Esti Budapest, 1955. május (4. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-03 / 102. szám

A párt, a kormány, a nép megbonthatatlan egységét, szocializmust építő társadalmunk erejét fejezte ki a főváros népének feledhetetlen május elsejei seregszemléje .T­alán soha ilyen szép nem volt május elseje. Reggeltől délutánig szinte végeláthatatlan sorokban áradt, höm­pölygőn Budapest népének színpompás, feledhetetlen felvonu­lása. A Sztálin téren szünet nélkül zúgott az éljen, a jelszavaik orkánja, szárnyalt az ének, a dal. Minden szónál, írásnál, beszédnél kifejezőbb volt a fővárosi dolgozók tömegtüntetése. A felvonuló csaknem félmillió ember ezernyi ötlettel, színnel, felirattal, jelszóval egyetlen gondolatot fejezett ki: a párt és egész népünk szilárd, megbonthatatlan egységét. Ezt tanúsították a termelési eredményeket hirdető táblák, a felszabadulási serlegek, s az új fogadalmak, amelyek­ben Budapest népe hitet tett szíve szerint arra, hogy végre­hajtja a Központi Vezetőség határozatát. Ezt hirdette a jelszó, amelytől egész nap visszhangzott a Sztálin tér: „Éljen a párt!“ Május elsejénkén köszöntöttük a Szovjetuniót, a világ né­peit, é­s egyben kifejeztük elszántságunkat, hogy megvédjük szabadságunkat, békénket. Ma már a gépek, az íróasztalok mellett köszöntött ránk a reggel. A felejthetetlen, színpompás, szorgos hétköznapokat, s még szebb ünnepeket ígérő május elseje után már az egy­szerű munkán, a mindennapi tetteken a sor. S ez nem két dolog: ünnepünk jövőt ígér — mindennapi tetteinkkel megteremtjük azt. Ezt láttad, ezt tanultad te is, mi jönnek a kerületek is — mi mindannyian ezt láttuk, s megtanultuk, akik ott vol­tunk, ott mentünk, ott éljeneztünk a Sztálin téren május else­­­jén. * * 9 óra — megfújják a harsonákat, a májusi díszlobogó lassan felkúszik az árboc magasára. A szobor alatti mellvéden megjelennek a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Menkis József, Rákosi Mátyás, Szala­i Béla, Bata István, Piros László, Matolcsi János, Vég Béla, valamint Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Gás­pár Sándor, a SZOT elnöke, Pongrácz Kálmán, Budapest Fő­város Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke. A szobor mellett kétoldalt felállított dísztribünökön foglal helyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet igen sok vezető személyisége, tömegszervezeti vezetők, a tábornoki kar tagjai, Kossuth-díjas tudósok, írók, művészek, a termelés kiváló dol­gozói. A dísztribünökről tekintette meg a felvonulást a budapesti diplomáciai testület számos vezetője és tagja. Itt foglaltak helyet a május elsejei ünnepségekre hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti­­küldöttségeik tagjai is. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének május 1-re kiadott jelszavát vissz­hangozták a Sztálin téren elhe­lyezett hangszórók, amikor a menet éle elvonult és hét osz­lopban a szobor elé érkeztek a fővárosi kerületek dolgozói. A III., XIV, XVIII., VIII., XI., XXI. és az V. kerületet jel­zik a magasba tartott feliratok. Dörgő taps a tribünök felől, lel­kes integetések az Óbudai Ha­jógyár munkásainak. A III. kerület dolgozói a­­ menet élén vonulnak, közvet­lenül a tribün előtti sorban. Nagy kitüntetés ez, amit kivá­ló munkájukkal érdemeltek­­ ki. Hatalmas feliratok hirde­tik, hogy a kerület üzemei 107,4 százalékra teljesítették tervüket és jelentősen csök­kentették az önköltséget. Szebbnél-szebbek, ötletesebb­­nél­ ötletesebbek az üzemek de­korációi, a legtöbb tapsot azon­ban a kerület négy felsza­badulási serleg-nyertes üzeme­­kapja. Az Óbudai Hajógyár, a Gázgyár, az Újlaki Téglagyár és az Óbudai Szeszgyár. Színpompás a hajógyár dol­gozóinak felvonulása. A zász­lók és feliratok erdejében sze­mélyszállító hajó modelljét vi­szik. Hatalmas betűk rajzolják ki: Éljen a Párt! — Ugye, ez a legszebb És jönnek sorra a többi üze­mek. Itt a telefongyáriak, arrébb a Kispesti Textilgyár dolgozói, odébb az EMAG-gyáriak. A cse­peliek sorait a serlegnyertes él üzem RM Csőgyár dolgozói vezetik. Zeng a taps, zeng a hurrá. Magasra emelkednek a zászlók. Budapest dolgozó népe ünnepli a 11. szabad május el­sejét, ünnepli erős, egységes pártját, győzelmeink szervező-­­ jét, dekorációnk? — mutat a ser­legre Klement János, a gyár párttitkára, mikor a tér előtt megáll a menet. — Ebben van a legtöbb „munkánk“... Azon­ban nemcsak az április 4-i versenyben ért el gyárunk nagy sikereket. Most, május­i tiszteletére is terven felül víz­­rebocsátottunk egy vontatóha­jót. Még egy szép „dekoráció“ ragadja meg a nézők figyel­mét. A sok szép kitüntetés, ami itt is , ott is megcsillan a dolgozók mellén. A Szocia­lista Munkáért Érdemérem, a Munka Érdemérem, az árvíz­­védelmi emlékérem és még más kitüntetések. És míg Kle­ment elvtárs büszkén mutatja a dolgozók érdemérmeit, az új­ságíró szem a párttitkár mellé­re téved. Négy kitüntetés ra­gyog ott.. . emeli pálcáját, s megálljt ve­zényel. Nehogy hangzavar tá­madjon a két zenekar muzsi­kájából, ők udvariasan elhall­gatnak. S a tribünön két két­Kalocsa vidéki népviseletbe öltözött a Vasas Központi Tánc­­együttes. A lányokon ring a sok szoknya, a férfiakon dol­mány feszül. Hajlongva, fo­rogva vonul a tizenkét táncos­pár a tribün előtt. Nem cif­ráz­zák, hisz így haladva nem rop­hatják sem a csángó , sem a pásztortáncot, hanem majd délután a Népligetben, a Vasas színpadán, ott igen. Kétórás műsorral kedveskednek min­denkinek, aki csak táncukban gyönyörködni akar. Técsi Magda, a bájos, fiatal lány arcára nézve, senki sem sejti, hogy hétköznap a Prés­lég Szerszámgyár „szigorú“ műszaki ellenőre, aki az export légkalapácsok alkatrészeinek minőségét vizsgálja. Szigorú­ ez­zel integetve, mosolygósan állnak pártunk és kormányunk vezetői, mosollyal válaszolnak a feléjük forduló százezer mo­solyra .M­­ avagy elnéző, ha netán pontat­lan alkatrész kerül kezébe — ne találgassuk. Eredményük egyenes felelet. — A mi csoportunk 11­­ szá­zalékra teljesítette tervét ápri­lisban — dicsekszik Técsi Mag­da. — Büszkén vonulunk fel, nincs szégyelni valónk, nem szeretnénk, ha panasz lenne a mi gyártmányainkra... Mert én nem csak táncolni tudok, ha­nem dolgozni is. Legközelebb 50 százalékos prémiumot ka­pok. Egyszerre három nyári ruhát veszek magamnak. Olyan jó fiatalnak lenni... — Az együttes káprázatos öltözéke és tánca is mintha ezt harsogná, amint elvonulnak a tribün előtt. Négy felszabadulási serleget nyert üzem dolgozói között A csepeliek ünneplik a pártot A József körúton gyülekeztek Csepel nagyszerű dolgozói a felvonulásra. Még egy utolsó simítás a dekorációkon, egy pil­lantás: rendben van-e minden, a táncosok, a hangulatbrigádok bemelegítő műsort tartottak, aztán elindultak. A XXI. kerü­let élén a felszabadulási serleg birtokosai, a csőgyáriak halad­tak. „Mi csőgyária­k vagyunk, a békéért harcolunk, hurrá!.. A diadalmas kiáltástól mint­ha magasabbra emelkedne az éldekoráció, a májusi napban szivárványt vet a felszabadulási serleg. Táncolnak a virágos májusfák, alattuk nevetnek minden harc győztesei, a cse­peli munkások. A gomblyukak­ban vörös szegfű pompázik, villognak a kitüntetések, a munka becsületrendjei, a szél­ben vörös lobogók lengenek, vo­nul a tömeg, száll a dal... A sor elején hangulatbrigád kezdi a nótázást. Az ember nem tud betelni a sok vidámsággal, szépséggel. A nehézipar budapesti fellegvárá­nak sokezer dolgozóját szere­tettel ünnepüik az egész útvo­nalon, öregek, gyerekek azok, akik otthon maradtak, a feldí­szített ablakokból köszöntötték a felvonulókat: „Éljenek a cse­peliek!“ S a csepeliek vissza­integetnek, visszahurráznak. A zenekar teljes erejével rázendít, hogy „Vörös Csepel, vezesd a harcot!.. Vörös Csepelre számíthat­tunk a múlt harcaiban, a jelen munkagyőzelmeiben. Május elsejét is soha nem látott eredményekkel kö­szöntötték. S május reggelén, amikor kibontották a vörös lo­bogókat, tiszta szívvel, egy aka­rattal vonultak a Sztálin térre, hogy hitet tegyenek május 1- ről, hitet tegyenek osztályuk, pártjuk, népük mellett. Forró szeretettel köszöntötték pár­tunk, kormányunk vezetőit, for­rón ünnepelték a Magyar Dol­gozók Pártját, minden győzel­mek szervezőjét és vezetőjét. Éljen a párt, éljen a béke A Sztálin-téren egyre árad a tribün elé a dolgozók belát­hatatlan serege. Piros léggöm­bök ezrei úsznak a levegőben, pártunk, kormányunk vezetői­nek arcképei körül csak úgy lángolnak a vörös lobogók, a bokrétás májusfák tarka pánt­likái villózva bukkannak ki a hullámzó embererdőből. Negyed tíz felé jár az idő. A tribün előtt most vonult el Cse­pel. Óriási „Cordatic“ gumikerék gördül a tribün elé. Mögötte óriási fehér léggömbök ringa­tóznak. Az emelvény előtt a léggömbök felröppennek, s az égbolt felé viszik a rájuk erő­sített táblákat: „Éljen a párt!“ „Éljen a béke.“... A Sztálin téren mint az orkán, zúg fel a taps. S egymás után érkeznek a gyárak, hivatalok, kisüzemek, áruházak, főiskolák, egész­ségügyiek, postások, a külön­böző kerületek dolgozói. A nap egyre magasabbra halad az égen. Az Egyesült Izzó égő villanykörtékkel kirakott transzparense mögött újabb és újabb emberfolyam kígyózik. Sárga és barna papír pikolók­­kal felvonul a Kőbányai Sör­gyár, mellettük a Ferumion, mögöttük a KERAVILL, az OTP, a VII. kerületi úttörők, s ki győzné még sorolni őket. Cintányér verődik össze, postások érkeznek. Arany szín­ben villognak a bombardonok, csak úgy zeng a Sztálin tér. Ebben a pillanatban a tribün­től nem messze helyet foglaló egyesített rendőr- és honvéd­zenekar karmestere magasba Eredményük a felelet Nagy feladat vár ránk A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet dol­gozói éljeneznek, hurráznak a tribün előtt­­ azok a dolgo­zók, akik föld­ü­k kincseit, ku­tatják fel, s azon fáradoznak, hogy minél gazdagabb legyen a magyar nép. A fiatalok gyű­rűjében Renner János Kos­suth-díjas kutató lépdel, akit 1954-ben végzett országos ku­tatásaiért tiszteltek meg ezzel a nagy kitüntetéssel. Tudásá­ról és szerénységéről ismerik Renner Jánost. — A felszabadulás óta egyetlen felvonulásról sem hiányoztam még — mondja.— Nem tudnék otthon maradni. Kötelességemnek érzem, hogy itt legyek a felvonuláson, oly­annyira, mintha a munkánk­hoz tartozna, így felvonulás után valahogy a munka is jonban megy. Az országgyűlés költségvetési, vitájában, ha közvetlenül nem is, de mint a tudományos kutatóintézetek munkatársairól, rólunk is esett szó. Államunk nagy ösz­­szeget fordít a tudományos ku­tatásokra, tehát ránk, a kuta­tóintézetek tudományos mun­katársaira is több munka, na­gyobb feladat vár. Sok nyers­anyagot kell felkutatnunk, ez a mi dolgunk , megbirkó­zunk vele. Minden tavaszi magot elvetettünk Pergő dobok jelzik, hogy közelednek a XVI. kerület fe­­hérruhás úttörői. Soraik körül kékszalagos fehér galamb száll a magasba. Köröz, köröz, az­tán megpihen a dísztribün mellvédjén. A békét hirdeti a következő kép is: a budapesti Béke Termelőszövetkezet tag­sága vonul ott. Ünneplő feke­tében mindannyian. Kalaplen­getve üdvözlik a párt és a kor­mány vezetőit. Táblájukat a tribün felé fordítják s rajta a felírás: Minden tavaszi ma­got elvetettünk! Most a be­gyűjtésben élenjáró dolgozó parasztok népes csoportja tű­nik fel. Magasra tartott táblák adják hírül, hogy Urbán János és Vékás Mihály tízholdas dol­gozó paraszt egész évi beadásá­nak eleget tett. Zúg az éljen, és rá visszazeng a hajrá. A munkás-paraszt testvériség for­ró pillanatai ezek a Sztálin téren, a 11. szabad május else­jén. Boldog, vidám, erős a nép Derűs kedvvel, vidám dallal gyülekeztek a Chinoin-gyáriak a május elsejei felvonulásra. Az üzem valóságosan a sikeres munkát ünnepelhette a munka ünnepén. Elnyerte a felszaba­dulási serleget, s április 29-én tizennyolcan kaptak az üzem­ben szakma kiváló dolgozója kitüntetést, ötszázan pénz- és tárgyi jutalomban részesültek. A felvonulás képe is a de­rűt, az optimizmust fejezte ki. Májusiéból a Chinoin-gyáriak­­nak nem volt elég egy fa, egy egész ezerszínű erdő kellett ne­kik. De vittek mást is. Az Amerika Hangját jelképező ka­csát egy léggömb tetején, gon­dolván, hogy a léggömb segít­ségével majd csak sikerül ma­gasra ereszteni. De hát az ame­rikai „kacsák“, a háborús hisz­téria terjesztőinek, a győzel­mes munkát hirdető táblákon mindjárt ott volt a felelet is. A táblákon mindenki olvashat­ta, hogy a Kovács-brigád má­jus elsejei felajánlását 150 szá­zalékra teljesítette, a Hiszti­­din-brigád az első negyedév­ben 58.916 forintot takarított meg, s a Chémia VIII. ifi-bri­gád az első negyedben tervét 55 százalékkal túlteljesítette. Miután a zenekar pattogó ütemére elindultunk, Darvas elvtárs igazgató elmondta: a jó hangulatot hogyan sikerült megalapozni. — Még márciusban a Buda­pesti Pártbizottságon azzal biz­tattak, hogy fogjuk már a fel­­szabadulási serleg egyik felét, igyekezzünk a másik felét is megfogni. Ez sikerült is. Alig értünk a Liget széléig, a léggömb-kacsa egyszerűen elpukkadt. Valaki megjegyez­te: hiába, az amerikai kacsát nem szabad a napra vinni. Erre aztán kitört a nevetés. A Sztálin-téren a vidámság áttüzesedett lelkesedéssé. Mi­kor az egyik csoport a pártot éltette, mint győzelmeink szer­vezőjét, a Chinoin-gyári dolgo­zók a lelkes hurrát a felvonu­lókkal együtt zengték. A jó munkát hirdető táblákat, mint győzelmi jelvényeket, magas­ra emelték. S mikor a hang­szórókból elhangzott az üd­vözlés, hogy „dicsőség a Chi­­noin-gyár serlegnyertes dol­gozóinak“, ezt sem lehetett lel­kes hurrá nélkül hagyni. Zász­lókat és pántlikákat lengetve értünk a tribün elé, tapssal kö­szöntve pártunk és kormá­nyunk vezetőit. Kissé fáradtan, de felpezsdült szívvel mentünk hazafelé azzal az érzéssel: boldog, vidám, erős a nép, ha szabad.

Next