Esti Budapest, 1954. január (3. évfolyam, 1-23. szám)

1954-01-03 / 1. szám

VASÁRNAP, 1954 JANUÁR 3 Ik­i fi FIST PÁRTÉLET A karattányprogran­m könnyebb a felelet Két népnevelő munkája Az emberek terveznek, számolnak, amerre járok, min­denütt ezt tapasztalom... — Greczula Sándorné idestova négy esztendeje, hogy részese ennek a nagy tervezés­nek, de olykor még valami csodálkozásféle bujkál benne, ho­gyan is változott meg körülötte ennyire a világ. — Közel húsz évig voltam Kanadában. 1930-ban mentem ki. Sokan indultunk szerencsét próbálni, a nyomor kergetett bennünket itthonról. S ott kint sem várt bennünket jobb világ. Az 1930-as években gazdasági válság söpört végig Kanadán, na­gyon nehéz volt az élet... Aztán kitört a háború. Mi lesz Ma­gyarországgal, hazamehetünk-e még valaha — erre gondol­tunk ... És hazajöttünk. Greczuláné elvtársnő a Hevedergyárban dolgozik, három esz­tendővel ezelőtt választották meg népnevelőnek. A kanadai élet emlékét kiszorították a hazai gondok, örömök. Megtanult ő is tervezni, számolni hazai mértékkel. Nem vezet naplót, nem írta­­ élményeit, eseteit, tudja azo­le népnevelői munkásságának o­kát írott szó nélkül is. — A kormányprogramm, a Központi Vezetőség határo­zata óta könnyebb lett agitációs munkám. A tények többet érnek minden ékesszólásnál. Az árleszállítás nem pottyan készen az égből, mint ahogy az a rengeteg étel, ital, meg miegyéb sem pot­­­tyant az égből, amit karácsonyra, meg Szilveszterre összevásároltunk. Dolgozni kell és nem is akár­hogyan, hogy még olcsóbb, még több árut találjunk az üz­letekben, áruházakban. Mert ami 1953-ban elég volt, az 1954-ben már kevés lesz! — Sok évet éltem, de még nem láttam ilyen ajándéko­zást, mint most karácsony­kor. Annyi játékot vásároltak az emberek, mintha az egész ország csak gyerekekkel volna tele ... — Greczuláné elvtársnő mosolyog. — A gyerekek örö­me nagy erő, a felnőtteket gyakran kell emlékeztetni erre az örömre évközben is. Az elmúlt év sok kívánsá­got teljesített, sok panaszt or­vosolt. Az új esztendő küszö­bén az emberek tovább szö­vik a megvalósítható vágya­kat. Nagy Istvánné kétszeres sztahanovista szövőnő — szin­tén népnevelő a Hevedergyár­ban — saját sorsával bizonyít­ja: érdemes jól dolgozni, a jó­lét alapja a munka. — Egy év alatt annyi min­dent vettem, hogy hirtelené­­ben nem is tudnám felsorol­ni — mondja Nagyné elvtárs­nő — a műhelyben az asszonyok örülnek gyarapodásomnak, s a magukéról sem feledkeznek meg, így aztán állandó közöttünk a vetélkedés. Aki jól akar élni, annak jól is kell dolgozni. Én a gyakorlatban is megmu­tatom ennek igazát. Az ember olyan fából van faragva, hogy mindig többre vágyik. Az új esztendőtől szép lakást várok — én is, meg sokan mások. A Béke­ úton több mint 500 la­kás készül, talán jut azokból a hevedergyáriaknak is. Ha meg nem jut, az sem olyan nagy baj, építenek másutt is. Előbb­­utóbb mindenkire sor kerül — Nagyné elvtársnő jóízűen elne­veti magát, bevallja, titokban nagyon is számít arra a béke­úti lakásra, s nem is „valami­kor“ szeretne költözködni, ha­nem még ebben az évben. így vannak ezzel valamennyien, így tervezték, így számolták. Néhány hónappal ezelőtt Balla Anna Az asszonyokat mintha kicse­rélték volna. Kevesebb gond a háztartás vezetése, ezért lett jobb a kedvük. Kezdjük a He­vedergyárnál ,­s Greczuláné elvtársnő elmondja, hogy az­előtt a szomszéd házban lévő Közért-boltban csak ömlesz­tett sajtot meg gyümölcsízt vásárolhattak tízóraira, most meg négyféle szalonna, felvá­gottak egész sora között válo­gathatnak. Hús is van, zsír is van. Egy évvel ezelőtt sokat mérgelődtek az asszonyok, mert kevés volt a zöldség, fe­jeskáposztát sem kaptak, most meg a környékbeli tszcs-k, egyénileg gazdálkodók annyit hoznak a piacra, hogy öröm nézni. Telt kosárral mehetnek haza az asszonyok, nincs is pa­nasz a konyhára. A ruhafélék dolgában azon­ban akad kifogásolni való. Az árleszállítás óta sokan vásá­roltak például kabátot, s a ka­bát új ára jelentékeny össze­get hagyott a zsebekben. Ol­csóbb lett egy csomó textil­holmi is. De még akad textil­áru, amelyet drágának tarta­nak. A gyárban hamar kopik a ruha, az ing, pótolni kell a vá­sottat. Greczuláné elvtársnő egyetért a panaszokkal — a népnevelő­nek is ugyanaz a gondja, mint a többi dolgozónak. De rögtön válaszol is, hogyan lehet még olcsóbban textilt vásárolni. — A párt megígérte, lesz még árleszállítás, nem is egyszer. És hogy minél előbb legyen, az rajtunk is múlik. ■ J »an—— Greczuláné elvtársnő és Nagy­né elvtársnő zavarba jött, ha a dolgozók megkérdezték tőlük: — Mondjátok meg, miért nem lehet ezt és ezt kapni, miért nincs választék ebben és ab­ban? ... —­s nem mindig tud­tak okos választ adni. A kor­­mányprogramm óta megváltoz­tak a kérdések. A „miért“-et felváltotta a „mikor“ és a „hogyan“. S a népnevelők vá­laszolnak úgy, ahogyan a párt tanítja őket: „Akkor lesz még több lakás, több zsír, több éle­­­­lem, még olcsóbb textiláru,­­ ha dolgozunk. Hogyan dol­gozzunk? Becsületesen és lel­kiismeretesen.“ 1954 első gyermekei­­ Budapesten az új eszten-­­­dő első szülöttje, kislányj­a volt. Megelőzve a fiúkat, a Baross­ utcai 11-es számú, 5 szülészeti klinikán éjfél utáni­­ 5 perccel köszöntött be a vil­­­­­ágra: Tóth Zsuzsika, Tóthi­­ Mihályné szakácsnő 3.101­0 kiló súlyú kislánya. Édes-'­­ anyjával együtt mindketten j­ó egészségesek és jól érzik- I magukat. '­­ Tíz perccel a kislány utáni 1 és 10 dekával súlyosabban ! ' érkezett meg az Újpesti I I Szülőotthonban 1954. másod I­­­dik gyermeke, Szöllősi La­­­­j­­osné kisfia, akinek édesap-­­­­­ja a Gheorghiu-Dej Hajó- i 1 gyárban dolgozik. A követ-­­­­kező negyed egy után öt ú­­ perccel született a XIII. ke-­ S rületi Semmelweis Szülő­i­­ otthonban, ahol Kocsis Mi-M­i­hályné segédmunkásnő adott í­t­életet ifj. Kocsis Mihálynak , aki a legkövérebb kisbaba az I három közül, súlya 3.70 kilo- 1­­ gramm.­­ L________________________| Az ÉFEDOSZ-székház szilveszteri újítása: a „Kispajtások tanyája“. Amíg a szülők a mű­sort nézték, a kicsinyek gondos felügyelet mellett meséket hallgattak. Akik elálmosodtak, lefeküdtek, jó, meleg paplannal betakaróztak, s úgy várták meg az újesztendőt. (Huba László felvétele) Mi újság a kerületekben? A XIX. kerületben az 51-es villamosjárat tehermente­sítésére a Nag­rvárad­ tér és a­ Malinovszki­ út között meg­indították az 54-es autóbuszjáratot. A 48-as autóbuszjárat útvonalát a Zalka Ató­é­ térig meghosszabbították és az eddigi 20 perc helyett 12 percenként indítják a kocsikat. A XIII. kerületben 400.000 forintos költséggel újjá­építették az Elektromos sporttelepet. Edzőpálya is épül 10.000 forintos költséggel. A Balzac- és Csáky-utcát sar­kán kézilabdapályát, a Váci-úton kosárlabdapályát, a Szabd­a-utcai kórház területén pedig MHK-pályát léte­sítettek. A kormányprogramm óta javult a XVIII. kerület köz­lekedése. Üzembehelyezték a 36-os autóbuszjáratot és meg­hosszabbították a 35-ös autóbuszjárat útvonalát. Két utcát 1900 méter hosszúságban burkolattal láttak el s aszfaltbur­kolatot kapott 220 méter hosszúságú kocsiút. Befejezték a Huba­ utcai bölcsőde átalakítási munká­latait. A bölcsődét új felszereléssel a jövő év elején adják át rendeltetésének. A Somogyi Béla­ utcában új 44 férő­helyes bölcsőde építését kezdték meg, ezzel a kerületi ta­­nács kezelésében lévő bölcsődék száma ötre emelkedik. Az árleszállítás során megszűnt a háromféle villany­tarifa. A pestimrei és a Ganz-kertvárosi dolgozók olcsóbb, a budapesti tarifának megfelelő villanyáramhoz jutottak. Bő­ví­­tették a kerületben a vízvezetékhálózatot, az elmúlt hónapok­ban 900 méter vízvezetékcsövet fektettek le. A kormánypro­­gramm óta három új közkutat létesítettek. Nagy összegeket fordítottak az egészségügyi ellátás megjavítására. A Vörös Hadsereg útján elkészült egy új körzeti orvosi rendelő, a Kossuth­ tér és az Attila­ utca sar­kán pedig új iskolaorvosi rendelő létesült. Vidám ródlizók a Szabadsághegyen. Így köszöntöttük az új esztendőt Új esztendő köszöntő a gyömrői Petőfi tsz-ben. ■ *TV* Szilveszter-est a Hazai Fésűsfonógyár kultúrtermében. Válogatott labdarúgóink családtagjaikkal a Fővárosi Varieté „6:3 a javunkra“ előadásán a Sportcsarnokban. 3 íllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllilllllllllllllllllllllll 1953-ban 1.703.480 kötvény tulajdonosa nyert A Harmadik Békekölcsön nyereménysorsolással befeje­ződtek az évi államkölcsön­­sorsolások. Ha az év végén számadást készítünk az 1953- ban tartott 7 sorsolásról, meg­állapíthatjuk, hogy a kisorsolt 475 millió fo­rintból sokszázezer köt­vénytulajdonos nyeremény­nyel tetézve, sokszázezer pedig névértékben kapta vissza az államnak köl­csönadott, megtakarított pénzét. Ebben az évben 765.150 darab kötvényt sorsoltak ki nyere­ménnyel és ezek között 7 darab 100 ezer forintos főnyeremény, 140 darab 50 ezer forintos, 288 darab 25 ezer forintos, 722 da­rab 10 ezer forintos, 2152 darab 5 ezer forintos nagynyeremény, valamint 38.100 darab ezer fo­rintos, 107.300 darab 500 forin­tos és 616.441 darab 300 forin­tos nyeremény örvendeztette meg a kölcsönjegyzőket. A nye­reményeken kívül 938.330 da­rab kötvényt névértékben tör­ténő visszafizetéssel sorsoltak ki, összesen tehát 1.703.480 darab kötvény tulajdonosa ré­szesült nyereményben, illetve törlesztésben. A Katolikus Papok Országos Békebizottságának levele a Nemzetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett Andrea Gaggerohoz A Katolikus Papok Országos Békebizottsága levélben üdvö­zölte a nemzetközi Sztálin-bé­kedíjjal kitüntetett Andrea Gaggero olasz katolikus lelki­­pásztort. A levél a többi között a következőket mondja: A magyar Katolikus Papok Országos Békebizottsága, amely több mint 3 ezer római katolikus papot tömörít sorai­ba, nagy örömmel vette a hírt, hogy önt Sztálin-békedíjjal tüntették ki. Az ön személye nem ismeretlen előttünk, hi­szen vezetőségünk több tagja annak idején részt vett a III. Béke-Világkongresszuson, ahol személyesen is megismerkedett önnel és hallgatták előadását, ami a békeszerető emberek lelkében világszerte nagy nyo­mot hagyott. Hazánk papsága mindig figyelemmel és érdek­­lődéssel kísérte az ön munká­ját és nagy elismeréssel gon­dolt arra a nagy hősiességre, amivel az akadályok, meg nem értés, sőt ellenséges magatar­tás ellenére a béke szent ügyét szolgálta. Hisszük, hogy abban az örömben, amit érzünk, nyuga­ti paptestvéreink is osztoznak, hiszen ez a kitüntetés, amit ön kapott, a legnagyobb nemzet­közi elismerése annak a mun­kának, amit mi, papok vég­zünk és hivatásunkból kifo­lyólag kell is végeznünk, ha a béke fejedelmének igazi köve­tői akarunk lenni.

Next