Esti Budapest, 1956. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-02 / 1. szám
!Kiss András levelet ir ott ül az asztalnál, egy percig, kettőig még simítgatja azt a fehér papírlapot. Tűnődő homloka lehajlik, sűrű, őszes haja előrehull. Ujjai erős markolással fogják, sorok barázdáiba késztetik a tollat. Felesége megáll a háta mögött, belepillant az írásba. „. . ,most, hogy alapszervi választásra készülünk...“ — olvassa halkan, „úgy érezzük, nem kapunk elég támogatást ... A pártbizottság nagyon is magára hagyja a tagságot...“ Az asszony odébblép, megkavarja az ételt a tűzhelyen. Mire visszamegy az ura mögé, az már új passzusnál tart: „... tisztelem, becsülöm én a pékeket, hiszen ők sütik, nekülük a kenyeret. De azt igazán meg nem értem, mi a csudának kell az ácsok időelemzőjének éppen egy péket megtenni...“ — Hosszú lesz már, András — szólal meg az asszony — el sem olvassák talán az újságnál. Felemeli erre fejét, megrázza, mosolyog: — Dehogynem. Jól tudhatod, nem hiába írom. Megvan annak az eredménye. Meg bizony! Úgy látszik, Kissné zsörtölődő kedvében van. — Ellenséget szerezni... — mormolja. Tran ebben valami igazság; valóban, nem egy haragosa támadt Kissnek a levelei nyomán. Sokszor megkapta ő azt, — „minek avatkozik bele?!“ meg, hogy „minden lében kanál ember.. ", s efféle. Hiába, akadnak még, akik nem bírják elviselni, ha kritizálják őket. — Barátot is szereztem én! — mondja Kiss András, s oly vígasztalban hangzik ez a mondat. Jólesik a tudat, hogy fáradsággal, nehézkes tollal írott levelei nem vesztek kárba; hogy segítettek az egyes emberek gondját-baját megoldani, s előbbre vitték, meggyorsították, vagy jobbá tették az üzem munkáját, Kiss András levelet ír. Lehet, hogy éppen a századikat már. A mi lapunknál, az Esti Budapest szerkesztőségében jól ismerik írásait. Sokat leközöltek már belőlük. Hogyan is mondotta Lenin? „Adjatok mennél nagyobb lehetőséget a munkásoknak, hogy írjanak újságunkba, hogy mindenről határozottan írhassanak, hogy mennél többet írhassanak jövendő életükről, érdekeikről és munkájukról.” Kiss András sztahanovista géplakatos egyike azoknak a munkáslevelezőknek, akik bátran és határozottan élnek ezzel a lehetőséggel. A Ganz Vagonban, ahol dolgozik, nem egy jóvátehető hibát feltárt már. S nemcsak azzal az üzemrésszel törődik, ahol az ő mun leapadja áll. Minden érdekli, ami a gyárban történik. A gazda szemének éber, fürkésző pillantása az, mellyel figyeli a műhelyek életét. A maga gondjának, bajának, szégyenének érzi, ha a lengyel exportra gyártott motoroskocsik közé selejt kerül, ha valamelyik brigádban többen vannak, akik aránytalanul gyengébb munkát végeznek; ha a pártoktatásban lemorzsolódás van; ha egyesek úgy akarnak nagyobb teljesítményt elérni, hogy lelkiismeretlenül végzik munkájukat; ha a csavarokat, ahelyett, hogy meghúznák annak rendjemódja szerint —kalapáccsal verik be, s szétroncsolják a menetet. Mindez rosszulesik Kiss elvtársnák, fáj neki, felháborítja, tiltakozásra ösztönzi, s ha nem használ a szó, — tollat ragad, megírja az újságnak. Persze, nemcsak a rosszat látja meg. Ő az, aki lelkendezve számol be egy-egy szép felajánlásról, a tervek hiánytalan teljesítéséről, s így a panaszos leveleket gyakran váltják fel a szinte dicsekvő hangú írások, melyekben valóságos apai büszkeség érzik. Mintha saját fiai lennének az ifi-brigád tagjai, akik egyre emelik teljesítményüket; mintha édes testvéröccse lenne egyik-másik kiváló újító, nagyszerűen, példásan dolgozó munkás, vagy mérnök... Kiss András levelet ir... Jobbjának csuklója lassan siklik az asztalon; érvelésében az üzem roppant szíve lüktet, a motorok, dinamók üteme, a gőzkalapács hatalmas dobbanása. S az egyenlőtlen, dülöngve egymásba kapaszkodó betűkben, a tétovázva gördülő sorokban hűség és gond és szeretet szunnyad. Iuró Kiss András túllát a gyáron. Néz és lát, — amerre jár. Ha valami nagyon tetszik, vagy nagyonnem tetszik, neki, — megírja azt. Tiszta utcákról és elhanyagolt kapualjakról számol be. A Kőbányai Sörgyár udvarán félnyers kukoricát tárolnak, — megpenészedik! A Ferencvárosi pályaudvar mellett a sportpályának nincsen mosdója, öltözője. Pedig ott állnak a falak, — miért nem húznak már föléjük tetőt?! De még az üdülés ideje alatt sem pihen a tolla. Bükikszentkereszten, fent a hegyen, az üdülőben nincs elég víz. Mit kéne tenni, hogy legyen? Megmondja ő azt is. Lent bővizű forrás buzog, állítsanak be egy motort, s nyomassák fel a forrás friss vizét. S lám, ez idén már tettre is vált ötlete. Egy kiérdemesült, s megjavított motor, néhány ócska vascső, és az üdülőben habzó permettel, bőrben árad a tiszta víz... Kiss András levelet ír... Erősen ráhajol a papírra, kissé rövidlátó. Vékony, barna, sűrű szemöldökű, szürkehajú férfi. 1903-banszületett Diósgyőrött. Apja kohász volt, tizenkilencben vörös katona, anyja félkarú, fáradt kis asszony. Nyolc gyermeket szült, Kiss András volt a harmadik. Tizenkét éveskorában inasnak állt, egy miskolci lakatosmester vette magához, tőle kapott ételt, szaktudást, s hébekorba verést. Aztán Diósgyőrött, a nagyolvasztóban dolgozott. Gázmérgezés... jobb fülére hallását elvesztette. Harminckét éve dolgozik a géplakatos szakmában. Párttagsági könyve szerint tizenhét esztendeje, hogy részt vesz a mozgalomban. Két fia és két leánya van, házasak már. Kilencszázötventkettőben sztahanovista lett. Most is tartja a 140 százalékos szintet. A targoncaműhelyben minőségi munkát végez. Este tanul, olvas. És levelet ír... s csend van a kis szobában. Csak a tűzhelyen fövő étel gőze szisszen. S a toll perceg a papíron. Az ország ügyében ír ismét levelet Kiss András, a negyven éve dolgozó öreg harcos. A parancsnok— ahogy Sztálin elvtárs nevezte a levelezőket — a proletárközvélemény parancsnoka. Barát Endre Kiss András levelet ír A FŐVÁROS ÉLETÉBŐL A vezetőségválasztás előkészületeiből A párt sikereiről, harcairól beszélnek A Vörös Csillag Traktorgyár pártszervezete a vezetőségválasztás előkészítése során öszszehívta azokat az elvtársakat, akik 1910 óta részt vettek a munkásmozgalomban. Az értekezleten megjelentek a pártalapszervezetek titkárai is. Az idős elvtársak elmondták élményeiket, megemlékeztek a múlt harcairól. A népnevelő-értekezleteken és a pártcsoport-értekezleteken sok szó esik a párt felszabadulás utáni harcairól, a szocializmusért, a nép jólétéért folytatott küzdelem sikereiről. A hagyományok felelevenítése növeli a kommunisták felelősségérzetét a párt iránt, felhívja a figyelmet, hogy a jó vezetőségválasztás, a párt erősítése, az új győzelmek alapját veti meg. Munkaversennyel köszöntik a vezetőségválasztást A Magyar Acélárugyárban már november végén hozzákezdtek a vezetőségválasztás előkészítéséhez. A taggyűléseken és az egyéni beszélgetések közben sok szó esett arról, hogy kiket tartanának legalkalmasabbnak az alapszervezetekben vezetői tisztségre. A napokban a gyár tervismertető értekezletén elhangzott egy javaslat, hogy az üzem dolgozói munkaversenynyel köszöntsék a vezetőségválasztást. A javaslat nyomán holnap reggel a munkások röpgyűléseket tartanak, megbeszélik az ünnepi műszak részleteit, s versenyfelajánlásokat tesznek. Kertészeti kísérlet a Budapesti Kinizsi Termelőszövetkezetben A budapesti Kinizsi Termelőszövetkezet kertészete mindössze másféléves, de a farkasréti telepen máris 3400 négyzetméternyi üvegházban nevelik a zöldségféléket. Ezekben sikerült megoldani a talajfűtést: 70 centiméter mélyen lefektetett csövek segítségével pontosan szabályozhatják a talaj hőmérsékletét. Tábori János kertészeti brigáttvezető a lehetőségeket kihasználva, érdekes kísérletbe kezdett, amelynek eredményeit a kertészeti kutatók is érdeklődéssel figyelik. Ősszel 100— 100 négyzetméternyi területen magyar-hegyes, aradi-fehér, elefántormány és tétényi-fehérfajta paprikát ültetett. Azt akarja megállapítani, hogy a hajtatásra legalkalmasabb négy fajtáról a télen milyen időközökben és milyen mennyiségű zöldpaprikát lehet szállítani a budapesti piacra. A paprikatövek már virágzanak és a kötődés is megkezdődött. (MTI) Köszöntjük a tízéves Társadalmi Szemlét 1946 januárjában jelent meg a Társadalmi Szemle első száma. Pártunk elméleti és tudományos folyóirata a marxil leniai elmélet terjesztését és az elmélet alkalmazásának ismertetését tűzte ki célul. Rákosi elvtárs a folyóirat indulása alkalmából úgy határozta meg feladatait, hogy a sajátos magyar problémákat kommunista szemszögből világítsa meg; a marxil leniai elméletet magyar helyzetre s körülményekre alkalmazza. A Társadalmi Szemle az elmúlt tíz év alatt feladatait teljesítette. Megjelenésekor a tisztázatlan elvi kérdések homályában világosságot gyújtott, s későbbi munkájában, a szocializmus elméleti kérdéseinek ismertetésében is a fáklyavivő szerepét töltötte be. Éberen figyelemmel kísérte politikai életünk eseményeit, különösen az MDP Központi Vezetőségének márciusi határozata óta. A szocializmus építésének legfontosabb, legidőszerűbb problémáira irányította a figyelmet. A külpolitikai erőviszonyok alakulását elemezte, ismertette a Szovjetunió békéért folyó harcát, ideológiai és tudományos eredményeit. A testvéri népi demokráciák tapasztalatait közkinccsé tette. Pártmunkások és gazdasági vezetők értékes tanácsot, hasznos iránymutatást kaptak pártunk tudományos folyóiratától. Most, mikor a technika fejlesztésére, a korszerűbb és termelékenyebb munkáért, a Központi Vezetőség novemberi határozatainak megvalósításáért dolgozunk, s a káros jobboldali nézetek maradványait számoljuk fel, a Társadalmi Szemle elméleti iránymutatására még inkább számítunk. A Társadalmi Szemle eddig is hatásos segítséget adott a szocializmus sikeres építéséhez, most a második ötéves terv hajnalán új nagy célok állnak a párt folyóirata előtt. Az új célok megvalósításához sok sikert, jó munkát kívánunk a tízéves Társadalmi Szemlének. Elkészült Budapest 1956. évi közoktatási tervjavaslatai Több óvodai férőhely, 81 új tanterem . A fővárosi tanács végrehajtó bizottsága oktatási osztályának évvégi jelentése megállapítja, hogy a legutóbbi ellenőrző értekezletek tapasztalatai szerint az oktató-nevelőmunkában jelentős haladást értek el a budapesti iskolákban. A tanulók tárgyi tudása emelkedett, magatartásuk javult. Ezekhez az eredményekhez hozzájárult a pedagógusok ideológiai továbbképzése. Elkészült Budapest 1956. évi közoktatási tervjavaslata. Ebben az évben az óvodai férőhelyek száma 500-zal, ♦ az óvodai gyermekcsoport . tok száma 21-gyel lesz na ♦ gyobb, mint 1955-ben volt. Az 1956. évi terv szerint azt iskolahálózat 81 új tanterem- mel bővül, ebből 52 tantermett az Oktatásügyi Minisztériumi épít a Nagy Lajos király útjai, a Kerepesi úti, Erzsébet ki-rályné útjai és Jász utcai lakó-X telepeken. Az általános iskolai tanulók száma 7000-rel, a köz* zépiskolás tanulóké 2000-rel emelkedik. 1956 nyarán 8410 * iskolai tanulót üdültet a fővá * rosi tanács. ♦ A Felvonójavító Vállalat dolgozóinak újévi ajándéka a Kálmán utca 21. számú ház lakóinak „Csak szív és szeretet kell hozzá“, ezt szokták mondani, ha bonyolultabbnak látszó dolgokat is meg lehet oldani. Ez a mondás Szilveszter estéjén is érvényre jutott. Mégpedig igen eredményesen. Szombaton este az V., Kálmán utca 21. számú ház lakóinak újévi jókívánságaik jeléül a nyolc hónapja munkaképtelen liftet munkára készen adták át a Felvonójavító Vállalat dolgozói. Engart Lajos, Vojcsekovits Ferenc, Ábeli Sándor és Herczegh Ferenc jó „doktorok“ módjára, éjjelnappal „ápolták“ a beteg liftet. Sokszor még éjfél után is „virrasztották“. Áldozatos munkájuk eredményes volt: 1956 márciusa helyett Szilveszter estéjén — tehát három hónappal előbb — teljes épségben adták át a liftet a ház lakóinak. Az újévi jó hangulat előzményeként a ház lakói kis ünnepség keretében vették át a liftet. 61 új lakást adtak át szombat délután 1955-ben csaknem hatezer budapesti család jutott egészséges, szép otthonhoz. Új lakótelepek épültek a többi között Albertfalván, a XIV. kerületi Kerepesi úton, a Nagy Lajos király útján, a Thököly úton, a XIII. kerületi Béke utcában. Szombat délután újabb lakásátadásra került sor Kőbányán. A Körösi Csorna úton épült új ötemeletes házban egy-, két- és háromszobás, összkomfortos lakások kulcsait adta át a 61 új lakástulajdonosnak I Tánczi István elvtárs, a X. kerületi Tanács végrehajtó biizottságának elnökhelyettese. Az új lakók között van Dudás Györki Tiborné, a Zalka Máté téri Állami Áruház dolgozója és Grünner Lajos, háromszoros sztahanovista szállítómunkás is. Eddig mindkét család kedvezőtlen lakáskörülmények között élt. A Körösi Csorna úti új lakóházban ebben a hónapban újabb 82 lakást adnak át. Második ötéves tervünk első munkanapján Tíz évet kezdtünk ma reggel. Nevezetes új esztendőt, amely kiemelkedik mindig gazdagabb, szebb éveink sorából is. Megkezdtük második ötéves tervünk első évét. Tegnap még „leltároztunk“ — gondolatban ismét végigjártunk a múlt esztendőn, felidéztük sikereit, harcait. Öröm volt végigtekinteni a Soroksári Vasöntödén, a kisebb-nagyobb üzemi épületeken, a csillogó új gépeken, a Kerepesi úti új házakon, az újpesti összekötő vasúti hídon. Jó érzés volt, hisz mindez, minden tégla, minden fogaskerék, a híd minden szegecse népünk munkájának terméke. S leltárunk összegezéseként elmondhatjuk: Budapest népe becsülettel állt a helyén. Országunk éppen ezért elismeréssel, tisztelettel adózik Budapest dolgozói■- nak, mindenekelőtt munkásosztályának azért az áldozatkész,minden akadályt legyőző harcért, amelyet az évi terv túlteljesítéséért vívott. Az egész ország figyelte a 20 budapesti üzem kezdeményezése nyomán szélesen kibontakozott versenyt, s végül teljes elismeréssel fogadta annak eredményét: a budapesti ipar dolgozói a pártszervezetek vezetésével, öntudatos munkával vállalásukat túlteljesítve, évi tervüket december 14-én befejezték. Itt ősz új munkához, új ötéves tervhez kezdünk. Itt vannak, készen állnak terveink az új esztendőre — megvalósításukon a sor. A Központi Vezetőség márciusi és novemberi határozatai — pártunk 111. kongresszusának határozatai alapján — világosan kijelölik az utat, amelyen 1956-ban járni fogunk és akarunk. Fejlesztjük nehéziparunkat, különösen sokat fordítunk korszerűsítésére, új technikával való felszerelésére. Második ötéves tervünkben — annyi más létesítmény közt — erőműveket és hatalmas vegyikombinátot létesítünk, tovább építjük Sztálinvárost, korszerű, nagy teljesítményű gépekkel látjuk el mezőgazdaságunkat is. Újjáalakítjuk, kétszeresére bővítjük a 78 éves Láng Gépgyárat, a MÁVAG 20 millió forintos költséggel új kovácsológyárat kap. Új gyárépülettel gazdagodik a Rákosi Mátyás Művek, raktárépületet kap az Egyesült Izzó, és sokáig lehetne sorolni azokat az üzemeket, amelyeknek újjáalakítására, rekonstrukciójára annyi millió forintot fordít államunk a második ötéves tervben. A felújítás, a korszerűsítés, az új technika széleskörű alkalmazása: ez második ötéves tervünknek, — s ezen belül új esztendőnknek — az ipar területén legfőbb feladata, ezzel segíti elsősorban ötéves tervünk alapvető céljának, a népjólét emelésének feladatát. S ki más járhatna e feladatok megvalósításáért vívott harc élén, mint a kommunisták, a pártszervezetek? Tíz esztendeje tapasztaljuk, tudjuk: ha nehéz a munka, amely előttünk áll, ha céljainkért sokat kell tenni, munkával, küzdelembe hívó szóval, példamutatással egyaránt, a kommunistákra mindig lehet számítani. S most ismét szükség van nevelő szavakra, példamutatásukra. Hivatkozhatnak majd a becsületre, amelyet 1955-ben híven őrzött és öregbített Budapest munkásosztálya, dolgos, szorgalmas népe. Ilyesszire akarunk jutni 1956-ban. Azt akarjuk, hogy ■’* az év végére csupán állami erőből több mint 6000 új lakás álljon Budapesten. Meg akarjuk kezdeni a Fővárosi Víg Színház építését. Kultúrházat és iskolákat akarunk bővíteni. Kitűnő minőségű fogyasztási cikkekkel akarjuk ellátni a vásárlókat. Ez az, amiről a kommunistáik, a pártszervezetek majd beszélnek. Ezért hívnak harcba, ezért kérnek tőlünk erőfeszítéseket, áldozatokat. Hisz mindez csak akkor lesz valósággá, ha felépítjük, ha munkánkkal megteremtjük; ha napról napra, hónapról hónapra egyenletesen teljesítjük terveinket, ha növekszik a termelékenység és csökken az önköltség, ha már most, új évünk, új ötéves tervünk elején kialakítjuk a munkának azt a termékeny, nagy eredményekre vezető ütemét, amely jellemzője lesz a következő fél évtizednek. Új évet kezdünk, új harcba indulunk. Nemkétséges, hogy ez a munka sikeres lesz, ez a harc győzelemmel végződik. Budapest dolgozóiban bízhat országunk népe. 1956-ban, mint a múlt években annyiszor, Budapest most is ott lesz, az első sorokban harcolók között.