Esti Budapest, 1954. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-01 / 128. szám

KONGRESSZUS UTÁN A kerület lakóinak egészségvédelméért Lerch Jenő dr. és Dombai Dezsőné elvtársakkal, a X. ke­rületi tanács egészségügyi osz­tályának dolgozóival beszélget­tünk arról, hogy a kongresszus milyen segítséget ad további munkájukhoz. Az elvtársak elmondták, hogy elsősorban rövidíteni cacarják azt az időt, amellyel az ügyeket intézik, hogy a la­kosság érdekeit az eddiginél is jobban szolgálhassák. Ezt a többi között úgy valósíthat­nák meg — mondják — hogy ha azok a fórumok, ame­lyekre egy-egy ügy tarto­zik, összehangolnák mun­kájukat, s egyöntetűen jár­nának el. Az elvtársak példával ilusztrálták az elmondottakat, sőt törvényes rendelkezések­et­­— Több üzem — mondottak fenére elhanyagolják a gépek, — köztük egészen működése a fennálló rendelkezések sze­rint. A kerületi tanács egész­ségügyi osztályának jelentésé­re az egészségügyi felügyelet elrendelte ezek megszüntetését vagy áttelepítését. Van, ame­lyiket már tavaly júniusban, s van, amelyiket ez év január­jában kellett volna megszün­tetni vagy áttelepíteni. A ren­delkezéseket azonban egy eset­ben sem hajtották végre. Köz­tük szerepel egy italbolt is, amelynek nincs WC-je. A WC-t mindmáig nem csinálták meg és az italboltot sem he­lyezték át olyan helyre, ahol megfelelőek az egészségügyi körülmények. Lehet, hogy a fentiek végrehajtásának aka­dályai vannak , de azt látni kell, hogy ha az egyes szervek sem­mibe sem veszik a végér­vényes határozatokat, úgy a dolgozók érdekei ellen cselekednek, s a tanács tekintélyét, de a ha­tóságok tekintélyét is lejárat­ják. — Az osztály munkáját — mondják az elvtársak — meg­nehezíti az a sok adminisztrá­ció, amellyel egy-egy ügy el­intézése jár. Minden ügyet ma­gunknak kell kivizsgálnunk, mert az összes felsőbb szerv­től hozzánk futnak be. Gyak­ran egy kiló papír gyűlik ösz­­sze, míg csak egy ügy másola­tait, jegyzőkönyveit összeállít­juk. S hogy ez mennyi aktát jelent, akkor tudjuk meg, ha összeadjuk a tanácstagi beszá­molókon, a fogadóórákon el­mondottak feljegyzéseit, a la­kóbizottságok ügyeit, a felsőbb szervektől kivizsgálásra kül­dött anyagokat, valamint azo­kat, amelyeket a lakosság sze­mélyesen jelent be. — Most — mondják az elv­társak — azon kell gondolkod­nunk, hogyan tudjuk a kon­gresszus útmutatása alapján a minimálisra csökkenteni az ad­minisztrációt — persze csak úgy, hogy abból kár ne szár­mazzék — hogy minél többet tehessünk a gyakorlatban a ke­­­rület la­kóinak egészségvédel­méért. /V­ifit's at is 11 ti­n It a kánifsultíra A múlt évek tapasztalatain okulva, ebben az évben előre ír.i­s szer­vezték a jégtermelést. Például a Jász-utcai telepen negyvenvagonos jégraktárt építenek. Ezenkívül a Jász-ut­cai gyár kapacitását is kibőví­tik. Bár még eddig a munkála­tokat nem fejezték be, már ezen a nyáron emelik a termelést, a következő évben pedig a gyár kapacitását 75 százalékkal nö­velik. Az idén kétszáz vagon jeget tartalékolnak folyamatosan a kánikulai fogyasztásra. A té­li hónapokban, főleg a vi­dék jégellátására, természe­tes jéggel is megtöltötték a vermeket. Szovjet rendszerű ráfagyasztásos eljárással és a folyók, tavak jegének gyűjté­­sével természetes jeget tárol­tak a nyári hónapokra. A bu­dapesti üzemek és az országban hetven-nyolcvan üzem felké­szül, hogy a meleg idő bekö­vetkeztével a rohamosan je­lentkező igényeket kielégítse. Budapesten a meglévőkön kívül a következő helyeken nyíltak új jégel­árusító üzletek: I­., Mártírok útja 19, II., Fő-utca 60, IV., Szent István-tér 5, VI., Sztálin­ út 24. és Paulay Ede­­utca 49, VII., Dohány-utca 69 és Síp­utca 15, IX., Tompa-utca 15/a, XIII., Kiss József­ utca 9. alatt. Valamennyi új bolt reggel 6-tól 10-ig van nyitva. Sokan vásárolják a Mirelité közkedvelt készítményeit. Mi­után a meglévő mélyhűtő­üzem nem tudta kielégíteni már a növekvő igényeket, ebben az évben a kereskedelmi jelle­gű hűtőházakban is­ készítenek mélyhűtött árukat, gyümöl­csöt, zöldségfélét. A fővárosi hűtőházakon kívül a vidéki hű­tőházakat is igénybe veszik. (Tudósítónktól). Balogh néni, a hejőpapi gép­állomás hírneves konyhaveze­tője megszokta, hogy a trakto­risták minden délben megdi­csérik a főztjét. Ennek fejében ő is mindenkiről csak jót mond. Egyetlen ember van a gép­állomáson, akiről sok rosszat tud. Barabás Sándor főgépészt, aki februárban jött Pestről, minden délben megszidja. Ba­rabásról a következő véle­ményt mondja: — Én tőlem, lehet nagyon jó munkás, de nem szeret enni. Mindig elfelejt ebédelni jönni, s ha jön is, csak a felét eszi meg. Balogh néni ezt mérgesen mondja, olyan anyai hangon, mintha a fiával zsörtölődne. Barabás meg elmosolyodik, s azután bocsánatkérően kiveszi a tányérjából a sülthalat, s már fel is áll. Mikor Balogh néni kijön, csak a hűlt helyét találja.­­ Barabás pedig kimegy a műhelybe és hozzákezd dol­gozni. Meg akarja lepni a traktorosokat egy festékszóró pisztollyal. Eddig ecsettel fes­tették minden évben újra a cséplőket, s Barabás azonnal elhatározta, hogy csinál vagy három festékszórót. Amikor a pesti elvtárs után érdeklődöm, Balogh néni igazít útba a konyha­ajtóból. — Biztos a műhelyben töri megint a fejit valamiben. Csend van a műhelyben, csak a reszelő hersog. Barabás Sán­dor az utolsó simításokat végzi a festékszórón. Amikor meg­tudja, hogy Pestről vagyok, az első kérdése így hangzik: — Beszélt már az elvtárs, Balogh elvtárssal? Épp az előbb alakítottam át a gépét gumikerekűvé. Így azután esős időben lehet lucernát kaszálni. Elkészül a festékszóró, s Barabás elvtárs meghív új la­kására. A gépállomással szem­ben kapott lakást, amelyet még előbb egy kicsit át kell alakítani, be kell festeni, de Barabás elvtárs már úgy be­szél róla, mint egy szépen be­rendezett, kétszobás lakásról. — Mihelyt kész lesz, leho­zom a feleségem is. Jelentős­ összeget kaptam a lakás rend­behozására. Szeretném, ha a nyár elejére kész lenne. Nem­rég nősültem és együtt akar­juk tölteni a nyarat. Barabás elvtárs már azt is megmutatja, hol lesz a szek­rény, hol a rekamié, hol az író­asztal. A felesége már jó­­néhányszor lentjárt és meg­beszéltek mindent. Az egyik szobát már úgy, ahogy berendezték, egy ágy és egy asztalka van benne. Az asztalon kis album, pesti ké­pek a Csepel Autógyárból és Ganz Vagongyárból, ahol Ba­rabás előtte dolgozott. A képek emléket idéznek fel, s Barabás el is mondja, melyik milyen eseményhez fűződik. - Lakatos voltam a gyárban. Amikor a párt felhívással fordult a pesti munkásokhoz, előbb a feleségemmel megbe­széltük. Mindketten falusiak vagyunk, én erdélyi, a felesé­gem kúnszentmiklósi. Előveszi a felesége fényké­pét is a tárcájából. — A feleségem érettségi után került a Csepel Autó­gyárba. Ott ismerkedtünk meg. Amikor elmondtam a tervemet, szó nélkül beleegye­zett. Én magam is szívesen jöttem vidékre. Tíz évig éltem Pesten, szeretem is, de mégis közelebb érzem magamhoz a falut, ezzel a nagy csenddel, nyugalommal és szépségével. Még az ablakot is kinyitja, hogy megmutassa nekem a táj szépségét. Sokáig nézi a vi­déket, azután újra megszólal. — Jelentkeztem a párttitkár­nál, s nem soká megkaptam a behívómat a földművelés­­ügyi minisztériumba. Az üzem­ből nagy szeretettel búcsúztat­tak el. Már jövünk vissza a gép­állomásra, amikor elmondja ideérkezését is. - Amikor benyitok a borsod­megyei gépállomás központ­jába, régi ismerőst látok. Tóth Sándor főmérnökre ismertem, aki valamikor nálunk dolgo­zott a Csepel Autógyárban. Persze én tudtam, hogy nem lesz könnyű a kezdet. A gép­állomáson nem fogadtak bizal­matlanul, de lakásügyeimet nem intézték el azonnal. Bi­zony néhányszor megesett, hogy az irodában aludtam az asztalon. Máskor, sose felej­tem el, nem tudtam elaludni a hideg irodában, s elindultam gyalogolni, hogy minél előbb megvirradjon. Nevet hozzá. — Akkor nem nevettem így — mondja. Fiatal traktoros jön hozzánk, egy eltörött kapufejet gyor­san meg kellene csinálni. Ba­rabás elvtárs kezébe veszi, megnézi. — Húsz perc múlva jöjjön érte. Nem haragszik, jöjjön velem és beszélünk, de ez fon­tos. A műhelyben gyorsan be­állítja a kis „esztergapadot“ és már javítja is a kapufejet. — Annyi eredményt már el­értem, hogy műszaki hiba miatt alig van gépállás. Leg­fontosabb feladatomnak tar­tom, hogy időben beszerezzek minden anyagot. Megszervez­tem a házigenerálozást is. Ha beküldjük a motorokat a me­gyei javítóba, nem kerül vissza csak két hónap múlva. Sok anyaghiánnyal küzdünk, s épp ezért volt üzememmel egyessé­­get kötöttünk, hogy soron kívül elkészítenek egy-egy szükséges alkatrészt. Már kész is a kapu. Miután átadja, jut eszébe, hogy az előbb eldugta az asztalfiába a festékfúvót. A festőbrigád épp a festékesdobozokat bontja fel. Barabás elvtárs rájuk néz, azután előhúzza az ügyes kis masinát. — No, fiúk cseréljünk. Ad­játok ide az ecsetet ezért. Néhányan tréfának veszik, de mi­­után Barabás elvtárs bemu­tatja a készüléket működés­ben, megköszönik az ajándé­kot. Barabás elvtársnak jól­esik a bizalom és ezúttal — rossz szokásától eltérően — eli­megy megenni a Balogh néni főztjét. Mészáros Ferenc Beszélgetés az új munkáról Ismételt figyelmeztetések, kfS .Üzem­­ a berendezés megfelelő kar­is e°®szséAA betartását — hangsúlyozza a szempontból megengedhetetlen­­ Központi Vezetőség beszá­mólója. Ideje véget vetni en­nek a tűrhetetlen állapotnak. Intézetünk dolgozói a kon­gresszusi héten az eddiginél fokozottabb figyelmet fordítot­tak az üzemek gépeinek ápo­lására, kenésére. Az ezzel összefüggő kenéstechnikai pro­blémák megoldására techniku­saink felismerték az összefüg­géseket a gépek kihasználása és a termelés önköltsége kö­zött. Minél több a mozgó, mű­ködő gép, annál többet lehet termelni, s ami nagyon fontos, a termelés önköltsége csökken a géppark fokozottabb kihasz­nálásával. Ez a felismerés buzdította Varga Istvánt, aki a múlt hé­ten 125, Egri Istvánt, aki 128 százalékra teljesítette előirány­zatát. Sas Kálmán, az Elzett Vasárugyárban eredménnyel vezette be a fonóolaj-emulziót, s így a sok kárt okozó rozs­­dásodást megszüntette. Kop­pány József, a kohó- és gép­ipari minisztériumhoz tartozó vállalatok kenéstechnikai szer­vezetének kiépítésén dolgozott sikerrel. Meggyőződésünk, hogy a kongresszus útmutatásai to­vábbi munkánkra terméke­nyen hatnak. Kiss Gyuláné, a Kenőolaj Ellenőrző Intézet dolgozója. Zamat-kávépótlót hoznak forgalomba Ízesítő anyaga a vanília, egyébként egyezik a többi ká­vépótló összetételével. A Za­­mat-kávépótló minőségéről a Közért-üzletekben meghallgat­ják a vásárlók véleményét és ezt figyelembe veszik a további gyártásnál. Hogy bátran bíráljanak­­ a dolgozók A kongresszusról beszélget­tünk Nemecz Ferenc elvtárs­sal, az ÉM, 1. sz. Mélyépítő Vállalat párttitkárával. A kö­vetkezőket mondta el: — A kongresszusi beszá­molók gondos olvasást, alapos átgondolást igényelnek, hogy megértsük, mi a legfontosabb tennivaló saját területünkön. Az elmúlt hét csütörtökén­ már hozzáfogtunk az anyag feldolgozásához. Nagy segítség volt számunkra, hogy küldöt­tünk, Hammer Jakab elvtárs mindennap a szünetben be­jött munkahelyére, beszámolt tapasztalatairól, élményeiről. Ezenkívül a munkahelyeken minden reggel csoportos újság­­olvasások voltak a kongresz­­szus anyagából. Szeretnénk minden dolgozó­val megértetni, hogy személy­e szerint neki mit kell tennie ah-­­ hoz, hogy a nagyjelentőségű kongresszusi határozatok meg­valósuljanak. Dolgozóink negy­ven munkahelyen dolgoznak. Éppen ezért nehéz a párt­­szervezet munkája. A bírálat eddig nem tudott jól kifejlőd­ni. Feladatunk, hogy bátorít­suk most a pártmunkásokat, mondják el bátran vélemé­nyüket és közvetítsék a dolgo­zók bírálatát a munkahelyei­ken tapasztalható hibákról. Az is fontos, hogy a pártvezető­ség számoltassa be az aktivis­tákat végzett munkájukról — ezt eddig többször elmulasz­tottuk. — Bizonyos, ha jól megismerik pártmunkásaink a kongresszusi határozatokat — s mi azon vagyunk, hogy ez sikerüljön — megjavul a párt­munka, s bátor lesz a bíráló hang is. (p. m.) A VIKTÓRIA-ÜVEGHÁZBAN Sokan keresik fel a Botanikus-kertet, hogy ott tölthessék­ pihenőidejüket. Dr. Bercsáth Aladár belgyógyász főorvos fele­­­ségével és népes családjával a botanikuskerti szépen gondozott­ Viktória-üvegházban. HZMDP BUDBPESTI PftRTBIZOTTSÁGfl tS B FŐVÁROSI TBBRCS IRPffl „Az út szabad, a cél világos” A magyar nép sikerei fényesen bizo­­nyítják a népi demokratikus rend­szer, a munkásosztály által vezetett dol­gozó tömegek hatalmának nagyszerű élet­et­e­j­é­t." Ezeket a szavakat K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselője mondotta kongresszusunkon. Annak a pártnak egyik régi harcosa, ki­próbált vezetője mondotta, amely pártnak diadalmas élet­útját a történelmi kongresszusok sorai világították meg. A kommunista pártok legfelsőbb vezető szervének, a kon­gresszusnak tanácskozásai nem is hasonlíthatók semmiféle más kor pártjainak, testületeinek, vezető szerveinek tanács­kozásához, mert csakis ezek képesek a munka, a harc és az elméleti útmutatás összevetéséből megtervezni a jövőt. Az emberiség, a népek boldog jövőjét. A mi pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja most fejezte be kongresszusi tanácskozásait. S míg bent a tárgyaló­teremben a magyar kommunisták legjobbjai, választott küldöttei, esztergályosok és földművelők, tudósok, mérnö­kök és katonák, párt-, tömegszervezeti és állami életünk felelős vezetői és beosztottai határoztak a tennivalókról — kinn az üzemekben, a szántóföldeken, hivatalokban és laboratóriumokban egyidejűleg már javában hozzáláttak a végrehajtáshoz is. A kongresszus tiszteletére rendezett munkaversenyben így készített a budapesti Gyapjúmosó és Finomposztógyár az év első negyedében 8817 méterrel több szövetet, mint a terve volt. Ezreknek tehát több ruhát, így javították 99,8 százalékra a minőséget, csökkentették 30 ezer forinttal az önköltséget, egész népünk üdvére. Tatabánya több, jobb szénnel adott bányásznyomatékot a kongresszus határozatainak. A Diósgyőri Gépgyár vasasai pedig több és jobb gépekkel válaszoltak a párt felhívására. Gazdag aratásunk legsikeresebb előkészítésével pedig a végegyházi Szabadság termelőszövetkezet dolgozó pa­rasztjai. A párt büszke vörös zászlaját és dícséretét elnyert üzemek, tsz-ek, állami gazdaságok, vállalatok dolgozói azoknak a magyar dolgozó millióknak kerültek az első soraiba, akik a tettek nyelvén fejezték ki bizalmukat, sze­­retetüket és megbecsülésüket pártunk és kongresszusa iránt. „Az út szabad, a cél világos.“ Rákosi elvtárs kon­gresszusi záróbeszédében hangzottak el ezek a szavak. A tanácskozás bezárult , megnyílt az út az újabb nagy sikerek előtt. A budapesti dolgozók, első­sorban a­­munkások jól emlékeznek arra, mennyi aka­dályon, mindennapi csatározásokon, mennyi türelmes, báto­rító biztatáson keresztül kellett előretörni az újabb és újabb célok felé, de a budapesti dolgozókat, úgy, mint az egész ország népét, saját tapasztalata és a párt meg­tanította arra is, hogy nincs legyőzhetetlen aka­dály, ha egységes, erős a párt, ha követi a nép és ha pillanatra sem szűnik meg tanulni a néptől. A kongresszus beszámolói, fel­szólalásai, a határozatok, a Központi Vezetőség egyhangú megválasztása, a dolgozók dicsőséges munkahőstettei, amellyel hitet tettek a párt politikája mellett, mind azt mutatják: pártunk soha olyan egységes, erős nem volt, mint napjainkban. Az út szabad, a cél világos."­­ A célhoz, egész nép­­gazdaságunkban, tehát a mezőgazdaságban is a szocializmus alapjainak lerakásához, ismét csak tetteken keresztül vezet az út. A dicsérő oklevelet nyert Telefon­gyár műszerésze, Zelnik Istvánné elvtársnő nem fogja el­hagyni kongresszusi őrhelyét, amelyen 335 százalékos ered­ményt ért el és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy üzeme a „Hargita" motorosvonatok vasúti fékberendezéseiből, kes­­kenyfilm-vetítő berendezésekből, telefonkészülékekből töb­bet exportálhatott a május havi tervénél, hogy a budapesti háziasszonyok konyhájába több konyhagép jutott. A Buda­pesti Kénsavgyár dolgozói is a kongresszus határozatainak szellemében tovább fokozzák a műtrágya termelését és a Táncsics-bőrgyáriak is nem csökkenteni, hanem növelni akarják sikereiket az önköltség csökkentéséért folyó har­cukban. A budapesti dolgozók, munkások, dolgozó parasztok, mérnökök, minisztériumi és tanácsfunkcionáriusok tetteik­kel akarják megvalósítani a kongresszus határozatait, a mind szebb, boldogabb, kulturáltabb, derűsebb életet. Tud­ják, hogy számíthatnak a nagy Szovjetunió, a népi demo­kráciák, a szabadságért harcoló népek testvéri támogatá­sára az egész világon. Tudják, hogy sikereik támogatást jelentenek a béke, a haladás erőinek újabb és újabb előre­töréséhez.

Next