Esti Budapest, 1954. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1954-10-01 / 232. szám

Egyre többen támogatják a fővárosi népfront előkészítő bizottságokat munkájukban Segíteni akarok a mindennapi ügyek elintézésében Borsi Fekete Béla vérhalom­­utcai rendelőjében sokszor hú­szan, huszonöten is várakoz­nak. Mégis a türelmetlen szó, a hangoskodás itt ritka. A han­­goskodót a többi várakozó inti csendre, türelemre. Jól isme­rik, szeretik a környéken a körzet orvosát, megbecsülik munkáját. Borsi Fekete Béla nagy elfoglaltsága mellett most újabb felelősségteljes munkát vállalt. A Hazafias Népfront II. kerületi előkészítő bizott­ságának a tagja. — Orvos gyógyítson és ne politizáljon, azt mondtam mindig ezelőtt — mondja Borsi Fekete Béla. — Pedig az or­vos, ha valóban szívvel-lélekkel végzi munkáját politizál, még­pedig jól politizál, mert népe életszínvonalának emelésére törekszik. Rózsadombon ma még mindig alig van üzlet, ahol a dolgozók mindennapi szük­ségleteiket beszerezhetik. Or­vos tudja csak felmérni, mit jelent a munkából jövő asz­­szonynak tele szatyrokkal megpakolva feljönni a Rózsa­dombra. Felesleges pazarlása az erőnek. Éppen ilyen megol­datlan probléma az iskolakér­dés is. Az általános iskolák túl­zsúfoltak s bizony megtör­tént, hogy innen fentről a La­­jos-u­tcai iskolába kellett a gyermekeket átirányítani. Most, hogy a Hazafias Nép­front előkészítő bizottságába választottak, beszéltem ezek­ről a kerületi pártbizottság titkárával, a tanácselnökkel. A tanácselnök mondotta, hogy valószínűleg sikerülni fog egy „gomba“-szerű áruházat fel­állítani az itteni lakosság ré­szére. Napról napra találko­zom a mindennapi élet megol­­dásra váró kisebb-nagyobb kér­déseivel. Igyekezni fogok, amennyire tőlem telik, ezek­kel foglalkozni, így segíteni. Tehát az orvos politizál... és a Hazafias Népfront adott alkal­mat és módot nekem erre. (MTI) Hamarosan az utcákra ke­rülnek a Hazafias Népfront XIV. kerületi előkészítő bizott­ságainak nemzetiszín keretű falragaszai, amelyek a népfront október 9-i nagygyűlésére hív­ják a kerület lakóit. A város­ligeti szabadtéri színpad, rossz idő esetén a Sportcsarnok lesz a nagygyűlés színhelye. Sok­ezer érdeklődőt várnak a gyű­lésre, amelynek előadója a ter­vek szerint Bombás Tibor Kos­­suth-díjas geológus lesz. A III. kerületi előkészítő bi­zottság tagjai három munkakö­zösségben oldják meg felada­taikat. Az első a népfront cél­A napokban tölti be nyolc­vanegyedik évét Rózsahegyi Kálmán, nemzedékek nevelője, mulattatója, közszeretetben ál­ló nagy színművészünk. Magas kora azonban nem akadályozza meg abban, hogy tevékeny ré­szese legyen az új élet építésé­nek. Tagja a XII. kerületi béke­bizottságnak, s örömmel kap­csolódott be a Hazafias Nép­front kerületi előkészítő bi­zottságának munkájába is. Szinte megható az a lelkese­dés és tettvágy, amellyel az kitűzéseit ismertető kisgyűlé­­seket szervezi, a másik a nép­front kerületi programmján munkálkodik, míg a harmadik a nagygyűlést készíti elő. Az Óbudai Hajógyár dolgozói örömmel ajánlották fel szép kultúrtermüket a gyűlés céljá­ra. Különösen ünnepinek ígér­kezik a VI. kerületi népfront nagygyűlése, amelyet a tervek szerint az Operaházban tarta­nak meg. A kerület lakossága legkülönbözőbb rétegeinek kép­viselői személyre szóló díszes meghívót kapnak majd a gyű­lésre. Idős művész a kerület hazafiai-á­nak összefogásán dolgozik. Az­ előkészítő bizottság ülésén ed­­­­digi eredményeiről így számolt­ be:­­ „­ Úgy érzem, rügyezik már a mi fáink, a népfront fája, amelynek árnyékában helyet talál a kerület minden becsü­letes dolgozó embere. Nagy-­ gyűlésre készülünk. Októbert 5-én a Városmajorban a kerü­­­let la­kói előtt adunk számot ed­digi munkánkról és terveink­ről. De addig — tenger még a dolog! Hány ezer ember él eb­ben a kerületben, dombokon, hegyeken, együtt velünk — de mégis nélkülünk. Az ő nyelvü­kön, egyszerű szóval kell köze­lednünk hozzájuk. Békét, szé­pülő, gazdagodó életet akarsz Gyere, köztünk a helyed, fogd meg a kezünk!“ A „kisgyűlést“ én odahaza­, a gesztenyefa alatt szoktam tartani. Oda­gyűlnek a háziasszonyok, ott van a házfelügyelőnő, kisipa­­rosok, kiskereskedők a kör­nyékből. Elbeszélgetünk, hisz együtt élünk, lakunk, közös a dolgunk. Sok még a tennivaló — vegye ki mindenki a részét, hogy a mi kerületünk, a XII. kerület ne maradjon el!.. (MTI). Rózsahegyi Kálmán: A mi kerületünk ne maradjon el Hírek FALRAHÁNYT borsó szeptember 2-án, „Különös módja a széntakarékos­­ságnak" címmel megírtuk, hogy Csepelen, a Ma­gyar Nemzeti és Szabadkikötő egyik széntárolótelepén be­gyulladt a palatartalmú szén. Körülbelül 1500—2000 tonna szén füstölgött, emésztette saját kalóriatartalmát. A vesz­teség akkor mintegy tíz százalék­os volt. Az Általános Gépipari Készletező Vállalat — mivel a szén ennek a vállalatnak a tulajdona — tőle telhetően megtette a szükséges intézkedést. Dömperekkel, szállító­szalagokkal igyekeztek szétbontani a szénhegy begyulladt részeit és átforgatással menteni a többi szenet a begyulla­­dástól. Mégis, a napokban ismét láthatták a csepeliek és gyorsvasúton utazók a szénhalom felett a füstfelhőt, amely azt jelenti, hogy a szén öngyulladása az egyszeri átforga­tás után sem szűnt meg. Erről tud az Általános Gépipari Készletező Vállalat igazgatója, Kiss elvtárs is, de tud a kohó- és gépipari minisztérium kereskedelmi igazgató­ságának vezetője, Tordai Jenő elvtárs is. Ahelyett azon­ban, hogy intézkedtek volna, hogy a begyulladt szenet a helyhiány miatt azonnal elszállítsák, belenyugodtak abba, hogy nincsen szállítóeszköz. Kiss igazgató elvtárs úgy tá­jékoztatott bennünket, hogy az elszállítás december elejé­vel befejeződik, s addig pedig a részleges öngyulladások elkerülhetetlenek. Ilyen gyulladásokat oltogatnak az oda kivezényelt emberek is mindennap. Ez azonban csak nö­veli az önköltségét, de keveset segít az égés meg­szüntetésén és egyre romlik a szén kalóriaértéke is. Várjon télen honnan fogja elővenni a kohó- és gép­ipari minisztérium kereskedelmi osztályának vezetője, tordai elvtárs és a Készletező Vállalat igazgatója, Kiss elvtárs azt a szénmennyiséget, amely most egy hónap alatt egyszerűen füstbe ment? ... Cséplik a rizst a kiskörnyes Dózsa tsz-ben. Holdankint 22—71 mázsa átlagtermést várnak. Az V. kerületi tanács így ellenőri a kereskedelmet Az V. kerületben a tanács kereskedelmi osztálya és leg­főbb támasza, a kereskedelmi állandó bizottság a múlt hó­napokban sok eredményt ért el. Több mint száz aktivista vett részt egy igen fontos mun­kában: átvizsgálták az egész kereskedelmi bolthálózat pa­naszkönyveit, hogy ellenőriz­zék, miként intézik a lakos­ság panaszait, javaslatait. A társadalmi ellenőrök mellett — a szakszervezetek segítségével — új aktívahálózat jön létre: üzemi, vállalati dolgozók a tag­jai, akik vásárlásaik közben ellenőrzik a bolthálózatot és tapasztalataikról levélben ér­tesítik az állandó bizottságot Még a tanév megindulása előtt megvizsgálták , hogyan készültek fel az ÁPISZ-boltok az iskolaévre. Eredmény: még idejében sikerült több hibát megszüntetni. A dolgozók régi kérését tel­jesítve, a Néphadsereg­ utcában rövidesen új Tükör-fiók nyílik s gondoskodnak arról is, hogy a fiókok segédmunkásokat kap­janak, akik a tüzelőt törvé­nyes áron hazaszállítják. (MTI fc 11V*~k­lini i T~. Bi­zonyára csodálkozik, hogy a posta megkerülésével, a nagy nyilvánosság közvetí­tésével küldöm önnek levelem. Úgy érzem, nem szükséges ezt külön megindokolni, hi­szen amiről szólni akarok, az nem kettőnk ügye, nemcsak a II. kerületé, ahol dolgozik és ha ne­m­ félnék a nagy szavaktól, akkor ezt írnám: az egész világra tartozik. A közelmúltban hallottam hogy ön naplót vezet és abba életének, élete minden napjának jelentősebb eseményeit feljegyzi. Persze, eb­ben nincs semmi rendkívüli. Naplót mások is írnak és írni is fognak mindazok, akik a múló éveket szilárd emlékké akarják rögzíteni. Ezek a naplósorok intim hangulatokat idéz­nek, örömöket, keserveket mentenek meg az elmúlástól, meglepetésekről, szerelmekről és csalódásokról tanúskodnak. Az ilyen naplókat a fiókok mélyére szokták rejteni és kizáróla­gos olvasójuk maguk a naplók írói. Az ön naplója más jellegű. Felületes olva­sásakor nem találunk benne sorokat nagy lel­ki élményekről, megrázó családi eseményekről, találkozásokról, elválásokról. Mégis, ha ala­posabban olvassuk ezeket a tárgyszerű, min­den nagyobb érzelmi kilengésektől mentes feljegyzéseket, egy okos, céltudatos, bő érzel­mekkel telített életet ismerünk meg. Lapozom a naplót, amelynek még szok­ványos naplóformája sincs. Nagyalakú füzet, amilyet felsőiskolások használnak. A betűi is olyanok, amilyet a jó tanulók vetnek papír­ra: hosszú, szálas betűk könnyen olvashatók. Fogalmazása egyértelmű, nem lehet mást ol­vasni belőle, csak azt, amit az írója valóban gondolt és közölni akart A napló első dátuma: 1951 augusztus 1. „El­mondtam a lakóknak a víz- és gáztakarékos­ság jelentőségét.“ Forgatom a lapokat. Úgyszólván minden­napra esik egy feljegyzés. „Békekölcsönjegy­zés“, „Könyvünkét megbeszélés a Fővárosi Könyvtárban“ ... „Ismeretterjesztő előadás.“... ismeretterjesztő előadás után ez a megjegyzés „Mozilátogatás“ ... „Gorkij-est“ ... Egy-egy ismeretterjesztő előadás után ez a megjegyzés áll: „Sokat tanultam“. Vagy „Egy nyolcvan­­éves bácsi is hozzászólt.“ Hadd közöljem Önnel, hogy ezek a szá­raz, szűkszavú jelentések engem nem vezettek félre. Megláttam mögötte azt az asszonyt, aki jót-fut, szervez, rábeszél, rendez, előadást tart, egyszerűen azért, mert szereti az életet és azt akarja, hogy mások is szeressék. Én tudom mit jelent az a rövid mondat is, hogy a „Légy jó mindhalálig“ ankétján egy 80 éves bácsi is felszólalt. Ez a feljegyzés arról beszél, hogy egy öreg ember, akinek élete már főleg bú­csúzkodásból áll, aki az élet helyett már a ha­lállal kezd barátkozni — ezen az estén újból találkozott az élettel és abban 80 esztendejé­nek minden tapasztalatával, bölcseségével részt akar venni. Egyik indulatosabb napján ezt írta a napló­jába: „A mi házunkban a közösségi érzés szik­rája sincs, így nem lehet élni.“ Remélem, hogy az a szikra, amit magában hordoz, azóta már lángra gyújtotta a ház lakóiban is a közösségi érzést. Nem lehet ez máskép. És igaza van: nem lehet így élni. Ezt bizonyítják a napló további részletei is. 1952 január 18. „Felajánlottam egy gyer­mekdélután rendezését.“ 1952 szeptember 10: „Munkadélután az MNDSZ-ben. Hatvanhét kockát kötöttem a koreaiaknak. (A kockából takarót állítanak össze.) Közben agitáltam a könyvankétra.“ Aztán áprilisban: „Kisgyűlések szervezé­se“. Majd májusban: „Választások előkészíté­se. Este hatig dolgoztam.“ Így megy ez napról napra, évről évre. 1953 június 15. „Papír- és hulladékgyűjtés“ — „Gyermekvédelmi ankét a tanácsban.“ 1954. június 7. „Szemináriumi vizsga.“ VIII. 8. „A II. Békebizottság előadást rendez az ár­vízkárosultak segítésére. Száz jegyet elad­tam.“ A naplóbejegyzések a tanácstörvény-ter­vezet ismertetéséről szóló előadások megszer­vezésével végződnek. Mindössze ilyen és ehhez hasonló hétköznapi beírásokat találtam a naplójában. Nem szégyenlem bevallani, hogy ezek a hétköznapi sorok az ünnepi gon­dolatok és érzelmek sorát indították el ben­nem. Bizonyára lesznek olyanok is, akik, amikor ezt a levelet elolvassák biggyesztett szájjal mondják ki az ítéletet: mozgalmi nő... És eng­edje meg, hogy én ezt szájbiggyesz­­tés nélkül büszkén ismételjem: igenis, mozgalmi nő. Mozgalmi nő, akinek nem mindegy, hogy miképpen él, akinek nem mindegy, hogy mások hogyan élnek. Moz­galmi nő, akinek az életében megfér a kis­­gyűlés, a békekölcsönagitáció, a gyermekszere­tet, a ház lakóinak a gondja, az olvasás, a színház, a mozi, a rendben tartott lakás, a tiszta konyha, a csarnoki bevásárlás, a ház­tartás megbecsülése, a béke szeretete. Legyen büszke arra, hogy mozgalmi nő, hogy annak a mozgalomnak a katonája ami az élet ér­telmét és tartalmát jelenti, ami másoknak is tudatára akarja adni a mi életünk értelmét és tartalmát. Amikor eltette a naplóját még néhány szót beszélgettünk. Elmondta, hogy férje a Klement Gottwald-gyárban dolgozik és amikor a családról érdeklődtem lehajtotta a fejét és könnyezett. „A fiam nem jött vissza a háborúból“ — mondta csendesen. És én többet nem kérdeztem, de megértettem, hogy amikor egy család boldogságának végére a halál teszi a pontot, ezt a katasztrófát, csak az élet végtelen szeretete, az igazságosabb, a becsü­letesebb életért folytatott szüntelen harc tudja némikép feloldani. Ezt a harcot folytatja ön is. Erről beszél a száraz szavakba rejtett, szívvel teli naplója. Szerte a világban szokás, hogy a kiváló békeharcosoknak leveleket ír­nak. A békeszerető emberek ezzel is segítik őket, erősítik munkájukban, acélozzák hi­tüket. Szeretném, ha őszinte megbecsüléssel írt levelem is ezt a célt szolgálná. Enczi Endre Szigeti Sándornénak ' _ r J »íJraTbékebizottság tagjának y JFA JPE ® Jt Köszöntünk Kína népe T Ezekben az órákban Pelkingben, a Mennyei Boldog­­­-i­ség Kapuja nevű pagoda előtt sokszázezer ember ünnepel. A­ katonai díszszemlének már vége, de a főváros lakóinak felvonulása még tart. Ugyancsak ezekben az órákban, más külsőségek között, más országok népe is ünnepel­t a maga módján. A buda­pesti diáklány talán most ragasztja a bélyeget a levélre, melyet kínai barátnőjének írt, mert napjainkban nemcsak az egyetérrmd­c, hanem a népek bar­áldozásának is van leve­lező tagozata. A moszkvai szerkesztőség gyorsírója villám­ként cikázó ceruzájával, talán most „veszi" a pekingi tudó­sítást. A phenjani kertész az újjáépülő város parkjának selymes pázsitján, színes kavicsokból talán most formálja a mondatot: „Éljen a koreai és a kínai nép örök barát­sága!" (Újért október elseje — a Kínai Nép­ Köztársaság ki­­­* kiáltásának ötöd 17.­ évfordulója — nemcsak a kínai nép, de az egész haladó emberiség ünnepe. Mindenekelőtt azért, mert a kínai népi forradalom dia­dala — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szov­jetuniónak a Hitler-fasizmus fölött aratott győzelme u­tán, a világtörténelem legfontosabb, legkiemelkedőbb eseménye. Azzá avatta az a tény, hogy a Kínai Népköztársaság létre­jöttével a kapitalizmus térképéről levált egy hatalmas ország, egy hatszázmilliós nép, mely évszázadokon keresz­tül idegen hódítók, amerikai, ázsiai, európai kizsákmá­nyolok prédája volt. S ezzel egyidőben Kína, mely egykor a papirossal és a selyemmel, a lőporral és a porcelánnal ajándékozta meg az emberiséget, elindult a fejlődés modern útján. Ezt bizonyítják a tények és az adatok is. A kínai ipar ma már valamennyi fontos ágában eléri, sőt túlszárnyalja a háború előtti szintet. A nemrég még írástudatlan kínai mun­­ás a pekingi és a sanghaji gyárakban maga tervezi és készíti el a szerszámgépeket, a hatalmas természetát­alakító, a folyamszabályozási munkákhoz szükséges gépi berendezéseket. A múltban elmaradott kínai mezőgazda­ságban is forradalmi változások történtek. A földreform Kína falvaiban örökre véget vetett a feudális nyomorúság­nak, több mint félmilliárd­­kínai paraszt egyénileg és ter­melőszövetkezetekben műveli az ősi földet. Igaz, a fejlődés Kínában sem zökkkenőmentes. De a Szovjetunió és a népi demokráciák segítsége párosulva a kínai nép tehetségével, szorgalmával, biztosítják a sikert. Kína földjén gomba­­módra nőnek ki a földből az új gyárak, a parasztok mind nagyobb tömegeit segítik munkájunkban a­­kombájnok, a traktorok és más mezőgazdasági gépek. Elmondható, hogy csaknem egész Kína tanul. A városokban és a falvakban tíz- és tízmilliók hódítják meg a tudományt, iskolákon is tanfolyamokon. Kína Kommunista Pártja útmutatása, a népi kormány irányítása gyökeresen megváltoztatta a kínai nép életét. A dolgozók reálbére állandóan emelkedik, a városokban és a falvakban új lakóházak épülnek, gyorsan hódít a kultúrforradalom. S a nép munkájának eredmé­nyein erős néphadsereg őrködik. Mincs is a földkerekségen olyan kormánypalota, kü­­­­­­ügyminisztérium, amelynek párnás ajtajú szobái­ban a Kínai Népköztársasággal ne mint nagyhatalommal számolnának. A kínai néphadsereg győzelmei a felsza­badító háborúban, az önkéntesek sikerei Koreában az intervenciósok ellen, a Kínai Népiköztársaság diplomáciai eredményei a zöldasztalnál Kínát végérvényesen nagy­hatalommá, békehatalommá emelték. S bár az Egyesült Államok uralkodó körei a hazaáruló Csang Kaj-sek-bandát az anyaország ellen uszítják, szavazógépezetükkel meghiú­sítják, hogy a népi Kína elfoglalja jogosan megillető helyét az ENSZ-ben, mégis kénytelenek elismerni Kína beleszó­lási jogát a vitás nemzetközi kérdések eldöntésébe. Kína fontos szerepe a genfi tanácskozásokon, diplomáciai elis­merése egyes nyugati országok részéről, szélesedő kereske­delmi kapcsolatai a világ országaival és legutóbb az Angol Munkáspárt küldöttségének látogatása, mind azt bizonyít­ják, hogy a világpolitika kormánykereke a Kínai Népköz­­társaság hozzájárulása nélkül nem forgatható. K­­ét évtizeddel ezelőtt Egon Ervin Kisch, a világhírű **• cseh riporter Kínában járt. Élményeiről könyvet írt, melynek ezt a címet adta: „Kína titkai." Kína akkor még valóban titokzatos ország volt. Az évezredes Nagy Fal jelképesen is elzárta a külvilágtól. Azóta a kínai nép — ugyancsak jelképesen — lerombolta a Nagy Falat, régi tit­kait a nagyvilág elé tárta. Igaz, a kínai népnek ma is van­nak „titkai". Egy hős népnek azok a nagyszerű tulajdon­ságai: a szabadság, a haza, az alkotás, a népek nagy csa­ládjának szenvedélyes szeretete — melyek Kínát nagyha­talommá, a béke erődjévé avatták. A népek nagy családja, köztük a magyar nép is, ezekért az „új titkokért“ köszönti testvéri szeretettel a kínai népet, nagy nemzeti ünnepén, a Kínai Népköztársa­ság megalakulásának ötödik évfordulóján.

Next