Esti Budapest, 1954. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1954-10-01 / 232. szám
Egyre többen támogatják a fővárosi népfront előkészítő bizottságokat munkájukban Segíteni akarok a mindennapi ügyek elintézésében Borsi Fekete Béla vérhalomutcai rendelőjében sokszor húszan, huszonöten is várakoznak. Mégis a türelmetlen szó, a hangoskodás itt ritka. A hangoskodót a többi várakozó inti csendre, türelemre. Jól ismerik, szeretik a környéken a körzet orvosát, megbecsülik munkáját. Borsi Fekete Béla nagy elfoglaltsága mellett most újabb felelősségteljes munkát vállalt. A Hazafias Népfront II. kerületi előkészítő bizottságának a tagja. — Orvos gyógyítson és ne politizáljon, azt mondtam mindig ezelőtt — mondja Borsi Fekete Béla. — Pedig az orvos, ha valóban szívvel-lélekkel végzi munkáját politizál, mégpedig jól politizál, mert népe életszínvonalának emelésére törekszik. Rózsadombon ma még mindig alig van üzlet, ahol a dolgozók mindennapi szükségleteiket beszerezhetik. Orvos tudja csak felmérni, mit jelent a munkából jövő aszszonynak tele szatyrokkal megpakolva feljönni a Rózsadombra. Felesleges pazarlása az erőnek. Éppen ilyen megoldatlan probléma az iskolakérdés is. Az általános iskolák túlzsúfoltak s bizony megtörtént, hogy innen fentről a Lajos-utcai iskolába kellett a gyermekeket átirányítani. Most, hogy a Hazafias Népfront előkészítő bizottságába választottak, beszéltem ezekről a kerületi pártbizottság titkárával, a tanácselnökkel. A tanácselnök mondotta, hogy valószínűleg sikerülni fog egy „gomba“-szerű áruházat felállítani az itteni lakosság részére. Napról napra találkozom a mindennapi élet megoldásra váró kisebb-nagyobb kérdéseivel. Igyekezni fogok, amennyire tőlem telik, ezekkel foglalkozni, így segíteni. Tehát az orvos politizál... és a Hazafias Népfront adott alkalmat és módot nekem erre. (MTI) Hamarosan az utcákra kerülnek a Hazafias Népfront XIV. kerületi előkészítő bizottságainak nemzetiszín keretű falragaszai, amelyek a népfront október 9-i nagygyűlésére hívják a kerület lakóit. A városligeti szabadtéri színpad, rossz idő esetén a Sportcsarnok lesz a nagygyűlés színhelye. Sokezer érdeklődőt várnak a gyűlésre, amelynek előadója a tervek szerint Bombás Tibor Kossuth-díjas geológus lesz. A III. kerületi előkészítő bizottság tagjai három munkaközösségben oldják meg feladataikat. Az első a népfront célA napokban tölti be nyolcvanegyedik évét Rózsahegyi Kálmán, nemzedékek nevelője, mulattatója, közszeretetben álló nagy színművészünk. Magas kora azonban nem akadályozza meg abban, hogy tevékeny részese legyen az új élet építésének. Tagja a XII. kerületi békebizottságnak, s örömmel kapcsolódott be a Hazafias Népfront kerületi előkészítő bizottságának munkájába is. Szinte megható az a lelkesedés és tettvágy, amellyel az kitűzéseit ismertető kisgyűléseket szervezi, a másik a népfront kerületi programmján munkálkodik, míg a harmadik a nagygyűlést készíti elő. Az Óbudai Hajógyár dolgozói örömmel ajánlották fel szép kultúrtermüket a gyűlés céljára. Különösen ünnepinek ígérkezik a VI. kerületi népfront nagygyűlése, amelyet a tervek szerint az Operaházban tartanak meg. A kerület lakossága legkülönbözőbb rétegeinek képviselői személyre szóló díszes meghívót kapnak majd a gyűlésre. Idős művész a kerület hazafiai-ának összefogásán dolgozik. Az előkészítő bizottság ülésén eddigi eredményeiről így számolt be: „ Úgy érzem, rügyezik már a mi fáink, a népfront fája, amelynek árnyékában helyet talál a kerület minden becsületes dolgozó embere. Nagy- gyűlésre készülünk. Októbert 5-én a Városmajorban a kerület lakói előtt adunk számot eddigi munkánkról és terveinkről. De addig — tenger még a dolog! Hány ezer ember él ebben a kerületben, dombokon, hegyeken, együtt velünk — de mégis nélkülünk. Az ő nyelvükön, egyszerű szóval kell közelednünk hozzájuk. Békét, szépülő, gazdagodó életet akarsz Gyere, köztünk a helyed, fogd meg a kezünk!“ A „kisgyűlést“ én odahaza, a gesztenyefa alatt szoktam tartani. Odagyűlnek a háziasszonyok, ott van a házfelügyelőnő, kisiparosok, kiskereskedők a környékből. Elbeszélgetünk, hisz együtt élünk, lakunk, közös a dolgunk. Sok még a tennivaló — vegye ki mindenki a részét, hogy a mi kerületünk, a XII. kerület ne maradjon el!.. (MTI). Rózsahegyi Kálmán: A mi kerületünk ne maradjon el Hírek FALRAHÁNYT borsó szeptember 2-án, „Különös módja a széntakarékosságnak" címmel megírtuk, hogy Csepelen, a Magyar Nemzeti és Szabadkikötő egyik széntárolótelepén begyulladt a palatartalmú szén. Körülbelül 1500—2000 tonna szén füstölgött, emésztette saját kalóriatartalmát. A veszteség akkor mintegy tíz százalékos volt. Az Általános Gépipari Készletező Vállalat — mivel a szén ennek a vállalatnak a tulajdona — tőle telhetően megtette a szükséges intézkedést. Dömperekkel, szállítószalagokkal igyekeztek szétbontani a szénhegy begyulladt részeit és átforgatással menteni a többi szenet a begyulladástól. Mégis, a napokban ismét láthatták a csepeliek és gyorsvasúton utazók a szénhalom felett a füstfelhőt, amely azt jelenti, hogy a szén öngyulladása az egyszeri átforgatás után sem szűnt meg. Erről tud az Általános Gépipari Készletező Vállalat igazgatója, Kiss elvtárs is, de tud a kohó- és gépipari minisztérium kereskedelmi igazgatóságának vezetője, Tordai Jenő elvtárs is. Ahelyett azonban, hogy intézkedtek volna, hogy a begyulladt szenet a helyhiány miatt azonnal elszállítsák, belenyugodtak abba, hogy nincsen szállítóeszköz. Kiss igazgató elvtárs úgy tájékoztatott bennünket, hogy az elszállítás december elejével befejeződik, s addig pedig a részleges öngyulladások elkerülhetetlenek. Ilyen gyulladásokat oltogatnak az oda kivezényelt emberek is mindennap. Ez azonban csak növeli az önköltségét, de keveset segít az égés megszüntetésén és egyre romlik a szén kalóriaértéke is. Várjon télen honnan fogja elővenni a kohó- és gépipari minisztérium kereskedelmi osztályának vezetője, tordai elvtárs és a Készletező Vállalat igazgatója, Kiss elvtárs azt a szénmennyiséget, amely most egy hónap alatt egyszerűen füstbe ment? ... Cséplik a rizst a kiskörnyes Dózsa tsz-ben. Holdankint 22—71 mázsa átlagtermést várnak. Az V. kerületi tanács így ellenőri a kereskedelmet Az V. kerületben a tanács kereskedelmi osztálya és legfőbb támasza, a kereskedelmi állandó bizottság a múlt hónapokban sok eredményt ért el. Több mint száz aktivista vett részt egy igen fontos munkában: átvizsgálták az egész kereskedelmi bolthálózat panaszkönyveit, hogy ellenőrizzék, miként intézik a lakosság panaszait, javaslatait. A társadalmi ellenőrök mellett — a szakszervezetek segítségével — új aktívahálózat jön létre: üzemi, vállalati dolgozók a tagjai, akik vásárlásaik közben ellenőrzik a bolthálózatot és tapasztalataikról levélben értesítik az állandó bizottságot Még a tanév megindulása előtt megvizsgálták , hogyan készültek fel az ÁPISZ-boltok az iskolaévre. Eredmény: még idejében sikerült több hibát megszüntetni. A dolgozók régi kérését teljesítve, a Néphadsereg utcában rövidesen új Tükör-fiók nyílik s gondoskodnak arról is, hogy a fiókok segédmunkásokat kapjanak, akik a tüzelőt törvényes áron hazaszállítják. (MTI fc 11V*~klini i T~. Bizonyára csodálkozik, hogy a posta megkerülésével, a nagy nyilvánosság közvetítésével küldöm önnek levelem. Úgy érzem, nem szükséges ezt külön megindokolni, hiszen amiről szólni akarok, az nem kettőnk ügye, nemcsak a II. kerületé, ahol dolgozik és ha nem félnék a nagy szavaktól, akkor ezt írnám: az egész világra tartozik. A közelmúltban hallottam hogy ön naplót vezet és abba életének, élete minden napjának jelentősebb eseményeit feljegyzi. Persze, ebben nincs semmi rendkívüli. Naplót mások is írnak és írni is fognak mindazok, akik a múló éveket szilárd emlékké akarják rögzíteni. Ezek a naplósorok intim hangulatokat idéznek, örömöket, keserveket mentenek meg az elmúlástól, meglepetésekről, szerelmekről és csalódásokról tanúskodnak. Az ilyen naplókat a fiókok mélyére szokták rejteni és kizárólagos olvasójuk maguk a naplók írói. Az ön naplója más jellegű. Felületes olvasásakor nem találunk benne sorokat nagy lelki élményekről, megrázó családi eseményekről, találkozásokról, elválásokról. Mégis, ha alaposabban olvassuk ezeket a tárgyszerű, minden nagyobb érzelmi kilengésektől mentes feljegyzéseket, egy okos, céltudatos, bő érzelmekkel telített életet ismerünk meg. Lapozom a naplót, amelynek még szokványos naplóformája sincs. Nagyalakú füzet, amilyet felsőiskolások használnak. A betűi is olyanok, amilyet a jó tanulók vetnek papírra: hosszú, szálas betűk könnyen olvashatók. Fogalmazása egyértelmű, nem lehet mást olvasni belőle, csak azt, amit az írója valóban gondolt és közölni akart A napló első dátuma: 1951 augusztus 1. „Elmondtam a lakóknak a víz- és gáztakarékosság jelentőségét.“ Forgatom a lapokat. Úgyszólván mindennapra esik egy feljegyzés. „Békekölcsönjegyzés“, „Könyvünkét megbeszélés a Fővárosi Könyvtárban“ ... „Ismeretterjesztő előadás.“... ismeretterjesztő előadás után ez a megjegyzés „Mozilátogatás“ ... „Gorkij-est“ ... Egy-egy ismeretterjesztő előadás után ez a megjegyzés áll: „Sokat tanultam“. Vagy „Egy nyolcvanéves bácsi is hozzászólt.“ Hadd közöljem Önnel, hogy ezek a száraz, szűkszavú jelentések engem nem vezettek félre. Megláttam mögötte azt az asszonyt, aki jót-fut, szervez, rábeszél, rendez, előadást tart, egyszerűen azért, mert szereti az életet és azt akarja, hogy mások is szeressék. Én tudom mit jelent az a rövid mondat is, hogy a „Légy jó mindhalálig“ ankétján egy 80 éves bácsi is felszólalt. Ez a feljegyzés arról beszél, hogy egy öreg ember, akinek élete már főleg búcsúzkodásból áll, aki az élet helyett már a halállal kezd barátkozni — ezen az estén újból találkozott az élettel és abban 80 esztendejének minden tapasztalatával, bölcseségével részt akar venni. Egyik indulatosabb napján ezt írta a naplójába: „A mi házunkban a közösségi érzés szikrája sincs, így nem lehet élni.“ Remélem, hogy az a szikra, amit magában hordoz, azóta már lángra gyújtotta a ház lakóiban is a közösségi érzést. Nem lehet ez máskép. És igaza van: nem lehet így élni. Ezt bizonyítják a napló további részletei is. 1952 január 18. „Felajánlottam egy gyermekdélután rendezését.“ 1952 szeptember 10: „Munkadélután az MNDSZ-ben. Hatvanhét kockát kötöttem a koreaiaknak. (A kockából takarót állítanak össze.) Közben agitáltam a könyvankétra.“ Aztán áprilisban: „Kisgyűlések szervezése“. Majd májusban: „Választások előkészítése. Este hatig dolgoztam.“ Így megy ez napról napra, évről évre. 1953 június 15. „Papír- és hulladékgyűjtés“ — „Gyermekvédelmi ankét a tanácsban.“ 1954. június 7. „Szemináriumi vizsga.“ VIII. 8. „A II. Békebizottság előadást rendez az árvízkárosultak segítésére. Száz jegyet eladtam.“ A naplóbejegyzések a tanácstörvény-tervezet ismertetéséről szóló előadások megszervezésével végződnek. Mindössze ilyen és ehhez hasonló hétköznapi beírásokat találtam a naplójában. Nem szégyenlem bevallani, hogy ezek a hétköznapi sorok az ünnepi gondolatok és érzelmek sorát indították el bennem. Bizonyára lesznek olyanok is, akik, amikor ezt a levelet elolvassák biggyesztett szájjal mondják ki az ítéletet: mozgalmi nő... És engedje meg, hogy én ezt szájbiggyesztés nélkül büszkén ismételjem: igenis, mozgalmi nő. Mozgalmi nő, akinek nem mindegy, hogy miképpen él, akinek nem mindegy, hogy mások hogyan élnek. Mozgalmi nő, akinek az életében megfér a kisgyűlés, a békekölcsönagitáció, a gyermekszeretet, a ház lakóinak a gondja, az olvasás, a színház, a mozi, a rendben tartott lakás, a tiszta konyha, a csarnoki bevásárlás, a háztartás megbecsülése, a béke szeretete. Legyen büszke arra, hogy mozgalmi nő, hogy annak a mozgalomnak a katonája ami az élet értelmét és tartalmát jelenti, ami másoknak is tudatára akarja adni a mi életünk értelmét és tartalmát. Amikor eltette a naplóját még néhány szót beszélgettünk. Elmondta, hogy férje a Klement Gottwald-gyárban dolgozik és amikor a családról érdeklődtem lehajtotta a fejét és könnyezett. „A fiam nem jött vissza a háborúból“ — mondta csendesen. És én többet nem kérdeztem, de megértettem, hogy amikor egy család boldogságának végére a halál teszi a pontot, ezt a katasztrófát, csak az élet végtelen szeretete, az igazságosabb, a becsületesebb életért folytatott szüntelen harc tudja némikép feloldani. Ezt a harcot folytatja ön is. Erről beszél a száraz szavakba rejtett, szívvel teli naplója. Szerte a világban szokás, hogy a kiváló békeharcosoknak leveleket írnak. A békeszerető emberek ezzel is segítik őket, erősítik munkájukban, acélozzák hitüket. Szeretném, ha őszinte megbecsüléssel írt levelem is ezt a célt szolgálná. Enczi Endre Szigeti Sándornénak ' _ r J »íJraTbékebizottság tagjának y JFA JPE ® Jt Köszöntünk Kína népe T Ezekben az órákban Pelkingben, a Mennyei Boldog-iség Kapuja nevű pagoda előtt sokszázezer ember ünnepel. A katonai díszszemlének már vége, de a főváros lakóinak felvonulása még tart. Ugyancsak ezekben az órákban, más külsőségek között, más országok népe is ünnepelt a maga módján. A budapesti diáklány talán most ragasztja a bélyeget a levélre, melyet kínai barátnőjének írt, mert napjainkban nemcsak az egyetérrmdc, hanem a népek baráldozásának is van levelező tagozata. A moszkvai szerkesztőség gyorsírója villámként cikázó ceruzájával, talán most „veszi" a pekingi tudósítást. A phenjani kertész az újjáépülő város parkjának selymes pázsitján, színes kavicsokból talán most formálja a mondatot: „Éljen a koreai és a kínai nép örök barátsága!" (Újért október elseje — a Kínai Nép Köztársaság ki* kiáltásának ötöd 17. évfordulója — nemcsak a kínai nép, de az egész haladó emberiség ünnepe. Mindenekelőtt azért, mert a kínai népi forradalom diadala — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjetuniónak a Hitler-fasizmus fölött aratott győzelme után, a világtörténelem legfontosabb, legkiemelkedőbb eseménye. Azzá avatta az a tény, hogy a Kínai Népköztársaság létrejöttével a kapitalizmus térképéről levált egy hatalmas ország, egy hatszázmilliós nép, mely évszázadokon keresztül idegen hódítók, amerikai, ázsiai, európai kizsákmányolok prédája volt. S ezzel egyidőben Kína, mely egykor a papirossal és a selyemmel, a lőporral és a porcelánnal ajándékozta meg az emberiséget, elindult a fejlődés modern útján. Ezt bizonyítják a tények és az adatok is. A kínai ipar ma már valamennyi fontos ágában eléri, sőt túlszárnyalja a háború előtti szintet. A nemrég még írástudatlan kínai munás a pekingi és a sanghaji gyárakban maga tervezi és készíti el a szerszámgépeket, a hatalmas természetátalakító, a folyamszabályozási munkákhoz szükséges gépi berendezéseket. A múltban elmaradott kínai mezőgazdaságban is forradalmi változások történtek. A földreform Kína falvaiban örökre véget vetett a feudális nyomorúságnak, több mint félmilliárdkínai paraszt egyénileg és termelőszövetkezetekben műveli az ősi földet. Igaz, a fejlődés Kínában sem zökkkenőmentes. De a Szovjetunió és a népi demokráciák segítsége párosulva a kínai nép tehetségével, szorgalmával, biztosítják a sikert. Kína földjén gombamódra nőnek ki a földből az új gyárak, a parasztok mind nagyobb tömegeit segítik munkájunkban akombájnok, a traktorok és más mezőgazdasági gépek. Elmondható, hogy csaknem egész Kína tanul. A városokban és a falvakban tíz- és tízmilliók hódítják meg a tudományt, iskolákon is tanfolyamokon. Kína Kommunista Pártja útmutatása, a népi kormány irányítása gyökeresen megváltoztatta a kínai nép életét. A dolgozók reálbére állandóan emelkedik, a városokban és a falvakban új lakóházak épülnek, gyorsan hódít a kultúrforradalom. S a nép munkájának eredményein erős néphadsereg őrködik. Mincs is a földkerekségen olyan kormánypalota, küügyminisztérium, amelynek párnás ajtajú szobáiban a Kínai Népköztársasággal ne mint nagyhatalommal számolnának. A kínai néphadsereg győzelmei a felszabadító háborúban, az önkéntesek sikerei Koreában az intervenciósok ellen, a Kínai Népiköztársaság diplomáciai eredményei a zöldasztalnál Kínát végérvényesen nagyhatalommá, békehatalommá emelték. S bár az Egyesült Államok uralkodó körei a hazaáruló Csang Kaj-sek-bandát az anyaország ellen uszítják, szavazógépezetükkel meghiúsítják, hogy a népi Kína elfoglalja jogosan megillető helyét az ENSZ-ben, mégis kénytelenek elismerni Kína beleszólási jogát a vitás nemzetközi kérdések eldöntésébe. Kína fontos szerepe a genfi tanácskozásokon, diplomáciai elismerése egyes nyugati országok részéről, szélesedő kereskedelmi kapcsolatai a világ országaival és legutóbb az Angol Munkáspárt küldöttségének látogatása, mind azt bizonyítják, hogy a világpolitika kormánykereke a Kínai Népköztársaság hozzájárulása nélkül nem forgatható. Két évtizeddel ezelőtt Egon Ervin Kisch, a világhírű **• cseh riporter Kínában járt. Élményeiről könyvet írt, melynek ezt a címet adta: „Kína titkai." Kína akkor még valóban titokzatos ország volt. Az évezredes Nagy Fal jelképesen is elzárta a külvilágtól. Azóta a kínai nép — ugyancsak jelképesen — lerombolta a Nagy Falat, régi titkait a nagyvilág elé tárta. Igaz, a kínai népnek ma is vannak „titkai". Egy hős népnek azok a nagyszerű tulajdonságai: a szabadság, a haza, az alkotás, a népek nagy családjának szenvedélyes szeretete — melyek Kínát nagyhatalommá, a béke erődjévé avatták. A népek nagy családja, köztük a magyar nép is, ezekért az „új titkokért“ köszönti testvéri szeretettel a kínai népet, nagy nemzeti ünnepén, a Kínai Népköztársaság megalakulásának ötödik évfordulóján.