Esti Budapest, 1954. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-17 / 220. szám

PÉNTEK, 1954 SZEPTEMBER 17. ,mmmsz Ellenőrzés X. kerületi Közért boltokban... Az üzletvezetők és elárusítók között különböző véleményeik alakulta­k ki az ellenőrzésről. Egyesek ősőik felesleges bosszantásnak vélik, mások szükséges­nek tartják. Nyilvánvalóan az utóbbiak­nak van igazuk. De az igazsághoz tar­tozik az is, hogy manapság sok külön­böző szerv — sokszor egyidőben — el­lenőrzi az üzleteket. Az is igaz, hogy egyes ellenőrök úgy vélik: csak am­kor hatásos az ellenőrzés, amikor egy cso­kor hibát találnak, jegyzőkönyveznek, bírságolnak. Szerencse, hogy az ilyen nézetek csak egyes ellenőrök vesszőpa­ripái. X. kerület, Liget­ utca 40., Közért-bolt Az egyik vásárló 15 deka töltött sava­nyúcukrot, fél kiló spaghettit, 10 darab pergamentpapírt és 3 deka élesztőt kér. Az eladó annak rendje és módja szerint méri, számolja a kért cikkeket, s végül a számla aljára kanyarítja a 14 forint 91 fillér végösszeget. A blokkolás, az órakiadás is megtörténik. A vásárló ed­dig semmiben sem különbözött a többi férfi­ vásárlótól. Amikor azonban meg­kapja csomagját, nem kifelé tart, ha­nem az üzlet vezetőjét keresi. A bemu­tatkozásnál kiderül, hogy az előbbi vá­sárló a Budapesti Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőre. Az irodahelyiség­ben aztán folytatódik a hivatalos ellen­őrzés: még néhány számla is előkerül. —­ A töltött savanyú rendben van — mondja az ellenőr. A súly és az ár meg­­egyezik. Ám a spagettinél és a perga­­mentpapírnál van mit „ellenőrizni­“. Az egyik "negyedkilós csomag ugyanis ket­tő jásos, 3 forint 40 fillérért, a másik pe­dig fehéráru, amelynek ára 2 forint 70 fillér. Mindkét csomagért a 3,40-es árat számolták. Itt az árkülönbözet tehát már 70 fillér. És a pergament? A forga­lomban lévő kétféle pergament közül 37, illetve 40 filléres ívenkénti árban — most is 40 fillért számoltak az ol­csóbb helyett. — Nem tudatos árdrágítás — állapítja meg, s jegyzőkönyvileg is figyelmezteti az illető elárusítót: más­kor gondosabban adja ki az árut. Persze nem mindig könnyű az elbírá­lás az árdrágításaiknál. Például a 10427- es Közért-boltban az egyik eladó 32 fo­rintos vadászkolbászt 40-ért számolt. Tévedésből? Lehetséges! De az is elkép­zelhető, hogy tudatosan tették egy tálra a 32 forintos vadászkolbászt és a 40 fo­­rintos minőségi veronait. Ugyanis, ha a fogyasztó észreveszi a cserét és meg­reklamálja, arra is hivatkozhatnak, hogy egy tálon van, mi is emberek vagyunk, véletlenül összecseréltük. Szakember nehezen hisz el ilyen magyarázatot... Az árdrágítást lehetővé teszi az is, hogy számos közért üzletben nem rak­ják ki az árjelző cédulákat, így a 2 fo­rintos savanyúcukorkát sokhelyütt 2,40- ért számolták. A felügyelőség nemcsak a hibákat vette észre, a 454-es számú boltban például kifogás­­talan számolást, pontos mérést, udva­rias kiszolgálást, megfelelő tisztaságot talált, s ennél a boltnál megfelelő he­lyen volt a panaszkönyvi felhívó tábla és a panaszkönyv kezelése is a minisz­tertanácsi rendeletnek megfelelően tör­tént. A X. kerületi Közért-fűszerüzletek­­nek ellenőrzése azt bizonyítja: a keres­kedelmi dolgozóknak sokkal türelme­sebben, gondosabban és lelkiismerete­sebben kell bánni a vevőkkel, s a nép vagyonával. A vásárlók pedig ne reszel­­jenek néhány filléres különbözésért és akár néhány dekás súlyhiányért is szólni. -­ A budapesti kereskedelmi felügyelőség és a SZOT munkásellátási osztályának dolgozói a X. kerületi, Közért Vállalat boltjainál tapasztaltakat — a vállalat ve­zetőivel s néhány üzletvezetővel, eláru­sítóval — ankéton beszélték meg. Az an­két végén megjutalmazták azokat a bolti dolgozókat, ahol a szocialista kereske­delemhez méltó körülményeket találtak. Balogh Mária i­s ! Budapesti élmény ! A mezőgazdasági kiállí-­­­­­tásra jöttem fel Budapestre . Közben rokonaimat is meg-­­­látogattam. Újpesten, a Bán­­ Tibor-utcán mentem, s be-­­­tértem az 58. szám alatt lévő ■ Közért-üzletbe. Csodálkozva­­ álltam meg az ajtóban: az r. üzlet virággal volt teli, a­­ pult előtt 15—20 vásárló, a­­ pult mögött egy barna ked­­r é­esarcú kartársnő szolgálta ki. I Tűnődtem magamban, mi­) Tűnődtem magamban, mi- ? ért e sok virág. Nem kellett­­ sokéig tűnődnöm. Egy öreg­­ nénike jött az üzletbe, kis­­ csokor virággal, a pulthoz ti­­­­pegett és sok boldogságot ki- I vánt a Mária nap alkalma-­ ből, s kedvesen megcsókolta­­ az elárusítónőt. Mig ott vá-i rakoztam e jelenet vagy tíz- ? szer megismétlődött, a virá- á­gok megszaporodtak. Én csak egyszerű vidéki ? asszony vagyok, de úgy ér-­­ zem, hogy h’ffs­ tebb ' jutalom­­ munkáfiatt dömzömmnki szeretete, megbecsülése. Áján- í lom minden Közért-dolgozó-­­ hak, hogy kövessék ennek az i és-t elárusító elvtársnőnek pél­dáját, aki tiszta üzletben mo- 1­­­solyogva szolgálja ki a vá- (­­ sárlókat, s a jutalom, a vá- )­­ sárlók szeretete nem marad j­­ el. Én ezúton kívánok e i ) kedves elvtársnőnek sok ’ 5 boldog névnapot. S üzenem, i I hogy a ragyogó kis bolt, a i ) rengeteg virággal és a kedves i I mosolygó elárusítónővel egyik I / legszebb budapesti emlé­l I kém marad. j T KOVÁCS JÁNOSNÉ, * Miskolc . cAíincsetinemü (használt szépmatpaeokf is) ábes*aMÉH vahmunui átpepohelye. Td­afonhivásos háznál is átvesszük, ix Dandár-u.?&. *381: liu-484 1950-ben a villamos és autóbusz összesen 742 millió utast szál­lított. 1953-ban már 880 millió utas elszállítása hárult a közleke­dési vállalatokra. Ez év első felében már 527 millió utas vette igénybe a járműveket. Páros vetélkedés a magasabb teljesítményért A­TelefongH­ír idei, munkáján ról­a legékerébben­ ’beszél az, hogy az első évnegyedben el­nyerték az élüzem címet, majd a kongresszusi verseny végén dicsérő oklevél jutalmazta eredményeiket, s legutóbb megkapták a SZOT és a mi­nisztertanács vándorzászlaját is. A gazdag munkasikerek egyik műhelytitka az, hogy a gyárban élő valóság a kitűnő­en szervezett, lendületes páros­­verseny-mozgalom. Tavaly egyetlen párosversenyzőről sem tudtak a műhelyekben, most pedig 486 dolgozó vetélke­dik egymással a magasabb tel­jesítményekért. A párosver­senyzők számának növekedé­séhez nagyban hozzájárul a rendszeres versenyértékelés. Rosner Miklósné versenyfele­lős hetenként számítja a telje­sítményeket és feljegyzi min­den párosversenyző grafikon­jára, mennyivel maradt le, il­letve előzte meg Versenytár­sát. Az első kettős vetélkedés a vetítő-gyárrészlegben Zelnik Istvánná és Rákász István mű­szerészek között kezdődött. — A többiek az ő felhívásukhoz csatlakoztak. — A kongresszu­si versenyben Rákász István lett az első, de a következő idő­szakban Zelnikné 300 száza­léknál is magasabb teljesít­ménnyel­­ vágot­t­ vissza. Azóta majdnem hétről hétre válto­zik a sorrend kettőjük vetél­kedésében. Egyszerre kapták meg a sztahanovista címet, ok­levelet és jelenleg már a „ki­váló dolgozó“ jelvény elnye­résének feltételeit is teljesí­tették. iiiiiniiiiniiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiitiniiiimiiimiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmi ti mi utcánk esti pata Színes, szovjet ifjúsági film A Várban néhány romos épületet lebontanak. A bontás­ból származó anyagot azok ré­szére engedik át, akik építkez­nek, hogy ezzel is elősegítsék a kislakásépítkezést. A Rákosi Művek Acélművé­ben is tudomást szereztek er­ről. S itt sokan akartak épít­kezni. Az építési engedély már a kezükben volt. Nosza, meg kell ezt a bontási­ akciót szer­vezni. A szakszervezeti bizott­ság levelezni kezdett a Vár­­gondnoksággal. A bontási en­gedélyt rövidesen meg is kap­ták, munkát a volt honvédelmi mi­nisztérium III. emeletén azzal a nemes szándékkal, hogy az Acélmű dolgozóinak építési anyagot biztosít. A téglákat a Várban ingyen adták, csak a bontásból kikerülő törmeléket kellett cserébe a Várból el­szállítani. Müller megkezdte kiépíteni a maga udvartartá­sát, elvégre mindenkinek lát­nia kellett, hogy ő komolyan veszi új hivatását. Megbízóle­velet szerzett tehát Deák Mi­hály vállalkozó részére, akit szintén jól ismernek Csepelen. Deák a bontás műszaki veze­tője lett. Fáradozásai ellené­ben Müller a kitermelt tégla­mennyiség 25 százalékát neki ígérte. Müller adminisztrátort is alkalmazott, utóvégre is né­hány adat beírásával szemé­lyesen nem foglalkozhatott. Borsos összegű munkabérért alkalmi munkásokat is vettek fel Készen állt tehát a nagy hoz­záértéssel, körültekintéssel megszervezett apparátus. Há­rom vezető és hat dolgozó. A bontás már javában folyt, azonban a tégla nem akart az Acélmű dolgozóihoz kerülni. Jelentették a szakszervezeti bizottságnak. A Várgondnok­ság is felhívta erre a szak­­szervezeti bizottság figyelmét. Amikor Müllert felelősségre vonták sírt, fogadkozott, ígé­retet tett. S a szakszerve­zeti bizottság meghatódott. Le­törölte Müller könnyeit, meg­veregette a vállát és engedte tovább „dolgozni“. Müller ezután is szállította a téglát összesen 122.000 darabot. Hogy hová? — Nem tudni. Erre csak ő tudna pontos választ adni... A Várgondnokság látta, hogy a tégla erősen fogy, a törme­lék annál kevésbbé, így kény­telen volt az egész munkála­tot beszüntetni. Ezután az em­berek esőstől járta­k Müller nyakára. Téglát kellett szerez­nie, a föld alól is. De a Vár­ból most már nem hozhatott. Egyszerűen elvitte hát onnan, ahová már szállított. Nagyne­­hezen „kielégítette“ a dolgo­zókat úgy, hogy most már „csak“ öt ember van, aki pénzt adott — és téglát nem kapott. A felvett összegeket visszafizette, állítása szerint úgy, hogy eladott odahaza egyes dolgokat. Hogyan? Hát ez a bontás nem hozott volna a konyhára semmit? Igen, ő ezt mondja. S érdekes ... egy­szer 5—5 ezer forintot aján­lottak fel a Várgondnokság igazgatójának és Bálint fő­mérnöknek, ha a 111. emelet lebontása után megkapják a II. emeletet is. Később ezt 10—10 ezer forintra emelték. Várjon, miért ragaszkodtak Müllerék ennyire hozzá, ha olyan rossz volt ez az üzlet? Az újonnan választott üzemi párt-végrehajtó bizottság és a szakszervezeti bizottság szep­tember elején végre fegyelmi elé állította Müllert. A tárgya­ Az „ügyes" ember A szakszervezeti bizottság Müller Antalt bízta meg, hogy vegye kezébe a bontási ügyet, s gondoskodjék az anya­gok elszállításáról. De ki is ez a Müller Antal? Csepelen jól ismerik. A múltban üzlete volt, s néhány háza. Balaton­almádiban villája, víkendháza, gyümölcsöse. Másfél évvel ez­előtt aztán a durvahengerbe dolgozói azt vették­­észre, hogy Müller odakerült hozzájuk. De nem sokáig örülhettek Müller társaságának, mert titkos ke­zek a hóna alá nyúltak és ,­ki­­emelték“. Függetlenített sport­­szervező lett az Acélműben. Csuda ember volt. Mindenki­nek mindent elintézett. Legyen az SZTK-, Tükör-, vagy la­kásügy, mindnek ő volt az is­tápolója. Csodálatosképpen mindenhol voltak összekötte­tései. A szakszervezeti bizottságnál ezek után ugyebár csak egyetlen ember jöhetett számításba, akit a bontás lebonyolításával meg lehet bízni: Müller Antal. Hi­szen annyi ügyet elintézett már. Kereskedő, ügyes ember. S ezt a bontási ügyet is elin­tézi majd. Hát... el is in­tézte. Májusban kezdte meg a A kenyérsütés és a HÉV problémájáról tárgyalt a III. kerületi tanács A IX. kerületi tanács, a mi­nap értékelte a végrehajtó bi­zottság és az állandó bizottsá­gok négyéves munkáját. A kerületben négy év alatt mintegy 3789 határozatot hoztak, melyeknek kisebb részét nem hajtották végre. Megállapítot­ták, hogy a tanácsbe­számolók során a javaslatokra, panaszok­ra nem adtak mindig kielégítő választ. Galambos elvtárs pél­dául az utóbbi négy gyűlésen, mintegy 120 kérdésre nem vá­laszolt. Foglalkoztak a kerület ke­nyérellátásának problémájával is. Tizenhét sütőipari vállalat közül tíz csak reggel öt óra után kezd sütni. Így az első, friss péksütemé­nyek, csak tizenegy órára kerül­nek a fogyasztókhoz. Ezért első­sorban a Sütőipari Igazgatóság a felelős, amely a sütőipari dol­gozók és a tanács kérésére sem járult hozzá a korábbi kezdés­hez. Pataki János tanácstag el­mondta, hogy reggelenkint a HÉV olyan zsúfolt, hogy Békásmegye­ren a dolgozók nem tudnak felszállni. Többször kérték, hogy a HÉV, illetve a MÁV a reggeli órák­ban több kocsit állítson for­galomba. Az értekezleten még számos javaslat hangzott el. Bognár Jánosné a Magyar Acélárugyár bérelszámolója Magas barna nő hajol a számológép fölé a Magyar Acélárugyár irodájában: Bognár Já­­nosné bérelszámoló. Egyik kezével a munkautal­ványok közt lapoz, a másikkal a számológépet kezeli. Gyorsan felírja az eredményt, aztán újabb munkautalványt vesz elő. Bosszúsan, összeráncolt homlokkal felnéz. — Már megint hiányzik két munkalap. A MEO-sok még mindig nem adták fel. Megyek és összeszidom őket. Bognárné elvtársnő három éve dolgozik a Ma­gyar Acélárugyárban. Jelenleg a kovácsműhely bérelszámolója. Állandóan számokkal dolgozik, munkáját érdekesnek tartja. — A számok nekem nemcsak egyszerű szá­mok. Mindig arra a dolgozóra gondolok, aki­nek éppen a fizetését számolom. Tudom, hogy pontatlan, rossz számolással, milyen sok bosz­­szúságot okozhatok, s ezért igyekszem mun­kámat úgy végezni, hogy ne legyen soha rek­lamáció. — Aztán büszkén hozzáteszi: — Más­fél év óta egyetlen hibám sem volt. Csak egy baj van, hogy a MEO-sok későn adják le az utalványokat és mindig veszekedni kell, hogy időben minden dekádban el tudjam végezni a rendes elszámolást. Bognárné elvtársnőt az üzemben minden dol­gozó ismeri és szereti. A dolgozók gyakran fel­keresik, ha valami problémájuk van és ő min­­dig készségesen, szívesen segít. Pedig van elég gondja: két gyermeke van, akik vidéken élnek szüleinél, s nekik küldi havonta fizetésének jelentős részét. Éppen ezért jól tudja, minden forint eltérés mennyi kellemetlenséget okoz­hat, s úgy dolgozik, hogy ne bosszúságot, ha­nem örömet szerezzen. 5 láson idegesen beszélt, kezei kissé remegtek. Mégis nagyvonalúan, ügyesen siklott el a kényes kérdések fölött, bűnbánóan ismert be kisebb hibákat, de ha valódi bűneiről volt szó, élénken tagadott... A fegyelmi bizottság egyes adatok hiányában egyelőre nem hozott döntést. Eddig hát a történet. De véleményünk szerint folytatás is lesz... Lám, lám ... milyen is a „jó“ ember. Sürög-forog az emberek között, ügyeskedik, állandóan a felszínen mozog, apró szívességgel, pohár bo­rokkal garmadával szerzi a ba­rátokat. S a végén itt van ii! Bizony — Acélmű vezetői — itt hiba történt, s érdemes lesz megnézni azt is, hogy kiknek a jóvoltából űzhette Müller hosszú ideig üzelmeit a dolgo­zók rovására. (becze) 1. sz. Épületelemgyár fel­vesz lehetőleg budapesti, vagy pestkörnyéki lakosok­ból épületelemgyártási mun­kára segédmunkásokat és gépkezelőket. Személyes je­lentkezés: Budapest, XI., Budafoki­ út 78. szám. ÖRÖKSÉG A KETRECBEN Német vígjáték! •ír Bemutat­ja: Szikra, Alkotmány (Újpest), Fény (Újpest), Sziget (Margitsziget)

Next