Esti Budapest, 1954. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-01 / 128. szám

KONGRESSZUS UTÁN A kerület lakóinak egészségvédelméért Lerch Jenő dr. és Dombai Dezsőné elvtársakkal, a X. kerületi tanács egészségügyi osztályának dolgozóival beszélgettünk arról, hogy a kongresszus milyen segítséget ad további munkájukhoz. Az elvtársak elmondták, hogy elsősorban rövidíteni cacarják azt az időt, amellyel az ügyeket intézik, hogy a lakosság érdekeit az eddiginél is jobban szolgálhassák. Ezt a többi között úgy valósíthatnák meg — mondják — hogy ha azok a fórumok, amelyekre egy-egy ügy tartozik, összehangolnák munkájukat, s egyöntetűen járnának el. Az elvtársak példával ilusztrálták az elmondottakat, sőt törvényes rendelkezéseket— Több üzem — mondottak fenére elhanyagolják a gépek, — köztük egészen működése a fennálló rendelkezések szerint. A kerületi tanács egészségügyi osztályának jelentésére az egészségügyi felügyelet elrendelte ezek megszüntetését vagy áttelepítését. Van, amelyiket már tavaly júniusban, s van, amelyiket ez év januárjában kellett volna megszüntetni vagy áttelepíteni. A rendelkezéseket azonban egy esetben sem hajtották végre. Köztük szerepel egy italbolt is, amelynek nincs WC-je. A WC-t mindmáig nem csinálták meg és az italboltot sem helyezték át olyan helyre, ahol megfelelőek az egészségügyi körülmények. Lehet, hogy a fentiek végrehajtásának akadályai vannak , de azt látni kell, hogy ha az egyes szervek semmibe sem veszik a végérvényes határozatokat, úgy a dolgozók érdekei ellen cselekednek, s a tanács tekintélyét, de a hatóságok tekintélyét is lejáratják. — Az osztály munkáját — mondják az elvtársak — megnehezíti az a sok adminisztráció, amellyel egy-egy ügy elintézése jár. Minden ügyet magunknak kell kivizsgálnunk, mert az összes felsőbb szervtől hozzánk futnak be. Gyakran egy kiló papír gyűlik öszsze, míg csak egy ügy másolatait, jegyzőkönyveit összeállítjuk. S hogy ez mennyi aktát jelent, akkor tudjuk meg, ha összeadjuk a tanácstagi beszámolókon, a fogadóórákon elmondottak feljegyzéseit, a lakóbizottságok ügyeit, a felsőbb szervektől kivizsgálásra küldött anyagokat, valamint azokat, amelyeket a lakosság személyesen jelent be. — Most — mondják az elvtársak — azon kell gondolkodnunk, hogyan tudjuk a kongresszus útmutatása alapján a minimálisra csökkenteni az adminisztrációt — persze csak úgy, hogy abból kár ne származzék — hogy minél többet tehessünk a gyakorlatban a kerület lakóinak egészségvédelméért. /Vifit's at is 11 tin It a kánifsultíra A múlt évek tapasztalatain okulva, ebben az évben előre ír.is szervezték a jégtermelést. Például a Jász-utcai telepen negyvenvagonos jégraktárt építenek. Ezenkívül a Jász-utcai gyár kapacitását is kibővítik. Bár még eddig a munkálatokat nem fejezték be, már ezen a nyáron emelik a termelést, a következő évben pedig a gyár kapacitását 75 százalékkal növelik. Az idén kétszáz vagon jeget tartalékolnak folyamatosan a kánikulai fogyasztásra. A téli hónapokban, főleg a vidék jégellátására, természetes jéggel is megtöltötték a vermeket. Szovjet rendszerű ráfagyasztásos eljárással és a folyók, tavak jegének gyűjtésével természetes jeget tároltak a nyári hónapokra. A budapesti üzemek és az országban hetven-nyolcvan üzem felkészül, hogy a meleg idő bekövetkeztével a rohamosan jelentkező igényeket kielégítse. Budapesten a meglévőkön kívül a következő helyeken nyíltak új jégelárusító üzletek: I., Mártírok útja 19, II., Fő-utca 60, IV., Szent István-tér 5, VI., Sztálin út 24. és Paulay Edeutca 49, VII., Dohány-utca 69 és Síputca 15, IX., Tompa-utca 15/a, XIII., Kiss József utca 9. alatt. Valamennyi új bolt reggel 6-tól 10-ig van nyitva. Sokan vásárolják a Mirelité közkedvelt készítményeit. Miután a meglévő mélyhűtőüzem nem tudta kielégíteni már a növekvő igényeket, ebben az évben a kereskedelmi jellegű hűtőházakban is készítenek mélyhűtött árukat, gyümölcsöt, zöldségfélét. A fővárosi hűtőházakon kívül a vidéki hűtőházakat is igénybe veszik. (Tudósítónktól). Balogh néni, a hejőpapi gépállomás hírneves konyhavezetője megszokta, hogy a traktoristák minden délben megdicsérik a főztjét. Ennek fejében ő is mindenkiről csak jót mond. Egyetlen ember van a gépállomáson, akiről sok rosszat tud. Barabás Sándor főgépészt, aki februárban jött Pestről, minden délben megszidja. Barabásról a következő véleményt mondja: — Én tőlem, lehet nagyon jó munkás, de nem szeret enni. Mindig elfelejt ebédelni jönni, s ha jön is, csak a felét eszi meg. Balogh néni ezt mérgesen mondja, olyan anyai hangon, mintha a fiával zsörtölődne. Barabás meg elmosolyodik, s azután bocsánatkérően kiveszi a tányérjából a sülthalat, s már fel is áll. Mikor Balogh néni kijön, csak a hűlt helyét találja. Barabás pedig kimegy a műhelybe és hozzákezd dolgozni. Meg akarja lepni a traktorosokat egy festékszóró pisztollyal. Eddig ecsettel festették minden évben újra a cséplőket, s Barabás azonnal elhatározta, hogy csinál vagy három festékszórót. Amikor a pesti elvtárs után érdeklődöm, Balogh néni igazít útba a konyhaajtóból. — Biztos a műhelyben töri megint a fejit valamiben. Csend van a műhelyben, csak a reszelő hersog. Barabás Sándor az utolsó simításokat végzi a festékszórón. Amikor megtudja, hogy Pestről vagyok, az első kérdése így hangzik: — Beszélt már az elvtárs, Balogh elvtárssal? Épp az előbb alakítottam át a gépét gumikerekűvé. Így azután esős időben lehet lucernát kaszálni. Elkészül a festékszóró, s Barabás elvtárs meghív új lakására. A gépállomással szemben kapott lakást, amelyet még előbb egy kicsit át kell alakítani, be kell festeni, de Barabás elvtárs már úgy beszél róla, mint egy szépen berendezett, kétszobás lakásról. — Mihelyt kész lesz, lehozom a feleségem is. Jelentős összeget kaptam a lakás rendbehozására. Szeretném, ha a nyár elejére kész lenne. Nemrég nősültem és együtt akarjuk tölteni a nyarat. Barabás elvtárs már azt is megmutatja, hol lesz a szekrény, hol a rekamié, hol az íróasztal. A felesége már jónéhányszor lentjárt és megbeszéltek mindent. Az egyik szobát már úgy, ahogy berendezték, egy ágy és egy asztalka van benne. Az asztalon kis album, pesti képek a Csepel Autógyárból és Ganz Vagongyárból, ahol Barabás előtte dolgozott. A képek emléket idéznek fel, s Barabás el is mondja, melyik milyen eseményhez fűződik. - Lakatos voltam a gyárban. Amikor a párt felhívással fordult a pesti munkásokhoz, előbb a feleségemmel megbeszéltük. Mindketten falusiak vagyunk, én erdélyi, a feleségem kúnszentmiklósi. Előveszi a felesége fényképét is a tárcájából. — A feleségem érettségi után került a Csepel Autógyárba. Ott ismerkedtünk meg. Amikor elmondtam a tervemet, szó nélkül beleegyezett. Én magam is szívesen jöttem vidékre. Tíz évig éltem Pesten, szeretem is, de mégis közelebb érzem magamhoz a falut, ezzel a nagy csenddel, nyugalommal és szépségével. Még az ablakot is kinyitja, hogy megmutassa nekem a táj szépségét. Sokáig nézi a vidéket, azután újra megszólal. — Jelentkeztem a párttitkárnál, s nem soká megkaptam a behívómat a földművelésügyi minisztériumba. Az üzemből nagy szeretettel búcsúztattak el. Már jövünk vissza a gépállomásra, amikor elmondja ideérkezését is. - Amikor benyitok a borsodmegyei gépállomás központjába, régi ismerőst látok. Tóth Sándor főmérnökre ismertem, aki valamikor nálunk dolgozott a Csepel Autógyárban. Persze én tudtam, hogy nem lesz könnyű a kezdet. A gépállomáson nem fogadtak bizalmatlanul, de lakásügyeimet nem intézték el azonnal. Bizony néhányszor megesett, hogy az irodában aludtam az asztalon. Máskor, sose felejtem el, nem tudtam elaludni a hideg irodában, s elindultam gyalogolni, hogy minél előbb megvirradjon. Nevet hozzá. — Akkor nem nevettem így — mondja. Fiatal traktoros jön hozzánk, egy eltörött kapufejet gyorsan meg kellene csinálni. Barabás elvtárs kezébe veszi, megnézi. — Húsz perc múlva jöjjön érte. Nem haragszik, jöjjön velem és beszélünk, de ez fontos. A műhelyben gyorsan beállítja a kis „esztergapadot“ és már javítja is a kapufejet. — Annyi eredményt már elértem, hogy műszaki hiba miatt alig van gépállás. Legfontosabb feladatomnak tartom, hogy időben beszerezzek minden anyagot. Megszerveztem a házigenerálozást is. Ha beküldjük a motorokat a megyei javítóba, nem kerül vissza csak két hónap múlva. Sok anyaghiánnyal küzdünk, s épp ezért volt üzememmel egyességet kötöttünk, hogy soron kívül elkészítenek egy-egy szükséges alkatrészt. Már kész is a kapu. Miután átadja, jut eszébe, hogy az előbb eldugta az asztalfiába a festékfúvót. A festőbrigád épp a festékesdobozokat bontja fel. Barabás elvtárs rájuk néz, azután előhúzza az ügyes kis masinát. — No, fiúk cseréljünk. Adjátok ide az ecsetet ezért. Néhányan tréfának veszik, de miután Barabás elvtárs bemutatja a készüléket működésben, megköszönik az ajándékot. Barabás elvtársnak jólesik a bizalom és ezúttal — rossz szokásától eltérően — elimegy megenni a Balogh néni főztjét. Mészáros Ferenc Beszélgetés az új munkáról Ismételt figyelmeztetések, kfS .Üzem a berendezés megfelelő karis e°®szséAA betartását — hangsúlyozza a szempontból megengedhetetlen Központi Vezetőség beszámólója. Ideje véget vetni ennek a tűrhetetlen állapotnak. Intézetünk dolgozói a kongresszusi héten az eddiginél fokozottabb figyelmet fordítottak az üzemek gépeinek ápolására, kenésére. Az ezzel összefüggő kenéstechnikai problémák megoldására technikusaink felismerték az összefüggéseket a gépek kihasználása és a termelés önköltsége között. Minél több a mozgó, működő gép, annál többet lehet termelni, s ami nagyon fontos, a termelés önköltsége csökken a géppark fokozottabb kihasználásával. Ez a felismerés buzdította Varga Istvánt, aki a múlt héten 125, Egri Istvánt, aki 128 százalékra teljesítette előirányzatát. Sas Kálmán, az Elzett Vasárugyárban eredménnyel vezette be a fonóolaj-emulziót, s így a sok kárt okozó rozsdásodást megszüntette. Koppány József, a kohó- és gépipari minisztériumhoz tartozó vállalatok kenéstechnikai szervezetének kiépítésén dolgozott sikerrel. Meggyőződésünk, hogy a kongresszus útmutatásai további munkánkra termékenyen hatnak. Kiss Gyuláné, a Kenőolaj Ellenőrző Intézet dolgozója. Zamat-kávépótlót hoznak forgalomba Ízesítő anyaga a vanília, egyébként egyezik a többi kávépótló összetételével. A Zamat-kávépótló minőségéről a Közért-üzletekben meghallgatják a vásárlók véleményét és ezt figyelembe veszik a további gyártásnál. Hogy bátran bíráljanak a dolgozók A kongresszusról beszélgettünk Nemecz Ferenc elvtárssal, az ÉM, 1. sz. Mélyépítő Vállalat párttitkárával. A következőket mondta el: — A kongresszusi beszámolók gondos olvasást, alapos átgondolást igényelnek, hogy megértsük, mi a legfontosabb tennivaló saját területünkön. Az elmúlt hét csütörtökén már hozzáfogtunk az anyag feldolgozásához. Nagy segítség volt számunkra, hogy küldöttünk, Hammer Jakab elvtárs mindennap a szünetben bejött munkahelyére, beszámolt tapasztalatairól, élményeiről. Ezenkívül a munkahelyeken minden reggel csoportos újságolvasások voltak a kongreszszus anyagából. Szeretnénk minden dolgozóval megértetni, hogy személye szerint neki mit kell tennie ah- hoz, hogy a nagyjelentőségű kongresszusi határozatok megvalósuljanak. Dolgozóink negyven munkahelyen dolgoznak. Éppen ezért nehéz a pártszervezet munkája. A bírálat eddig nem tudott jól kifejlődni. Feladatunk, hogy bátorítsuk most a pártmunkásokat, mondják el bátran véleményüket és közvetítsék a dolgozók bírálatát a munkahelyeiken tapasztalható hibákról. Az is fontos, hogy a pártvezetőség számoltassa be az aktivistákat végzett munkájukról — ezt eddig többször elmulasztottuk. — Bizonyos, ha jól megismerik pártmunkásaink a kongresszusi határozatokat — s mi azon vagyunk, hogy ez sikerüljön — megjavul a pártmunka, s bátor lesz a bíráló hang is. (p. m.) A VIKTÓRIA-ÜVEGHÁZBAN Sokan keresik fel a Botanikus-kertet, hogy ott tölthessék pihenőidejüket. Dr. Bercsáth Aladár belgyógyász főorvos feleségével és népes családjával a botanikuskerti szépen gondozott Viktória-üvegházban. HZMDP BUDBPESTI PftRTBIZOTTSÁGfl tS B FŐVÁROSI TBBRCS IRPffl „Az út szabad, a cél világos” A magyar nép sikerei fényesen bizonyítják a népi demokratikus rendszer, a munkásosztály által vezetett dolgozó tömegek hatalmának nagyszerű életetejét." Ezeket a szavakat K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselője mondotta kongresszusunkon. Annak a pártnak egyik régi harcosa, kipróbált vezetője mondotta, amely pártnak diadalmas életútját a történelmi kongresszusok sorai világították meg. A kommunista pártok legfelsőbb vezető szervének, a kongresszusnak tanácskozásai nem is hasonlíthatók semmiféle más kor pártjainak, testületeinek, vezető szerveinek tanácskozásához, mert csakis ezek képesek a munka, a harc és az elméleti útmutatás összevetéséből megtervezni a jövőt. Az emberiség, a népek boldog jövőjét. A mi pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja most fejezte be kongresszusi tanácskozásait. S míg bent a tárgyalóteremben a magyar kommunisták legjobbjai, választott küldöttei, esztergályosok és földművelők, tudósok, mérnökök és katonák, párt-, tömegszervezeti és állami életünk felelős vezetői és beosztottai határoztak a tennivalókról — kinn az üzemekben, a szántóföldeken, hivatalokban és laboratóriumokban egyidejűleg már javában hozzáláttak a végrehajtáshoz is. A kongresszus tiszteletére rendezett munkaversenyben így készített a budapesti Gyapjúmosó és Finomposztógyár az év első negyedében 8817 méterrel több szövetet, mint a terve volt. Ezreknek tehát több ruhát, így javították 99,8 százalékra a minőséget, csökkentették 30 ezer forinttal az önköltséget, egész népünk üdvére. Tatabánya több, jobb szénnel adott bányásznyomatékot a kongresszus határozatainak. A Diósgyőri Gépgyár vasasai pedig több és jobb gépekkel válaszoltak a párt felhívására. Gazdag aratásunk legsikeresebb előkészítésével pedig a végegyházi Szabadság termelőszövetkezet dolgozó parasztjai. A párt büszke vörös zászlaját és dícséretét elnyert üzemek, tsz-ek, állami gazdaságok, vállalatok dolgozói azoknak a magyar dolgozó millióknak kerültek az első soraiba, akik a tettek nyelvén fejezték ki bizalmukat, szeretetüket és megbecsülésüket pártunk és kongresszusa iránt. „Az út szabad, a cél világos.“ Rákosi elvtárs kongresszusi záróbeszédében hangzottak el ezek a szavak. A tanácskozás bezárult , megnyílt az út az újabb nagy sikerek előtt. A budapesti dolgozók, elsősorban amunkások jól emlékeznek arra, mennyi akadályon, mindennapi csatározásokon, mennyi türelmes, bátorító biztatáson keresztül kellett előretörni az újabb és újabb célok felé, de a budapesti dolgozókat, úgy, mint az egész ország népét, saját tapasztalata és a párt megtanította arra is, hogy nincs legyőzhetetlen akadály, ha egységes, erős a párt, ha követi a nép és ha pillanatra sem szűnik meg tanulni a néptől. A kongresszus beszámolói, felszólalásai, a határozatok, a Központi Vezetőség egyhangú megválasztása, a dolgozók dicsőséges munkahőstettei, amellyel hitet tettek a párt politikája mellett, mind azt mutatják: pártunk soha olyan egységes, erős nem volt, mint napjainkban. Az út szabad, a cél világos." A célhoz, egész népgazdaságunkban, tehát a mezőgazdaságban is a szocializmus alapjainak lerakásához, ismét csak tetteken keresztül vezet az út. A dicsérő oklevelet nyert Telefongyár műszerésze, Zelnik Istvánné elvtársnő nem fogja elhagyni kongresszusi őrhelyét, amelyen 335 százalékos eredményt ért el és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy üzeme a „Hargita" motorosvonatok vasúti fékberendezéseiből, keskenyfilm-vetítő berendezésekből, telefonkészülékekből többet exportálhatott a május havi tervénél, hogy a budapesti háziasszonyok konyhájába több konyhagép jutott. A Budapesti Kénsavgyár dolgozói is a kongresszus határozatainak szellemében tovább fokozzák a műtrágya termelését és a Táncsics-bőrgyáriak is nem csökkenteni, hanem növelni akarják sikereiket az önköltség csökkentéséért folyó harcukban. A budapesti dolgozók, munkások, dolgozó parasztok, mérnökök, minisztériumi és tanácsfunkcionáriusok tetteikkel akarják megvalósítani a kongresszus határozatait, a mind szebb, boldogabb, kulturáltabb, derűsebb életet. Tudják, hogy számíthatnak a nagy Szovjetunió, a népi demokráciák, a szabadságért harcoló népek testvéri támogatására az egész világon. Tudják, hogy sikereik támogatást jelentenek a béke, a haladás erőinek újabb és újabb előretöréséhez.