Esti Budapest, 1956. szeptember (5. évfolyam, 206-230. szám)

1956-09-01 / 206. szám

A szuezi-ügy második szakasza A jövő héten megkezdődik a szuezi ,,válság’1 kibontakozásának második szakasza. A jelek szeriint a második szakasz is tárgyalási szakasz lesz. Holnap megérkezik Kairóba a Menzies ausztráliai külügyminiszter vezette ötös bizottság, amelynek az a feladata, hogy e londoni értekezleten tizenhét ország által elfogadott amerikai tervezetet az egyiptomi kormány elé terjessze. Nasszer elnök döntését, hogy hajlandó tárgyalni a bizottsággal, világ it fenyegetőzés módszerei szerte kedvezően fogadták. A tárgyalási készség azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy Egyiptom egyetért Dulles javaslatával. Az amerikai tervezet és az egyiptomi kormány felfogása között mély szakadék tátong: Egyiptom abból indul ki, hogy a Szuezi-csatorna Egyiptom tulajdona, tehát a csatorna irányítását Egyiptom kezében kell hagyni, az amerikai tervezet viszont az irányítást egy nemzetközi tanácsra kívánja átruházni. Végét, s hangsúlyozta, hogy az egyiptomi elhatározás csökkenti a feszültséget. Ennél is jelentősebb, hogy az amerikai kormány nem gördít akadályt amerikai révkalauzoknak az államosított Szuezi-csatorna Társaságnál való jelentkezése elé. Az angol és a francia kormány valószínűleg annak sem örül, hogy Szaud-Arábia tízmillió dolláros kölcsönt folyósít Egyiptomnak esetleges átmeneti devizanehézségei leküzdésére. Szaud-Arábia dollárbevétele tudvalevőleg az amerikai olajtársaságok által folyósított összegekből ered, a dollárkölcsön felajánlása tehát nyilvánvalóan nem történhetett Washington csendes jóváhagyása nélkül. A kairói tárgyalásokat megelőző hetet a különböző érdekelt felek arra használták fel, hogy megszilárdítsák pozícióikat. Anglia és Franciaország fokozta az Egyiptomra gyakorolt nyomást. Mind London, mind pedig Párizs újabb csapatokat irányított Közép-Keletre. Jelentések érkeztek arról, hogy Alexandria előtt angol hadihajók cirkálnak, s folytatódott az angol kikötőkben a trópusi felszereléssel ellátott katonai egységek behajózása. A legnagyobb feltűnést az keltette, hogy Franciaország csapatokat szállított Ciprusra. A francia akció érthetően nagy megdöbbenést és felháborodást keltett az egész világ haladó közvéleményében. A párizsi döntés ugyanis világosan bizonyítja, hogy Anglia és Franciaország továbbra is az erő nyelvét kívánja használni a szuezi vitában, s nem veszi tekintetbe a mérsékletre intő felhívásokat, amelyek a világ legkülönbözőbb országaiban hangzottak el. Most már nem kétséges, hogy már hetekkel ezelőtt felállították a közös angol—francia főparancsnokságot. S bizonyos kommentárokból kitűnik az is, hogy mi ennek a közös főparancsnokságnak a feladata. Egyet idézünk e kommentárok közül. A Le Monde csütörtöki számában a következőket olvashatjuk: „Feltételezhetjük, hogy a közös főparancsnokság fegyveres erői, ha nem e hét végén, akkor legalábbis a jövő hét elején bevetésre készen lesznek ... Még nem az ágyúké a szó. Csak az bizonyosodott be, hogy felkészültek rá, hogy szóhoz jussanak.” Ez bizony világos beszéd, helyesebben: félreérthetetlen fenyegetőzés. A megoldás: a szuverenitás biztosítása Miközben Anglia és Franciaország ijesztgetni igyekezett az egyiptomi kormányt, Washington pedig bizonyos mértékű semlegességét hangsúlyozta, nem maradt tétlen az Egyiptom nemzeti jogait támogató két nagyhatalom, a Szovjetunió és India sem. Krisna Menen indiai külügyminiszter Kairóban tartózkodik, s állandó tárgyalásokat folytat az egyiptomi kormánnyal, Kiszeljov kairói szovjet nagykövet pedig félreérthetetlen nyilatkozatban szögezte le, hogy a Szovjetunió változatlanul kitart a londoni értekezleten elfoglalt álláspontja mellett, s az ott elhangzott indiai javaslat mellett tör lándzsát. Ilyen körülmények között kezdődnek meg az ötös bizottság és az egyiptomi kormány tárgyalásai. A tárgyalások zártkörűek lesznek, úgyhogy valószínűleg eltelik néhány nap, amíg megtudjuk, vajon közelebb vitték-e a megoldáshoz a tanácskozások a szuezi válságot. Bizonyos azonban, hogy bármilyen megoldást csak három alapvető elv tiszteletbentartásával lehet elérni. Először: Egyiptom szuverenitását minden körülmények között el kell ismerni; másodszor: a csatornát használó államoknak meg kell győződniük róla, hogy Egyiptom feltétlenül biztosítja a hajózás szabadságát; harmadszor: Angliának és Franciaországnak végül is fel kell ismernie, hogy fegyveres erő alkalmazása rendkívül súlyos következményekkel járna, s a következmények elsősorban e két nyugati nagyhatalomra lennének súlyosak. Washington taktikázik Ezen a héten még feltűnőbbé vált, mennyire különbözik az Egyesült Államok magatartása az angol és a francia kormány magatartásától. Washington láthatóan nem követi nyugat-európai szövetségeseit a fenyegetőzés útján, sőt egyes tényekből arra következtethetünk, hogy rossz szemmel nézi London és Párizs harciasságát. A szemlélők figyelmét például nem kerülte el, hogy több amerikai hivatalos és félhivatalos nyilatkozat melegen üdvözölte Nasszer elnök tárgyalási kész- i egyiptomi közlekedésügyi államtitkár hazánkban Mousa Arafa egyiptomi közlekedésügyi államtitkár a feleségével hazánkba érkezett. Prieszol József közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes fogadta. A képen: Mousa Arafa a rádiónak nyilatkozik. ÍGY MOSOLYTALANHOZ Láttam egy embert, aki fogcsikorgatva mosolygott. Megrántotta a szája szélét kormányozó izomgyeplőket, fogsora szélesen megvillant, mint a régi Odol-plakáton, ami a szájvíz illatát és a fogkrémet dicsérte szemléletesen. Az én emberem mosolya is ilyen előre eltökélt, ilyen mutatott mosoly volt, de nem keltett bizalmat semmi iránt. Ha jól tudom, bizonyos tetanuszos fertőzéseknél jelenik meg az arcon ez a merev, izmok görcsével létrehozott fintor, amit a köznyelv „rókamosoly“-nak nevez. Benső fájdalmakról valló mosolygás ez, nincsen egy gramm hangulati fedezete sem. Miért mosolygott, legyünk tisztában a lényeggel. Ezzel a mosollyal alkalmazkodni akart, hasonulni egy új korszakhoz, amelynek alaptörvénye az emberiesség, a megértés és a közvetlenség. Mosolygott parancsolgatás helyett, a fogait mutogatta az ökle helyett, hallgatott kiabálás helyett. Hallgatott és mosolygott. A nevetés képessége és egészséges kedély nélkül nagyon nehéz megérteni az embereket. Akik könnyen merevülnek s tudatuk egy halk intésére máris kikapcsolják életfolyamatukból a rekeszizmokat, azoknak a jókedve, mosolya mindenkorviszszavonható, bármikor kijelenthetik: *— Parancsra tettem, kérem! Ez az ember, aki egyébként ügyesbajt a dolgainkat intéző tisztségviselő, most nagyon jól megértette a mi legfőbb ügyes-bajos dolgunkat, azt, hogy mi őt nem szeretjük, tehát nem is bízhatunk benne. Arcot változtatott. A régit — a komor, sötét tekintetet, a vallató nézést, a türelmetlen gondterheltséget — felcserélte egy elfogadhatóbb, hitelesebb arccal. Megszépített valamit a legfelsőbb felszínen, de a mosoly tudatossága, jókedvének egész technológiája leleplezi ezt a fajta emberiességet. Nem az övé ez a mosoly, nem a saját mosolyával mosolyog. Hanem a miénkkel, ő most azért mosolyog, mert már tudja, hogy neki ezután velünk együtt kell dolgoznia. Már nem élhet és intézkedhet egyesegyedül a Kilimandzsáró tetején már nem a telefonhuzal másik végén, vagy az iktatóhivatal pultja előtt állunk, hanem a szobája küszöbén — és kíváncsiak vagyunk az arcára is. A merev, a ridegekSzipszilon néhány hete-hónapja körülnézett, és látta, hogy hányadán áll velünk. Ha ő nem mosolyog — akkor rajta mosolyognak. Rajta, a minden emberiességből kipárolt dogmáson, aki — lehet, hogy teljes jóhiszeműséggel — tévedések áldozata lett. Azt hitte ugyanis, hogy valamely tisztség tekintélyét rontja, ha viselője — maradjunk a példánál — mosolyogni is tud. Nem értette meg szegény feje, hogy amióta a világ világ, azóta minden felülről jövő intézkedés szükségszerűen száraz és hivatalos, kategorikus és egyértelmű. De akik ezt odafent megszövegezik, azok csak a félreérthetetlenségre ügyelnek, az intézkedés szándékának töretlenségére. És eszük ágába se jut, hogy kimondják: — Tisztelt kortárs, ezután neked azon a nyelven kell beszélni, olyan mosolytalannak kell lenni, olyan szélsőségesen hivatalosnak, mint ez az írás. A törvény nem stilisztikai tankönyv, és a Magyar Közlöny nem illemkódex. Az ember, akiről beszélek (és én ezt mindig tudtam róla) — félt! Attól félt, hogyha mosolyog, akkor kiderül róla valami, például, hogy keresi a népszerűséget, hogy „haverkodik“, vagy „bratyizik“... Vigyázat figyelmeztette megtévedt este, egy pillanatig se felejtsd el, kit képviselsz...! Kit képviselt? A törvény stílusát, a betűk kérlelhetetlenségét. Most azt hiszi, hogy őt az állam cserbenhagyta, kiszolgáltatta normális életfunkciójú, nevetni tudó embereknek, tehát A Hivatal ellenfeleinek. Akikkel neki eddig tenger baja volt, mert követelőzők, csak a maguk problémáját látják, és elvárják tőle, hogy ne a perspektívákat képviselje hanem őket... Mi lesz az államból... — csapja össze a kezét. Aztán elmegy a hivatalába, és fogcsikorgatva mosolyog. Hát nézzük csak elsőnek: kié az az állam, amit ő mosolytalansággal véd? Az a nép állama. Még egyszer leírom, olyan jó ezt mondani-írni: a nép állama ... Tehát olyan embereké, akik nótáznak, ha meggyűl bennük a jókedv, tréfálkoznak, évődnek és csókolóznak is. Az anyák nem azért szülnek gyereket, hogy legyen mit bejegyezni az anyakönyvbe, hanem azért, hogy szeressék, szoptassák, felneveljék olyan emberré, aki mosolyogni tud, és ha fáj a szíve, könnyezni is. Tehát — értse meg már, kortárs! — a gyerek nem azért születik, hogy növelje a népszaporulatot, a szerelmesek nem azért házasodnak, hogy kellemetlenkedjenek a lakáshivatalban, az aggok sem azért betegeskednek, hogy főfájást okozzanak az ágynyilvántartónak. Minden másért van, mint ön hiszi, kedves Nehezen mosolygó! Most ön nagy bajban van, szemben áll az emberiesség könyörtelen követelésével. A felszínen már megjelent valami: egy mosoly. Még torz, fintorgó, kényszeredett, ön még félti a nép államát a jókedvtől, még a születési bejelentések után azt feleli: — Tudomásul véve! — és eszébe sem jut kezet rázni az apával és szerencsét kívánni újszülöttjéhez. De fogadok, hogy egy év múlva azt sem utasítja vissza, ha, mondjuk, az apa meghívja önt a keresztelőre. Visz a hóna alatt két üveg jó bort, és kissé spiccesen jön el éjféltájt a boldog családtól. Vietnam tizenegy éve szabad A vietnami mezőgazdaság helyreállítása nagymértékben függ az öntözőberendezések újjáépítésétől. Képünkön a nemrég helyreállított, s körülbelül 120 ezer hektár rizsföld öntözésére alkalmas Baithuong vízgyűjtő rendszer egyik része látható. ★ Az enyhe ázsiai szél vasárnap aranycsillagos nemzeti zászlókat lenget a Vietnami Demokratikus Köztársaság városaiban, falvaiban. Felszabadulásának 11. évfordulóját ünnepli ez a sokat szenvedett, hosszú harcokban edzett, bátor nép. Csak két éve, hogy Vietnamban elhallgattak a fegyverek, a Vörös folyó népe azonban máris nagyszerűbbnél nagyszerűbb eredményekkel büszkélkedhet. Helyreállítottak megannyi üzemet, bányát (s ezek csaknem minden tervüket 100 százalékon felül teljesítik), újonnan felépítettek mintegy félezer kilométer hosszú vasútvonalat. A földreform megkezdése (1954) óta — a reform első négy szakaszában — 315 140 hektár földet sajátított ki vagy vásárolt meg az állam, hogy visszajuttassa azt jogos tulajdonosának, megművelőjének. A Vörös folyó népének ma még megnehezíti a munkáját, hogy az ország kettészakítottan él, mert Ngo Dinh Diem délvietnami elnök és köre nem hajlandó teljesíteni a genfi egyezmények előírásait. Reméljük, hogy Vietnam dolgos népe mielőbb kivívja az ország oly égetően szükséges egyesítését. Hétezer kiállító a lipcsei vásáron A budapesti Nemzeti Színház előtti forgalmat nem lehet jelentéktelennek nevezni. Ha valaki ma a lipcsei ódon, gazdag város forgalmát jellemezni akarná, talán csak az előbbi képpel lehetne érzékeltetni. Ez a mai nap, holnap még nagyobb lesz a forgalom. Ma még csak az előkészületek folynak. Kora reggel végeláthatatlan autókaravánok haladtak a város központja felé. Roskadásig telt kirakatok csalogatták az idegeneket. Az Auerbach Tellerben, ahová valamikor Goethe is eljárt, ma a külföldi vendégek fogyasztják a pezsgőt. Az utcán fehérruhás, napszemüveges rendőrök irányítják a forgalmat, ha kívánja, a helyszínre kísérik a gépkocsin érkező idegent. Az őszi vásár kisebb, mint a tavaszi volt. Harminc országból hétezer kiállító érkezett. Azt mondják, hogy a számtenger eltompítja a lényeget, de mégis annyit érdemes megjegyezni, hogy 15 nyugat-európai állam termékei tekinthetők meg. Kilenc ország tengerentúlról szállította Lipcsébe a kiállításra kerülő különlegességeket. A lipcsei utcákon embertömeg hullámzik. Egyelőre csak a fényes kirakatokkal ismerkednek az emberek, de holnap már megtekinthetik az új rendszerű, Dessauban készült hűtővagonokat, miniatűr nagy teljesítményű rádiócsöveket, amelyből hat darab fér el egy női tenyérben, az elegáns „sachsening”-autókat, a legújabb televíziós gépeket. Nyugat-Németország, Nyugat-Berlin hírneves cégei is megjelennek finom szerszámaikkal és más termékeikkel. Itt van a francia divat is a nők örömére. Sok-sok neves párizsi divatház rengeteg kollekciót hozott magával. Az idei könyvkiállításon egyebek között részt vesz Trinidad, Costarica, Mexikó, Japán, Törökország, s valószínűleg Magyarország is. A szakemberei, üzletemberek tanácskozásai is megkezdődtek. Tanácskoznak, üzletet kötnek, tanulnak egymástól. Mindezt nagyon érdemesnek tartják. K. S. A New York Times beszámol azokról a tárgyalásokról, amelyek most az Egyesült Államok és a Fülöp-szigetek között Manilában folynak a Fülöp-szigeteken levő amerikai támaszpontokról. A tárgyalások a Fülöp-szigeti közvélemény nyomására indultak, amely az ország szuverenitását sértő amerikai katonai támaszpontokra vonatkozó szerződés felülvizsgálását követeli. A lap a tárgyalások fejleményeit kommentálva aggódva állapítja meg, hogy „a megbeszélések lassan haladnak előre”, s rossz néven veszi, hogy az országuk szuverén érdekei mellett síkraszálló Fülöp-szigeti küldöttek nem hajlandók engedményeket tenni ebben a kérdésben az Egyesült Államoknak. Az Egyesült Államoknak a tárgyalásokon részvevő képviselői — folytatja a lap — ezt a kérdést „a kölcsönös biztonság maximális biztosításának szem előtt tartásával“ fontolgatják (vagyis az Egyesült Államok csendes-óceáni katonai terveinek figyelembe vételével. — A szerk.) újabb területeket követelnek katonai támaszpontok részére. A Fülöp-szigetieket — állapítja meg ingerülten a lap — főként az aggasztja, hogy ne csorbuljon szuverenitásuk. --------------- A Fülöp-szigetek kormánya nem enged az Egyesült Államoknak Angol aknemunka a Szuezi-csatorna nyugalma ellen Mint az AFP közli, az Angol Kereskedelmi Hajózási Tisztek Szövetségének végrehajtó bizottsága felszólította a szövetség tagjait, hogy „mindaddig ne vállaljanak révkalauzi állást a Szuezi-csatornán, amíg nem rendeződik a jelenlegi konfliktus”. (MTI) Krisna Menen még Kairóban tárgyal A kairói rádió közölte, hogy Krisna Menen indiai tárcanélküli miniszter pénteken két és félórás megbeszélést folytatott Ali Szabrival, az egyiptomi köztársasági elnökség politikai kabinetirodájának vezetőjével. Vacsorázzon ! PERTIS JENŐ muzsikája mellett BUDA legszebb kerthelyiségében a KISROYAt (XII., Márvány utca 19.) ♦ Kedves, meghitt szórakozás a 4 ' KIS MACKÓ-b (XII., Márvány utca 19.) ^HmPFSi 3 Szombat, 1956. szeptember 1.