Esti Budapest, 1955. április (4. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-01 / 77. szám
LEVELEINK NYOMÁBAN: 1950-1955 !/Mintha csak tegnap történt volna“ — halljuk sokszor nL.-t ismerőstől, ismeretlentől. A legtöbbször kiderül, hogy ez a „tegnap“ bizony éveket jelent. Hasonlóképpen esett ez velünk is a minap, amikor elolvasgattunk néhányat az 1950-ben érkezett levelekből. Mintha csak tegnap írták volna, s mégis mennyi minden történt azóta ... A levelek tekintélyes részében közérdekű problémák megoldásához kérték a dolgozók a szerkesztőség támogatását. Nem állítjuk, hogy a levelekre adott válaszaink minden esetben kielégítették a levélírókat, mert egy-egy levél olyan kívánságot, javaslatot tartalmazott, amelyet a felszabadulás ötödik esztendejében államunk még nem valósíthatott meg. De ma már azok is tapasztalhatják fejlődésünk gyors ütemét, fővárosunk gazdagodását, akik néhány évvel ezelőtt még kételkedtek, türelmetlenkedtek. S ha új közértet látunk, ha új autóbuszvonalon indul meg a közlekedés, ha büfé nyílik vagy szebb a strand — ha kulturáltabban, jobban élünk: mindebben része van a város, a kerület gazdájának, a tanácsnak. Az 1950. évi levélírónk, lapunk első levelezői — akik a múlt években, ha közvetve is, de részesei voltak saját javaslataik megvalósításának, panaszaik orvoslásának — talán régen elfeledték, miről is írtak öt évvel ezelőtt. Ezt elevenítjük fel ezen az oldalon. KIGYÚLT A FÉNY. Barabás Józsefné házfelügyelőt, a ház egyik régi lakóját keressük meg. Barátságos kis konyha fogadja a látogatót, s a mennyezetről lelógó villany „nevetve“ világítja meg a falon szomorkodó petróleumlámpát. Mintha azt mondaná: „1952-ben a ház minden lakásába bevezették a villanyt, itt már a te időd lejárt.“ Igen .. . lejárt, örülnek is a lakók, hogy már három éve villanyfény teszi barátságosabbá lakásukat. És csak ez? Nem ... Alig lehet jegyezni, mi mindent kaptak a Csángó utca 15. szám alatti lakók... — Minden lakásba bevezették a vízvezetéket — mondják a ház lakói — mert azelőtt az sem volt. Hamarosan jönnek a bádogosok, tetőfedők, tatarozzák a házat. Van egy gyönyörű körzeti rendelőnk is. De nemcsak a Csángó utca 15. szám alatti lakásokban gyúlt ki a fény. Csesznek elvtárs, a XIII. kerületi Tanács építési osztályának vezetője elmondta, hogy az IKV a házak államosításakor 900 olyan lakást vett át, amelyben nem volt villany. Ma már mind a 930 lakásban van villany. XIII. kerület... „A Csángó utca 15. számú házban 43 lakó van. S még mindig nincs villany... A háztulajdonos nem vezetteti be a villanyt, arra hivatkozik, hogy nincs pénze. Nem tudjuk elképzelni, hogy ma, 1950-ben ennyivel el lehet intézni 43 dolgozó jogos kívánságát.“ E sorokat özvegy Gombola József, a Magyar Pamutipar dolgozója írta öt esztendővel ezelőtt.★ XIII. kerület Csángó utca 15 ... Egyemeletes régi ház. Az udvarban példás rend, tisztaság. Néhol dúcolás látható, egy most kezdődő munka jele. „Holtam már ex a panama?" Zöld gyep, finom homok, teli öltöző a Szabadság Strandon Kevés az olyan budapesti lakos, aki még nem járt a Szabadság Strandon vagy legalábbis ne hallott volna róla, hiszen eléggé elterjedt a híre a „Dagály " gyógyító, frissítő vizének. Nyáron ezrek és ezrek fürödnek vízében, heverésznek, napoznak a zöld gyepen, ezrek és ezrek sétálnak a szépen felhintett, parkosított utakon. Talán még sokan emlékeznek rá, hogy alig néhány éve mennyivel szegényebb, sivárabb volt a strand, mint ma. 1950-ben ezt írta Valkóczi Pál angyalföldi lakos: „A fürdőtelepi utak éles kaviccsal vannak felhintve, igen kellemetlen itt a járás, jó volna finom homokkal felhinteni az utakat.“ Hol van már ez a panasz? Megszűnt a sivárság s a Szabadság Strand évről évre bővül, szépül. Az éles kavicsot felváltotta a finom homok, a kietlen részeket a zöld gyep. A strand területe 1951 óta 36 ezer négyzetméterrel nagyobb lett. A fürdő téli látogatóinak téli öltözőt építettek. Igaz, csak ideiglenesen, s nem túlságosan nagy férőhellyel. De ebben az évben megkezdik a mintegy 2400 személyes, állandó öltöző építését. A Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Vállalat a következő években tovább bővíti a Szabadság Strandot. Gyermekmedence létesítését tervezi, ezenkívül hidegbüfé épületet, fedett helyiséget, — amely majd megvédi a strandotokat a zivatartól és az erős napfénytől — ivókutat, tussolót. Új híd, villamosvonal, troli Ki ne emlékeznék a felszabadulás utáni első időkre, a megrongált házakra, megbénult vasútvonalainkra? Ki ne emlékeznék az első 8—10 kilométeres gyalogtúrára, amelyet a külső kerületekből a város közepe felé tettünk. Egy-egy ilyen gyalogtúra alkalmával összeszorult szívünk, úgy néztük a lebombázott villamoskocsi-színeket, a szétroncsolt villamoskocsikat, az összegörbült oszlopokat, a leszakadt huzalokat. Öt esztendővel később már behegedt a legtöbb seb, izmosodott fővárosunk. Új házak, új otthonok épültek, s megnőtt a forgalom is. Lassan feledésbe ment az első idő, a gyalogtúra, s a főváros lakossága egyre többet sürgette a közlekedés megjavítását, új vonalak létesítését. Vessünk egy pillantást az elmúlt öt évre, nézzük meg, hogyan igyekezett államunk a dolgozók javaslatait megvalósítani — a főváros közlekedését jobbá, gyorsabbá tenni. 1951-ben a Madách Imre téren új végállomás létesült, 1953 július óta Kispest lakói 52-es jelzésű, közvetlen villamosjárattal juthatnak el a Madách Imre térig. A Fehérvári úti üzemek dolgozóit szállítja munkahelyükre az 1954-ben 48-as jelzéssel megindult közvetlen járat, amely Albertfalva-kitérőtől a Madách Imre térig közlekedik. A Petőfi-hídon át 1952-ben megindult a forgalom, s villamosjárat köti össze a Boráros teret a Móricz Zsigmond körtérrel. A nagyforgalmú csepeli gyorsvasút naponta sokezer dolgozót szállít munkahelyére s otthonába gyorsan, pontosan. Hozzátartoznak városunk képéhez a főváros utcáin csendesen suhanó trolibuszok, amelyek közül az elsőket felszabadítónktól, a Szovjetuniótól kaptuk. 1949 december 21-én indult el az első kocsi, s azóta egymás után épülnek a trolibuszközlekedésre alkalmas utak és a felsővezetékek. 1951 tavaszán a 71- es troli, 1952 októberében a 72- es és a 73-as járat, 1953 decemberében pedig az Orczy tér és a Március 15 tér közötti szakaszon 74-es jelzéssel indult meg a trolibusz-forgalom. Egy évvel később a Hungária körút, a Népliget, a Váci út között meginduló 75-ös troli szállítja Erzsébet, Kispest, Angyalföld, Újpest utasait, rövidebb úton, s lényegesen kevesebb idő alatt Csak néhány adatot közöltünk a főváros közlekedésének megjavításáról. A felsoroltakon kívül még sok helyen létesült új járat, s javult meg a közlekedés. S hogy Budapesten még jobb legyen a közlekedés, még gyorsabb legyen a forgalom, az a fővárosi dolgozók jó munkáján is múlik. Levélírók kérték , ma már valóság lett Új színfolt tűnt fel Budapesten 1950 augusztus 15-én, a Tejvendéglői A budapesti emberek szívesen s jóízűen fogyasztották készítményeit is. De a sok jó mellett hibák is előfordultak. 1950 októberében egy szerkesztőségünkhöz írott levélben kifogásolták, hogy csak este fél 7 órától adnak melegételt. Kevés tejes és hideg étel készül, palacsinta nem kapható. A levélírók villanysütök felállítását javasolták, hogy frissen sült tészták is kaphatók legyenek. Ellátogattunk a Tejvendéglőbe, hogy megnézzük, vajon öt év alatt mennyit fejlődött az üzem, figyelembe vették-e a fogyasztók javaslatait. Nem árulunk el titkot, amikor elmondjuk: tízezren látogatják naponta a Tejvendéglőt, ahol több mint 60-féle ételben válogathatnak a fogyasztók. Már reggel 8 órától kapható meleg, étel és palacsinta is van. A villanytűzhelyek egész nap sütik a friss tésztaféléket. Vízvezeték, 329 közkút A III. kerületi Táborhegy lakói 1950-ben szerkesztőségünkhöz írott levelükben arra kérték államunkat, gondoskodjék a hegyen lakók jobb vízellátásáról. A kérést meghallgatták az illetékes hatóságok. Már 1951- ben megkezdődött a III. kerületben a vízhálózat bővítése, s négy év során 13 593 folyóméter vízvezetéki közcsövet fektettek le és 329 közkútat állítottak fel. Ebből a Táborhegyen a következő útvonalakon létesült vízvezetéki hálózat: az Erdőalja úton a Remetehegyi út és a Farkastorki lejtő közötti szakaszon, a Viharhegyi úton az Erdőalja út és Farkastorki út közötti szakaszon, a Verhovina úton a Jablonka út és Laborc utca közötti szakaszon, a Jablonka úton a Viharhegyi út és Judit utca közötti szakaszon. A Jablonka úton ebben az évben tovább építik a vízvezetéket, a Judit utcától kifelé körülbelül 200 folyóméter hosszban. Intézkedik a tanács 1950.........Magam és dolgozótársaim nevében kérem a szerkesztőséget, hasson oda, hogy ne csak Pest, hanem Buda is részesüljön a népbüfé már annyira megszeretett intézményéből. Amíg Pesten már több népbüfé is van, addig a XI. kerületben, s általában a budai részen, egy sincs." Kornay József, XI. Biblia utca 2. 1955... A XI. kerületi lakóknak teljesült kívánságuk. A vendéglátóipar azóta berendezett egy népbüfét a Móricz Zsigmond körtéren. A napokban meglátogattuk az olcsó és jó pörköltek, főzelékek és levesek körtéri birodalmát. A népszerű és tréfás üzletvezető mindjárt panaszkodással kezdte: — Sajnos, nem tudunk eleget főzni, de azért mindenből készítünk egy keveset. Erről azonnal meggyőződtünk. Két „szolid“ üstben főtt vagy 3 hektoliter húsleves, aztán ezekhez arányított edényekben sertéspörkölt, borjúbecsinált, savanyúkáposzta, lebbencsleves, s ki győzné a felsorolást. A büfében ezenkívül naponta elfogy 3 hektoliter főzelék, 150 kiló hús és 150 liter tejeskávé. Az üzletvezető megkért, hogy kóstoljunk végig néhány főzeléket, egy-két húst és néhány mártást, bizonyságul, hogy nemcsak sokat főznek, hanem a minőségre is ügyelnek. Kérését sajnos nem teljesíthettük, de megízleltünk egy halfilét. Nagyon finom volt. De sokkal többet mondott a pari... szkönyv, amelybe azt a dicséretet írták: itt úgy főzik a csikós tokányt, hogy egy elsőosztályú étterem szakácsa is megnyalhatná mind a tíz ujját. A jó munkát a budai lakók természetesen meghálálják: a népbüfé forgalmi tervét rendszeresen „túlfogyasztják“. Március első dekádjában 5 százalékkal ettek többet, a második dekádban pedig 15 százalékkal növekedett az étvágy. Megtudtuk, hogy a XI. kerületi lakosok jobb ellátásáról máshol is gondoskodak. Megnyílt az Alkoholmentes Étterem a Bartók Béla úton, a kerület legszebb vendéglátó üzemében, a Borostyán Étteremben is létesítettek közétkeztetési konyhát. Felállították a köztéri büfé hidegkonyháját. 1952-ben megnyílt a „Víg Hajós“ étterem, s 1953-ban nyitották meg a Vak Bottyán utcai közétkeztetési konyhát így valósult meg öt év alatt Kornay József kívánsága, hogy ne csak Pesten legyenek népszerű, olcsó éttermek és büfék, hanem a budai, XI. kerületi lakosokról is történjék gondoskodás. A Borostyán Étteremben ... A tervek rendre megvalósultak. Van már kultúrotthona, orvosi rendelője, szakgimnáziuma a IV. kerületnek „Az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a IV. kerületi Tanács első ülésén, ahol az 1951. évi költségvetési tervet vitattuk meg. Tervbe vettük, hogy létesítünk két orvosi rendelőt, szakgimnáziumot és kultúrotthont“ — írta 1950 decemberében Pál József, a Pannónia Szőrmeárugyár dolgozója, akkori tervekből, ezt néztük meg a minap. A kerületben több orvosi rendelő épült, a többi között az Árpád út 46. szám alatt lévő korszerű rendelő is. 1951-ben létrehozták a Ságvári-kultúrotthont. Ugyanebben a helyiségben helyezték el a Szabó Ervin Könyvtár egyik fiókját is. A kerület lakói körülbelül 40 ezer könyv között válogathatnak. Sokan látogatják a könyvtárat, ezt bizonyítja, hogy 5000 állandó olvasója van. Az állam a tanulni vágyó IV. kerületi fiatalokról is gondoskodott: még 1951-ben közgazdasági szakgimnáziumot létesített. Sok-sok minden épült a IV. kerületben. S a sok közül még egyet hadd említsünk meg: 1950 óta három élmunkásház épült Újpesten. Azóta több mint négy év telt el. Mi valósult meg az 169 közért, üzemi árudák, büfék 1950. Aszályos esztendő. Az időjárás kedvezőtlenül hatott a mezőgazdasági termékekre. Közellátásunkban kisebb-nagyobb zökkenők jelentkeztek. A megbújó reakció suttogással, a spekulációs elemek káros tevékenységükkel nehezítették a helyzetet, sorbanállásokat szerveztek, árut halmoztak, igyekeztek zavart, elégedetlenséget szítani. A dolgozók levelekben, szóban kérték pártunk, kormányunk intézkedését. „A mai nehéz közellátási viszonyok a mi dolgozóinkat is érintik — írta 1950 szeptemberében Bánhegyi Kató, a Kiszerelő Vállalat dolgozója. — Azzal a kéréssel fordultunk üzemünk vezetőségéhez: tegye lehetővé, hogy a Közért hetenkint bizonyos mennyiségű burgonyát adjon dolgozóinknak... Mi nem állunk sorban és nem adunk tápot a reakció hírverésének, hanem bízunk kormányunk intézkedésében, hogy rendet teremt ezen a fronton is a reakció ellen.“ Hasonló tartalmú levelet írt sokak nevében Simó Józseffé dolgozó édesanya. „Mi, dolgozó asszonyok, amikor munka után kimegyünk a gyárból, semmit sem tudunk vásárolni, mert akkorra már felvásárolják, s a cukor-, a liszt- és a tojás,osztást is abban az időben fejezik be, amikor mi vásárolni akarnánk. Nem lehetne-e úgy megoldani az osztást, hogy mi is hozzájussunk az élelmiszerhez?“ Majoros Anna, a Kontakta-gyárból ezt írta: „A sorbanállásról az a véleményem, hogy meg kell szüntetni. Üzemünk dolgozói már több ízben kértek, írjam meg kívánságukat: a dolgozók a közszükségleti cikkeket munkahelyükön kaphassák meg.“ S pártunk, kormányunk intézkedett. Felszámolta, a spekulációt, lakat mögé tette a feketézőket, az áruhalmozókat, s a dolgozók kéréseit, javaslatait megvalósította. A múlt évek során 169 Közért-áruda épült közvetlenül a gyárak, az üzemek mellett, a dolgozó nők munkájának megkönnyítésére. A többi között a Rákosi Mátyás Művek, a Klement Gottwald Villamossági Gyár, a Csepeli Növényolajipari Vállalat, a Csepeli Papírgyár, a sok nagy és kis üzem mellett. De vannak olyan közért-árudák, amelyek a gyár területén épültek, például az Ikarusban, a Dinamó Villamosforgógépgyárban, az Albertfalvai Vegyigyárban és még 16 üzemben. Huszonnyolc helyen épült üzemi büfé, hogy ezek közül is néhányat felsoroljunk: a Fehérneműgyárban, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban, a Goldberger Textilművek I. számú telepén, a Kelenföldi Tejipari Vállalatnál. Teljesült a Sodronyárugyár fiataljainak kívánsága „Nagy nehézséggel küszködünk. Nincs egy termünk, ahol gyűléseinket, rendezvényeinket megtarthatnánk, s emiatt nem tudjuk összetartani a fiatalokat“ — panaszkodott levelében 1950 őszén Kiss P. András, a Sodronyárugyár akkori DISZ-titkára. A gyár nagy helyiséghiánnyal küszködött és részben küszködik még ma is. A vállalatvezetőség harca nyomán azonban a múlt évben két régi épületet kaptak nem messze a gyártól. Kicsit rendbe kellett hozni az épületeket — dehát számít az ilyenkor? A fiatalok s az idősebbek is nagy lelkesedéssel fogadták a hírt: lesz kultúrhelyiség. Majdnem mindenki jelentkezett társadalmi munkára. Rendbehozták az épületek környékét, a telket bekerítették, sőt még röplabda- és kosárlabda-pályát is „varázsoltak“ az épületek mögé. A fiatalok sajátjuknak érzik az új helyiséget. Parkosítást terveznek, igyekeznek az épületek környékét széppé, otthonossá tenni. A kultúrhelyiséget a déli órákban ideiglenesen ebédlőnek is használják, délutánra és estére azonban újra a kultúráé, a szórakozásé. De ez csak ideiglenes megoldás. Igyekeznek mielőbb végleges megoldást találni, s akkor az egyik épületbenkultúrhelyiség lesz, a másikban klub, ahol a dolgozók szórakozhatnak, olvashatnak, az épület mögötti pályákon pedig sportolhatnak.