Esti Budapest, 1954. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-17 / 220. szám
PÉNTEK, 1954 SZEPTEMBER 17. ,mmmsz Ellenőrzés X. kerületi Közért boltokban... Az üzletvezetők és elárusítók között különböző véleményeik alakultak ki az ellenőrzésről. Egyesek ősőik felesleges bosszantásnak vélik, mások szükségesnek tartják. Nyilvánvalóan az utóbbiaknak van igazuk. De az igazsághoz tartozik az is, hogy manapság sok különböző szerv — sokszor egyidőben — ellenőrzi az üzleteket. Az is igaz, hogy egyes ellenőrök úgy vélik: csak amkor hatásos az ellenőrzés, amikor egy csokor hibát találnak, jegyzőkönyveznek, bírságolnak. Szerencse, hogy az ilyen nézetek csak egyes ellenőrök vesszőparipái. X. kerület, Liget utca 40., Közért-bolt Az egyik vásárló 15 deka töltött savanyúcukrot, fél kiló spaghettit, 10 darab pergamentpapírt és 3 deka élesztőt kér. Az eladó annak rendje és módja szerint méri, számolja a kért cikkeket, s végül a számla aljára kanyarítja a 14 forint 91 fillér végösszeget. A blokkolás, az órakiadás is megtörténik. A vásárló eddig semmiben sem különbözött a többi férfi vásárlótól. Amikor azonban megkapja csomagját, nem kifelé tart, hanem az üzlet vezetőjét keresi. A bemutatkozásnál kiderül, hogy az előbbi vásárló a Budapesti Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőre. Az irodahelyiségben aztán folytatódik a hivatalos ellenőrzés: még néhány számla is előkerül. — A töltött savanyú rendben van — mondja az ellenőr. A súly és az ár megegyezik. Ám a spagettinél és a pergamentpapírnál van mit „ellenőrizni“. Az egyik "negyedkilós csomag ugyanis kettő jásos, 3 forint 40 fillérért, a másik pedig fehéráru, amelynek ára 2 forint 70 fillér. Mindkét csomagért a 3,40-es árat számolták. Itt az árkülönbözet tehát már 70 fillér. És a pergament? A forgalomban lévő kétféle pergament közül 37, illetve 40 filléres ívenkénti árban — most is 40 fillért számoltak az olcsóbb helyett. — Nem tudatos árdrágítás — állapítja meg, s jegyzőkönyvileg is figyelmezteti az illető elárusítót: máskor gondosabban adja ki az árut. Persze nem mindig könnyű az elbírálás az árdrágításaiknál. Például a 10427- es Közért-boltban az egyik eladó 32 forintos vadászkolbászt 40-ért számolt. Tévedésből? Lehetséges! De az is elképzelhető, hogy tudatosan tették egy tálra a 32 forintos vadászkolbászt és a 40 forintos minőségi veronait. Ugyanis, ha a fogyasztó észreveszi a cserét és megreklamálja, arra is hivatkozhatnak, hogy egy tálon van, mi is emberek vagyunk, véletlenül összecseréltük. Szakember nehezen hisz el ilyen magyarázatot... Az árdrágítást lehetővé teszi az is, hogy számos közért üzletben nem rakják ki az árjelző cédulákat, így a 2 forintos savanyúcukorkát sokhelyütt 2,40- ért számolták. A felügyelőség nemcsak a hibákat vette észre, a 454-es számú boltban például kifogástalan számolást, pontos mérést, udvarias kiszolgálást, megfelelő tisztaságot talált, s ennél a boltnál megfelelő helyen volt a panaszkönyvi felhívó tábla és a panaszkönyv kezelése is a minisztertanácsi rendeletnek megfelelően történt. A X. kerületi Közért-fűszerüzleteknek ellenőrzése azt bizonyítja: a kereskedelmi dolgozóknak sokkal türelmesebben, gondosabban és lelkiismeretesebben kell bánni a vevőkkel, s a nép vagyonával. A vásárlók pedig ne reszeljenek néhány filléres különbözésért és akár néhány dekás súlyhiányért is szólni. - A budapesti kereskedelmi felügyelőség és a SZOT munkásellátási osztályának dolgozói a X. kerületi, Közért Vállalat boltjainál tapasztaltakat — a vállalat vezetőivel s néhány üzletvezetővel, elárusítóval — ankéton beszélték meg. Az ankét végén megjutalmazták azokat a bolti dolgozókat, ahol a szocialista kereskedelemhez méltó körülményeket találtak. Balogh Mária is ! Budapesti élmény ! A mezőgazdasági kiállí-tásra jöttem fel Budapestre . Közben rokonaimat is meg-látogattam. Újpesten, a Bán Tibor-utcán mentem, s be-tértem az 58. szám alatt lévő ■ Közért-üzletbe. Csodálkozva álltam meg az ajtóban: az r. üzlet virággal volt teli, a pult előtt 15—20 vásárló, a pult mögött egy barna kedr éesarcú kartársnő szolgálta ki. I Tűnődtem magamban, mi) Tűnődtem magamban, mi- ? ért e sok virág. Nem kellett sokéig tűnődnöm. Egy öreg nénike jött az üzletbe, kis csokor virággal, a pulthoz tipegett és sok boldogságot ki- I vánt a Mária nap alkalma- ből, s kedvesen megcsókolta az elárusítónőt. Mig ott vá-i rakoztam e jelenet vagy tíz- ? szer megismétlődött, a virá- ágok megszaporodtak. Én csak egyszerű vidéki ? asszony vagyok, de úgy ér- zem, hogy h’ffs tebb ' jutalom munkáfiatt dömzömmnki szeretete, megbecsülése. Áján- í lom minden Közért-dolgozó- hak, hogy kövessék ennek az i és-t elárusító elvtársnőnek példáját, aki tiszta üzletben mo- 1solyogva szolgálja ki a vá- ( sárlókat, s a jutalom, a vá- ) sárlók szeretete nem marad j el. Én ezúton kívánok e i ) kedves elvtársnőnek sok ’ 5 boldog névnapot. S üzenem, i I hogy a ragyogó kis bolt, a i ) rengeteg virággal és a kedves i I mosolygó elárusítónővel egyik I / legszebb budapesti emlél I kém marad. j T KOVÁCS JÁNOSNÉ, * Miskolc . cAíincsetinemü (használt szépmatpaeokf is) ábes*aMÉH vahmunui átpepohelye. Tdafonhivásos háznál is átvesszük, ix Dandár-u.?&. *381: liu-484 1950-ben a villamos és autóbusz összesen 742 millió utast szállított. 1953-ban már 880 millió utas elszállítása hárult a közlekedési vállalatokra. Ez év első felében már 527 millió utas vette igénybe a járműveket. Páros vetélkedés a magasabb teljesítményért ATelefongHír idei, munkáján róla legékerébben ’beszél az, hogy az első évnegyedben elnyerték az élüzem címet, majd a kongresszusi verseny végén dicsérő oklevél jutalmazta eredményeiket, s legutóbb megkapták a SZOT és a minisztertanács vándorzászlaját is. A gazdag munkasikerek egyik műhelytitka az, hogy a gyárban élő valóság a kitűnően szervezett, lendületes párosverseny-mozgalom. Tavaly egyetlen párosversenyzőről sem tudtak a műhelyekben, most pedig 486 dolgozó vetélkedik egymással a magasabb teljesítményekért. A párosversenyzők számának növekedéséhez nagyban hozzájárul a rendszeres versenyértékelés. Rosner Miklósné versenyfelelős hetenként számítja a teljesítményeket és feljegyzi minden párosversenyző grafikonjára, mennyivel maradt le, illetve előzte meg Versenytársát. Az első kettős vetélkedés a vetítő-gyárrészlegben Zelnik Istvánná és Rákász István műszerészek között kezdődött. — A többiek az ő felhívásukhoz csatlakoztak. — A kongresszusi versenyben Rákász István lett az első, de a következő időszakban Zelnikné 300 százaléknál is magasabb teljesítménnyel vágott vissza. Azóta majdnem hétről hétre változik a sorrend kettőjük vetélkedésében. Egyszerre kapták meg a sztahanovista címet, oklevelet és jelenleg már a „kiváló dolgozó“ jelvény elnyerésének feltételeit is teljesítették. iiiiiniiiiniiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiitiniiiimiiimiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmi ti mi utcánk esti pata Színes, szovjet ifjúsági film A Várban néhány romos épületet lebontanak. A bontásból származó anyagot azok részére engedik át, akik építkeznek, hogy ezzel is elősegítsék a kislakásépítkezést. A Rákosi Művek Acélművében is tudomást szereztek erről. S itt sokan akartak építkezni. Az építési engedély már a kezükben volt. Nosza, meg kell ezt a bontási akciót szervezni. A szakszervezeti bizottság levelezni kezdett a Várgondnoksággal. A bontási engedélyt rövidesen meg is kapták, munkát a volt honvédelmi minisztérium III. emeletén azzal a nemes szándékkal, hogy az Acélmű dolgozóinak építési anyagot biztosít. A téglákat a Várban ingyen adták, csak a bontásból kikerülő törmeléket kellett cserébe a Várból elszállítani. Müller megkezdte kiépíteni a maga udvartartását, elvégre mindenkinek látnia kellett, hogy ő komolyan veszi új hivatását. Megbízólevelet szerzett tehát Deák Mihály vállalkozó részére, akit szintén jól ismernek Csepelen. Deák a bontás műszaki vezetője lett. Fáradozásai ellenében Müller a kitermelt téglamennyiség 25 százalékát neki ígérte. Müller adminisztrátort is alkalmazott, utóvégre is néhány adat beírásával személyesen nem foglalkozhatott. Borsos összegű munkabérért alkalmi munkásokat is vettek fel Készen állt tehát a nagy hozzáértéssel, körültekintéssel megszervezett apparátus. Három vezető és hat dolgozó. A bontás már javában folyt, azonban a tégla nem akart az Acélmű dolgozóihoz kerülni. Jelentették a szakszervezeti bizottságnak. A Várgondnokság is felhívta erre a szakszervezeti bizottság figyelmét. Amikor Müllert felelősségre vonták sírt, fogadkozott, ígéretet tett. S a szakszervezeti bizottság meghatódott. Letörölte Müller könnyeit, megveregette a vállát és engedte tovább „dolgozni“. Müller ezután is szállította a téglát összesen 122.000 darabot. Hogy hová? — Nem tudni. Erre csak ő tudna pontos választ adni... A Várgondnokság látta, hogy a tégla erősen fogy, a törmelék annál kevésbbé, így kénytelen volt az egész munkálatot beszüntetni. Ezután az emberek esőstől jártak Müller nyakára. Téglát kellett szereznie, a föld alól is. De a Várból most már nem hozhatott. Egyszerűen elvitte hát onnan, ahová már szállított. Nagynehezen „kielégítette“ a dolgozókat úgy, hogy most már „csak“ öt ember van, aki pénzt adott — és téglát nem kapott. A felvett összegeket visszafizette, állítása szerint úgy, hogy eladott odahaza egyes dolgokat. Hogyan? Hát ez a bontás nem hozott volna a konyhára semmit? Igen, ő ezt mondja. S érdekes ... egyszer 5—5 ezer forintot ajánlottak fel a Várgondnokság igazgatójának és Bálint főmérnöknek, ha a 111. emelet lebontása után megkapják a II. emeletet is. Később ezt 10—10 ezer forintra emelték. Várjon, miért ragaszkodtak Müllerék ennyire hozzá, ha olyan rossz volt ez az üzlet? Az újonnan választott üzemi párt-végrehajtó bizottság és a szakszervezeti bizottság szeptember elején végre fegyelmi elé állította Müllert. A tárgya Az „ügyes" ember A szakszervezeti bizottság Müller Antalt bízta meg, hogy vegye kezébe a bontási ügyet, s gondoskodjék az anyagok elszállításáról. De ki is ez a Müller Antal? Csepelen jól ismerik. A múltban üzlete volt, s néhány háza. Balatonalmádiban villája, víkendháza, gyümölcsöse. Másfél évvel ezelőtt aztán a durvahengerbe dolgozói azt vettékészre, hogy Müller odakerült hozzájuk. De nem sokáig örülhettek Müller társaságának, mert titkos kezek a hóna alá nyúltak és ,kiemelték“. Függetlenített sportszervező lett az Acélműben. Csuda ember volt. Mindenkinek mindent elintézett. Legyen az SZTK-, Tükör-, vagy lakásügy, mindnek ő volt az istápolója. Csodálatosképpen mindenhol voltak összeköttetései. A szakszervezeti bizottságnál ezek után ugyebár csak egyetlen ember jöhetett számításba, akit a bontás lebonyolításával meg lehet bízni: Müller Antal. Hiszen annyi ügyet elintézett már. Kereskedő, ügyes ember. S ezt a bontási ügyet is elintézi majd. Hát... el is intézte. Májusban kezdte meg a A kenyérsütés és a HÉV problémájáról tárgyalt a III. kerületi tanács A IX. kerületi tanács, a minap értékelte a végrehajtó bizottság és az állandó bizottságok négyéves munkáját. A kerületben négy év alatt mintegy 3789 határozatot hoztak, melyeknek kisebb részét nem hajtották végre. Megállapították, hogy a tanácsbeszámolók során a javaslatokra, panaszokra nem adtak mindig kielégítő választ. Galambos elvtárs például az utóbbi négy gyűlésen, mintegy 120 kérdésre nem válaszolt. Foglalkoztak a kerület kenyérellátásának problémájával is. Tizenhét sütőipari vállalat közül tíz csak reggel öt óra után kezd sütni. Így az első, friss péksütemények, csak tizenegy órára kerülnek a fogyasztókhoz. Ezért elsősorban a Sütőipari Igazgatóság a felelős, amely a sütőipari dolgozók és a tanács kérésére sem járult hozzá a korábbi kezdéshez. Pataki János tanácstag elmondta, hogy reggelenkint a HÉV olyan zsúfolt, hogy Békásmegyeren a dolgozók nem tudnak felszállni. Többször kérték, hogy a HÉV, illetve a MÁV a reggeli órákban több kocsit állítson forgalomba. Az értekezleten még számos javaslat hangzott el. Bognár Jánosné a Magyar Acélárugyár bérelszámolója Magas barna nő hajol a számológép fölé a Magyar Acélárugyár irodájában: Bognár Jánosné bérelszámoló. Egyik kezével a munkautalványok közt lapoz, a másikkal a számológépet kezeli. Gyorsan felírja az eredményt, aztán újabb munkautalványt vesz elő. Bosszúsan, összeráncolt homlokkal felnéz. — Már megint hiányzik két munkalap. A MEO-sok még mindig nem adták fel. Megyek és összeszidom őket. Bognárné elvtársnő három éve dolgozik a Magyar Acélárugyárban. Jelenleg a kovácsműhely bérelszámolója. Állandóan számokkal dolgozik, munkáját érdekesnek tartja. — A számok nekem nemcsak egyszerű számok. Mindig arra a dolgozóra gondolok, akinek éppen a fizetését számolom. Tudom, hogy pontatlan, rossz számolással, milyen sok boszszúságot okozhatok, s ezért igyekszem munkámat úgy végezni, hogy ne legyen soha reklamáció. — Aztán büszkén hozzáteszi: — Másfél év óta egyetlen hibám sem volt. Csak egy baj van, hogy a MEO-sok későn adják le az utalványokat és mindig veszekedni kell, hogy időben minden dekádban el tudjam végezni a rendes elszámolást. Bognárné elvtársnőt az üzemben minden dolgozó ismeri és szereti. A dolgozók gyakran felkeresik, ha valami problémájuk van és ő mindig készségesen, szívesen segít. Pedig van elég gondja: két gyermeke van, akik vidéken élnek szüleinél, s nekik küldi havonta fizetésének jelentős részét. Éppen ezért jól tudja, minden forint eltérés mennyi kellemetlenséget okozhat, s úgy dolgozik, hogy ne bosszúságot, hanem örömet szerezzen. 5 láson idegesen beszélt, kezei kissé remegtek. Mégis nagyvonalúan, ügyesen siklott el a kényes kérdések fölött, bűnbánóan ismert be kisebb hibákat, de ha valódi bűneiről volt szó, élénken tagadott... A fegyelmi bizottság egyes adatok hiányában egyelőre nem hozott döntést. Eddig hát a történet. De véleményünk szerint folytatás is lesz... Lám, lám ... milyen is a „jó“ ember. Sürög-forog az emberek között, ügyeskedik, állandóan a felszínen mozog, apró szívességgel, pohár borokkal garmadával szerzi a barátokat. S a végén itt van ii! Bizony — Acélmű vezetői — itt hiba történt, s érdemes lesz megnézni azt is, hogy kiknek a jóvoltából űzhette Müller hosszú ideig üzelmeit a dolgozók rovására. (becze) 1. sz. Épületelemgyár felvesz lehetőleg budapesti, vagy pestkörnyéki lakosokból épületelemgyártási munkára segédmunkásokat és gépkezelőket. Személyes jelentkezés: Budapest, XI., Budafoki út 78. szám. ÖRÖKSÉG A KETRECBEN Német vígjáték! •ír Bemutatja: Szikra, Alkotmány (Újpest), Fény (Újpest), Sziget (Margitsziget)