Esti Budapest, 1955. május (4. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-03 / 102. szám
A párt, a kormány, a nép megbonthatatlan egységét, szocializmust építő társadalmunk erejét fejezte ki a főváros népének feledhetetlen május elsejei seregszemléje .Talán soha ilyen szép nem volt május elseje. Reggeltől délutánig szinte végeláthatatlan sorokban áradt, hömpölygőn Budapest népének színpompás, feledhetetlen felvonulása. A Sztálin téren szünet nélkül zúgott az éljen, a jelszavaik orkánja, szárnyalt az ének, a dal. Minden szónál, írásnál, beszédnél kifejezőbb volt a fővárosi dolgozók tömegtüntetése. A felvonuló csaknem félmillió ember ezernyi ötlettel, színnel, felirattal, jelszóval egyetlen gondolatot fejezett ki: a párt és egész népünk szilárd, megbonthatatlan egységét. Ezt tanúsították a termelési eredményeket hirdető táblák, a felszabadulási serlegek, s az új fogadalmak, amelyekben Budapest népe hitet tett szíve szerint arra, hogy végrehajtja a Központi Vezetőség határozatát. Ezt hirdette a jelszó, amelytől egész nap visszhangzott a Sztálin tér: „Éljen a párt!“ Május elsejénkén köszöntöttük a Szovjetuniót, a világ népeit, és egyben kifejeztük elszántságunkat, hogy megvédjük szabadságunkat, békénket. Ma már a gépek, az íróasztalok mellett köszöntött ránk a reggel. A felejthetetlen, színpompás, szorgos hétköznapokat, s még szebb ünnepeket ígérő május elseje után már az egyszerű munkán, a mindennapi tetteken a sor. S ez nem két dolog: ünnepünk jövőt ígér — mindennapi tetteinkkel megteremtjük azt. Ezt láttad, ezt tanultad te is, mi jönnek a kerületek is — mi mindannyian ezt láttuk, s megtanultuk, akik ott voltunk, ott mentünk, ott éljeneztünk a Sztálin téren május elsején. * * 9 óra — megfújják a harsonákat, a májusi díszlobogó lassan felkúszik az árboc magasára. A szobor alatti mellvéden megjelennek a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Menkis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Matolcsi János, Vég Béla, valamint Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke. A szobor mellett kétoldalt felállított dísztribünökön foglal helyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet igen sok vezető személyisége, tömegszervezeti vezetők, a tábornoki kar tagjai, Kossuth-díjas tudósok, írók, művészek, a termelés kiváló dolgozói. A dísztribünökről tekintette meg a felvonulást a budapesti diplomáciai testület számos vezetője és tagja. Itt foglaltak helyet a május elsejei ünnepségekre hazánkba érkezett külföldi szakszervezetiküldöttségeik tagjai is. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének május 1-re kiadott jelszavát visszhangozták a Sztálin téren elhelyezett hangszórók, amikor a menet éle elvonult és hét oszlopban a szobor elé érkeztek a fővárosi kerületek dolgozói. A III., XIV, XVIII., VIII., XI., XXI. és az V. kerületet jelzik a magasba tartott feliratok. Dörgő taps a tribünök felől, lelkes integetések az Óbudai Hajógyár munkásainak. A III. kerület dolgozói a menet élén vonulnak, közvetlenül a tribün előtti sorban. Nagy kitüntetés ez, amit kiváló munkájukkal érdemeltek ki. Hatalmas feliratok hirdetik, hogy a kerület üzemei 107,4 százalékra teljesítették tervüket és jelentősen csökkentették az önköltséget. Szebbnél-szebbek, ötletesebbnél ötletesebbek az üzemek dekorációi, a legtöbb tapsot azonban a kerület négy felszabadulási serleg-nyertes üzemekapja. Az Óbudai Hajógyár, a Gázgyár, az Újlaki Téglagyár és az Óbudai Szeszgyár. Színpompás a hajógyár dolgozóinak felvonulása. A zászlók és feliratok erdejében személyszállító hajó modelljét viszik. Hatalmas betűk rajzolják ki: Éljen a Párt! — Ugye, ez a legszebb És jönnek sorra a többi üzemek. Itt a telefongyáriak, arrébb a Kispesti Textilgyár dolgozói, odébb az EMAG-gyáriak. A csepeliek sorait a serlegnyertes él üzem RM Csőgyár dolgozói vezetik. Zeng a taps, zeng a hurrá. Magasra emelkednek a zászlók. Budapest dolgozó népe ünnepli a 11. szabad május elsejét, ünnepli erős, egységes pártját, győzelmeink szervező- jét, dekorációnk? — mutat a serlegre Klement János, a gyár párttitkára, mikor a tér előtt megáll a menet. — Ebben van a legtöbb „munkánk“... Azonban nemcsak az április 4-i versenyben ért el gyárunk nagy sikereket. Most, májusi tiszteletére is terven felül vízrebocsátottunk egy vontatóhajót. Még egy szép „dekoráció“ ragadja meg a nézők figyelmét. A sok szép kitüntetés, ami itt is , ott is megcsillan a dolgozók mellén. A Szocialista Munkáért Érdemérem, a Munka Érdemérem, az árvízvédelmi emlékérem és még más kitüntetések. És míg Klement elvtárs büszkén mutatja a dolgozók érdemérmeit, az újságíró szem a párttitkár mellére téved. Négy kitüntetés ragyog ott.. . emeli pálcáját, s megálljt vezényel. Nehogy hangzavar támadjon a két zenekar muzsikájából, ők udvariasan elhallgatnak. S a tribünön két kétKalocsa vidéki népviseletbe öltözött a Vasas Központi Táncegyüttes. A lányokon ring a sok szoknya, a férfiakon dolmány feszül. Hajlongva, forogva vonul a tizenkét táncospár a tribün előtt. Nem cifrázzák, hisz így haladva nem rophatják sem a csángó , sem a pásztortáncot, hanem majd délután a Népligetben, a Vasas színpadán, ott igen. Kétórás műsorral kedveskednek mindenkinek, aki csak táncukban gyönyörködni akar. Técsi Magda, a bájos, fiatal lány arcára nézve, senki sem sejti, hogy hétköznap a Préslég Szerszámgyár „szigorú“ műszaki ellenőre, aki az export légkalapácsok alkatrészeinek minőségét vizsgálja. Szigorú ezzel integetve, mosolygósan állnak pártunk és kormányunk vezetői, mosollyal válaszolnak a feléjük forduló százezer mosolyra .M avagy elnéző, ha netán pontatlan alkatrész kerül kezébe — ne találgassuk. Eredményük egyenes felelet. — A mi csoportunk 11 százalékra teljesítette tervét áprilisban — dicsekszik Técsi Magda. — Büszkén vonulunk fel, nincs szégyelni valónk, nem szeretnénk, ha panasz lenne a mi gyártmányainkra... Mert én nem csak táncolni tudok, hanem dolgozni is. Legközelebb 50 százalékos prémiumot kapok. Egyszerre három nyári ruhát veszek magamnak. Olyan jó fiatalnak lenni... — Az együttes káprázatos öltözéke és tánca is mintha ezt harsogná, amint elvonulnak a tribün előtt. Négy felszabadulási serleget nyert üzem dolgozói között A csepeliek ünneplik a pártot A József körúton gyülekeztek Csepel nagyszerű dolgozói a felvonulásra. Még egy utolsó simítás a dekorációkon, egy pillantás: rendben van-e minden, a táncosok, a hangulatbrigádok bemelegítő műsort tartottak, aztán elindultak. A XXI. kerület élén a felszabadulási serleg birtokosai, a csőgyáriak haladtak. „Mi csőgyáriak vagyunk, a békéért harcolunk, hurrá!.. A diadalmas kiáltástól mintha magasabbra emelkedne az éldekoráció, a májusi napban szivárványt vet a felszabadulási serleg. Táncolnak a virágos májusfák, alattuk nevetnek minden harc győztesei, a csepeli munkások. A gomblyukakban vörös szegfű pompázik, villognak a kitüntetések, a munka becsületrendjei, a szélben vörös lobogók lengenek, vonul a tömeg, száll a dal... A sor elején hangulatbrigád kezdi a nótázást. Az ember nem tud betelni a sok vidámsággal, szépséggel. A nehézipar budapesti fellegvárának sokezer dolgozóját szeretettel ünnepüik az egész útvonalon, öregek, gyerekek azok, akik otthon maradtak, a feldíszített ablakokból köszöntötték a felvonulókat: „Éljenek a csepeliek!“ S a csepeliek visszaintegetnek, visszahurráznak. A zenekar teljes erejével rázendít, hogy „Vörös Csepel, vezesd a harcot!.. Vörös Csepelre számíthattunk a múlt harcaiban, a jelen munkagyőzelmeiben. Május elsejét is soha nem látott eredményekkel köszöntötték. S május reggelén, amikor kibontották a vörös lobogókat, tiszta szívvel, egy akarattal vonultak a Sztálin térre, hogy hitet tegyenek május 1- ről, hitet tegyenek osztályuk, pártjuk, népük mellett. Forró szeretettel köszöntötték pártunk, kormányunk vezetőit, forrón ünnepelték a Magyar Dolgozók Pártját, minden győzelmek szervezőjét és vezetőjét. Éljen a párt, éljen a béke A Sztálin-téren egyre árad a tribün elé a dolgozók beláthatatlan serege. Piros léggömbök ezrei úsznak a levegőben, pártunk, kormányunk vezetőinek arcképei körül csak úgy lángolnak a vörös lobogók, a bokrétás májusfák tarka pántlikái villózva bukkannak ki a hullámzó embererdőből. Negyed tíz felé jár az idő. A tribün előtt most vonult el Csepel. Óriási „Cordatic“ gumikerék gördül a tribün elé. Mögötte óriási fehér léggömbök ringatóznak. Az emelvény előtt a léggömbök felröppennek, s az égbolt felé viszik a rájuk erősített táblákat: „Éljen a párt!“ „Éljen a béke.“... A Sztálin téren mint az orkán, zúg fel a taps. S egymás után érkeznek a gyárak, hivatalok, kisüzemek, áruházak, főiskolák, egészségügyiek, postások, a különböző kerületek dolgozói. A nap egyre magasabbra halad az égen. Az Egyesült Izzó égő villanykörtékkel kirakott transzparense mögött újabb és újabb emberfolyam kígyózik. Sárga és barna papír pikolókkal felvonul a Kőbányai Sörgyár, mellettük a Ferumion, mögöttük a KERAVILL, az OTP, a VII. kerületi úttörők, s ki győzné még sorolni őket. Cintányér verődik össze, postások érkeznek. Arany színben villognak a bombardonok, csak úgy zeng a Sztálin tér. Ebben a pillanatban a tribüntől nem messze helyet foglaló egyesített rendőr- és honvédzenekar karmestere magasba Eredményük a felelet Nagy feladat vár ránk A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet dolgozói éljeneznek, hurráznak a tribün előtt azok a dolgozók, akik földük kincseit, kutatják fel, s azon fáradoznak, hogy minél gazdagabb legyen a magyar nép. A fiatalok gyűrűjében Renner János Kossuth-díjas kutató lépdel, akit 1954-ben végzett országos kutatásaiért tiszteltek meg ezzel a nagy kitüntetéssel. Tudásáról és szerénységéről ismerik Renner Jánost. — A felszabadulás óta egyetlen felvonulásról sem hiányoztam még — mondja.— Nem tudnék otthon maradni. Kötelességemnek érzem, hogy itt legyek a felvonuláson, olyannyira, mintha a munkánkhoz tartozna, így felvonulás után valahogy a munka is jonban megy. Az országgyűlés költségvetési, vitájában, ha közvetlenül nem is, de mint a tudományos kutatóintézetek munkatársairól, rólunk is esett szó. Államunk nagy öszszeget fordít a tudományos kutatásokra, tehát ránk, a kutatóintézetek tudományos munkatársaira is több munka, nagyobb feladat vár. Sok nyersanyagot kell felkutatnunk, ez a mi dolgunk , megbirkózunk vele. Minden tavaszi magot elvetettünk Pergő dobok jelzik, hogy közelednek a XVI. kerület fehérruhás úttörői. Soraik körül kékszalagos fehér galamb száll a magasba. Köröz, köröz, aztán megpihen a dísztribün mellvédjén. A békét hirdeti a következő kép is: a budapesti Béke Termelőszövetkezet tagsága vonul ott. Ünneplő feketében mindannyian. Kalaplengetve üdvözlik a párt és a kormány vezetőit. Táblájukat a tribün felé fordítják s rajta a felírás: Minden tavaszi magot elvetettünk! Most a begyűjtésben élenjáró dolgozó parasztok népes csoportja tűnik fel. Magasra tartott táblák adják hírül, hogy Urbán János és Vékás Mihály tízholdas dolgozó paraszt egész évi beadásának eleget tett. Zúg az éljen, és rá visszazeng a hajrá. A munkás-paraszt testvériség forró pillanatai ezek a Sztálin téren, a 11. szabad május elsején. Boldog, vidám, erős a nép Derűs kedvvel, vidám dallal gyülekeztek a Chinoin-gyáriak a május elsejei felvonulásra. Az üzem valóságosan a sikeres munkát ünnepelhette a munka ünnepén. Elnyerte a felszabadulási serleget, s április 29-én tizennyolcan kaptak az üzemben szakma kiváló dolgozója kitüntetést, ötszázan pénz- és tárgyi jutalomban részesültek. A felvonulás képe is a derűt, az optimizmust fejezte ki. Májusiéból a Chinoin-gyáriaknak nem volt elég egy fa, egy egész ezerszínű erdő kellett nekik. De vittek mást is. Az Amerika Hangját jelképező kacsát egy léggömb tetején, gondolván, hogy a léggömb segítségével majd csak sikerül magasra ereszteni. De hát az amerikai „kacsák“, a háborús hisztéria terjesztőinek, a győzelmes munkát hirdető táblákon mindjárt ott volt a felelet is. A táblákon mindenki olvashatta, hogy a Kovács-brigád május elsejei felajánlását 150 százalékra teljesítette, a Hisztidin-brigád az első negyedévben 58.916 forintot takarított meg, s a Chémia VIII. ifi-brigád az első negyedben tervét 55 százalékkal túlteljesítette. Miután a zenekar pattogó ütemére elindultunk, Darvas elvtárs igazgató elmondta: a jó hangulatot hogyan sikerült megalapozni. — Még márciusban a Budapesti Pártbizottságon azzal biztattak, hogy fogjuk már a felszabadulási serleg egyik felét, igyekezzünk a másik felét is megfogni. Ez sikerült is. Alig értünk a Liget széléig, a léggömb-kacsa egyszerűen elpukkadt. Valaki megjegyezte: hiába, az amerikai kacsát nem szabad a napra vinni. Erre aztán kitört a nevetés. A Sztálin-téren a vidámság áttüzesedett lelkesedéssé. Mikor az egyik csoport a pártot éltette, mint győzelmeink szervezőjét, a Chinoin-gyári dolgozók a lelkes hurrát a felvonulókkal együtt zengték. A jó munkát hirdető táblákat, mint győzelmi jelvényeket, magasra emelték. S mikor a hangszórókból elhangzott az üdvözlés, hogy „dicsőség a Chinoin-gyár serlegnyertes dolgozóinak“, ezt sem lehetett lelkes hurrá nélkül hagyni. Zászlókat és pántlikákat lengetve értünk a tribün elé, tapssal köszöntve pártunk és kormányunk vezetőit. Kissé fáradtan, de felpezsdült szívvel mentünk hazafelé azzal az érzéssel: boldog, vidám, erős a nép, ha szabad.