Esti Budapest, 1955. szeptember (4. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

A FŐVÁROS ÉLETÉRŐL Szeptember 5-én ülést tart Budapest Főváros Tanácsa Budapest Főváros Tanácsa szeptember 5-én, hétfőn reggel 9 órai kezdettel az V. kerület Váci utca 62—64. szám alatti Újvárosháza nagytermében ülést tart. Az ülés napirendje: 1. Beszámoló a fővárosi tanács tagjainak munkájáról. Előadó: Ke­len Béla elvtárs, tanácstag, a tanács által kiküldött bizottság elnöke. 2. Jelentés a községpolitikai terv végrehajtásának állá­sáról, valamint a községfejlesztési alap felhasználásáról. Elő­adó: Pongrácz Kálmán elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke. A tanácsülésen ezenkívül megtárgyalják a megüresedett tanácstagi helyek betöltésére tartandó választások időpontját, továbbá az állandó bizottságok személyi összetételével szüksé­ges változások kérdését is. (MTI) Hat fiatalt kiváló dolgozóvá nevel Gát Ernő a Klemet Gottwald Villamossági Gyár sztahan­ov­istája Nyolc hónap alatt csaknem 31 millió forint munkásvédelmi és szociális beruházásokra a kohó- és gépipari üzemekben A Klement Gottwald Villa­mossági Gyár DISZ-bizottsá­­gának kérésére az üzem több kiváló sztahanovistája vállalta az ifjúmunkások patronálását. Közülük jónéhányan párt­­megbízatást teljesítenek azzal, hogy a gyengén dolgozó fiatalok erkölcsi és szakmai fejlődéséért fe­lelősséget vállalnak. Gát Ernő elvtárs, sztahano­vista szerelőlakatos, a közszük­ségleti cikkeket gyártó üzem­rész agit.-prop. titkára egész brigád felett vállalt védnök­séget. A saját részlegében már régóta segíti a gyengén dolgo­zó ifjúmunkásokat. Földi Pál 17 éves szerelőlakatos is az ő­­ támogatásával nőtt fel szak­­­­munkássá. Most Földi Pálon kívül még más fiataloknak is átadja értékes tapasztalatait. A patronálás eredménye: mindegyik fiatal elérte már az 1500 forint átlag­­keresetet. Egy-egy újítást is beadtak, s hosszú idő óta selejtmentesen dolgoznak. Az üzemi pártszervezettől és a DISZ-bizottságtól legutóbb kapott megbízatást úgy akarja végrehajtani Gál Ernő, hogy jelenlegi tanítványai közül — és még újabbakat is segítve — egy év alatt hat fiatal lakatos érje el a „kiváló dolgozó“ szin­tet. (MTI) Munkásvédelmi és szociális beruházásokra ebben az évben szeptember 1-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó vállalatok­nál csaknem 31 millió forintot használtak fel. Egész sor gyárban szereltek fel korszerű szellőző- és más munkásvédelmi berendezése­ket. A minisztérium csak eb­ben az évben 9 millió fo­rintot fordított lakásépí­tésre. Júliusban például az EM Művek dolgozói részére 104 családi ház építését kezdték meg Csepelen, az Erdősor ut­cában. Az új lakótelepen 1956/57-ben további 280 családi házat építenek. Munkásvédelmi és szociális beruházásokra ebben az évben a Kohó- és Gépipari Minisz­tériumnak még 24 millió forint áll rendelkezésére. Ezen­felül más úton is gondoskod­nak a dolgozók szociális igé­nyeinek kielégítéséről. „A ko­hász családi ház akció­­­kereté­ben a kohászok 36 000 forint­­kölcsönt­­kapnak a nép államá­tól házépítésre. A dolgozók szociális ellátá­sát több gyárunkban azzal is fejlesztik, hogy a vállalatnak visszatérített nyereségrészből és más jutalmak felhasználásával építenek szociális létesít­ményeket. A nép állama ilyen és ha­sonló célokra fordítja azoknak az összegeknek egy részét, amelyek a dolgozók kölcsön­­jegyzéseiből gyűltek össze. (MTI) Ú­jra megindul a TTIT és a Szépművészeti M­úzeum művészettörténeti előadássorozata A Szépművészeti Múzeum és a TTIT közös rendezésében a nyári szünet után, szeptem­ber 4-én ismét megindulnak a múzeum vasárnap délelőtti művészettörténeti előadásai. Az előadásokon a legkiválóbb magyar és külföldi mesterek munkáit a legjobb szakértők ismertetik. Az őszi előadásso­rozatot a nagy magyar festő­ l­j gépsort kap a A Csepeli Papírgyár új automata papírgyártó gép­sort kap a második ötéves tervben. A hatalmas gép fel­szerelése két évet vesz igény­be. Ezért az előkészületeket már a jövő év elején megkető művész, Székely Bertalan munkásságáról szóló előadás nyitja meg. Szeptember 4-től a Szépművészeti Múzeum és a TTIT minden második vasár­nap tart művészettörténeti előadásokat a Szépművészeti Múzeum könyvtártermében (XIV. Dózsa György út 41.) (MTI) (K Apeli Papírgyár diák. A papíripar jelenlegi leg­nagyobb gépének percenkénti maximális termelősebessége 170­-180 méter óránként. Az új berendezés majd 320 méte­res teljesítménnyel dolgozik. (MTI) Az újítás eredménye: 1 perc helyett 2 másodperc alatt készül a csavar Jánosi Marcel, a Telefon­­gyár fiatal mérnöke nagyszerű példáját adta a napokban, hogy miként kell a techniká­ban a megszokotthoz, a régihez való ragaszkodást leküzdeni. Újfajta készülék alkalmazásá­val lehetővé tette, hogy az egyik csavartípus 60 másodperces gyártási ide­jét 2 másodpercre csök­kentsék. A fiatal mérnököt nem be­folyásolta az, hogy 1940 óta a menetmángorlás módszerével készítik a csavarokat. A ter­melékenység növeléséért új utak­at keresett és elhatározta, hogy a csavarokat présgépeken készíti. Elkészítette az újfajta készülék terveit és gondosko­dott a kivitelezésről is. A­­tál mérnök készüléke csaknem százezer forintba kerülő külföldi gépet he­lyettesít, Jánosi Marcel gépét tízezer fo­rint költséggel lehet előállíta­ni. Az újfajta készülékkel a Telefongyárban a minap meg is kezdték már az üzemszerű munkát. (MTI) Újabb négyezer „Törpex“ akkumulátortöltő készüléket gyártanak a motorkerékpárosok részére A Konverta Egyenirányító­gyár dolgozói nemrég kezdték gyártani sorozatban az úgyne­vezett „Törpex“ motorkerék­pár akkumulátortöltő készü­léket. Az új berendezés a 6 vol­tos, 1 amperes motorkerék­pár-akkumulátorokat csak­nem 8 óra alatt tölti fel. Áramfogyasztása minimális, kezelése egyszerű. Eddig már kétezret gyártottak az új ké­szülékből, az év végéig újabb négyezret adnak át a kereske­delemnek. A hasznos cikket a mezőgazdasági kiállításon is bemutatják. (MTI) Bányászainknak küldi Budapest Jelentősen m megkönnyíti a bányászok munkáját a Mélyfúró Be­rendezések Gyárában ké­szülő SR II. lé­pegető rakodó­gép. A gyár már kilenc gé­pet átadott. Ké­pünkön, átvé­tel előtt kipró­bálják a rako­dógépet. A Duclos Bányagépgyár „O" típusú kaparó-hajtóműveket adott bányáinknak. Új típusú bányász-fejlámpákat készít a Bámyavill. Az új típusú lámpa súlya mindössze egy kiló — a régi, elavulté hét kiló volt —, viszont égési élettartama hosszabb az eddig hasz­nálatosénál. A képen: Takács Lajos szerelő a fejlámpákat állítja össze. Emlékezzünk 1930. szeptember 1-reH­ uszonöt évvel ezelőtt, 1930. szeptember 1-én munkások vére festette vörösre Budapest utcáit. Ezt a dátumot kard­lappal és sortűzzel égette a Horthy-fasizmus a a­unkásosztály emlékezetébe ... Emlékezzünk... 1929. A kapitalista Magyarországon is végig­söpört a nagy gazdasági világválság. A ma­gyar városokban és falvakban óriássá nőtt a nyomor, s ezzel együtt gyülemlett a munká­sok és a szegényparasztok elégedetlensége, a rendszer elleni gyűlölete. A fasiszta kormány csak úgy tudott védekezni, hogy mind kegyet­lenebb terrorral próbálta elhallgattatni a for­rongó tömegeket. A szociáldemokrata párt vezetősége hűséges kiszolgálója volt a Horthy—Bethlen-kormány­­nak. Kétkulacsos, demagóg frázisokkal próbál­gatta az elkeseredett, éhes tömegeket csilla­pítani. A szociáldemokrata párt képviselői hangzatos szónoklatokkal traktálták a munká­sokat, szervezték a munkanélküli gyűléseket, a küldöttségeket és a felvonulásokat. Ennél többet nem is akartak. Szociáldemokrata módra igyekeztek a túlfeszített hangulatot mérsé­kelni. A munkásság árulói minden lépésüket előre bejelentették a rendőrségnek, s annak parancsa és utasítása szerint cselekedtek. A válság egyre mélyült, az elkeseredés nőttön-nőtt. A szelepet meg kellett nyitni, mert félő volt, felrobban, s megsemmisül az egész rothadt rendszer, vál­ságostul, fasiszta kormányostul. A szociálde­mokrata párt vezetői a tömegek nyomására el­határozták, hogy szeptember 1-re a munkanél­küliség elleni néma tüntetésre hívják fel a munkásokat. Természetesen előzőleg engedélyt kértek a rendőrségtől a felvonulásra. Kezes­séget vállaltak, a tüntetés néma lesz, s a leg­nagyobb rendben fog lezajlani. A kommunista párt azonban áthúzta a szocdemek számítását. A „néma tün­tetéssel“ szemben kiadta a tömegek előtt sokkal világosabb jelszót: „Változtassátok át a szeptember elsejei felvonulást hangos, harcos tüntetéssé!“ A budapesti munkásság elfogadta a párt jelszavát. 1930. szeptember 1-én, kora reggel Budapest nyüzsgött a rendőröktől. Úgy látszik, az m. kir. belügyminisztérium nem bízott a szociálde­mokrata párt kezességében. Négyezerötszáz rendőrön kívül készenlétben álltak a vidékről felhozott csendőrök, az összes budapesti kato­nai egységek. A szociáldemokrata párt dél­előtt 11 órára tervezte a felvonulás kezdetét, de a munkások végtelen sora már reggel 9 órakor elindult, végighömpölygött a város ut­cáin. Csepel, Újpest, Kispest, Óbuda, Pest­erzsébet proletárjai sűrű, tömött sorokban me­neteltek a Városliget felé. Az emberóceánból fel-feltört a kiáltás: „Murikat! Kenyeret! Mun­kanélküli segélyt!“ Majd mind gyakrabban felhangzott: „Éljen a proletárdiktatúra!“ A felvonuló proletár hadnak nem volt más fegyvere, mint elszánt akarata, erős ökle, a szocdem vezetők mégis megijedtek, s csilla­pítani igyekeztek a kommunisták által vezetett tömeget. Maga Peyer Károly kétségbeeset­ten futkosott , hisz kezességet vállalt a kor­mány előtt. A Városligetben, az Iparcsarnok előtt összetorlódott tömeg útját rendőrség zárta el. A kivezényelt lovasrendőrség megindította az attakot. Villogtak a kardlapok a szeptemberi napsütésben. A munkásság vé­dekezett. Kővel, ököllel, barikáddal, úgy, ahogy tudott. Az éleskardú rendőrhad segítségére csendőrök siettek. Ez sem volt elég. Páncél­autókat vezényeltek ki. Dörögtek a puskák, vágott, hasított a kard, tiportak a rendőrlovak. Budapest proletariátusa irtózatos erővel állta a küzdelmet. A kommunisták kibontott vörös lobogója alatt hatalmasra nőtt a mun­kásság forradalmi ereje. Csak késő délután sikerült a túlerővel rendelkező rendőrségnek szétver­nie a tüntetőket. A munkássereg visszavonult, de nem adta meg magát. A Kommunisták Magyarországi Pártja forradalmi röplapját százezrek olvas­ták. Hitet és erőt merítettek minden sorából: „...Munkások! Elvtársak! A szociálfa­­siszta bürokrácia és a fasiszta burzsoázia, kéz a kézben, teli torokkal ordítják, hogy a Kommunista Párt a felelős azért, ami tör­tént! A Kommunisták Magyarországi Párt­ja büszkén vállalja ezt a felelősséget! Büsz­kén vallja magát a szeptember elsejei ba­rikádok pártjának! Büszkén vállalja, hogy a szociálfasiszták tervezte csendes sétát az ő vezetésével változtatta át Budapest munkássága harcos tömegtüntetéssé! Büsz­kén vállalja, hogy a fasiszta gyilkosok go­­lyóival és rendőrattakjaival szemben har­cos önvédelemre vezette a tömegeket.,, Munkások, elvtársak! Szeptember elseje fordulópont a magyarországi proletariátus osztályharcában. A budapesti proletárság megmutatta az utat, az ország minden dol­­gozójának, elnyomottjának! Tovább kell ha­ladni ezen az úton! Folytatni kell a har­cot, amig kő kövön nem marad, Horthy — Bethlen gyilkos éhségrendszeréből" A szociálfasiszta bürokratákat félretolta az útból Budapest proletársága szeptember elsején, de ez még nem elég. Fel kell ké­szülnötök a harc folytatására! A szociál­fasiszták begyulladt mosakodására, a bur­zsoáziával közös kommunista hajszájára az legyen a felelet, hogy minden üzemben megválasztjátok az üzemi harci bizottságo­­kat! A páncélautókra az legyen a felelet, hogy minden üzemben megszervezitek a mun­­kásság védelmi gárdáit! A munkásság munkát és kenyeret köve­telt, golyó volt rá a válasz! A munkás­áldozatok hősi emlékét azzal tiszteljétek hogy még hangosabban, még harco­sabban követeljetek munkát, kenyeret, ál­lami munkanélküli segélyt a tőkések ter­hére! Szeptember elseje megindulás volt, for­dulópont! Készüljetek fel az új harcokra! Éljenek a budapesti proletárok szeptem­ber elseje hősi barikádharcosai! Pusztuljanak a munkásgyilkos, Gömbös és Sztranyavszky! Le a népgyilkos Bethlen-kormánnyal! Le Horthy —Bethlen fasiszta éhségdikta­t­úrájával! Éljen a munkás- és parasztkormány, a proletariátus diktatúrája! Forradalmi üdvözlettel a Kommunisták Magyarországi Pártja, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége.Ü­völtöztek a burzsoá kormány hivatalos és félhivatalos lapjai. Jósoltak, bölcsel­­kedtek, mosakodtak az áruló szo­ciáldemokrata vezetők. A Népszava elzengte halotti énekét a véres munkástetemek felett. S a szokásos kétszínűséggel megmagyarázták a munkásoknak a „kenyér és rendőri kard nagy csatáját“. „A szervezett munkásság nagyon sok­szor megmutatta a maga fegyelmezettségét — írja a Népszava bértollnoka. — Nagyon sokszor volt őrzője, rendtartója önmagá­­nak, Budapest dolgozó népe nem egyszer hömpölygött végig a körutak medrében anélkül, hogy rendőri beavatkozásra szük­­ség lett volna .. A bértollnok fájlalja az eseményt, s minden felelősséget a kommunistákra hárít. Garami és Peyer, a szocdem vezérek fenn­hangon nyilatkoznak a véres napról. Garami így polemizál: „A kormány azt tanulhatja szeptember elsejéből, hogy sokkal okosabb és bölcsebb dolog lett volna a felvonulást és a gyűlést engedélyezni, nem pedig presztízs-okokból betiltani. Ha a felvonulást és a gyűlést megengedik, semmi baj sincs, mert minden baj abból származott, hogy a tömegeket nem lehetett ellenőrizni­. S hogy nem a szocdem vezérek vezették a munkásosztály harcos tüntetését, az Peyer Károly — akit a tüntetésen meg is vertek a munkások — nyilatkozatából is kitűnik. Aka­rata ellenére is bevallja: a szocdem pártnak nincs befolyása a tömegekre. „A demonstrációra feltétlenül szükség volt, oly nagy volt már a feszültség a mun­kásság körében, hogyha nem mi vesszük kezünkbe a dolgot, úgy egy-két hónap múlva más módon robban ki az elégület­­lenség, és a munkásság oly egyének ke­zébe kerül, akik saját céljaikra akarják őket felhasználni." A kommunista pártra gondolt Peyer úr, arra a pártra, amely nem riadt visz­­sza az aktív politikai harctól sem, s mindig a munkásosztály érdekeit védte, a dolgozó tömegekért küzdött. Nem csodálhat­juk,­­ha Peyer úr félt ettől a párttól. Az urak egymásra is acsarkodtak. A szélső­jobboldali Magyarság atyailag megdorgálta a szociáldemokratákat. „A véres séta" című ve­zércikkben így olvas a „hebehurgya“ szocde­mek fejére: „Hát nem tanulták meg tizennyolcból és tizenkilencből, hogy tüzet gyújtani lehet egy szál gyufából is, de olyan tűzvesze­­delem kerekedhetik ebből a silány kis játék­­ból, amelyet ők maguk sem tudnak többé eloltani? ...” Természetesen a végső felelősséget a „rend­bontásért“ valamennyien a kommunista pártra hárítják. S a Kommunisták Magyarországi Pártja vállalja ezt a felelősséget. Új harcokra szólítja fel a munkásságot. A gyilkos terror sem tudja elnémítani szavát. Meg le­het ölni száz embert, ezer embert, tízezret, de nem lehet kiirtani az egész népet. S amíg él a munkásosztály, él a pártja is, amely minden küzdelmen át dicsőséges győzelemre viszi a nép ügyét. Huszonöt év után meghajtjuk az emlékezés és a hála zászlaját a szeptemberi hősök előtt, a Kommunisták Magyarországi Pártja előtt. Balla Anna :

Next