Esti Budapest, 1954. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-01 / 206. szám
PÁRTÉLET A könnyűipari minisztérium pártszervezete az üzemek önköltségcsökkentéséért Számos dolgozó tudatában amolyan „szükséges rossz“ként élt sokáig a minisztérium és sokan még ma sem ismerik szerepét saját munkájuk, saját életszínvonaluk szempontjából. Igaz, sokáig elég laza volt kapcsolatuk az üzemi dolgozókkal. Legtöbb esetben a hozzánk tartozó vállalatok vezetőivel beszéltük meg a legfontosabb kérdéseket és csak elvétve fordultunk közvetlenül a dolgozókhoz. Arról szeretnék most röviden beszámolni, hogyan igyekszik a könnyűipari minisztérium pártszervezete elevenebb kapcsolatot teremteni a minisztériumi és az üzemi dolgozók között, s minisztériumunk kommunistái miként segíthetik legsikeresebben az üzemeket sokrétű feladatuk teljesítésében. Az utóbbi időben bennünket is az önköltségcsökkentés problémája foglalkoztat leginkább. Erről tárgyaltunk a júliusi pártaktíva ülésen is. Ekkor láttuk meg tulajdonképpen, hogy mennyire fontos a jó kapcsolat a dolgozókkal. A felszólaló elvtársak arról beszéltek, hogy mi gátolta eddig az önköltségcsökkentés sikerét vállalatainknál. Csepregi elvtárs, mint legfontosabb tényezőt említette, hogy az önköltségcsökkentési terveket nem bontották fel a munkapadokig, nem beszélték meg a dolgozókkal. Nélkülük pedig semmiféle terv nem valósítható meg. Beszélt a Budapesti Ruhagyár DISZ-szervezetének kezdeményezéséről, a minőségi és önköltségcsökkentési őrjáratról. Úgy vigyáznak a fiatalok minden kis darab cérnára, a gombokra és a csatokra, mint féltett kincsükre. Csak augusztus hónapban több mint 16.000 forint értéket takarítottak meg a hulladéknak szánt kis kellékek és szövetek gazdaságosabb felhasználásával, ankétokon vitatják meg vállalataink önköltségcsökkentési problémáit. Igazgatóságaink kommunistáinak kezdeményezésére önköltségcsökkentési brigádokat szervezünk, amelyek felkutatják a vállalatok önköltségcsökkentési lehetőségeit. Bakonyi elvtárs, a Gyapjúipari Igazgatóság egyik brigádjában működik. Eddig 5 vállalatnál vizsgálták felül, milyen tényezők befolyásolják az önköltség alakulását. Megállapították, hogy az önköltség emelését vonja maga után az is, ha egy megrendelt ruházati cikket nem a kért anyagból állítják elő, s az ára nem változik. Ez elég gyakori hiba volt eddig. A Gyapjúipari Igazgatóság kommunistái javasolták azt is, hogy tegyék üzemképessé a pamuthulladékmentesítő gépeket, amelyeket egyidőben leállítottak. E gépek segítségével sok-sok kiló hulladék nemesíthető és növelni lehet a fonodai anyagkihasználást is. Pártalapszervezeteink is mindjobban megtalálják feladatukat ebben a munkában. Sok elvtársunk van, aki nem megy el szó nélkül a hibák mellett. A Vegyesfaipari Igazgatóság pártszervezetéhez tartozik Garami elvtárs pártbizalmi. Kötelességének tartja, hogy munkája során bírálja azokat az igazgatókat, akik felelőtlenül félredobják a dolgozók újítási javaslatait. Arról beszél ezekben az üzemekben, hogy az önköltségcsökkentés egyik fő módszere éppen a dolgozók javaslatainak megvalósítása, az újítások mielőbbi bevezetése. Beszélt erről a legutóbbi taggyűlésen is Garami elvtárs. A taggyűlés megbízta a kommunista gazdasági vezetőket, hogy törődjenek az újításokkal, ellenőrizzék azok megvalósítását az üzemekben. Nem mondhatjuk el, hogy a felvilágosító munka minden alapszervezetünkben tökéletes. Sok probléma adódik napnap után, amely mellett a pártszervezet „elmegy“ s nem figyelmeztetjük aktivistáinkat a jelentkező veszélyre. Ezért már sok bírálatot kapott a párt-végrehajtó bizottság. De az utóbbi hónapokban bátrabban megbízzuk elvtársainkat nagy feladattal és számonkérjük azok végrehajtását. Ezért van az, hogy például az önköltségcsökkentési brigádokban dolgozó elvtársaink értékes javaslataikkal, jó meglátásaikkal segíteni tudják az üzemek gazdaságos termelését. Textilvállalataink közül a Lőrinci Fonó 4—9 százalékkal, a Kőbányai Fonó 1—2 százalékkal teljesítette túl önköltségcsökkentési tervét a második negyedévben. A Budapesti Ruhagyár DISZ-fiataljainak kezdeményezéséhez már csatlakozott a Kőbányai Fehérneműgyár és a Kispesti Férfiruhagyár DISZ-szervezete. Az eddig megtett intézkedésekkel fokozatosan javul kapcsolatunk az üzemek dolgozóival: igazgatóságunk ankétjaira meghívjuk az érdekelt üzemek dolgozóit s az önköltségcsökkentési brigádok is megkérdezik a dolgozók véleményét miközben ellenőrzik és segítik vállalataink önköltségcsökkentési munkáját. Most az a feladatunk, hogy ne csak ellenőrző munkát végezhzünk, hanem felvilágosító szóvával segítsük az üzemi párt-szervezetek munkáját is, hogy minél több dolgozó részese legyen az önköltségcsökkentési mozgalomnak. Nezvál Béla, a könnyűipari minisztérium pártbizottságának titkára szervező igazgatóságaink A Bírói és Ügyészi Akadémián Hallgatók az egyik vizsga előtti előadáson. Megjelent a Propagandista legújabb száma A Propagandista most megjelent augusztusi száma jelentős segítséget ad a propagandistáknak a kongresszus anyagaiból való jobb felkészüléshez. A lap „Készüljünk az új oktatási év nagy feladataira* című első cikke a propagandamunka megnövekedett jelentőségével foglalkozik az új szakaszban. Az MDP III. kongresszusa anyagainak tanulmányozásához közli a folyóirat, Csikós György cikkét: .Pártunk harca a szocializmus alapjainak lerakásáért hazánkban.'* Huszár István: „A szocialista iparosítás az új szakaszban” c. cikkében azokat a sajátos vonásokat elemzi, amelyek iparosításunkat ma jellemzik. Nagy Ida: „Az államapparátusban meglévő bürokrácia néhány kérdéséről” című írásában elemzi miért szükségszerűen érdeke a szocialista államnak a bürokrácia irtása. Válasz a propagandista kérdéseire rovatban Baranyi Gyula: , A Népfront szerepe a népi — nemzeti egység megszilárdításában” c. cikke történelmileg vizsgálja a Népfront mozgalom kialakulását és fejlődését. Elemzi, miért vált szükségszerűvé és lehetővé a Népfront újjászervezése az új szakaszban. Gömöri Endre: Mi történt Guatemalában? címmel értékeli a közelmúltban lejátszódott guatemalai eseményeket. Több fontos cikket közöl a folyóirat az 1954/55-ös pártoktatási év előkészítéséhez. Wirth Ádám cikke: „Nagyobb figyelmet az önálló tanulók tanfolyamainak előkészítésére” — segíti a pártszervezeteket e tanfolyamok jobb megszervezésében. E rovatban jelenik még meg: Majoros János cikke: „Az orosházi járási pártbizottság az oktatási év jó előkészítéséért”, s Fürjes Jánosné cikke: „Helyi anyagok kidolgozása Fejér megyében'’ címmel. Mit olvasson a propagandista című rovatban a folyóirat rövid tartalmi ismertetést közöl Engels: A munkásosztály helyzete Angliában, Lenin 9. 10. kötet. Bernal: Tudomány és társadalm c. művekből. VITA Lapunkban vitát indítunk a kereskedelem mai problémáiról, s várjuk az ipar, a kereskedelem, az érdekelt minisztériumok, s a legérdekeltebbek, a vásárlók hozzászólásait. ..A budapesti áruházakban nem lehet megfelelő kész női Elindultunk, hogy megtaláljuk a panaszok okát. Első utunk a Textilmintagyártó Vállalat igazgatójához vezetett. — Ugye unalmasak, egyhangúak a minták? — kérdezte Lelkes Gáborné, a vállalat igazgatója, miután közöltük vele, hogy panaszkodnak a vásárlók a konfekcióruha mintáira. — Mi is tudjuk, hogy hiba van a választékban — folytatta — de sajnos, mégsem tudunk segítségére lenni a fogyasztóknak. — Mégis hol a hiba? — tesszük fel a kérdést. Mielőtt megkérdeztük a kereskedelmi szerveket, mi a véleményük a róluk elhangzott vádról, megkerestük a Ruhaipari Tervező Vállalatot. — Tudnak-e arról, hogy a készruhák fazonjai nem tetszenek a vevőknek? — A ruhái, mintái meghatározzák a fazont is — így kezdi a felvilágosítást Végh Tibor, a Ruhaipari Tervező Vállalat igazgatója. — Ez még nem magyarázza meg, hogy miért nem változatosabbak a ruhák. ■— Gyakran előfordul, hogy ruhát találni. Fazonban, mintákban, de a méretekben is igen kicsi a választék.“ Szerkesztőségi ankétünkön hangzottak el a fenti panaszok, több dolgozó és háziasszony részéről. — A kereskedelemnél — hangzik a válasz — mert az általunk bemutatott szebbnél szebb mintáknak csak igen kis százalékát fogadják el. A vállalat valóban szép, tetszetős mintákat tervez. A hatalmas mintateremben az apróvirágos anyagtól kezdve a sokat keresett, szép gyermekmintáikig bőséges választék található. A mintaválasztékhiányért tehát nem a Textilmintagyártó Vállalat hibás. A bemutatott mintáknak a kereskedelem ugyanis mindössze 6—7 százalékát fogadta el. a divatbemutatókon szépnek talált ruha a fogyasztókhoz kerülve, csúnyán hat — mondja Végh elvtárs — mert nem a tervezett ruhaanyagból varrják meg a ruhagyárak. — Ennek mi az oka? — A divatbemutatókon bemutatott és elfogadott fazonokra sokszor nem biztosítják az anyagot, a hozzávaló díszítést. — Ezek szerint a divatbemutatók megmutatják, hogy a tervezők milyen szépen tudnak dolgozni, s a ruháknak mégis csak kis százalékát kaphatja meg az üzletben a vásárló. — Valóban nincs meg a kellő összhang a tervezés, a kereskedelem és az ipar között. De a választékhiánynak ez csak az egyik része. A másik az, hogy a bemutatott ruháknak csak kis százaléát fogadja el a kereskedelem gyártásra. Per-Úgy látszik, a kereskedelemben van a hiba. Maradtak ott az emberek, félnek az újtól vagy lebecsülik a vásárlókat? Megkerestük a belkereskedelmi minisztérium ruházati főosztályát és ott megkérdeztük Krakovits elvtársat: miért gátolja a kereskedelem, hogy dolgozó asszonyaink szebb ruhákban járjanak és mi az oka, hogy olyan kicsi a választék a méretekben. — Nem egyszerű ez a kérdés mondta Krakovits elvtárs. — Mi tisztában vagyunk az igényekkel, de tudjuk azt is, hogy milyen lehetőségei vannak az iparnak. A ruhagyárak nem szívesen vállalják az új fazonckcat, mondván: ez a termelékenység rovására megy. Ugyanez a helyzet a textilmintáknál is. De ez csak részben dal annak, hogy nem tudjuk kielégíteni a dolgozók igényeit. A másik oka az, hogy éveken keresztül nem foglalkoztunk eleget a könnyűiparral. — A Ruhaipari Tervező Végül felkerestük Rostás elvtársat, a könnyűipari minisztérium ruházati igazgatóságának vezetőjét, aki elmondta: szó, ez is a kellő együttműködés hiányára vezethető vissza, máskülönben nem fordulhatna elő, hogy a bemutatott 20 flanellruhából nyolcat, 27 blúzból hatot, 18 szoknyából szintén hatot fogadott el a kereskedelem. Vállalatnál panaszkodtak: nem mindig úgy kerülnek a ruhák forgalomba, mint ahogy ők azt megtervezik. Mit tud erről a belkereskedelmi minisztérium? — Valóban gyakran előfordul, hogy nincsen megaz az anyag, amire a fazont kiválasztotta a kereskedelem. Sokszor festékhiány is van, a gyárak nem tudják szállítani a textilárut vagy a szükséges gombok nincsenek a kívánt mennyiségben. Ilyenkor aztán a meglévőkkel kell gazdálkodnunk. Viszont a Ruhaipari Tervező Vállalatnál is van hiba, mert nem irányítja a divatot, hanem utána kullog. — És mi az oka annak, hogy méretekben is kicsi a választék? — Van egy bizonyos mértéktáblázat, ami szerint 42-es, 44-es, 46-os számokra voltak beosztva a méretek, ezt azonban nem tartottuk megfelelőnek. Új méretezésre van szükség. — Iparunk technológiailag fel van úgy készülve, hogy szép, divatos ruhákat is tudna gyártani. A lgnagyobb hiba, hogy a kereskedelem a bemutatott modellekből nagyon keveset fogad el. A könnyűipari minisztérium ruházati igazgatósága 6—7 hónappal a szezonok előtt divatbemutatókat rendez. Ezeken a bemutatókon szebbnél-szebb fazonú és mintájú ruhákat mutat be. A bemutatók után javasolja a kereskedelemnek, hogy azokból a ruhákból rendeljenek, melyek a közönségnek a legjobban tetszettek. De sokszor megtörténik, hogy a bemutatókon elfogadott ruhákat a kereskedelem nem rendeli meg, sőt azokat a modelleket választja, amelyek nem tetszettek a közönségnek. Az a vélemény alakult ki a könnyűipari minisztériumban, hogy bátrabban, rugalmasabban kellene a kereskedelmi szakembereknek dolgozniok. Tanulság: Két minisztériumban és két vállalatnál jártunk. Felderítő utunk befejeztével egyet határozottan megállapíthattunk: a tervezés a kereskedelmet, a kereskedelem az ipart, okolja a fellelhető hibákért. Közben a vásárolni akaró aszszonyok bosszúsan jönnek ki az áruházakból, mert nem találnak kedvükre való ruhát. Az egymásban való hibakeresés helyett talán nem is volna rossz dolog a kooperáló vállalatok vezetőinek közösen megbeszélniük, hogyan lehetne a hibákat orvosolni, s a dolgozó asszonyaink igényeit a növekvő életszínvonalunknak megfelelően kielégíteni. Várjuk tehát az érdekeltek hozzászólásait. Miért szegényes a női készruhák választéka? A vállalatnál: a hibás a kereskedelem A tervezőnél: nincs összhang a szervek között A minisztérium: a gyárak a felelősek És a könnyűipari minisztérium véleménye Az MNDSZ-szervezetek a tanácsterv . Az MNDSZ-szervezetek a nődolgozókkal az üzemekben, gyárakban a munka befejezése után, a háziasszonyokkal pedig munkadélutánokon és területi kisgyűléseken vitatják meg a tanácstörvény-tervezetet. Az MNDSZ Országos Központja a nőtanácstagok és országszerte megvitatják ény tervezetet MNDSZ-aktívák részvételével, több ankétot is rendez, amelyeken a törvénytervezetet is ismertetik. Szeptember 7-én a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek kultúrházában,15-én pedig Szigetújfalu tér-í melőszövetkezeti községben rendeznek ankétot.. (MTI) Elkészült három új lakóépület a Hermann Ottó-úton Budán, a Hermann Ottó-úton nyolc lakóházat építenek a 41/4. Építőipari Vállalat dolgozói. A házak kétemeletesek. Mindegyikben 12 egy és többszobás összkomfortos lakás van. Az építők két 24 lakásos lakóépületet határidő előtt 15 nappal átadtak, ezekbe a lakók már beköltöztek. A harmadik lakóépület is elkészült, már csak az „utolsó simító-sok“ vannak hátra. Ebbe az épületbe szeptember közepén költöznek be. A további öt lakókóház 60 lakása szeptember, illetve október végére készül el. (MTI) BUDMST HI MDP BUDAPtSTI PftBTBIZONSftGBtS R FŐVáROSI TBIlftCSIBPJB Az új tanév elé Szeptember 1. nem pirosbetűs ünnep a naptárban. Mégis az öröm pirosával színezi a sok kipirult gyermekarc, s a hófehér ingekre simuló sok piros nyakkendő. Frissen, pihenten, szívükből kicsorduló életkedvvel térnek vissza — vagy lépnek be először — gyermekeink az iskolákba. Ünnepélyes külsőségek közt indulnak el az új tanévre. Szívükben és ajkukon szép, komoly elhatározások: jó tanulásról, fegyelemről. És holnap megkezdődnek a tanulás hétköznapjai, s az évnyitó ünnepi perceiben elhangzott szép fogadalmakat tíz hónap munkás hétköznapjain kell valóra váltani. Pedagógusoknak és növendékeknek napról napra közös akarattal kell megküzdeniük azért, hogy a gyermekek jobban ismerjék és használják a szép magyar nyelvet, hogy kitáruljon előttük hazánk földjének újjáalakuló arculata, hogy megbecsüljék, ami hazánk és más népek történetében haladó, s hogy szenvedélyesen keressék a természet világának igazságait. „Inkább kevesebbet, de jobban i“ — ez az ismert szólásmondás lehetne gyermekeink nevelőinek nem módszertani megfogalmazású, de megszívlelendő jelszava. Jelentős segítség ebben a túlzsúfolt tananyag csökkentése az új tanévre, így több idő jut az új ismeretek bevésésére, megszilárdítására, s önálló alkalmazására is. „Az iskolai oktatást mindenképpen úgy kell végezni, hogy a gyermekek megtanuljanak egyedül dolgozni, önállóan kezdeményezni.“ Ezeket a szavakat a szovjet iskolai nevelés egyik úttörője, Krupszkaja asszony mondotta a szovjet pedagógusoknak , s ez legyen irányelve a magyar pedagógusoknak is. Toltaképpen már el is jutottunk az oktatás anyagának kérdésétől a nevelés kérdéséhez. Amikor azt kívánjuk az iskolától, hogy hazaszeretetre nevelje gyermekeinket, nem ködös és színes frázisok hangoztatására gondolunk, hanem a haza alaposabb megismertetésére, s ezen keresztül megszerettetésére. Amikor azt kívánjuk, hogy gyermekeinkben alakítsák ki az öntudatos fegyelmet — szintén nem erkölcsi prédikációkat várunk, hanem a mindennapos iskolalátogatásnak, a rendszeres tanulásnak, a feladatok elkészítésének, az órák alatti és közötti, sőt az iskolán kívüli művelt viselkedésnek szigorú megkövetelését. Itt a szülőkhöz is volna néhány szavunk. A szülői munkaközösségek és a patronáló üzemek segítsége sok budapesti iskolában megteremtette a nyugodt tanuláshoz szükséges környezetet. Frissen festett falak és padok, megjavított tanszerek tanúskodnak erről. Ez azonban csak kezdete a segítségnek. A további segítség az legyen, hogy a szülők — különösen a munkásszülők — törődjenek többet gyer»»ha.A. nugyouo-w»*lemmel magatartásokat. Nézzünk őszivé’ szembe a tényekkel: az iskolai fegyelem terén nagyon sok a pótolnivaló. A mulasztások, a hanyagság, a rendzavarás, a felnőttek iránti tiszteletlen magatartás megszüntetése olyan nagy feladat, hogy ezt csakis a pedagógusok és a szülők, az ifjúsági szervezetek és az egész társadalom közös erőfeszítésével lehet és kell megoldani. Ezen az ünnep örömétől pirosló, szeptember eleji hétköznapon ilyen gondolatokkal bocsátjuk útjának új szakaszára jövőnk zálogát, az ifjúságot, s a neveléséért felelős felnőtteket, őszinte szívvel kívánunk sok sikert munkájukhoz.