Esti Budapest, 1955. december (4. évfolyam, 282-307. szám)
1955-12-01 / 282. szám
BARÁTI TALÁLKOZÓ A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének találkozója Budapest dolgozóival • Baráti találkozóra gyűltek össze tegnap este a Sportcsarnokban a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttei és a budapesti dolgozók. A magyar és a szovjet nép örök barátságának szimbóluma volt ez az izzó hangulatú találkozó. A budapesti dolgozók mérhetetlen szeretete, hálája és hűsége nyilvánult meg a forró üdvözlésekben, az elemi erővel feltörő tapsorkánoséban. Lenin és Sztálin népét éltették a budapesti munkások, néphadseregünk fiai, diákjaink, értelmiségieink, fiatalok, öregek. Pegov elvtárs üdvözlő beszéde közben zúgott az éljen, zúgott a hurrá a budapesti dolgozók ajkán. Budapestért, az egész országért, életünkért, jelenünkért, jövőnkért mondtunk köszönetet a hős szovjet népnek. A találkozó elnökségében helyet foglaltak a párt és a kormány vezetői: Ács Lajos, Dobi István, Kovács István, Rákosi Mátyás, Vég Béla elvtársak, Rónai Sándor elvtárs, az országgyűlés elnöke, a Minisztertanács több tagja, politikai, gazdasági, kulturális és tudományos életünk képviselői. Az elnökségben foglaltak helyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének tagjai: N. M. Pegov, a Legfelső Tanács Elnökségének titkára vezetésével, valamint J. V. Andropov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A baráti találkozót Kovács István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára nyitotta meg. Köszöntötte a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötteit, akiket a jelenlevők újból hoszszantartó tapssal, lelkes felkiáltásokkal üdvözöltek. Úttörők virágcsokrokat nyújtottak át a kedves vendégeknek. Kovács István felkérte N. M. Pegovot, a Legfelső Tanács küldöttségének vezetőjét, a Legfelső Tanács Elnökségének titkárát, hogy szóljon a gyűlés részvevőihez. A találkozó részvevői forró szeretettel köszöntötték a szónoki emelvényre lépő N. M. Pegov elvtársat. Virágozzék, nőjön és szépüljön napról napra a szabad Magyarország szíve, az ősi Budapest! N. M. Pegov elvtárs beszédéből N. M. Pegov elvtárs forró, szívélyes üdvözletét adta át fővárosunk dolgozóinak, és megköszönte a meleg fogadtatást, amelyben a szovjet küldöttséget részesítették. Beszédében hangoztatta, hogy a szovjet emberek nagy szeretettel és baráti együttérzéssel figyelik építőmunkánk sikereit. A magyar —szovjet barátság történelmi gyökereire utalt, amelyet jogosan nevezünk öröknek és megbonthatatlannak. A továbbiakban nagy szeretettel beszélt fővárosunkról...— leginkább népéért szeretjük ezt a dicső várost, önökért, kedves budapestiek, mert a magyar főváros az önök dolgos keze munkája nyomán újul és szépül. Önöknek köszönhető, hogy Budapesttel nemcsak Magyarország dolgozói büszkélkedhetnek, hanem az önök nagyszámú barátai is, akik e csodaszép ország határain túl élnek. — Legyen a Budapest fölé büszkén emelkedő Szabadság-szobor a szovjet és a magyar nép örök, testvéri, szétszakíthatatlan barátságának szimbóluma — mondotta. — Virágozzék, nőjön és szépüljön napról napra a szabad Magyarország szíve, az ősi Budapest! Dicsőség a magyar főváros dolgozóinak, a tehetséges és dolgos magyar nép méltó képviselőinek. A továbbiakban munkásosztályunk nagyszerű eredményeit, munkasikereit méltatta. — A Magyar Dolgozók Pártja vezette magyar munkásosztály sikeresen küzdi le a jobboldali elhajlás káros következményeit és kemény, hősi munkával nagy szolgálatot tesz a szocialista építés ügyének — mondotta. Hangoztatta, hogy a mai magyar írók, költők, művészek, zeneszerzők sokkal adósai a munkásosztálynak és hőseinek. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy a nép olyan műveket vár önöktől, költő, író, művész, zeneszerző elvtársak, amelyek méltóképp bemutatják lelkesítő, alkotó munkáját, kemény helytállását és élcsapata, a magyar munkásosztály munkahősiességét. Majd beszélt a magyar falu újjászületéséről. A dolgozó értelmiség előtt álló nagy lehetőségeket méltatta s hangsúlyozta, hogy a népi hatalom éveiben a magyar értelmiség meggyőződött arról, hogy a művészetet és az irodalmat a dolgozó nép becsüli meg legjobban. A következőkben arról beszélt, hogy jó érzés számukra tudni, hogy a népi Magyarország, miután a szocializmus építésének útjára lépett, rövid idő alatt számos gazdasági mutatószám tekintetében felülmúlta a világ sok kapitalista országát. Reményét fejezte ki, hogy a magyar nép a második ötéves terv feladatait is sikerrel fogja megoldani, hiszen a magyar nép élén olyan harcokban edzett marxista—leninista párt áll, mint a Magyar Dolgozók Pártja. Csakis a népi hatalomnak, a Magyar Dolgozók Pártja és Központi Vezetősége bölcs irányításának köszönhető, hogy szabadon, akadálytalanul kibontakozhatott a magyar nép cselekvő ereje, alkotó energiája — hangoztatta. A szovjet küldöttség meggyőződött arról, hogy a mai budapesti dolgozók nevében Komáromi Lajos, a szocialista munka hőse köszöntötte a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségét. Tolmácsolta a magyar dolgozók elismerég,ar nép egyre szorosabban tömörül pártja és a kormány köré. Ez a legfőbb elismerése azoknak a történelmi érdemeknek, amelyeket a párt és a kormány a magyar nép szolgálatában szerzett. Beszélt a szovjet emberek békéért folyó nagy harcáról s arról, hogy örömmel tölti el a szovjet embereket, hogy a Magyar Népköztársaság szabadságszerető és tehetséges népe a szovjet nép hű barátja sét és háláját, majd arról beszélt, hogy milyen erőt merítünk a szovjet nép sikereiből. — Arra kérjük, vigyék hírül barátságunkat, szeretetünket és ragaszkodásunkat , és harcostársa a béke ügyéért] folytatott igazságos és nemes ] harcban. — A béke védelmezőinek] soraiban velünk együtt haladt a szabad Kína nagy népe —] mondotta. — Velünk vannak a többi népi demokratikus ál- lámok népei és ez a kilencszázmilliós sereg ma olyan erő, amelyet nem tudnak megtörni há- ♦ borús uszítók. ♦ nagy Szovjetunió népeihez, mondják el, hogy a szovjet nép példája nyomán lelkesen és szorgalmasan munkálkodunk a szocializmus felépítésén... Ezután a nagygyűlés részve-vőinek lelkes tapsa közben Bud udapest Főváros Tanácsa nevé- ben Pongrácz Kálmán elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke, Budapest dolgozói nevében Picker Ignác elvtárs, Kossuthdíjas gyalus, a szocialista mun-3ka hőse és a budapesti dolgo-zók képviselői ajándékot nyújjtottak át a szovjet küldöttség] nek. A szovjet küldöttség nevében P. G. Mosztkatov, a Szovjetunió Kommunista Pártja] Központi Revíziós Bizottságának elnöke szívélyes szavak-kal mondott köszönetet az] ajándékokért. Befejezésül Kovács István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára mondott beszédet. Vigyék hírül barátságunkat, szerzetünket Pongrácz Kálmán elvtárs, a fővárosi tanács VB-elnöke ajándékot ad át N. M. Pegov elvtársnak, a küldöttség vezetőjének. Büszkék vagyunk arra, hogy élni tudtunk a Szovjetunió által nyújtott szabadsággal Kovács István elvtárs beszédéből Kovács István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára felszólalásában sajnálkozását fejezte ki, hogy szovjet vendégeink már elutaznak s utalt arra az ezernyi szeretettől megnyilvánuló jelre, amely a budapesti dolgozók részéről a szovjet delegáció és a szovjet nép felé áradt. Majd a szovjet és a magyar nép barátságáról szólt: — A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének magyarországi látogatása csak még jobban elmélyítette népünkben az internacionalizmus érzését, a Szovjetunió népei iránti mély barátságot. A továbbiakban sikereinkről, eredményeinkről és nehézségeinkről beszélt. — Büszkén számoltunk be a szovjet elvtársainknak eredményeinkről, sikereinkről. Büszkék vagyunk arra, hogy élni tudtunk a Szovjetunió által nyújtott szabadsággal, hogy nagyszerű munkásosztályunk, dolgos parasztságunk, kiváló értelmiségünk, pártunk vezetésével egy évtized alatt óriási előrehaladást tett s minden nehézségünk és hibánk ellenére sikeresen oldjuk meg a szocializmus építésében előttünk álló feladatokat. ... nem titkoltuk hibáinkat sem. Nyíltan megmondottuk, hogy sikereink, eredményeink közben hibákat is követtünk el. Különösen nagy károkat okozott pártunknak, országunknak, népünknek a jobboldali opportunista elhajlás. De azt is elmondottuk, és erről is meggyőződhettek a szovjet elvtársak, hogy a magyar dolgozó nép pártunk vezetésével sikeresen látott hozzá a hibák, a károk megszüntetéséhez s a Központi Vezetőség márciusi, valamint mostani, novemberi ülésének határozataiban megszabott feladatok megoldásához. Beszédében megemlékezett arról a rendkívül nagy segítségről, amelyet a Szovjetunió népe és vezető pártjának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának kimeríthetetlen, gazdag tapasztalata jelent szocializmust építő munkánkban. Ezek a tapasztalatok lehetővé teszik, hogy a magyar nép kevesebb áldozat és nehézség árán még gyorsabban haladjon előre. A szovjet szakemberek, művészek, tudósok felbecsülhetetlen segítséget adtak tudományos és kulturális életünknek, s mindez hozzájárult ahhoz, hogy még nagyobb odaadással, még gyorsabban oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. E feladat nem kevés. Nincs kétségünk aziránt, hogy feladatainkat győzelmeink szervezője, pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és egységes, harcban összeforrott Központi Vezetőségének irányítása alatt eredményesen meg is oldjuk — mondotta. Befejezésül arra kérte az elvtársakat, hogy tolmácsolják a kommunizmust építő hős szovjet népnek a magyar nép, a magyar kommunisták lelkes, testvéri üdvözletét. Mondják meg nekik, hogy az egész magyar nép s ezen belül gyönyörű fővárosunk, Budapest dolgozói, köztük 335 000 budapesti kommunista, jó egészséget, sok sikert kíván a szovjet népnek, a kommunizmus építésében. Fővárosunk minden kincsnél drágább nekem Felejthetetlen pillanatok! Pegor elvtárs szavai nyomán meg-megújuló, viharos taps, ütemes éljenzés feszíti a Nemzeti Sportcsarnokot. A dolgozók színes tömegében látjuk a Honvéd Folyami Flottilla sötétkék-egyenruhás matrózait, tiszthelyetteseit és tisztjeit. — Örülök, hogy itt lehettem ezen a nagy találkozón — mondja Érti Vilmos tiszthelyettes elvtárs. — Pegor elvtárs szavaiból legfőképpen azt jegyeztem meg, hogy vigyáznunk kell épülő, fejlődő fővárosunkra, Budapestre. Ez a város minden kincsnél drágább nekem. Pegov elvtárs szavait elviszem katonatársaimhoz. Elmondom, hogy a szovjet elvtársak kívánsága: még többet tegyünk hazánk, fővárosunk védelméért, építéséért. — Világos előttem, hogy a fejlődést legfőképp a Szovjetunió segítségével értük el — veszi át a szót Ikládi Károly matróz elvtárs. — A Szovjetunió népeinek üdvözlete, amelyet most Pegov elvtárs tolmácsol — további erőt ad munkámhoz. Ezernyi szál fáz a Szovjetunióhoz Jövünk a nagygyűlésről kifelé, s Malmosi Mihály bányamérnökkel beszélgetünk. — Hosszú időre felejthetetlen élmény marad számomra ez a ma esti baráti találkozó — mondja Malmosi elvtárs. — Nem vagyok már fiatal, túljutottam a hetvenen, tavaly mentem nyugdíjba. A felszabadulás első évétől kezdve igyekeztem úgy dolgozni, hogy a legjobban hasznára legyek az országnak. Jóleső örömmel hallgattam Pegev elvtárs beszédét, amelyben elismerően szólt a Magyarországban látottakról, a mi eredményeinkről. — Engem személyesen is ezernyi szál fűz a Szovjetunióhoz, a szovjet emberekhez. Még dörögtek az ágyúk, amikor az óvóhelyen elkezdtem oroszul tanulni. Azóta kiapadhatatlan forrás számomra a szovjet bányászati szakirodalom. Mint lektor, magam is tevékenyen hozzájárultam több szovjet bányászati szakkönyv magyarra fordításához. Éppen ezért örömmel használtam fel ezt a nagygyűlést is, hogy találkozzam a szovjet elvtársakkal. A befejezés és az előkészítés hónapja Amikor■ az ember lezár egy időszakot, visszatekint, végiggondolja, mit végzett jól, mit kerülhetett volna es összegyűjti a tapasztalatokat az új feladatok megoldásához, 1955 utolsó hónapjába léptünk. Az év végén szokás mérleget készíteni, de előzzük meg az időt, mérlegeljük már most az eredményeket és hibákat, amikor még van lehetőség és idő a változtatásra, a segítésre. Eseményekben és sikerekben is gazdag tizenegy hónap van mögöttünk. Az újságban naponta olvashatjuk az üzemek jelentéseit, befejeztük tervünket, teljesítettük felajánlásunkat, s újabb vállalást teszünk. Az idén az ipar többet termel,mint tavaly, termelékenyebb lett a munka, alacsonyabb az önköltség. Elbizakodottságra azonban nincsen ok, mert a fejlődés, a fordulat csak a tavalyi egy helyben topogáshoz képest következett be. Iparunk fejlesztése, különösen műszaki színvonalának emelése még igen sok tennivalót kíván. A jó híreken kívül észre kell vennünk, hogy az utóbbi időben emelkedett azoknak a budapesti üzemeknek száma, amelyek nem teljesítették az esedékessé vált tervet, s több üzemben kérdéses az éves terv és vállalás megvalósulása. Az Autó- és Traktoripari, a Járműipari, a Közszükségleti Tömegcikk és az Ipari Tömegcikk Igazgatóság több vállalata elmaradt, vagy tervét csak „globálisan“ teljesítette. S a felsorolás nem is teljes, hiszen csak a nehézipar üzemeit említettük. Az elmaradó vállalatoknak nagyon jól fel kell használniuk az utolsó hónap adta lehetőségeket. A Gheorghiu-Dej Hajógyárban — nagyon helyesen — élnek is ezekkel. A gyár vezetősége kiadta a jelszót: „Mindenki a fedélzetre!“ A hajók felett hideg dunai szél fúj, mégis forró a légkör a munka ütemétől. Brigádok, műhelyek kelnek versenyre, irányító és termelőrészlegek szocialista szerződést kötnek a jobb együttműködésre, folytatják a megkezdett kisgépesítést. De nemcsak az elmaradtak számára kritikus és döntő az utolsó hónap, hanem, azok számára is, akik jól dolgoznak, s már befejezték a tervet. A húsz budapesti nagyüzem felhívásához minden fővárosi gyár csatlakozott. Fogadalmak hangzottak el a több és olcsóbb termelésre. A legfőbb iparágakban, a kohó- és gépiparban, a vegyiparban, az energiaiparban és akönnyűiparban egyelőre azonban még számos üzem nem termel gazdaságosan, veszteséggel működik. Az adott szóért érzett felelősség arra is kötelezi a vállalatok dolgozóit, hogy a terv befejezése után megtartsák a terv túlteljesítésére, az önköltség csökkentésére és termelékenység emelésére tett ígéretüket. Jelenünk és jövőnk gazdagításában, életszínvonalunk emelésében rájuk is számít az ország népe. December azonban nemcsak a befejezés, hanem az előkészítés hónapja is. A terv teljesítéséért és túlszárnyalásáért indult versenyben a jövőre is gondolni kell. Az Autóvillamossági Felszerelések Gyára tavaly — ahogyan szakmai körökben mondani szokták — 104,1 százalékra „hozta a tervet“. Januárban viszont — főleg a félkészgyártmányok hiánya miatt — 76,2 százalékot teljesítette Mit ér az olyan túlteljesítés, amelyet a januári „leülés"4l követ? Lendületes, lelkes munkára van most szükség, de megfontolt munkára s nem olyan rohamra, amely kifosztja a félkészraktárakat. Ott dolgoznak jól az utolsó hónapban, ahol újra meg újra előveszik, tanulmányozzák a Központi Vezetőség határozatát, s a műszaki színvonal emelésével, a gyártás korszerűsítésével igyekeznek elérni a mai eredményeket, és biztosítani a holnapi sikereket. Az üzemekben most kerül sor a tervismertető értekezletekre. Ott készítik elő jól a következő évet, ahol a tervnek műhelyekig, munkapadokig történő felbontásához már hozzákezdtek, s szakítanak azzal a gyakorlattal, amely különböző indokokra hivatkozva, januárra keveset tervez. Nagyok tehát december feladatai. Ennek a hónapnak kell befejeznie egy küzdelmes, de győzelmekben gazdag időszakot, „feltennie a koronát a műre“, s megvetnie az új év munkájának szilárd alapját. Ha megélénkül a verseny, összefog munkás és műszaki — a végső mérleg elkészülése után nyugodtan mondhatják majd: ígéretünket megtartottuk, s bizakodással kezdjük az új évet. Ma hajnalban elkészült a tízezredik mosógép A Villamosgép- és Kábelgyárban ez év márciusában kezdték meg a háztartási mosógépek gyártását. Hónapról hónapra egyre többet készítenek új cikkükből. Novemberben például kétezer mosógép gyártásával rekorderedményt értek el. Ma hajnalban 4 órakor már első jelentős „jubileumukat” ünnepelték a gyár közszükségleti cikkeket gyártó üzemrészének dolgozói : elkészítették a tízezredik mosógépet. Úgy számítják, hogy decemberben az eddigieknél is nagyobb teljesítményt érnek el, és legalább 2500 mosógépet gyártanak a háztartásoknak. ÚJ VENDÉGEK AZ ÜDÜLŐBEN Az 57-es hűvösvölgyi autóbusz felkapaszkodik a hegyre, majd egy éles kanyar után lefelé indul. Néhány megálló még a bőrönddel, a csomagokkal felpakolt utasok elindulnak a Schönherz Zoltán utcai SZOT-üdülő felé. Tíz óra felé jár az idő. Feltárul az üdülő ajtaja. Megérkezett a „váltás”, megérkeznek az új vendégek! Telek Tivadar elvtárs, a Salgótarjáni Sütőipari Vállalat dolgozója és felesége, Karácsonyi Pál, a Kistext üzemvezetője. Braunberger Imre elvtárs, a Nagykanizsai Gyógyszertár Vállalat dolgozója már korán reggel érkezett. Az otthonosan berendezett társalgóban rádiózik, pihen. Papp Ferenc elvtárs Mátraszeléről jött ebbe a gyönyörű pestkörnyéki üdülőbe. — Szeretem Budapestet — mondja. — Négy évig a Közgazdasági Egyetem hallgatója voltam. A szívem visszavisszahúz abba a városba, ahol tanultam. Ha lehet, akkor a nyáron is ide jövök. Kovács Tiborné elvtársnő, az üdülő gondnoka mosolyogva magyarázza az üdülőknek a programot. — Színházlátogatásokat, kirándulásokat és városnézést szervezünk majd a két hét alatt. Könyvtárunkban 200 kötetkönyv várja üdülővendégeinket — mondja. Egy fontos kérdés: m.ii lesz az ebéd? Bizony ezt nem szívesen árulják el, de mire ez a cikk megjelenik, az üdülők éppen befejezték az első napi ebédet. Megszegjük hát a titoktartást. A mai ebéd tehát: zöldborsó leves, sertéssült sültburgonyával, párolt káposztával és piskótatekercs. Jó étvágyat, jó üdülést kívánunk valamennyi üdülő dolgozónak.