Esti Budapest, 1955. július (4. évfolyam, 153-178. szám)
1955-07-01 / 153. szám
PÉNTEK, 1955. JÚLIUS 1 &BUCHPIST PÁRTÉLET Olcsóbban, egyszerűbben készülnek a turbinák, motorok A Láng Gépgyár pártszervezetének munkája az egyszerűsítési rendelet végrehajtásáért A Láng Gépgyárban is, — mint annyi más üzemben, — észszerűsítették a munkát. Több osztályt és üzemrészt összeMindezek nyomán megjavult, könnyebbé, s olcsóbbá vált a termelőmunka. A gyártóeszköz gazdálkodási osztály és a szerszámkészítőüzem egyesítésének eredményeiről Homálya József, a szerszámüzem vezetője termelési értekezleten beszámolt a dolgozóknak. Elmondta hogy egységesebb lett a tervezés, az egyszerűbb, áttekinthetőbb szerszámnyilvántartással 44 , amióta nem öten adnak — gyakran egymást keresztező — utasításokat, s nemkell annyi papír után szaladgálni. Mindez természetesen nem ment olyan egyszerűen. Sok munka várt a kommunistákra. Álljunk csak meg Lukács József eseténél. Lukács József a szerszámkészítő-üzem segédművezetője volt, s az ésszerűsítés során a marósokhoz került csoportvezetői beosztásba. Egyre azt mondogatta: „Úgy látszik, szálka voltam valakinek a szemében.“ — Munkáját is kedvetlenül végezte. Keresztesi Ferenc elvtárs, az alapszervezet egyik népnevelője sokat foglalkozott vele. — Tudod jól — mondta egyik beszélgetésük során, — hányszor bosszankodtunk, hogy ezer forintot takarítottánk meg az első negyedévben, s hárommillió forint értékű feleslegesen tárolt szerszámot adhatták, át más vállalatoknak. Az ügyvitel egyszerűsítésének eredményeként 17 százalékkal emelkedett az átlagteljesítmény. Ezeket az eredményeket nemcsak a statisztikai adatok igazolják, hanem a dolgozók is. Elégedetten beszélnek arról, hogy olyan szerszámot kell gyártanunk, amelyből már sok száz darab hever a raktárban. Néha több tízezer forint értékű szerszámot készítettünk, s a végén megtudtuk, hogy nem is volt rá szükség. Emlékszel, amikor az udvaron „elkaptak“ bennünket a többi műhelyből az emberek: „Mi az alusztok? Nem tudunk miattatok dolgozni.“ Szégyelltük magunkat éppen eleget. Nálunk szervezetlenség volt, s ezért más műhelyek elmaradtak. Szerszámhiány miatt késtek a turbináit. Egy-egy turbina óránként 10—20 ezer forint értékű energiát is termel. Felmérheted, mennyit vesztett népgazdaságunk a késések miatt. S mindennek mi volt az oka? — Az, hogy hogy ezzel meggyőzzék a kételkedőket, s egyben szervezzék a javaslatokat a munka további egyszerűsítésére. A javaslatok nem is maradtak el. A tervosztály dolgozóinak indítványára például ma már csak dekádonként jelentik a létszámot. Régebben a létszámjelentésekkel naponta százan fél órát foglalkoztak. Vagyis összesen napi ötven órát. Az új rendszerrel ezeket az ötven órákat megtakarítják, s a statisztikai kimutatásokat ugyanúgy elkészítse. Várhegyi Mihály elvtárs több mint 30 éve dolgozott a járműmotorok gyártásában. 1945-ben ő volt az üzemrész újjáteremtője, majd hosszú ideig üzemvezetője. Jó munkájáért sztahanovista üzemvezető címmel tüntették ki. Amikor a járműmotor-gyártás egyesült a Diesel-motorgyártással, időelemzőnek tették — a turbinaüzembe. Várhegyi elvtárs helyesnek találta a két A pártszervezetnek az ésszerűsítés idején fontos feladata volt, hogy éberen őrködjék, nehogy a munka egyszerűsítése ürügyén eltávolítsanak régi, tapasztalt, harcos elvtársakat. Ilyen eset, bár elvétve, de előfordult. Horánszki József elvtárs időelemző volt, munkáját jól végezte. Negyvenhat évi harcos munkássága után mégis kezébe nyomták a felmondólevelet, munkakörébe pedig mást akartak helyezni. A pártbizottság közbelépése megakadályozta e jogtalanságot, üzem egyesítését s azt, hogy az új üzem vezetésével képzett mérnököt bíztak meg. De — teljes joggal — igazságtalannaik vélte, hogy nem a régi műhelyében hagyták dolgozni, hanem olyan munkával bízták meg, amelyhez nem ért. Az üzem érdeke is azt kívánta volna, hogy sok tapasztalatát a motorgyártásban hasznosítsa. A pártszervezet felvilágosító munkájai voltak, világosabbá tették a bonyolult, s gyakran bürokratikus adminisztrációt, lenyesegették a szükséges ügyvitel jónéhány felest estes vadhajtását. A népnevelők mindenütt elmondták az új, az egyszerűbb munkaszervezés eredményeit, módszereit. De nem minden esetben volt ilyen körültekintő és éber a pártbizottság, a népnevelők jó érveinek nyomán mind több dolgozó érti meg gyorsabban készülnek a munkadarabok, s zavartalanabbal dolgozhatnak. ha, ahol használhatod tudásodat, tapasztalataidat. Lukács József sokáig elégedetlenkedett, sokáig végezte kelletlenül a munkáját, míg végül is belátta, hogy nem személyes ellentét indította a gazdasági vezetőket az áthelyezésre. S ezt a felismerést segítette az is, hogy az alapszervezet vezetőségének és népnevelőinek — személy szerint Keresztesi elvtársnak — gondja volt arra, hogy új munkájának nehézségeit legyőzze, a Láng Gépgyárban is az észszerűsítés jelentőségét. A meggyőzés eredményeként sokan hasznos javaslatokkal segítenek. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy eddig havonta 38 ezer munkaórát megtakarítanak. Olcsóbban, egyszerűbb módon készülnek a turbinák, a motorok, s ebben jelentős része van az egyszerűsítésért vívott harcot jól segítő pártszervezetnek is. Baron Irén a szerszámellátást két osztály intézte, s az egyik nem tudta, mit csinál a másik. Rendet kellett teremteni. I lásd, ma már 41 műszaki he- Ezért kellett a két osztályt ilyett 24 elvégezheti. Ezért kelegyesíteni. Az egyesített ősz-í lett téged is áthelyezni mástály munkájának irányítását I munkahelyre, olyan beosztás Parkosítják az új lakóházak környékét Az új lakótelepek, lakóházak építésénél alig vonulnak el a kőművesek, a parképítők is megérkeznek. Jelenleg is több nagyobb lakótelep környékét parkosítják. Az Ady Endre téri lakóházak udvarán nagyobb területeket füvesítenek, középen helyet hagynak a homokozónak és egyéb gyermekjátékoknak. Az Árpád úton nemrégiben elkészült, több mint százlakásos hatalmas téglaalakú ház előtt csak keskeny kis park lesz. A ház mögötti lejtős rész eredeti talajhullámait meghagyva építenek parkot. Igen nagy munka indul meg rövidesen a Csarnok téren. Az itt épülő négy hatalmas háztömb építésének befejezése után legelőször az erősen gödrös talajt egyengetik el. (MTI) Hétfőn temetik Szekfű Gyula akadémikust A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége közli, hogy Szekfű Gyula akadémikus temetése július hó 4-én, hétfőn délután fél négy órakor lesz a Farkasréti temetőben. Sokan azt tartják, hogy a legényember könnyebben mozdul, mint a családos. Áthelyezésnél, vidékre küldésnél elsősorban azokra számítanak, akiknek nem kell önmagukkal együtt egész családjukat is „átültetniük“ az új földbe. A Budapesti Pedagógiai Főiskola utolsó évfolyamán mégis Tomsó Imre matematika-fizika szakos tanárjelölt jelentkezett az elsők között vidéki beosztásért , s vele együtt mindjárt felesége is, aki szintén végzős hallgató. Az elosztó bizottság el is csodálkozott egy kicsit, hiszen Tomsó „tősgyökeres pesti“. Pesterzsébeten vagy Csepelen élt mindig — volt már egy hároméves kislánya, a másik gyereket pedig júniusra várta az asszonyka — szóval bárkinél megkockáztatták volna, hogy mit szólna, ha vidékre küldenék, de Tomsó Imréék esetében még csak nem is gondoltak erre. — Van egy-két budapesti helyünk is, ha akarjátok, Pesten maradhattok — mondták nekik a tanulmányi osztályon. A fiatal házaspár derűs arca elkomorult erre. Valósággal rosszul esett nekik ez a lényegében jószándékú ajánlat. — Nem. Mi mindenképpen vidékre akarunk menni — vette kezébe a kis család hajójának kormánykerekét Tomsó Imre. — Ezt mi már régen elhatároztuk, s nem akarjuk a szándékunkat megmásítani. — Persze, ugyanabba a megyébe, sőt, ha lehet, ugyanabba a faluba kérjük magunkat — folytatta az aszszonyka. — Ha lehet, akkor Csongrád megyébe, Csánytelekre, ahol tavaly tanítottam, amikor gyógyulni mentem vidékre. Ott bizonyára szívesen látnának bennünket újra... Csüngtelek... Ez a kedves tiszaparti falu fogadta be tavalyelőtt a kis Tomsó-családot, amikor Tomsónénak súlyos betegsége után jó levegőre, nyugalomra, erőt adó táplálkozásra volt szüksége. Az itteni iskolában kapott állást, könnyű beosztást arra az időre. Férje is vele ment, s mivel számára nem volt hely az iskolában, mezőgazdasági munkát végzett, meg sokat segített feleségének. Együtt javították a dolgozatokat, együtt írták az óravázlatokat, s megosztották a háztartás, meg a kis Eia nevelésének, gondozásának feladatait. A falun töltött egy esztendő alatt az asszonyka teljesen felépült, s a diák-házaspár újra Budapestre jött, hogy a főiskolán hátralévő egy évet elvégezze. De a falu szeretete már gyökeret vert bennük. Azóta, ha megkérdik a kicsi Etától: „Hol szerettél legjobban lakni?“, még az is azt feleli: „Csányteleken ...“ Mennyi nehézséggel kellett ennek a két ifjú embernek megküzdenie, míg a főiskolát elvégezte! Néha mármár úgy látták, hogy abba kell hagyniok a tanulást a váratlanul rájukszakadt gondok miatt. De ilyenkor mindig, segített államunk — a legmagasabb ösztöndíjon felül rendkívüli segéllyel, munkalehetőség adásával — vagy pedig a család, a szülők és a testvérek fogtak össze támogatásukra. És mégis sikerült eljutniok idáig. Még most, az államvizsgák előtt is sokkal több gondjuk, aggodalmuk volt, mint diáktársaiknak, mert kétszeres öröm, de kétszeres gond is a család. Június 18-ra volt kitűzve az utolsó államvizsga, Tomsóné pedig június 1-re várta a kis Eta testvérkéjét. Június 1. elmúlt, megkezdődtek a vizsgák, s a tanulócsoport tucatnyi tagja mindennap izgatottan várta, bejön-e még a következő vizsgákra Etelka. Aggódva figyelték arcának minden rándulását, felelés előtt tréfálkozó gyöngédséggel biztatták, s együtt drukkoltak vele vizsgáinak sikeréért. S amikor június 13-án megszületett a második gyermek, Anikó, Tomsóné nem mondott le a vizsgák befejezéséről. Az immár megnövekedett családja iránt érzett felelősség, llnntánának szeretete, diáktársai ragaszkodása adott neki erőt, hogy ötnapos kislánya ágyacskája mellől egyenesen a vizsgabizottság asztala elé üljön, s tanulócsoportjával együtt letegye utolsó vizsgáját. Igaz, hogy most „csak“ négyes átlagot ért el — főiskolai éveinek leggyengébb átlagát —, de ezért a nagyszerű helytállásért csillagos ötöst érdemelt volna, ha létezne ilyen tantárgy az indexben: „becsület“. S most tiszta szívvel, bátran készül vidékre a kétgyermekes fiatal pedagógus-házaspár. Lakásgond, a fővárosi élettől való elszakítottság gondolata, a régi, megszokott életmódhoz való ragaszkodás nem lohasztja kedvüket. Ha diákkorukban megállták helyüket falun, miért ne boldogulnának most, amikor már oklevelük van... — Mégis ... Hogyan fognak lakni? Hogyan képzelik el falusi életüket? — kérdem, s vizsgálom Tomsó Imre arcát. De azon nem találom egy szikráját sem az aggodalomnak. — JKiadta faluban ott van a párt, ott a tanács — majd csak segítenek. S ha nincs tanítólakás, akkor sem esünk kétségbe, keresünk egy rendes, becsületes családot, amelyik szállást ad. — S ha már itt tartunk, elbeszéli, hogyan kezdte tavaly tanári pályafutását Püspökhatvanban Tapodi József, az ő egyik barátja, kispesti fiú. — Beállított a faluba múlt ősszel egy aktatáskával, benne a váltás, fehérnemű. Valamelyik tömegszervezet adott neki egy ágyat, a tanácstól kapott asztalt, ágynemű is került valahonnan kölcsönben. Azóta eltelt egy tanév, s Tapodi József azon gondolkodik, hogy elhozza Pestről a kislányt feleségül. Nekem családalapításról már nem kell gondoskodnom, mint Józsi barátomnak — mondja —, de annak hamarosan utána nézek, hogyan kaphatnánk családiház-építésre hosszúlejáratú kölcsönt, mert mi ott akarunk maradni a falun, végleg. — S hogyan élünk majd? Nem fog nekünk hiányozni a városi élet! Majdnem minden faluban ég a pillang, s ahol nem, ott is hamarosan kigyúl. A rádió nekem is szól, az újságok, a folyóiratok nekem is járhatnak. S a faluban is derék emberek vannak, akikkel el lehet beszélgetni, szórakozni, tanítani lehet őket, és sokat lehet tőlük tanulni. Mi nem félünk az ellaposodástól, a falusi mnalomtól. Hiszen falun sokkal többet kell a pedagógusnak tanulnia, önállóbbnak kell lennie, mint a fővárosban. Ott mindenki tudja az emberről, hogy pedagógus. Gyakran várnak tőle magyarázatot kérdéseikre. Szóval ott a pedagógus a legszorosabb értelemben népnevelő. És a falusiaknak érezniük kell, hogy a mai tanító és tanár más, mint az egykori. Milyen jó hallgatni ezt a határozott fiatalembert, aki ilyen tisztán látja jövőjét, mélyen átérzi hivatását, s aki össze tudja egyeztetni egyéni, családi boldogulását az ország, a haza érdekeivel. Iilakarenko telepeseinek jelszava jut ettől eszünkbe: „Nem nyafogni!“. Makarenko példáján, tanításán nevelkedett, útnakinduló ifjú nevelők, őrizzétek meg mindig fiatalos bátorságotokat, áldozatkészségeteket. Leljétek meg helyeteket a falun, ahová oly szeretettel készülődtök. Budapest, szülővárosotok, gyermekkorotok és diákéreitek városa büszkén bocsát benneteket szárnyaitokra. Kis Erzsébet Ott akarunk maradni a faluban A Bajcsy-Zsilinszky út és a Vörösmarty tér között gyors ütemben épül a földalatti villamos új vonala A Közlekedési Építő Vállalat dolgozói gyors ütemben építik a földalatti villamos Bajcsy- Zsilinszky út és Vörösmarty tér közötti új vonalát. A földalatti villamos régi vonalának ezen a szakaszán ugyanis a Deák téri új földalatti állomás felépítése miatt bizonyos korrekciók szükségesek. Az új vonalszelvényből már egy részt megépítettek. — Az új szelvényt úgy építjük, hogy az magasabb és szélesebb legyen a réginél— tájékoztatnak a Közlekedési Építő Vállalat Deák téri építésvezetőségén. — Ezen a részen 69 méter hosszúságú szelvényt kell megépítenünk, ezzel a munkával november 30-ig készülünk el. Ezután kerül majd sor a vágányok lefektetésére s így a földalatti villamos még ebben az évben, de legkésőbb 1956. január 1-én egészen a Vörösmarty térig ismét közlekedik. Új munkasikerek előtt , nrhikm. mnirekndtfSk hamni Aki időt nyert csatát nyert ■ ezt tartották a dolgozók sok a féléves terv feladatait, több, jobb, olcsóbb terméket adjanak az életszínvonal emeléséhez. Az utóbbi hetekben, napokban egymásután érkeztek a jelentéseik a gyárakból, üzemekből, amire fogadalmat tettek, megvalósult. A Magyar Acélárugyár, a Ferrokémia, a Vegyiműveket Szerelő Vállalat, az ÉM 29/3. számú Csatorna- és Vízvezetéképítő Vállalat dolgozói már június első felében jelentették féléves tervük teljesítését. Akerületek közül elsőnek a III. kerület teljesítette adott szavát és így sorolhatnánk tovább a példákat, melyek mind azt bizonyítják: a budapesti dolgozóik eredményes munkát végeztek az első félévben, nem kétséges, hogy a harmadik negyedévben még több acélt, gépet, textilárut, fogyasztási cikket adnak országunk gazdagításához. Legyen újabb győzelmek kezdeti dátuma 1955. július 1. A Vácuumtechnikai Gépgyár dolgozói határidő előtt elkészítették a Bolgár Népköztársaságnak egy izzólámpa-üvegbúrát fúvó automatagépet. A géppel 8 óra alatt 32 000 darab üvegbúrát lehet készíteni. Gazsi József lőszerelő vezetésével ma reggel már csomagolásra készítik elő az automatát. Mírszakkezdés a Rákosi Mátyás Művek martin-üzemében. Az üzem ma 20 tonna acéllal ad többet népgazdaságunknak, mint amennyit terve előír. Képünkön: Gelencsér István, a Marx-brigád vezetője az első adag rakodását ellenőrzi. (Wormser Antal felvételei.) 3