Esti Budapest, 1956. március (5. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-01 / 52. szám
Az Óbudai Hajógyár újabb győzelme az április 4-i versenyben Tegnap este megindultak a 35-ös utasszállító hajó gépei Tegnap este az Óbudai Hajógyárban megindultak a 35-ös számú szovjet export utasszállító hajó gépei... A gyár dolgozói az április 4-i versenyben teljesítették eddigi tervüket, és biztosították a negyedéves terv sikeres megvalósítását. Hatalmas győzelem ez! Hiszen a rendkívül kemény tél-Putterer Tamás hegesztő, a szakma kiváló dolgozója, az utolsó dekádban 235 százalékot ért el. Képünkön: a 37. számú személyszállító hajó parancsnoki hídját hegesztiben valóban hősi munkára, odaadásra, áldozatvállalásra volt szükség, hogy legyőzzék a mínusz 20 fokos hideget, és a befagyott öbölben, hóban, szélben építsék az új hajókat. ★ Mindenütt kemény a foga a fagynak, de különösen csontig hatol a Duna partján. Bár melegít a pufajka, a kokszkályha, de mindez kevés lett volna, ha nem fűtötte volna belülről a dolgozókat az akarat, hogy megvalósítsák adott szavukat. Dermesztő hidegben bocsátották vízre a 36-os számú utasszállító hajót. A legnagyobb feladat talán a Katzinger-, Pataki-, Fa- és a Buszbrigád dolgozóira várt. Térdig érő hóban birkóztak a jéggel. Néha előfordult az is, hogy bele-belecsúsztak a jeges vízbe, de a nehézségek nem állíthatták meg munkájukat. A jégtörő hajó feltörte az öböl jégpáncélját, s vízre bocsátották az új hajót. Nem volt könnyebb a munka a többi hajón sem. A fagy bebújt a vattaruha alá is, pirosra marta az arcokat, kezeket, a munka mégsem szünetelt. Az asztalosok, a mázosok, hajókovácsok, a gépszerelők s a többi szakma dolgozói állták a próbát. 20 fokos fagy, a térdig érő hó, s jég, és szél ellenére, tegnap este mégis megindultak a 35-ös hajó gépei. Az utolsó simításokat végzik már a 34-es utasszállítón is. ... Várják az exporthajók a jég megindulását, hogy kifussanak az öbölből, s messze földre elvigyék az Óbudai Hajógyár dolgozói hősi munkájának hírét. Zsák Béla asztalos brigádja a 35. számú személyhajó ebédlőrészét és 11 párnás kabin asztalos munkáit 250 százalék átlagteljesítménnyel végzi. A 35. számú személyszállító hajó. Hatvan százalékkal csökkentették a fénycsövek árát Mától a fénycsövek árusításával foglalkozó KERAVILL- szaküzletek csökkentett áron árusítják a fénycsöveket. A 20 wattos fénycső új ára 25,20 forint, a 40 wattos égő új ára pedig 42,80 forint. Az árcsökkentéssel lehetővé válik, hogy a magánháztartásokban is olcsón nagy fényteljesítménnyel világítsanak. A fénycsövek használata jelentősen olcsóbbá teszi a világítást. Két 40 wattos fénycső fényenergiája 4200 lumen, valamivel több, mint 3 darab 100 wattos izzólámpáé. Ugyanazt a fényimennyiséget a fénycső 80 watt fogyasztással, az izzólámpa pedig 300 watt fogyasztással éri el. Az árammegtakarítás ebben az esetben 220 watt, tehát 73 százalékos árammegtakarítást jelent. A fénycsövek élettartama is hoszszabb, mint az izzólámpáé. Az izzólámpa átlagos 1000 órás élettartamával szemben a fénycső átlag 2500 óra hosszat használható. — Kopogtat a postás azt mondja: tessék már átvenni ezt a 600 ezer forintocskát, igen húzza már a vállam. Ugrok ki az ágyból, azt hiszem, csodát látok. Nekem hozta? — Magának hát. Jól fizetett a totó, mi? Nyúlok a kabátomért, azt sem tudom, hogyan, egyszercsak itt vagyok a gyárban. Igazgató elvtárs — mondom — tessék hatszázezer forint, húzzunk fel még egy emeletet. Új üzemrészt építünk, porelszívósat, központi fűtésest, modernet, technikásat. Abban a pillanatban jöttek is már a kőművesek, ácsok, szerelők. A főmérnök odament az órához, s megverte, mint a kolompot. Az óra furcsán berregni kezdett. Munkához! — kiáltotta egy hatalmas kőműves. Nagyot ugrottam örömömben — aztán felébredtem. — Hát így jártam — fintorítja orrát tréfásan Halász János, a Budapesti Fenyőbútorüzem párttitkára. Tóth József asztalos, a szakma kiváló dolgozója (ugyancsak pártvezetőségi tag) elnézően mosolyog: — Ilyen nagylelkűségre csak álmában képes az ember. A valóságban ... Ha én annyi pénzt kapnék, lakást építenék magamnak, berendezném csodaszépen, az asszonynak meg a gyereknek ruhákat vennék, magamat is kistafíroznám, a többit meg .. — Mély csönd borul a pártirodára. Az ablakon túl már sötétségbe burkolózott az udvar. Hallgat az ingafűrész, a gépház sem dohog. Alszik a gyár. — ... szóval — folytatja Tóth József — az enyvezőre ugyancsak ráférne egy kis kozmetika. Korszerűsíteni kellene. Hydraulikus présgép az álmom, meg... de ahhoz kevés a hatszázezer. — Egymásra néznek, s nevetnek hangosan, jóízűen. Ketten sincsenek ötvenévesek, fiatal emberek, sje öreg szakmunkások. Halász János idestova hét éve dolgozik ebben a gyárban, amely az elején még magántulajdonban volt, Domoky úr tulajdonában. A kis üzemben rendetlenség, szemét, összevisszaság. Se fürdő, se öltöző. Néhány ócska gép szégyenkezett a műhelyekben. Hja, az asztalosmesterség sohasem volt bőviben az ilyen drágaságoknak. Kézigyalu, kézifűrész. — ez járta akkoriban. Olcsóbbak voltak a soványan táplált izmok, mint a gépek. Különben is „a bútor csak akkor szép, ha kézi munka“ — mondták a fő-fő bútoresztéták. S a „Bukott János“ (így csúfolták hajdan az asztalossegédeket hajlott hátuk miatt) csak stoppolt (egyengetés) egész nap, hogy csak úgy hullott tőle a verítéke a fenyő kiszáradt rostjaira. Ezt az öregek jobban tudják, de a fiataloknak is maradt még a kapitalizmus végéből egy darabka. Amikor elfogyott az a darabka, felszabadultak a gúzsba kötött álmok. — Új páros körfűrész, koronamaró, szalagcsiszoló, függőleges fúró, karbantartó műhely lakatossal, esztergályossal, villanyszerelővel, a gépházat húsz négyzetméterrel megnagyobbítottuk, betonutunk van, az anyagot tolókocsin szállítjuk, gépesítettünk egy csomó munkafolyamatot ... Hát ez lett belőlünk, a halálraítélt gyárból, — magyarázza Halász János mindenkinek, aki csak átlépi a gyár küszöbét. Nem lehet erről hallgatni! Tudja meg azt is országvilág, hogy a bútoripar gépesítése mit jelent a gyakorlatban. A páros körfűrész milliméter pontossággal szab. A hengercsiszoló olyan simára fabrikálja a fát, hogy gyönyörűség a kéznek, ha végigsimít rajta. — Mikor lesz nálunk is úgy, mint a Szovjetunióban? — sóhajtott fel a minap Halász János. — Miért, hogy van a Szovjetunióban? — kapta el a sóhajt Tóth József. — A rádióban hallottam. Egy moszkvai bútorgyárban (ha jól emlékszem, a 2-es számúban csodálatos automatagépek dolgoznak. A bútorok kikészítése, szerelése párnázott asztalokon történik. Látod, ez a modern technika! ... — A kecses kis konyhaszekrény oldalát megmarkolja, mintha csak annak mondaná: —Csuda dolog lesz az, komám! A gépbe betoljuk a tölgyfaerdőt, s nekünk már csak a kész bútorokat kell kiszednünk belőle. Isten veled, enyvezés, gyalulás, a soha viszont nem látásra, kézigrundolás!... Aki ismeri Halász Jánost, meg nem ütközik álmain. Sem a totónyereményen, sem a tölgyfaerdőt nyelő gépen. Földön élő, a javából. S az álmok? Arra jók, hogy mozgásba hozzák az izmokat, az agysejtekben megbúvó gondolatokat. A szovjet emberek is ezt tették. A XX. kongresszus a bizonyíték. Dolgozni és álmodozni kell! A sok apró kis munkából lesz a hatalmas mű. Milyen csekélységnek látszik például az üvegcsúszóléc elkészítési módjának gépesítése, vagy az, hogy a szekrényfiókok ezentúl egybeszabott bükklécen szaladnak. Mégis, tessék csak összeszámolni, mennyi idő, mennyi anyag marad utána! Van itt újítás, de akármennyi lenne is, kevés az. Több kell. Hogy a Budapesti Fenyőbútorüzem nőjön, teljesíteni kell a tervet, sőt még rá is kell dolgozni valamennyit, ahogy az erőből futja. Az élüzem-kitüntetést a minap ünnepelték. Csak így tovább... — De jó lenne szaklapokban böngészni, s csak tudnánk, mivel is foglalkozik az a faipari kutatóintézet: Hátha segíthetnénk azoknak a tudósoknak valamit... — Halász János ezt forgatta fejében — s mi lenne, ha egyenesen Moszkvához fordulnék, ahhoz a 2-es számú bútorgyárhoz? Terjeszkedni szeretne a gyár, nem várhat az ember a telitalálatas totóra ... ★ „A legnemesebb anyag a földön a fa. Csodálatos dolgokat lehet belőle csinálni! Mindegyik fának más meg más a tulajdonsága, színe, illata. Vegyük a tölgyet. Jó hazai fa, kemény, szívós. A fenyő a bútoriparban a törzs, a korona rajta a dió, meg a bükk. Ebből lehet csak szekrényeket, asztalokat gyártani. Mindaz, ami szép az ember körül, fából készül“ — így hangzik Halász János szakmai himnusza. S így végződik: — „S ennél a csodálatos matériánál még szebb, még nemesebb a vas és az acél, a nehézipar alapja. Nőjön ez az ipar nálunk is nagyra, hogy még szebbek legyenek fából készült bútoraink. Mi is adunk hozzá — ha kicsinyek vagyunk is: tiszta szívvel becsületes munkát.“ Balla Anna Ismét megjelenik a „Kakuk Marci" A könyvpiac jelentős eseménye lesz márciusban Tersánszky J. Jenő Kossuth-díjas író Kakuk Marcijának kétkötetes, teljes kiadása. A szép kiállítású gyűjteményt, Csernus Tibor színes akvarelljei díszítik. (MTI) Megkezdődött a tavaszi vásár a cipőipari mintaboltokban A Könnyűipari Minisztérium Szent István körúti Cipőipari Mintaboltja számos új cipőmodellt hoz forgalomba tavaszra. Csupán a Szigetvári Cipőgyárból mintegy húsz modellt küldtek a mintaboltokba, hogy megismerhessék a vásárlók véleményét. A legsikerültebb ezek közül egy tűsarkú, elől csattal díszített cipő. A Duna Cipőgyár új formájú kaptafára készült, krepptalpas, csatos cipőket készít tavaszra. A Szegedi Cipőgyár kísérletképpen több új színárnyalatra női cipőt gyártott, amelyeknek máris nagy sikere van. Bő a választék a szivacsos gumitalpú férfi mokaszinokból is. A napsütéses idő megnövelte az érdeklődést a tavaszi cipők iránt. A mintabolt naponta körülbelül 600 pár cipőt ad el, százzal-százötvennel többet, mint egy héttel ezelőtt. (MTI) Új rádiótípusok kerülnek forgalomba A Vadásztölténygyár rádióit nagyon megkedvelték a vásárlók. A gyár most új típusok gyártását kezdte meg. Velence I. és Velence II. elnevezéssel négycsöves, szépkivitelű, nyomógombos rádiókat hoz forgalomba a gyár a jövő hónaptól, 1100, illetve 1200 forintos áron. A már eddig is gyártott R 545-ös típust ébresztőórával látják el. Az óra beállításától függően szólal meg vagy hallgat el az új rádió. A Vadásztölténygyár még ebben a hónapban rádiószerviszt is létesít Budapesten, ahol a Dongó segédmotorok javítását is el fogja látni. Magyar parlamenti küldöttség utazott a Csehszlovák Köztársaságba A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének meghívására szerdán este baráti látogatásra a Csehszlovák Köztársaságba utazott a Magyar Népköztársaság országgyűlésének küldöttsége. A küldöttség vezetője Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke. A küldöttség tagjai: Antos István, az MDP Központi Vezetősége osztályvezetője, Bognár Rezső, a Magyar Tudomámányos Akadémia főtitkára, Csikesz Józsefné, az MDP Budapesti Pártbizottságának titkára, az országgyűlés jogi bizottságának tagja, Földvári Rudolf, a Borsod megyei pártbizottság első titkára, Germadics Vilmos, a Ganz Vagon, és Gépgyár gépészmérnöke, Kaszapovics András termelőszövetkezeti elnök, Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke, Szobek András begyűjtési miniszter, Wolf Johanna építészfőmérnök, országgyűlési képviselők. A küldöttség búcsúztatására a Keleti-pályaudvaron megjelent Egri Gyula, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Vass Istvánné, az országgyűlés alelnöke, Kárpáti József külügyminiszterhelyettes, s a politikai élet több más vezető személyisége. Jelen volt a búcsúztatásnál Stefan Major, a Csehszlovák Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, és a nagykövetség több tagja. (MTI) HÍREK KÉPEKBEN Tegnap este bemutatták a Szakadék című új magyar filmet az Urániai Filmszínházban. Képünkön Sinkovits Imre, a film főszereplője a gyermekszereplőkkel a bemutatón. A Rákosi Mátyás Művek Ifjúsági Házának kultúrcsoportja készül a magyar—szovjet barátsági hónapra és a Kilián György ifjúsági seregszemlére. A képen a kultúrcsoport vidám farsangi jelenetet próbál. Ma reggel megindult a közvetlen autóbuszjárat Magyarország és Csehszlovákiaközött. Képünk az első autóbusz indulása előtt készült. A Budapesti Műszaki Egyetem villamosgépek és mérések tanszékén képen látható berendezéssel a villamosgépek jellegzetes szerkezeti részeinek hűtési viszonyait vizsgálják. &BBBBPIST 3 Csütörtök, 1956. március 1.