Esti Budapest, 1956. február (5. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-01 / 27. szám
Nasszer egyiptomi miniszterelnök válaszai a Rudé Právo munkatársának kérdéseire KAIRÓ, február 1. Gamal Abdel Nasszer egyiptomi miniszterelnök január 30-án az elnöki palotában fogadta Jiri Meisnert, a Rudé Právo kairói tudósítóját. Az egyiptomi miniszterelnök válaszolt a tudósítónak a csehszlovák—egyiptomi kapcsolatokról, valamint Egyiptom külpolitikájáról feltett kérdésre. A csehszlovák—egyiptomi viszonyról Nasszer kijelentette, hogy még tovább erősödnek a két ország kapcsolatai politikai, gazdasági, kulturális téren, mind pedig más területen. Nasszer Egyiptom külpolitikájáról a következőket mondotta: — A bandungi értekezleten mondott megnyitó beszédemben összefoglaltam külpolitikánk főbb elveit, amelyek a következők: 1. Támogatni az ENSZ-t, mint olyan világszervezetet, amelynek feladata a nemzetközi béke megőrzése és az országok baráti kapcsolatának fejlesztése. 2. Enyhíteni a világfeszültséget a leszerelés útján, a tömegpusztító fegyverek betiltása és ellenőrzése útján, valamint az atomerő békés célokra való felhasználása nemzetközi együttműködésének útján. 3. Erősíteni az Arab Ligát, mint az ENSZ alapokmányának megfelelő területi szervezetet, amelynek célja az arab országok megvédelmezése az agreszszióval és a külföldi beavatkozással szemben. 4. Megvédelmezni az elnyomott és függő országok jogát a szabadságra és önrendelkezésre. A bandungi értekezleten jóváhagyott határozatok teljes összhangban állnak mindazzal, amit mi döntően fontosnak tartunk a világbéke szempontjából az ázsiai és az afrikai népek fejlődésének és együttműködésének szempontjából. Külpolitikánk, mint a múltban is, továbbra is azokon az elveken alapszik, amelyeket a bandungi értekezletek határozatai is magukban foglalnak. (CTK) KAIRÓ, február 1- Dr. Amost Karpiseik, a Csehszlovák Köztársaság kairói követe hétfőn átadta a csehszlovák kormány ajándékát Gamal Abdel Nasszer egyiptomi miniszterelnöknek. Az ajándék egy O—15 kétmotoros, négyüléses csehszlovák gyártmányú sportrepülőgép. (CTK) Kelet-Pakisztán főminisztere estebédet adott Szun Csin-lin asszony tiszteletére DAKKÁ, február 1. Abu Hosszain Szarkar, Kelet-Pakisztán főminisztere hétfőn estebédet adott Szun Csinlin asszony tiszteletére. A fogadáson jelen voltak A. Ahmad Kelet-Pakisztán kormányzója és más magasrangú kormányszemélyiségek. (Új-Kína) A FEJLŐDÉS SZÁMAI Fenti grafikonjaink bemutatják a szén, a vas, az acél és az olaj termelésének hatalmas arányú növekedését a Szovjetunióban. A kiindulópont a cári Oroszország 1913. évi termelése. 1935-ben fejeződött be a zseniális lenini terv, a GOELKO teljesítése. Sztálin elvtárs 1946-ban mondott választási beszédében határozta meg azokat a termelési mennyiségeket, amelyek elérése „feltétele annak, hogy elmondhassuk, hogy hazánk minden meglepetés ellen biztosítva van.” Az 1969. évi számok pedig arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió 1960-ban nemcsak eléri, hanem túl is szárnyalja ezeket a feladatokat. 11 Pravda szerkesztőségének üdvözlete a magyar sajtó napja alkalmából A Szabad Nép szerkesztőségének Budapest A Pravda szerkesztősége meleg szeretettel üdvözli a népi Magyarország sajtójának dolgozóit a sajtónap alkalmából. A Magyar Dolgozók Pártja irányításával a sajtó dolgozói az első sorokban harcolnak a szocializmus építéséért hazájukban, a békéért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért. A népi Magyarország sajtója — élén a Szabad Néppel — elviszi a párt lelkesítő szavát a dolgozók közé, nagy szervező feladatokat végez, segítségére van a pártnak abban, hogy kiszélesítse és megszilárdítsa kapcsolatait a nép széles rétegeivel. Nagy érdemei vannak a magyar sajtónak a magyar és szovjet nép közötti megbonthatatlan barátság megszilárdításában, a baráti országaink közötti gyakorlati együttműködés kifejlesztésében. További sikereket kívánunk Önöknek, kedves barátaink, a harchoz azon az úton, amelyen a Magyar Dolgozók Pártja vezeti a tehetséges és munkaszerető magyar népet a szocializmus felé. Sikereket kívánunk a marxizmus—leninizmus életigenlő eszméi propagálása terén kifejtett nemes tevékenységükhöz és a magyar—szovjet barátság további megszilárdításához, a béke megőrzéséért és a nemzetközi biztonság biztosításáért vívott harcukhoz. A Pravda szerkesztősége * A magyar sajtó napja alkalmából a Pravda szerkesztősége üdvözlő táviratot küldött a Magyar Újságírók Országos Szövetségéhez is. A Scinteia üdvözlő távirata A Scinteiától, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának lapjától a következő táviratot kapta a Szabad Nép szerkesztősége: „A magyar sajtó napja, valamint a Szabad Nép megjelenésének 14. évfordulója alkalmából a Scinteiának, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága lapjának szerkesztőségi dolgozói forró üdvözletüket küldik önöknek. A Scinteia szerkesztőségének és a Román Népköztársaság egész sajtójának dolgozói őszinte örömmel és figyelemmel kísérik magyar kartársaiknak a szomszéd baráti ország dolgozói érdekében kifejtett munkásságát. A magyar sajtó napja alkalmából új, nagy sikereket kívánnak Önöknek abban a nemes harcban, amelyet az egész magyar nép a szocializmus építéséért és a béke megvédéséért vív. A Scinteia szerkesztősége” Átadták Afganisztánnak a szovjet ajándék repülőgépet KABUL, február 1. Január 30-án a kabuli repülőtéren átadták az afganisztáni király megbízottainak azt az IL—14. szovjet repülőgépet, amelyet N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja ajándékozott a szovjet kormány nevében 1955 decemberében Zahir Sah afganisztáni királynőik a szovjet—afgán barátság jeléül. M. V. Gyegtyar kabuli szovjet nagykövet a repülőgép átadásakor azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a szovjet kormánynak ez az ajándéka a szovjet—afgán barátság és jószomszédság szimbóluma lesz. Muhammed Oszmán Amír és Abdul Rezaik az ajándékért őszinte háláját fejezte ki, s hangsúlyozta a két ország barátságának és jószomszédi kapcsolatainak nagy jelentőségét. (TASZSZ) 1946. február 1-én, tíz évvel ezelőtt iktatta törvénybe a felszabadulás után első ízben választott országgyűlés: Magyarország köztársaság lett. Az utolsó két évszázadban a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért, a gyarmati függőség elleni következetes harc hazánkban egyet jelentett a leghaladottabb polgári államformáért, a köztársaságért folytatott harccal. A magyar jakobinusok szövetkezése, az 1848—49-es szabadságharc szélső baloldala, élén Petőfivel, a XX. század elejének forradalmárai, Ady, a Galileiékot jelzik a köztársaságért folytatott mozgalmak fejlődését. Az 1848-as vesztett forradalom után, még inkább a századfordulótól kezdve az imperializmus viszonyai között, csak a munkásosztály valósíthatta meg a polgári demokratikus célokat is, kiharcolva a vezető szerepét. Ehhez azonban forradalmi párt, marxista-leninista párt kell. A XIX. század dereka után a munkásosztály önálló politikai arculattal nálunk is politikai porondra lép. A kettős feladatot azonban megoldani nem tudja, mert nincs következetes forradalmi pártja. Az első világháborút követő osztálymegmozdulásokban győzött a polgári forradalom, kikiáltják a köztársaságot, majd a lenini tanításokat hirdető, alig megalakult kommunista párt vezetésével a munkásosztály megszerzi a hatalmat, megszületik a Tanácsköztársaság, s egyúttal ez azt is jelenti, hogy a nemzeti függetlenség, a szabadság célkitűzései megvalósulnak. A győzelem ekkor csak átmeneti, a Tanácsköztársaság elbukik, mindenek előtt a nemzetközi osztályerőviszonyok alakulása miatt. A Horthy-rendszer egyet jelentett mindenfajta demokrácia, így a polgári demokratikus jogok lábbal tiprásával, éppen ezért a köztársaság, mint célkitűzés, haladó, sőt forradalmi volt, s követelését nyíltan — a huszas évek derekán féllegalitást élvező kommunisták vezette MSZMP-n kívül — egyetlen párt sem merte zászlajára tűzni. Évszázados harcok végére tett tehát pontot az 1946-os I. törvénycikk. Gyökerében új helyzet alakult ki a Szovjetuniónak a második világháborúban aratott győzelme nyomán. Megnyílt a lehetőség, nemcsak a nemzeti függetlenség elérésére, hanem a népi hatalom kivívására is. A köztársaság kikiáltása a királyság elavult intézményére visszavonhatatlanul szemfedelet tett. De a köztársaság kikiáltásával a harc nem ért véget. Azért folyt a harc, hogyan tovább, kié legyen a vezetés. A burzsoáziáé-e és a köztársaság polgári látszatjogokat, a kizsákmányolók uralmát jelentse-e, vagy a munkásosztályé, s államunk a munkások-parasztok állama legyen, amely véget vet mindenfajta kizsákmányolásnak. A harc a nép győzelmével végződött. A munkás- osztály szövetségben a dolgozó parasztsággal, a kommunista párt vezetésével kivívta a hatalmat, a köztársaság adta lehetőségeket valósággá tudta változtatni. A köztársaság kikiáltását ezért ünnepeljük: megteremtése jelentős lépés volt a nép hatalmáért folytatott harcban. A VI. MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS II. Szobrászat A kiállítás festészeti anyagának jó színvonala — mint már említettük — megörvendeztette a látogatók tízezreit, és nem ilyen egyértelmű a szobrászat fejlődése. Az utóbbi évek átlagát tekintve, — a grafika után — a szobrászat fejlődése látszott a legmegnyugtatóbbnak és kisplasztikánk határozott előretöréséről lehetett beszélni. A mai mérleg azt mutatja, hogy a festőik összeszedték magukat s behozták — nagyjából — a lemaradást, a grafika tartja színvonalát, de a szobrászat visszaesett. Eddig tényleg sok örömet nyújtott kiváló kisplasztikánk, amely itthon és külföldön egyaránt becsületet szerzett. Ma pedig az a helyzet, hogy akisplasztikai anyagban számszerűen is túlteng a mosakodó, törülköző, öltöző, vetkező, heverőkis akt. Van köztük jó éskevésbé jó, de mindenképpen elgondolkoztató az érdeklődésnek ez egyöntetűsége. Távol áll tőlünk akárcsak vitatni is a szép emberi test és mozgás ábrázolásának lehetőségét, vagy szükségét, de csak ezzel foglalkozni talán túlzás. Madarassy Walter, Marosán László, a tehetséges Maksa István vagy Kis Kovács valóban túl sok érdeklődést fektettek az akt és drapéria viszonyába. Talán nem helyes a negatív vonások kiemelésével kezdeni a beszámolót, de logikus, mert ez a szoboranyag alapvonása. Ezért feltétlenül szóvá kell tenni végre a torzításnak azt a formáját, amely semmiesetre sem a kifejezés erejének fokozását célozza, hanem saját magát, vagyis öncélú. Ez a torzító tendencia Kerényi Jenőtől indult, s kezdetben pozitív szándékkal, — ki ne emlékeznék a gyönyörű sátoraljaújhelyi emlékműre? — majd egyre önkényesebbé vált. A torzításnak ez utóbbi formája mindinkább terjedt, s ma már a fiatal nemzedék sem mentes tőle. Somogyi József, ez a kiváló művész is tán azt képzeli, hogy egyébként nagyszerű szobrai azáltal lesznek „érdekesek“, ha zsiráf nyakon, teknősbéka fejjel formálja munkás és paraszt alakjait. Lehet, — de nem hiszem —, hogy akad ilyen ember is, ám amikor az új realizmus alapvető feladata a típusalkotás, a szocialista embernek csak jó művész által lehetséges megformálása, nem helyes — éppen legtehetségesebb művészeink esetében — az egyszeri esetlegest, mint típust beállítani. A valóságnak tényleg ezer arca van, de az igazság csak egy! A magyar parasztmozgalmak motorjai éppen a helyhez nem kötött, a ma itt, holnap ott dolgozó földmunkások, a szabad ég alatt, földön háló szikár kubikosok voltak, akikben forradalmi tűz lobogott. Somogyi József nagy figurájában egészében megformálta ezt a fajta kubikost, de ha sovány testéből ki is hozta az erőt, nyomott fejét megfosztotta az értelem szépségétől. A szentesi kubikos küllemét illetően nem versenyezhet Apollóval, de az emberi és társadalmi tartalmat, a kemény élet s a szocialista tudat által formált szépséget reklamáljuk akkor, mikor tiltakozunk az önkényes torzítások ellen. A kiállítás részeredményei a portrékon mérhetők, s láthatjuk, hogy az emberábrázolásnak ezen a területén mégis történt előrelépés. Beck András Tomszkij feje, Makrisz Agamemnon remekbe faragott Csou En-lal portréja, Erdei Dezső reneszánsz ihletésű Buzi büsztje, Petri Lajos kitűnő Morinyi portréja, Kovács Ferenc Női feje, Marton László terrakotta Szondy-tanulmánya, Vasas Károly nagyon szép Bori feje, László Péter, Ligeti Erika, Nyírő portréi és végül, de nem utolsósorban Wágner Nándor Poldi tanulmánya arcképszobrászatunk magas színvonalát jelentik. A törülköző aktok sokasága mellett a kisplasztikai anyagban is sok szép darabbal találkozunk. Szebényi Imrét kell elsőnek említeni, akinek nagyoneleven, finom arányú, szépen modellált kis kompozíciói figyelemre méltóak. Lessenyei Márta elragadó Kútfigurája, Pál Mihály Furulyázó gyermeke, Segesdi pompás Kohásza és Somogyi József Dózsa-vázlata a legjobbak közül valók. A monumentális szobrászat most is a legtöbb problémát veti fel. Mindenesetre helyes volt a Mártír-emlékmű pályaműveinek bemutatása, mert a kiállítás látogató, ha nem is dönthet, de ítéletet formálhat. A hét kiállított terv nem mindegyike szuggerálja a kommunista mártírok heroizmusát, s azt, hogy az eszme, melyért életüket adták, győzedelmeskedett. Az elvont Géniusz-idea minden korban helytálló, de itt, ez esetben kívánatos a tartalomhoz konkrétabban kötődni. Vonatkozik ez Somogyi József mélyen érzelmes, de csak a gyászt kifejező kompozíciójára is. A kommunista hős típusát leginkább Olcsai Kiss Zoltán tervének főfigurája közelítette meg, de a két lehanyatló alak szétzilálja a kompozíciót, építészeti része sem túlságosan sikerült. Beck András pályamunkája a legsikerültebbnek mondható, de míg szép bansreliefjei egybehangoltak az architektúrával, patetikus mozdulatú szobra nem illeszkedik jól környezetébe. Vedres Márk koszorút emelő férfi aktja szintén jelkép és Baksa Sós szobrát már láttuk valahol. Meg kell állapítani, hogy nem volt és nem lesz könnyű dolga a zsűrinek. A nagyméretű szobrok között is találunk néhány bíztató munkát, s itt elsőnek említjük Kacs Béla Bányász c. szép, jól komponált, tartalmas művét. A jó sportszobor példája lehet Antal A. József Gerelyvetője és ellenpélda Győri Dezső habcsók-édességű Tornászlánya. Szép munka Lux Alice Herendi festőlány c. ülő alakja, de kevésbé sikerült a párja, Szabados Béla görcsös mozdulatú Herendi korongolója. Szép és harmonikus Vedres Márk Pihenő sportoló szobra. Végül szólni kell arról, hogy sok kedves állatszobor van a kiállításon, de mindközt legszívhezszólóbb Szöllösi Endre Mackók c. kompozíciója, amelyben mély emberi érzést, anyai szeretet fejez ki. Ha minden szoborból ilyen félreérthetetlenül áradna a mondanivaló embersége, igazsága, úgy nem volna ok az elégedetlenségre. De nem így van, s ezért megállapítható, hogy ha a szobrászatban nem is jelent közvetlen veszélyt a „Vart pour Vart“ elmélete, annál veszélyesebb a „métier pour la métier“ (mesterség a mesterségért) tendenciája. Az eszköz nem lehet cél, ezt ne tévesszék szem elől szobrászaink. Oelmacher Anna Szöllösi Endre: Mackók.