Esti Budapest, 1953. december (2. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-02 / 282. szám

2 Jegyzőkönyv 33 németországi szovjet vállalat átadásáról az NDK-nak BERLIN, december 2. (TASZSZ) December 1-én Berlinben jegy­zőkönyvet írta­k alá harminchá­rom németországi szovjet válla­latnak a Német Demokratikus Köztársaság tulajdonába való, ellenszolgáltatás nélküli átadá­sáról". A jegyzőkönyv értelmében a vállal­atok ellenszolgáltatás nél­küli átadása az összes aktívák­kal és passzívákkal együtt — beleértve a szabadalmakat, a szabadalmi bejelentéseket és a technikai dokumentációt is — teljes ütemben, az említett vál­lalatok 1954 január­­i állapo­tának megfelelően történik. Az átadás lebonyolítása érde­kében minden egyes vállalatnál kétoldali okmányokat szerkeszte­nek és írnak alá a németországi szovjet igazgatóságának képvi­selői, valamint a német részről felhatalmazott személyek. . A jegy­zőköny­vhöz csatolták azoknak a vállalatoknak jegy­­zékét, amelyeket ellenszolgálta­tás né­lkül átadnak a Német De­mokratikus Köztársaság tulaj­donába. V. M. Molotov fogadta Gúlám Jahja-Khán Tarzit, Afganisztán nagykövetét MOSZKVA, december 2. (TASZSZ) V. Al. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere december 1-én fogadta Gúlám Jahja-Khán Tar­zít, Afganisztán szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. A nagykövet rövi­desen átnyújtja megbízólevelét a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnöksége elnökének. (MTI) Eisenhower képviselőinek kudarca az arab országokban BEIRUT,december 2. (TASZSZ) A Telegraph című lap Joh­n­­stonnak, Eisenhower személyes képviselőjének és Wright ameri­kai altengernagynak nemrég az arab országokban tett útjáról azt írta, hogy Libanon és Szíria e látogatások tekintetében egysé­ges álláspontot foglalt el. A lap rámutat, hogy felelős személyek Szíriában és Liba­nonban kijelentették Johnston­n­a­k és Wrightnnek: egyetlen arab állam sem fogadhatja el tervei­ket. Felelős libanoni személyiség közölte a­ lap tudósítójával, hogy Johnston és Wright küldetése az arab országokban kudarcba fulladt. Johnston valótlant ál­lít, midőn azt mondja, hogy az arab kormányok azt ígérték, ta­nulmányoznák tervezetét. Az arab országok elutasítóan vála­szoltak Johnston javaslatára. Nézeteltérések Franciaország és az Egyesült Államok között az amerikai tőke indokínai behatolása miatt PÁRIZS, december 2. (TASZSZ) Mint a Le Monde jelentésé­ből megítélhető, Franciaország és az Egyesült Államok között komoly nézeteltérések támadtak az amerikai tőke indokínai be­hatolásával kapcsolatban. Mint ismeretes, az Egyesült Államok kormánya — a hírhedt amerikai „segély” ürügyével, amelyet a washingtoni kormány Francia­­ország megkerülésével nyújt, Indo­ Kínának — igyekszik on­nan kiszorítani a francia gyar­mati közigazgatás képviselőit és Franciaország gazdasági pozí­cióinak aláásására törekszik. A Le­­Monde rámutat, hogy november 30-án a­ francia mi­niszterek tárcaközi tanácskozá­sán megvitatták az Egyesült Államok kormányának azt a határozatát, amely szerint Washington tízmillió dollárt ad­­ a „társ­államoknak", amerikai­­ mezőgazdasági termék-feles- - leg" vásárlására. Ezt az össze-­­­get abból a 385 millió dollár­­­­ból kell elvonni, amelyet a viet-­­ nami háború folytatására adnak­­ Franciaországnak. A francia kormány — írja a Le Monde — bizonyos kifogá­sokat emel amiatt, hogy a „köz­vetlen amerikai hitelnyújtás megsértheti a társ­államok ás Franciaország közötti kereske­delmi egyezményt. Ezzel kap­csolatban a francia kormány feltételezi, hogy az Egyesült Ál­lamok és az indokínai államok közötti tárgyalásokon Francia­­ország képviselőinek is részt kell venniük." SZERDA, 1953 DECEMBER 2. (én­urimsz Megcenzurázták Ilo Si Alink nyilatkozatát PÁRIZS, december 2. (MTI) A francia gyarmatosítók ex­­pedíciós hadseregének és Bao Daj bábkormányának képvise­lői Hanoiban megcenzurázták Ho Si Minh, a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság elnöke nyilatkozatának szövegét, vala­mint az ahhoz fűzött kommen­tárokat és tudósításokat, ame­lyeket a helyi lapok közöltek. Buo Daj kedden reggel hiva­talos közleményt jelentetett meg, amelynek lényege az, hogy ad­dig nem lehet béke, amíg a „lázadók’’ nem tömörülnek az 5 „kormánya" köré. Nlixont a ceyloniak is tiltakozó tüntetéssel fogadták PEKING, december 2. (Új-Kína) Colombóból érkezett jelentés arról számol be, hogy Nixont, az Egyesült Államok alelnökét, november 29-én kínos meglepe­tés érte ,a városban: tüntetés zajlott le az USIS (Amerikai Tá­jékoztató Szolgálat) épülete előtt, amikor Nixon az épület­ben tartózkodott. A tüntető Cey­lonjaik haraggal kiáltozták: „Nixon takarodj haza!"’ Nixon Colombóba érkezése előtt a ceyloni békebizottság erélyesen tiltakozott az Egyesült Államok alelnökének látogatása ellen. A tiltakozás felfedte: „Nixon látogatás® azt a célt, szolgaljai,­ hogy az Egyesült Ál­lamok a saját hegemóniája alatt agresszív ,biztonsági­ rendszert szervezzen Ázsiában, amely min­den ázsiai ország békéjét és biz­tonságát fenyegetné”. A Görög Kommunista Párt központi bizottságának nyilatkozata nyilatkozatát, amely a Görögor­szágban foganatosított újabb letartóztatásokkal foglalkozik. A nyilatkozat közli, hogy az utóbbi időben az egész ország területén letartóztatások foly­nak.­­ Athénben is számos haza­fit tartóztattak le, így a többi között Miltiadisz Zaharatoszt és Dimitriosz Da­raszt, a nemzeti felszabadítási mozgalom kipró­bált élharcosait is, akiknek élete most veszélyben forog — álla­pítja meg a nyilatkozat, amely a következő szavakkal fejeződik be: — Népünk, harcolni* fog leg­jobb fiainak életéért. Az ameri­kai megszállók és görögországi szolgáik semmiféle terrorral, gyilkossággal és népellenes in­tézkedéssel nem tudják elérni sö­tét céljaikat. A görög nép tovább folytatja harcát és sohasem hajt­ja járomba fejét. SZÓFIA, december 2. (MTI) A „Szabad Görög Rádió” közli a Görög Kommunista Párt központi bizottságának Új, 14 lámpás szovjet rádiókészülék A minszki rádiógyárban megkezdték a „Belarusz—53” típusú rádiókészülékek sorozatgyártását. A készülék 14 lámpás, hatféle hangterjedelemre állítható be, zörejmentes, gombkapcsolású. A képen, a szerelőműhelyben szállításra készítik elő a „Be­larusz— 53”­típusú rádiókészüléket. ANDRÉ WU Párizsi levél A miniszter két pofonja A katekizmus azt tanítja: ha pofont kapsz a bal arcod­ra­, nyújtsd oda a jobbodat is. Pleven úrnak nem került különö­sebb fáradságba, hogy kövesse ezt a tanítást; a francia nemzet­­gyűlés, majd­­ saját pártja vágta el pofon. A nemzetgyűlés visszautasítot­ta a kommunista képviselők ül­dözésére kért felhatalmazást, ez volt az egyik pofon. Másnap pe­dig elhagyta pártjának elnöki székét, mert pártja az ő elnöki véleménye ellenére tárgyaláso­kat kezdett Ho Si Minh-hel. Ez volt a második pofon, amelyet a hadügyminiszter kapott. A­z amerikai stratégiát az elszigetelésre alapozták. Belpolitikai téren ennek megfe­lelően elhatároztatott, minthogy a franciák egyharmada kommu­nista vagy legalábbis kommu­nista választó, a­ másik kéthar­mad nem beszélhet ezzel az egy­­harmaddal. Külpolitikai vonatko­zásban elhatároztatott, minthogy e világ egyharmada szocialista, vagy éppen építi a szocializmust, a másik kétharmad nem beszél­het vele. Ez a politika messze vezet. Tárgyalásokat folytatnak például olyan szakszervezeti szervezetek­kel, amelyek senkit sem képvisel­nek. Ezzel szemben nem fogadják a CGT képviselőit, akik néha a szervezett dolgozók 90 százalékát képviselik. A köztársasági elnök fogadja a franciáknak csupán 1,005 részét képviselő pártok kép­viselőit, de nem fogadja a Fran­ca­ Kommunista Párt képviselőit, akik három közül egy választó hevében beszélnek... Úgy tűnik, m­intha az angolszász nyomással is Adenauer cinikus kijelentései­vl szemben Franciaország el­szigetelten állna; egyesek ebből olyan tanulságot vonnak­­, hogy gyávaságot, megadást tanácsol­nak. De várjon Franciaország valóban elszigetelten állna-e, ha tudomásul venné, hogy a világ egyharmada, (bár a reakciós saj­tó agyonhallgatja) nagyon is je­len van a történelemben? A köztársasági törvény értel­­mében: képviselőt csak ak­kor lehet bíróság elé állítani, ha a nemzetgyűlés komolyaknak és törvényeseknek ítéli az ellene emelt vádakat. E vádakra vo­natkozó dokumentumokat először a mentelmi jogok bizottsága vizsgálja felül. A bizottság vá­laszt egy előadót, az előadó a nemzetgyűlésnek kifejti a bizott­ság véleményét. A nemzetgyűlés pedig ezek után vagy megadja, vagy visszautasítja a felhatalma­zást a szóbanforgó képviselők bíróság elé állítására. 1952 októberében Pleven had­ügyminiszter felhatalmazást kért a nemzetgyű­léstől Jacques Duc­­los­ée, három más kommunista képviselő — a Francia Kommu­nista Párt Politikai Bizottságá­nak tagjai — letartóztatására. A „vádirat” hat hónappal azelőtt megjelent cikkekből állt, amelyek ellen soha nem emeltek kifogást, továbbá néhány, a tel­jes nyilvánosság előtt hangozta­tott kijelentésből. Különös „ál­­lamellenes összeesküvés!” A mentelmi jogokat felül­vizsgáló bizottság­ előadó­ja Duveau, a madagaszkári gyar­matosítók képviselője lett. Ez az úr annak a pártnak tagja, amelynek elnöke a vádat képvi­selő miniszter, Pleven. Igen ám, de a vádirat mégiscsak nagyon üres. Nem tudnak mást a kommu­nisták bűnéül felhozni, mint a viet­nami háború elleni aktivitásukat, békeharcukat. A közvélemény megmozdul. A bizottság tagjai­nál küldöttség- küldöttséget kö­vet. A bizottság összetétel­ében bizonytalan, nem szeretne túlsá­gosan nagy felelősséget venni a vállára. A tagoknak nincs egy­forma véleményük a vietnami háborúról. Hogyan lehet tehát „bűnösnek” kikiáltani egy kom­munista cikket, ha egyszer má­sok is­ használják ugyanazokat a kifejezéseket, amelyeket történe­tesen Jacques Duclos használt először? Az előadó úgy látja: a rábízott szerep undorító. Ha a kormány üldözni akarja a kommunistákat, keressen hozzá másokat. Maga a bizottság is a mentelmi jog felfüggesztése el­len szavaz. Ily­en körülmények között ül össze a nemzetgyűlés. Folytatja-e a csalárd játékot, vagy abbahagyja-e ezt a hülye­séget? ★ A történelmi nap néhány té­r­­nye feljegyzésre méltó. Először is az „amerikai" pártok vezetőinek elvakult dühe. Pleven és René Mayer hazudtak, még azon az áron is, hogy később a nemzetgyűlés előtt elismerték: hazudtak. Pleven még azt is ki­jelentette: „A kormány megteszi kötelességét”, más szóval: lemon­dana, ha­ leszavaznák... Végül is a többség­ 312 szava­zattal 290 ellenében kijelentette: a vádak „se nem törvényesek, se nem komolyak". A többség nem adott tehát a katonai hatóságok­nak felhatalmazást arra, hogy az ország legnagyobb politikai pártjának vezetőit vád alá he­lyezzék. Ezután a hatalmas po­fon után Pleven nem mondott le. Másnap saját pártjától kapta­ a másik pofont. A párt képviselői­nek csak kisebbsége szavazott Plevennel, így tehát a kormány megszégyenítő vereséget szen­vedett. ★ IV­em véletlen az Egyesült Államoknak és a francia­országi „amerikai” pártoknak­­* a kudarca. E győzelem után lát­hattuk, hogy kommunisták és an­­tikommunisták együtt harcolnak a német fel­fegyverkezés ellen. Olyan országos mozgalom ez, hogy úgy látszik, elsöpör maga előtt minden akadályt... A kormány ezek után még csak meg sem tud kísérelni valami komoly külpolitikai tettet, leg­alábbis a decemberi köztársasá­gi elnökválasztás előtt. E válasz­tás során a legdöntőbb az lesz, hogy a jelölteknek mi a­ vélemé­nyük az európai hadsereget ille­tően. A választásokon részt vesz­­nek a kommunisták is, nem vi­tás, hogy szavazataikra szükség van. És ha a bonni szerződések és a vietnami háború elleni moz­galom tovább növekszik, megbu­kik a kormány. Íme, tehát a ber­mudai konferencia egyik célja: belerángatni Franciaországot a ratifikálásba, mielőtt, még a hi­vatalos vélemény elhangzott vol­na, lehetővé tenni a­ kormány francia-amerikai tagjainak, hogy azt mondják: „Túl késő...nincs mit tenni..." T­e ugyan mit is tesznek, ha ” Franciaország mindannak ellenére, amit javasolnak vagy amiben megegyeznek majd a Bermudákon, visszautasítja Né­metország felfegyverkezésének ratifikációját? Nélkülözni, tud­ják-e hozzájárulását? Ha azt ál­lítják, hogy igen, még jobban meggyorsulnak az események... A lavina gördülés közben nö­vekszik ... Gulliver aludt. A törpék öli­tek, mikor sikerült őt ezer és ezer nevetséges kis spárgával bekötözniök. Gulliver­ felébredt, ráfújt a törpékre, s azok a fene­kükre estek. Ez történt, ha sza­bad magam így kifejeznem, Ple­ven úrral is. De ez csak a kezdet Angliában nagy megdöbbenést keltett Hu­geb­díi törzssfö­nökének sstíműserese LONDON, december 2. (MTI) Anglia közvéleményét súlyo­san felháborította a kormány, illetve Lyttelton gyarmatügyi miniszter­­ eljárása amellyel II. Muteszát, Buganda (Uganda, legnagyobb tartománya) törzs­­főnökét megfosztotta trónjától és országából száműzte, mert ellenezte országa bekebelezését a tervezett keletafrikai állam­­szövetségbe.­­ A Star írja vezércikkében: — Lytles­omnak már eddig is sok baja volt: Kenya, Brit- Guyana, Szudán és most a de­rűs­égből jött villámcsapás, Buganda törzsfőnökének elmoz­dítása, amely a közvéleményt a legsúlyosabban megdöbbentette. Eddig még semmi felvilágosí­tást sem kaptunk. A kormány legsürgősebb kötelessége tájé­koztatni az akóházat erről a fenyegető, veszedelemmel teli ügyről. Az Evening News szerint az ügy által kirobbantott parla­menti vihar alapjaiban fogja megrendíteni a gyarmatügyi mi­nisztériumot. Ú­gy tudtuk, hogy az Ameriikael­lenes Te­vékenységet Vizsgáló Bizottság figyelme kiterjed mindenkire, a­k­i csak él és mozog. Lebe­csültük a bizottságot. Még a halál sem ragadhatja ki a gyanús elemeket emez éber szervezet kezeiből. Amint a newyorki Daily Worker írja­, a bizottság vizsgálatot indít Lincoln elnök ellen, a­kit 88 évvel ezelőtt gyilkol­tak meg. Az amerikai tör­ténelem e nagy­ ala­kja azért gya­nús, mert 1864-ben, ami­kor másodízben vála­s­z­tottá­k meg az Egyesült Államok el­nökévé, üdvözlő levelet ka­pott az I. Intern­azion­álé vég­rehajtó bizottságától, méghoz­­z­á — McCarthy segíts! — Marx Károly aláírásával. Az Internacionálé a többi között azt írta Lincolnnak: „Ha az Ön első megválasztá­sakor a hallgatóla­gos jelszó így hangzott: ,ellenállás a rabszolgasággal szemben’ — újramegválasz­tása alkalmával felcsendül a diadalmas csata­kiáltás­ ,halál a rabszolga­ságra’." ■ De ez még nem minden. Lincoln válaszolt is a „vörö­­sö­kne­k". „Az Egyesült Álla­mok kormánya — hangoz­tatta — arra törekszik, hogy egyenlő igaz­ságot szolgáltas­son minden államnak, minden egyes embernek. Eljárásaiban mindig a jól bevált gyakor­latra, a tömegek támogatásá­ra és az egész világ megbe­csülésére, jóakaratára fog tá­maszkodni.­ Világos, hogy aki ilyesmit leírt,­­ az súlyosan veszélyez­tette Amerika biztonságát. Csupán a Gondviselés izgal­mának köszönhető, hogy az Egyesült Álla­mok már akkor (1864-ben) nem hullott a vö­rös Kreml karjaiba... Sajnos, Abraham Lincolnt nem lehet megidézni, m­int Trumant, a­ másik „kommu­­nistabér­enc” volt elnököt. (Szép párhuzam, ugyebár, a haladó Lincoln és a re­akciós , Truma­n között?!) De a Szövetségi Nyomozó Iroda megállapította­, hogy él még az amerikai polgárháború egyik részvevője. Nosza, meg­­idézik ezt a 90 éven felüli aggastyánt — büntetés terhe mellett — és kikérdezik, mit tud Lincoln és Marx kapcso­latairól. Mindez tréfának tűnik. De nem az. Az Am­eri­ka­ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bi­­zottság azért szeretné kom­promittálni Lincoln elnököt, hogy kiűzze őt az amerikai nép szívéből és helyet csi­náljon McCarthynak. Eléri-e célját a bizottság? Tegyük fel, hogy Magyaror­szágon valamiféle bizottság akciót indítana annak érdeké­ben, hogy a magyar nép ezentúl ne Kossuth Lajost tisztelje hanem — Sombor- Schweinitzer Józsefet. Sikerre vezetne ez az akció? Körülbelül hasonló sikerre számíthat a Lincoln ellen in­dított „vizsgálat” is. Polgár Dénes A külpolitikai hírek margójára Lincoln elnök a bizottság előtt Uganda, afrikai angol gyar­mat. Lakossága 5.200.000 fő­ből áll, területe 250.000 négy­zetkilométer. Fővárosa Enteb­be. (A szerk.) A brit gyarmatosítók újabb terrorakciója December 2. (MTI) A Reuter hírügyökség nairobi közleménye szerint az ottani bí­róság kedden halálraítélt 44 ki­­kuju-törzsbeli bennszülöttet, ezenkívül különböző időtartamú börtönbüntetést szabott ki négy más kiskujura. Olasz tábornok bírálja az „európai hadseregről“ szóló szerződést ROMA, december 2. (TASZSZ) A kormánykörökhöz közelálló, Giorn­ale d’Italia­ című lap kö­zölte Vincenzo Petitti tábornok­nak, a katonai szemle írójá­nak az úgynevezett európai védelmi közösségről szóló cikkét. A cikkírónak az a vélemény®, hogy ez a szerződés „megalá­zó és igazságtalan". Megalázó, mert teljesen a külföldi segély függvényévé teszi Olaszorszá­got és a szerződés nem elegen­dő ahhoz, hogy megakadályoz­za a német katonai uralmat és a német fegyveres erők cselek­vés­­szabadságát; igazságtalan, mert az eredeti ígéretek ellené­re szuverenításbeli előjogokat biztosít egyes államok számára, más államok rovására." különféle gyermekfénykép ^ 50.­ forint FŐVÁROSI FOTÓ VÁLLALAT Szent István-könti 20. lenin körút SO. A Néphadsereg Vörös Csillag Színháza mellett mozival szemben és az Úttörő Áruházban

Next