sa mindenekelőtt pártfeladat. „Minden mulasztásunkra a dolgozók fizetnek rá" — így mondja. Nem lehetett bí­rálni a pártbizottságot? Akkor ez a szellem gyökeresedett meg az alapszervezetekben, akkor fejbólintójánosok mindennel szótlanul és sótlanul egyetértet­tek, akkor a kerület, kommunis­tái és pártonkívüli dolgozói csak magukban alakították ki véleményüket, de nem merték elmondani. S igaz az a közmon­dás, amit a titkár elvtárs idéz: az alma nem esett messze a fájától. De igaz az is, hogy így a test eltávolodik a szívtől, mely ez egész szervezetet irá­nyítja. Itt, ebben a teremben is érzik ezt az elvtársak. Igen, ki kell nyitni az ablakot, hadd törjön be a friss levegő — jól mondja a titkár elvtárs. S a felszólalá­sok nyomán egy-egy ablak­szárny kitárul. Vájjon nem a dolgozók fizettek rá arra, hogy nem volt pártélet az Elektro­mechanikaiban, hogy hallgató emberek unottan ültek a tag­gyűléseken? Ahol ilyen a levegő, ott hogyan mutatnának példát a kommunisták? A kerületnek még a vezetői sem tanultak, milyen lehetett ott ez elméleti színvo­nal? Ki ne látná itt ebben a te­remben az összefüggést: a párt­demokrácia hiánya, az ellaposo­dott pártélet, az elméleti képzés elmaradottsága és az egész ke­rület élete, hétköznapjai és va­sárnapjai között. Az Autókeres­kedelmi Vállalat párttitkára nemcsak a kommunisták, hanem a pártonkívüliek nevében is be­szél: szól arról is, hogy csak kevés elvtársat fogadtak el az alapszervezetétől pártiskolára, de arról is beszél, hogy üze­mükben életveszélyes a teher­­liften járni, vagy hogy nem ta­lálnak építészt az óvodához. Ez is idetartozik. Jó volt, hogy el­mondta: érezzék itt a­ választ­mány tagjai, hogy a kerület dolgozói számítanak a pártra. Panaszuk van és nem kapnak orvoslást , a párthoz fordul­nak. A kommunistákhoz. Ezért igaz az: a pártszervezetek, a pártbizottság mulasztására a ke­rület dolgozói fizetnek rá. A kerületben több színház van. Ezekről is szó esik. Egy példa: a Vidám Színpad műso­rába mindenki beleszól. A mű­sort sokszor nem úgy állítják össze, hogy az színvonalas le­gyen és a közönségnek tessék, hanem úgy, hogy tetszik-e né­hány hivatalos szerv képviselői­nek. Nem hat ki tehát a párt­demokrácia hiánya, a felülről való utasítgatás arra, milyen színvonalas szórakozáshoz jut­­nak a kerület dolgozói? Meny­nyire igaz ebben az esetben is: a pártbizottság vezetői mellékes ügynek tekintették az elméleti képzettséget, a művészet, a kul­túra elvi kérdéseinek megisme­rését. Ha nem így lett volna , akkor valóban segíthették volna a művészek alkotó munkáját, nem hivatali szervek „szempon­­tosdija” útján, de elvi bírálattal. S ha a kerület vezető kommu­nistái elmélyültek volna a mű­vészeti ideológiai kérdésekben, akkor bizonyos, hogy jobban se­gíthették volna a művészeti szö- 5 vetségeket a klikkharcok felszá-­­molásában is, annak felismeré-­é­sében, hogy " az ellenség elvi • harcok helyett gyakran személyi♦ harcokat provokál A kerületi tanács végrehajtói bizottságának titkára, Simon elv-­­ társ, joggal követeli a kerületi­ tanács önállóságát. „Nem érez-j zük, hogy gazdái vagyunk a ke- i rátétnek.” Igen, mert a pártbi-­ zottság nem eléggé bízott a ta-I nácsban. Helyette akart dolgoz-í ni. Pedig csak úgy végezhet jól munkát, ha a tanács összekötői kapocs a párt és a tömegek kö­! zött, ha a dolgozók javaslatai,­ panaszai, bírálatai nem. falra-• hányt borsóként koppannak. Az! ablakot kitárni. ♦ a friss levegőt beengedni, azt jelenti: a javaslatok és p*­ritiszok mögött meglátni az em-­­ bert, a gondokat, a hétközmpo-X hat, a Hunyadi-téri csarnok­ megromlott áruit, a lakásproblé-­ mákat, háziasszonyok fejtörését.X Amilyen bátor a választmányi­ ülésen a kritikai hang és ami-­t igen tartalmas az önbírálat,­­S amilyen friss, pezsdítő a beáradó ♦ új levegő, olyanok lesznek a­­ taggyűlések a kerületben. S mi­i­nél szélesebbre tárják az ablakot,­ annál jobban behallatszik a te-t rembe a kerület dolgozóinak­ hangja, annál világosabban lát-­­­ák feladatukat a kommunisták.? S annál inkább észreveszik azt, hogy mély összefüggés van az ő példamuta­tásuk, munkájuk és az egész kerület élete között. S ha így van, a kommunisták kristály­­tisztán és világosan megértik: a kormányprogramm végrehajtása elsősorban pártfeladat, s a si­ker, az eredmény mindenekelőtt rajtuk áll. A KERÜLET ÉLETÉRŐL VAN SZÓ. ) Hivatalos ügyek — gyors intézkedések Egy nap a cinkotai parasztok között A minap úgy esett az eső a cinkotai földekre, mintha ve­derből öntötték volna. Ráadásul a szél is fújt. Ezért, akár tet­szett a gazdáknak, akár nem, otthon kellett maradniok. — Egyetlen előnye ennek az esőnek — mondja egy idős pa­raszt bácsi — hogy az ember ilyenkor olyan dolgokat is el­intéz, amikre egyébként sajnálná a jó időt pazarolni. S milyen szerencse, hogy éppen most a XVI. kerületi tanács pénzügyi osztályának adócsoportja kiköl­tözött ide. Cinkotára... ★ A XVI. kerületi tanács a kormányprogramm fokozot­tabb megvalósítása érdekében el­határozta: hozzájárul a dolgozó parasztok munkájának megköny­­nyítéséhez. Az adócsoport dol­gozói — hogy a minisztertanács 15 százalékos adócsökkentésről szóló határozatát jól és gyor­san valósítsák meg — egy napra Cinkotára költöztek. A Kossuth Lajos-úti és a Batthyány­ utca sarkán a kultúr­­otthonban a szokástól eltérően nem szórakozni, táncolni mennek a környék lakói, hanem hivatalos ügyben. — Mi a panasza, asszonyom? — fogadják az adócsoport dol­gozói az egymásután érkező fe­leket. Az alacsony, vékony, de annál fürgébb Gyárfás Mihályné a Kossuth Lajos­ út 95-ből azt kifogásolja, hogy az idei adója jóval több a tavalyinál, ugyanannyi a földje, mint akkor. Az előadó fellebbezésnek tekinti szavait, s gondosan átnézi az iratokat. Miután megálla­pítja a panasz jogosságát, kiszámítja, hány forinttal kell csökkenteni az adót. Egy sor számtani mű­velet után 1663 forintot töröl Gyárfásáé adólapjáról. Gyárfásáén látszik, nagyon boldog most. — Éppen jókor jött — mond­ja. — Mintha csak külön rám is gondoltak volna... Nagy bajban vagyunk. Négy héttel ezelőtt az uram egy hajnalon kétlovas, megrakott szekérrel a piac felé tartott és nekihajtott egy sóde­res teherautó. Szerencsére nem történt az uramnak semmi baja, de a szekér ripittyára tört, s az egyik ló is beteg lett. Már nem is tudtam, mit tegyek: adó, sze­kér, ló, mindegyikre pénz kelle­ne. Most az adóügy tisztázódott: még 314 forintot mindjárt befize­tek és akkor az egész évi adó­mat rendeztem! A többire pedig futja majd a paradicsom árából. Egymásután jönnek a adóját 223 forintról 110-re csök­kentették. A XVI. kerületi tanács dolgo­­zói ezen a napon személyesen megismerkedhettek a dolgozó parasztokkal és problémáikkal. Sok olyan ügyet intéztek el, amelyet eddig félreértésből, a helyzet nem ismeréséből helyte­lenül bíráltak el, s ezzel meg­keserítették a dolgozó parasztok életét. Sok esetben gyermekte­­lenségi adót róttak ki olyanokra is­ akiknek gyermekük van, de előfordult az is, hogy több föld után számították fel az adót, mint amennyi valójában volt. Most is a kirendeltség törölte például Varga István, Kossuth Lajos­ út 19. számú lakosra ki­rótt gyermektelenségi adót, hi­szen — két gyermek apja. Ezen a napon az adócso­­port dolgozói sok kérdésben he­lyesen cselekedtek. Akad azon­ban még hiba is a miniszterta­nács határozatának végrehajtá­sában. Bürokratikusan intézték el például Jedlicska Pál ügyét, aki édesapja földjét is megmű­veli és a tanács — mindkettő­jükre kivetette az adót. Hosszú ideje kísérletezik a fiatalabb Jedlicska az ügy tisztázásával, sikertelenül. A kirendeltségnél is hiába próbálkozott, egyszerűen elküldték, bár tisztában voltak az ügy körülményeivel. Ahelyett, hogy rövid úton, hivatalból igazságot szolgáltattak volna, kényelmességből kitértek ez elől, s további eljárásokra utasítot­ták. Pedig más módon is lehet in­tézkedni. Terényi Mihálynak, özv. Udvardi Istvánnénak, Var­ga Jánosnak és a többieknek nem kellett utazással, ácsor­­gással, várakozással eltölteni drága idejüket, hanem a tanács gondoskodott ügyes-bajos dol­gaik gyors elintézéséről. B. M. szoknyás, hímzett kötényes pa­rasztasszonyok, feketekalapos férfiak. Mindegyiküknek meg­van az öröme, panasza. Agárdi Pálné, akinek több mint 1100 fo­rinttal csökkentették az adó­ját, arról beszél, hogy ebből a pénzből télikabátot vásárol 16 éves lányának, aki — mint mondja — szereti a divatos ru­hákat. Ugyancsak örül Kozlár Mihályné is, akinek egész évi pedig niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiio a fényutcai piacon. Szebbnél szebb virágok között válogatnak egész nap a háziasszonyok, hogy lakásaikat szépítsék. A Budapesti Villamosgép­­es Kábelgyárban 1800 állandó olvasója van a szakmai és szépirodalmi köny­veknek. A dolgozók eddig csak az üzemrészekben létesített szűk könyvtárhelyiségeket vehették igénybe. Most másfélmillió fo­rintos beruházással sor kerül a kultúrterem korszerűsítésére, s a régen vajúdó könyvtárkérdés is megoldódik: nagyobb olvasó­­helyiség és kibővített könyvtár várja majd a művelődni vágyó­kat. Mától kezdve csak csökkentett áron árusíthatják a sonka- és szalámicégeket Mától kezdve a gépsonka, csemegeszalámi, párizsi, nyári­szalámi, valamint a 35 és 46 fo­rintos rúdáru felszeletelve tör­ténő eladásánál a végeket a fo­gyasztók felé az érvényben lévő fogyasztói áron kiszolgálni nem szabad. A kiszolgálóknak a rúdárut és gépsonkát úgy kell a kötéstől számított legalább egy centiméterre felvágni, hogy az első szelet, melyet egyik oldalán teljesen bé­ borít, kiadásra ne kerüljön és ezt csak külön ke­zelve, csökkentett áron szabad­ értékesíteni. A rúdvégek fo­gyasztói árát is megállapítot­ták. E szerint gépsonka kilónkint 46 forint, csemegeszalámi kilónkint 20 forint, a vegyes rúdvégek (párizsi, nyáriszalámi 36—46 forintos felvágottak) kilónkint 20 forint. A rúdvég­­ként eladott áruban nem lehet spárga vagy ólomzár. (Tudósí­tónktól.) Buomsr a MDP BUDAPESTI PflHTBIZOTTSftOn­gS fl FOVÓROSI TflnftCS­IBPJP Megkezdődött az iskolaév It­ra reggel megkezdődött az iskolaév. Tíz- és tízezer diák köszöntötte szerető szívvel iskoláját s elfog­lalta helyét a padok között, ahol egész esztendőben új, addig ismeretlen dolgokkal ismerkedik. Hány hatesztendős kisgyer­mek ébredt fel ma reggel szorongó szívvel, hogy elinduljon az ismeretlen felé! De ez a szorongás boldog örömmel ve­gyül, ez az ismeretlen a várva-várt újat tárja fel. S amikor, ma délután először mennek haza a hatesztendős gyermekek az iskolából, már úgy beszélhetnek magukról, első osztá­lyosok. Szép, ünnepélyes nap ez a ma, S nemcsak külsőségeiben az. Nemcsak az első találko­zást jelenti az elsőosztályosok számára vagy új iskolaév kezdetét a többieknek. Azt is je­lenti ez a bensőséges, meleg ünnepség, hogy az első nap sok mindent meghatároz. Azt is, milyen szívvel, akarattal látnak tanuláshoz a gyermekek, arra is figyelmeztet, hogy már az első napok pontosságot, fegyelmet követelnek. Pedagógu­saink értik ennek jelentőségét. A nép az ő kezükbe tette tíz­és tízezer gyermek jövőjét, művelődését, tanulását. S a nép, az állam fokozott figyelemmel, szerető gondoskodással kíséri éppen az általános iskolák tanulóinak életét, fejlődését. A nép állama gondoskodik a kis magyarokról, ezért tűzte ki célul minden tanuló számára az általános iskola elvégzését. Az el­múlt iskolaévben százezren végezték el az általános iskola felső osztályait; megnövekedett szám ez, mégis az eddiginél nagyobb gondot fordítunk arra, hogy minél többen végezzék el az általános iskola nyolc osztályát is. Az általános iskola az alapot adja meg; pedagógusaink akkor végeznek szocialista nevelőhöz méltó, jó munkát, ha minden tanítási napon, minden leckeórán megszerettetik a gyermekekkel történelmünk dicső hagyományait, s az új, szo­cialista hazát, dolgozó népünk nagyszerű eredményeit. E kettő — a forradalmi örökség és mai harcaink — nem független egymástól. A mi házasságunkban mindaz, ami történelmi múltúnkban haladó és forradalmi, összefonódik a mai harcok­kal, s ez a hazafiság azonos más népek forradalmi múltjá­nak és harcos jelenének szeretetével. Erre a hazafiságra ne­veljék pedagógusaink a kis diákokat, ezt a hazafiságot mélyítsék el bennük már holnap, az első leckeórától kezdve. Holnap talán már leírják az első betűt, nemsokára már az egyszeregyet tanulják az új elsőosztályosok; az ismeret­len, titokzatos dolgok ismerősökké válnak a gyermekek sze­mében. Mindezek megalapozzák a következő esztendők maga­­sabb színvonalú tanulását. De csak úgy történhetik ez, ha napról napra szilárdítják a tanulók alap- és tárgyismereteit. Frázisnevelésre nincs szükségünk a mi iskoláinkban. Hangzatos, üres szavak helyett többet érnek a tények: történelmünk dicső harcainak alapos ismerete, népünk ma viharzó küzdelmének megannyi eredménye. S így emelkedik majd még jobban az iskolavezetés és a tanulás színvonala. Ezekből a gyermekek­ből a jövő építői lesznek. S ha a szülők erre gondolnak, bizo­nyos, hogy nemcsak engedik, de küldik is gyermekeiket az iskolába. Móricz Zsigmond a „Légy jó mindhalálig" című, felejt­hetetlenül szép színművében megörökíti azt a jelenetet, ami­kor az egykori iskola és a régi társadalom uraitól százszor megalázott kis Nyilas Misi elmondja, hogy bocsátotta őt út­nak édesanyja, „Légy jó... légy jó fiam... mindhalálig." Most nemcsak az anyák és apák búcsúznak gazdag útra­­valóval, jótanáccsal gyermekeiktől; most az egész nép küldi útjukra a gyermekeket, olyan iskolákba, ahol tanulhatnak tu­dományt, hazaszeretetet. S ha Móricz Zsigmond ma írná meg a nyilasmisik történetét, akkor talán így búcsúztatná az anya, iskolába induló gyermekét: tanulj, ismerd meg a tudományo­kat, tanuld meg a népet szeretni, készülj fel arra az isko­lában, hogy nemsokára, ha már sok mindent megtanultál, neked kell a jövőt építened. Huszonnégy vidéki városban 100 előadásra köt szerződést az Állami Operaház Gördülő Operája Az új évadban az ország 24 városában­­ helyenként 2­6, összesen száz előadást tart az Állami Operaház Gördülő Ope­rája. Az Állami Operaház az idén szerződéssel előre leköti a megyei, illetve a városi taná­csokkal az előadásokat. A szer­ződést Győr, Veszprém, Eger, Sopron, Tatabánya, Vác, Ózd és Székesfehérvár tanácsaival már megkötötték. (MTI) Gazsi András munkáslevelező A Rákosi Mátyás Művek Ke­­rékpár III-as üzemében az Ifjú Gárda-brigád teljesítménye ez év januárjában csökkeni kez­dett. A hiba a lánckeréktárcsák­kal volt. Sok csiszolni való akadt rajtuk. Hiába fordultak a brigád fiatal tagjai a művezetőhöz, ő csak azt válaszolhatta: — A hengerdében készítik el rosszul a lánckeréktárcsákat. Ez a hiba késztette Gazsi And­rás elvtársat, egy magas, fekete­­hajú, 20 éves fiatalembert, a Ke­rékpár III. DISZ-alapszervezet agit.-prop.-titkárát, az Ifjú Gár­da-brigád egyik tagját arra, hogy tollat vegyen a kezébe és megír­ja első levelét a sajtóhoz. Izga­tottan várta az eredményt. A Fo­gaskerék szerkesztősége — aho­vá első írását küldte — pár nap múlva megjelentette a levelet. Hatása hamarosan mutatkozott. A lánckeréktárcsák minősége egy hét alatt megjavult. Gazsi András elvtársat a siker felbuzdította. Elhatározta, hogy ezentúl problémáival többször fordul a sajtóhoz, amely immár első alkalommal is jó segítőtár­sának bizonyult. Második levelét az Esti Buda­pestnek írta a sarki KÖZERT-nél tapasztalt hibákról. Megjelent a lapban ez a levél is és az ered­mény nem maradt el, a KÖZERT- ben a hibát kijavították. T e­zután már egymást követe­­t­ték a sajtónak írt levelek, amelyeknek nyoma elsősorban a­­ termelési eredményeken látszott meg. Az április 4-i verseny so­rán történt például, hogy az Ifjú Gárda-brigád vállalásának telje­sítése veszélyben forgott, mert az anyagellátás nem volt folya­matos. Gazsi elvtárs bíráló le­vele figyelmeztette az üzem ve­zetőségét erre, így az Ifjú Gárda­brigád nem utolsó sorban Gazsi elvtársnak köszönhette, hogy adott szavát teljesíthette és meg­nyerhette azt a párosversenyt is, amelyet a hajtókaros csoporttal kötött. Gazsi elvtárs újságban megjelent levelei azzal is ösztö­nözték az Ifjú Gárda-brigád tag­jait a nagyobb teljesítmények el­érésére, hogy munkaversenyük eredményeit nyilvánosságra hoz­ták. Az Ifjú Gárda-brigád átlag­teljesítménye a VIT-műszak alatt már elérte a 165 százalékot, Ga­zsi elvtárs pedig átlagosan 180 százalékra teljesítette normáját. A bíráló leveleket az üzem­­ vezetősége nem mindig fo­­gadta, szívesen, illetve a bírálat nem mindig eredményezte a hiba kijavítását. Ez év júniusában Gazsi elvtárs a Kerékpár III. dol­gozóinak többéves panaszát írta meg szerkesztőségünknek: „Üze­münknek rossz a tetőzete — írta — ezért, ha esik az eső, a nya­kunkba csurog.” Ez a levele ka­rikatúrával együtt megjelent jú­lius 1-i számunkban. Az üzem­­vezetőségnél az illetékesek azon­ban csak a vállukat vonogatták. — Mit tehetünk mi erről? — mondották. — Nincsen üveg és üvegező szakmunkás sincs, aki megcsinálja. Ugyanilyen lélektelenül fog­lalkozik a Rákosi Mátyás Művek kerékpárgyári pártbizottsága Gazsi elvtárs egy másik levelé­vel, amelyet kivizsgálásra, még július elején küldtünk át. Még ma sem válaszoltak, holott nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a Csiszoló- és Po­rolóműhelyben rossz a porel­szívóberendezés. Ezeknek a problémáknak a ■*** megoldása, úgy látszik, még hosszú harc kérdése. "Ezt a har­cot azonban Gazsi elvtárs — a munkáslevelező — nem egyedül vívja, vele harcol a párt és sajtó­ja. Mögötte áll, támogatja és ha kell, meg is védi. Gazsi elvtárs ezt jól tudja. — Már újra írni akartam — mondotta legutóbbi beszélgeté­sünk alkalmával — hogy az Esti Budapest segítségét kérjem, mert üzemünk vezetősége még mindig tétlenül nézi, hogy a tető beázik és rossz a porelszívóberendezés. A segítség nem marad eb

Next